Glattfelder Gyula, 1911-től moóri
római katolikus püspök
Született: 1874. március 18. Budapest
Meghalt: 1943. augusztus 30. Szeged
Temetés: 1943. szeptember 3. Szeged
Család
Sz: Glattfelder Jakab (1843–1912) kocsigyáros, Kováts Hermine. Testvére: Glattfelder Dezső (1880–) gépészmérnök és Glattfelder Olga.
Iskola
Teológiai tanulmányait Esztergomban végezte, a bp.-i tudományegyetem Hittudományi Karán teológiai doktori okl. szerzett (1897) és pappá szentelték (1896. okt. 15.).
Életút
Budapesten hitoktató, reáliskolai hittanár és a Központi Papnevelő Intézet tanulmányi felügyelője (1896–1899), majd az általa, az egyetemi és főiskolai ifjúság katolikus szellemű nevelésének céljából megalapított bp.-i Szent Imre Kollégium igazgatója (1900– 1911). A bp.-i tudományegyetem Hittudományi Karán az egyházi ékesszólástan ny. r. tanára (1910–1918). Csanádi megyéspüspök (1911. márc. 18.–1943. aug. 30.; kinevezték: márc. 18.; X. Pius pápa jóváhagyta: ápr. 22.; felszentelték: máj. 14.; elfoglalta a székét: máj. 28.); e minőségében a Főrendiház (1911–1918) és a Felsőház tagja (1927–1943).
Az Actio Catholica Országos Elnöksége ügyvezető elnöke (1932-től), az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat elnöke. A Katolikus Főiskolai Internátus Egyesület (1902), a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete (KALOT) alapító tagja (1936). Az Országos Közművelődési Tanács igazgatóságának tagja. Az Országos Katolikus Kongruatanács és a Katolikus Központi Kongruabizottság tagja.
A 20. sz. egyik igen jelentős egyházi személyisége, aki sokat tett a kisebbségben maradt magyarság hitének megmaradásáért. Az I. vh. után Erdélyben maradt, fellépett a r. k. egyház és a kisebbségbe került romániai magyarság érdekében: a magyar egyházi iskolák védelmében pásztorlevélben tiltakozott a romániai agrárreform intézkedései ellen (1921. júl.). Válaszul a román kormány Glattfelder elmozdítását követelte a Szentszéktől, s miután ez megtörtént – helyébe a német származású Pacha Ágostont nevezték ki – a román kormány kiutasította (1922). Székhelyét Temesvárról Szegedre helyezte át (1923. márc. 25.), a szegedi Szent Imre Kollégium és a R. K. Tanítóképző Intézet (1926), a papnevelde és a r. k. tanoncinternátus alapítója (1931). Velencébe zarándokolt, hogy Szent Gellért ereklyéjét elhozza (1930. jún. 28.), felszentelte a szegedi fogadalmi templomot (1930. okt. 24.), amelynek főoltárárát saját költségén maga emeltette, később kérésére a Szentszék felállította a szegedi székeskáptalant (1941. jún. 14.), majd Szatmáron, Boldog Scheffler János püspök, szatmári apostoli kormányzó, egyik társszentelője volt (1942. máj. 17.). Aktív politikai szerepet nem vállalt ugyan, de a Felsőházban élesen fellépett a faji alapú antiszemitizmus ellen (1939. ápr.). Ezt megelőzően, a Nemzeti Újságban (1939. jan. 15.) A keresztség címmel szintén kiállt az antiszemitizmus ellen. Írása után heves sajtópolémia alakult ki a német nemzeti szocialista lap, a Stürmer és a Nemzeti Újság között, amelyben a német lap azt állította, hogy Glattfelder maga is zsidó származású. A személyében is igaztalanul megvádolt püspök újabb tiltakozó cikket írt (a Magyar Kurírban). Az írások nyomán mélypontra jutott a náci Németország és a Glattfelder mellett kiálló magyar püspöki kar kapcsolata. Gr. Zichy Gyula halála után a pápa kalocsai érsekké nevezte ki (1942. szept. 24.), de székét betegsége miatt nem foglalhatta el; az érseki címet megtartva csanádi püspök maradt.
Emlékezet
Szegeden élt és tevékenykedett, ott is hunyt el. A bp.-i Egyetemi Templomban tartott gyászmiséje és beszentelése (1943. szept. 2.) után a szegedi Fogadalmi Templom altemplomába temették. Halálának 50. évfordulóján emlékkonferenciát tartottak tiszteletére (Szegeden, 1993. szept. 3-án). Róla nevezték el Szegeden a Glattfelder Gyula teret. Hivatali iratokból, nyomtatványokból, egyházi beszédekből álló hagyatékát a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár őrzi.
Elismertség
A Szent István Akadémia t. tagja (1938).
Elismerés
A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karának díszdoktora (1939). Szeged város díszpolgára.
Szerkesztés
Az Örökimádás c. folyóirat szerkesztője (1901–1906). Írásai a fentin kívül még – elsősorban – az Alkotmányban (1899–1915), a Budapesti Hírlapban (1906), a Religióban (1907), az Egyházi Közlönyben (1909), az Életben (1909-től), a Délmagyarországi Közlönyben (1911), a Katholikus Tanítónők Lapjában (1917), a Történelmi és Régészeti Értesítőben (1917), a Magyar Kultúrában (1930-tól), a Zászlónkban (1935) a Nemzeti Újságban (1938) az Új Időkben (1938) és a Boldog Margit (1942) c. lapban jelentek meg.
Főbb művei
F. m.: A plébánosok jogai és kötelességei a plébániai javadalom és jövedelem körül. Hittudományi doktori értek. (Bp., 1897)
Az anglikán papszentelések. (Hittudományi Folyóirat, 1899)
XIII. Leó és a pápaság világtörténelmi hivatása. Felolvasás. (Bp., 1900)
Korszellem és katolicizmus. Felolvasás. (Bp., 1900)
A katholikus egyház hitünk őre, reményünk horgonya, szeretetünk záloga. (Szeged, 1901)
A természeti ember és a kegyelem embere. (Bp., 1902)
XIII. Leó pápa végrendelete. G. Gy. gyászbeszéde. (Bp., 1903)
Főpásztori szózata, amelyet csanádi püspöki széke elfoglalásakor papjaihoz intézett. (Temesvár, 1911; németül is)
Nyugalom. – Örök húsvét. (Élet, 1909)
Szellemi haladásunk akadályai. (Temesvár, 1912)
Szentek és hősök. G. Gy. egyházi beszéde. (Temesvár, 1915)
A hősök árvái. Népiratkák. (Bp., 1916)
I. Ferenc József emlékezete. (Történelmi és Régészeti Értesítő, 1917)
Martindale, Cyril Charlie: Charles Dominic Plater, az angol szociális mozgalom apostola. Angolból ford. Madarász István. Az előszót írta. (Bp., 1925)
A Szent Imre Collegium Írta. Többekkel. (Bp., 1925)
A keresztény eszményiség nemzeti hőse. (Magyar Kultúra, 1930)
A gazdasági világválság lelki okai. (Szeged, 1931)
Apponyi Albert gróf. G. Gy. emlékbeszéde a Budai Katholikus Kör Apponyi-emlékünnepélyén. (Bp., 1933)
Krisztus és a gyermek. (Zászlónk, 1935)
Vezérkönyv agrárifjúsági vezetők számára. Összeáll. Farkas György. G. Gy. előszavával. (Szeged, 1937; 3. kiad. 1938)
G. Gy. szózata az ország papságához. (Nemzeti Újság, 1938)
Szentek és hősök. 1038–1938. G. Gy. egyházi beszédei. (Szeged, 1938)
Örök felség szolgálatában. (Élet, 1938)
Az Eucharisztikus Világkongresszus. (Új Idők, 1938)
A társadalmi egyensúly titka. (Eucharisztia. Az Oltáriszentség tanának hittani és erkölcsi tartalma. Szerk. Bangha Béla. Bp., 1938)
A Pápa. G. Gy. csanádi püspök 1939. évi nagyböjti pásztorlevele. (Szeged, 1939)
Ércnél maradandóbb. (Magyar Kultúra, 1939)
Zakar András: Tihamér püspök élete. Ahogyan kortársai látták. A bevezetést írta. (Bp., 1941)
Vészben közben járó. – A jó király. (Boldog Margit, 1942).
Irodalom
Irod.: Püspökszentelés. Moóri G. Gy. püspökké szenteltetett Budapesten, az Egyetemi Templomban, 1911. máj. 14-én. (Bp., 1911)
Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
A magyar legújabbkor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre, Madarász Elemér. (Bp., 1932)
G. Gy. huszonötéves püspöksége. (Katholikus Szemle, 1936)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Magyarász Ferenc: G. Gy. beszédei. (Katholikus Szemle, 1938)
Halálhír. (Nemzeti Újság, aug. 31.–Új Nemzet, 1943. szept. 2.)
Igazságot – szeretettel. G. Gy. élete és munkássága. A Szegeden, 1993. szept. 3-án tartott konferencia kibővített anyaga. Szerk. Zombori István. (Bp.–Szeged, 1995)
Magyar katolikus lexikon. IV. köt. (Bp., 1998)
Miklós Péter: Az egyházmegyei központ kiépítése Szegeden. 1923–1941. (Egyháztörténeti Szemle, 2003)
Zsódi Viktor: A szegedi egyházmegyeközi papnevelő intézet története. 1930–1955 között. (Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 2007)
Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyiségek adattára. (Szeged, 2008)
Beke Margit: Az esztergomi – esztergom–budapesti – főegyházmegye papsága. 1892–2006. (Bp., 2008)
Tóth Tamás: G. Gy. c. érsek, csanádi püspök. (Deliberationes, 2011).
Megjegyzések
MÉL I. téves születési adat: márc. 19.!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
