Halász Aladár
jogász, jogtörténész, politikus
Született: 1892. január 25. Budapest
Meghalt: 1966. január 10. Budapest
Temetés: 1966. január 19. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Római katolikus hitre tért zsidó családból származott. Sz: Halász Emánuel, Politzer Dorottya. Egy húga született. F: 1934-től Lánczos Gizi zongoratanárnő, Lőwy Károlynak, a székesfehérvári izraelita hitközség elnökének leánya, Lánczos Kornél (1893–1974) fizikus, matematikus testvére.
Iskola
A bp.-i V. kerületi állami főgimnáziumban éretts. és görög nyelvből és irodalomból kiegészítő érettségi vizsgát is tett (1910), a bp.-i tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1915), egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett (1924), a jogi tudományok kandidátusa (1958).
Életút
Halász Frigyes és Baracs Marcell bp.-i ügyvédek, majd a Budapesti Központi Járásbíróság joggyakornoka (1915–1919), a Tanácsköztársaság alatt a Szociális Termelés Népbiztosságának munkatársa (1919. márc. 26.–aug. 1.), a proletárdiktatúra bukása után Bécsben élt (1919–1925). Hazatérése után Budapesten ügyvédi irodavezető (1925–1930), önálló ügyvéd (1930–1944), származása miatt törölték az ügyvédi kamarából (1944). Az ország német megszállása (1944. márc. 19.) után feleségével együtt letartóztatták.
Budapesten ügyvéd (1945–1951). A Szegedi Tudományegyetem ÁJTK Római Jogi Tanszék tanszékvezető intézeti tanára (1951. szept. 1.–1951. nov. 30.), ill. egy. docense (1951. dec. 1.–1956. aug. 31.), a Pécsi Tudományegyetem Római Jogi Tanszék tanszékvezető egy. docense (1956. szept. 1.–1959. jan. 24.), tanszékvezető egy. tanára (1959. jan. 25.–1966. jan. 10.). – Egyetemi tanulmányai idején a Galilei Kör jogtudományi szakosztályának tagja (1910–1914). A Magyar Radikális Párt (MRP) tagja és az MRP ún. elnöki tanácsának tagja (1914–1925). A II. vh. után az MRP újjászervezője, a párt főügyésze (1945–1949), főtitkára (1949). Az MRP nemzetgyűlési képviselőjelöltje (1945), pótképviselője, ill. országgyűlési képviselője (Zsolt Béla helyén, 1947. dec. 12.–1948). Jelentős szerepet játszott az MRP és a Polgári Demokrata Párt fúziójának előkészítésében (1949). A Magyar Függetlenségi Népfront jelöltjeként ismét országgyűlési képviselő (1949–1950). A Fővárosi Tanács (1950-től) és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának (HNF OT) tagja (1954-től). Később az Igazságügyi Minisztérium és az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottsága törölte az ügyvédek sorából (1956. jan.).
Jogtudósként elsősorban jogtörténettel, klasszikus római joggal, a magyar jogtörténetírás történetével, Szászy-Schwarz Gusztáv és Grosschmid Béni munkásságával foglalkozott.
Elismerés
Tanácsköztársasági Emlékérem (1959), Munka Érdemrend (ezüst, 1965).
Főbb művei
F. m.: A közrend elleni bűncselekmények. (Bp., 1951)
Római jog. Marton Gézával, Óriás Nándorral. Egységes egy. jegyz. (Bp., 1952)
Szászy-Schwarz tanítása a jogalanyról. Kand. értek. (Szeged, 1956).
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Népszabadság, 1966. jan. 15.)
Szegedi egyetemi almanach. 1921–1995. I. köt. (Szeged, 1996)
Memoria professorum Quinqueecclesiensum. – Az Erzsébet Tudományegyetem és a jogutód intézmények professzorai. Szerk. Czibók Balázs, Jankovits László, Nagy Ferencné. (Pécs, 2000)
Varga Csaba: H. A. Életrajzi jegyzet. (Jogelméleti Szemle, 2005)
M. K. J.–Sz. R.: H. A. (Az 1947. évi Országgyűlés almanachja. 1947–1949. Bp., 2005).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
