Haracsi Lajos
erdőmérnök, mikológus
Született: 1898. április 9. Toponár, Somogy vármegye
Meghalt: 1978. március 13. Sopron
Temetés: 1978. március 20. Sopron
Család
Több generációs erdész családból származott, apja erdőőr volt. Gyermekkorát Kardosfán, a zselici erdőkben töltötte. F: Almássy Jolán. Leánya: Légrádi Imréné Haracsi Lenke.
Iskola
A kaposvári r. k. gimnáziumban éretts. (1919), a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán erdőmérnöki okl. (1924), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1938), a gombák szerepe az erdőkben tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1942), a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).
Életút
A soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola tanársegéde (1924–1927), a Miskolci Erdőigazgatóság magasépítési (1927–1928), a Kaposvári Erdőigazgatóság erdőművelési segédmérnöke (1928–1935). A Soproni Erdészeti Kutató Intézet főmérnöke és a soproni Tanulmányi Állami Erdőgazdaság vezetője (1935–1945). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kara magántanára (1942–1946). A Kaposvári Állami Erdészet (= Erdőegyesülés) erdőigazgatója, vezérigazgatója (1945–1950), a Földművelésügyi Minisztérium (FM) Erdészeti Főosztályának osztályvezetője (1950–1951). A soproni Erdőmérnöki Főiskola, ill. az Erdészeti és Faipari Egyetem (EFE) Erdővédelemtani Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1952–1968); közben az Erdőműveléstani Tanszék vezetője is (1951–1968) és a Főiskola első igazgatója (1952–1954).
Erdővédelemtannal, elsősorban erdészetileg fontos gombafajok vizsgálatával foglalkozott, új gombarendszertant alakított ki. Elsőként figyelte meg a cser- és nyárfák ún. abiotikus megbetegedéseit, álgesztesedését, ill. az álgesztesedést okozó taplógombákat. Elsőként foglalta össze Magyarország természetes erdőtípusait, vizsgálta a lapályi erdőket és faszerkezetüket. Erdészeti növénykórtan (1963–1966) c. műve, a szakma első magyar nyelvű összefoglaló monográfiája.
Emlékezet
Sopronban élt és tevékenykedett, a helyi evangélikus temetőben nyugszik. Soproni hagyomány, hogy sírjára, az erdőmérnök-hallgatók minden évben, halála napján – márc. 13-án – elhelyezik a megemlékezés koszorúit. Az Erdészeti Vándorgyűlés idején, tiszteletére, Kardosfán emléktáblát avattak (1993-ban). Születésének 100. évfordulójára a Soproni Egyetem emlékkonferenciát rendezett (1998-ban).
Elismertség
Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) elnöke (1948–1950) és az OEE Mikológiai Szakosztályának elnöke (1950-től).
Elismerés
Az EFE díszdoktora (1970). Szocialista Munkáért Érdemérem (1961), Munka Érdemrend (arany, 1968). Bedő Albert-emlékérem (1966).
Szerkesztés
Az Erdő c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.
Főbb művei
F. m.: Két, figyelmet érdemlő fafaj, az ezüstlevelű hárs és a virágos kőris. (Erdészeti Lapok, 1926)
Optikai úton mért ferde távolságok grafikus redukálása. (Erdészeti Lapok, 1929)
Az erdőművelés köréből. 1–2. (Erdészeti Lapok, 1931)
Adatok a levéltetvek biológiájához. – Beiträge zur Biologie der Blattläuse. Egy. doktori értek. is. (Sopron, 1937)
Adatok a vágássorendszámhoz. (Erdészeti Lapok, 1937)
A magyar erdők gomba- és rovarkárosítói. (Erdészeti Zsebnaptár. Bp., 1943)
Pajorvizsgálatok a debreceni erdőkben. (Erdészeti Kísérletek, 1943/44)
Megfigyelések az erdei rovarok kártételének megítéléséhez. (Erdészeti Lapok, 1944)
Erdővédelemtan. Erdészeti technikumi tankönyv. (Bp., 1950; 2. jav. kiad. 1953; 3., hibajegyzékkel ellátott kiad. 1954; 4. kiad. 1956; 5. kiad. 1957; 6. kiad. 1958; 7. kiad. 1960; 10. kiad. 1970)
A szocialista erdőgazdaság erdőművelési feladatai. (Bp., 1951)
Az Erdőmérnöki Főiskola és tanszékeinek munkája a mezőgazdasági fejlesztés szolgálatában. (Az Erdő, 1954)
Gombahatározó. Segédfüzet az erdészeti növénykórtani gyakorlathoz. (A Soproni Erdőmérnöki Főiskola jegyzetei. Sopron, 1955)
Erdővédelem. (Erdészeti kézikönyv. Szerk. is. Többekkel. Bp., 1956)
Erdészeti állattan. Főisk. jegyz. (A Soproni Erdőmérnöki Főiskola jegyzetei. Sopron, 1956)
Erdészeti rovartan. Főisk. jegyz. (A Soproni Erdőmérnöki Főiskola jegyzetei. Sopron, 1956)
Rovarhatározó. Főisk. jegyz. (A Soproni Erdőmérnöki Főiskola jegyzetei. Sopron, 1956)
A nyárasok erdőművelésének néhány kérdése. (MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1959)
Hazánk erdőtájai. 1–2. (Az Erdő. 1961)
Az erdőtipológia és az erdőművelés. (Az Erdő, 1963)
Erdészeti állattan. 1. Egy. jegyz. (Az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Kar jegyzetei. Sopron, 1963)
Erdészeti növénykórtan. A–B köt. Monográfia és egy. jegyz. is. (Az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Kar jegyzetei. Sopron, 1963–1966)
Madárhatározó. Egy. jegyz. (Az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Kar jegyzetei. Sopron, 1966)
Gombahatározó. Egy. jegyz. (Az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Kar jegyzetei. Sopron, 1967)
Erdészeti állattan. 2. Egy. jegyz. (Az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Kar jegyzetei. Sopron, 1970)
A szlavonkőris. (Az Erdő, 1975).
Irodalom
Irod.: Igmándy Zoltán: H. L. (Az Erdő, 1978 és Mikológiai Közlemények, 1978)
Geleta Ferenc: H. L. (Erdészeti Lapok, 1993)
Varga Ferenc: H. L. élete és munkássága. (Erdésznagyjaink arcképcsarnoka. 5. Sopron, 1998). *Gulyás, UMÉL: eltérő születési adat: ápr. 19.!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
