Gábor György
orvos, belgyógyász, kardiológus
Született: 1913. december 17. Budapest
Meghalt: 1979. június 8. Budapest
Temetés: 1979. június 22. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: édesapja állatorvos volt. 1949-től nős. F: az Akadémiai Kiadó szerkesztője volt. Fia: Gábor András.
Iskola
Az Állatorvosi Főiskolán (1931–1933), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult (1933–1938), a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1938), belgyógyász szakorvosi vizsgát tett (1943). Az orvostudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1965). Pártfőiskolát végzett (1953).
Életút
A bp.-i Maglódi úti Horthy Miklós Kórház (1938–1940), a Szent Rókus Kórház (1940–1944), a Bajai Kórház Klinikai Diagnosztikai Osztályának segédorvosa (1941–1944). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. a BOTE I. sz. Belgyógyászati Klinika egy. tanársegéde (1946–1947), egy. adjunktusa (1947–1951), a III. sz. Belgyógyászati Klinika egy. docense (1951–1959), a BOTE, ill. a SOTE II. sz. Belgyógyászati Klinika egy. docense (1959–1966), a IV. sz. Belgyógyászati (= Kardiológiai) Klinika egy. tanára (1966. márc. 1.–1979. jún. 8.) és az Országos Kardiológiai Intézet igazgatója (1966–1977), főigazgatója (1977–1979). A BOTE Általános Orvostudományi Kar dékánhelyettese (1959–1964). A BOTE Marxizmus-Leninizmus Tanszék vezetője is (1953–1955), majd a Tanszék külső munkatársa (1956–1957).
Tudományos pályafutásának kezdetén az elektrokardiográfia kérdéseivel foglalkozott, később érdeklődése a szív dinamikájának vizsgálata felé fordult. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el a szív saját vérellátásának vizsgálata, ill. a koronáriakeringés patomechanizmusának tanulmányozása terén. Nagy szerepet játszott a magyar kardiológia világszínvonalra emelésében: elsősorban az ő tevékenysége révén lett az Országos Kardiológiai Intézet az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) egyik referenciaközpontja.
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Emlékére a Magyar Kardiológusok Társasága Gábor György-díjat alapított (a Magyar Kardiológusok Társasága éves kongresszusán adják át, s ezen alkalomból tiszteletére emlékelőadásokat is tartanak). Nevét viseli továbbá az Országos Kardiológiai Intézet Gábor György-alapítványa (közhasznú társaság az infarktus ellen, 1989-től).
Elismertség
A Magyar Kardiológusok Társasága elnöke, a Korányi Sándor Társaság vezetőségi tagja. Az Orvos-egészségügyi Szakszervezet Belgyógyász Szakcsoportjának alelnöke, a TIT egészségügyi szakosztályának választmányi tagja. A Nemzetközi és az Európai Kardiológiai Társaság tagja. Az Amerikai Kardiológiai Társaság, az NDK Kardiológiai és Angiológiai Társasága, a Grúz Orvosi Társaság, a Perui Kardiológiai Társaság tb. tagja.
Szerkesztés
A Cardiologia Hungarica c. folyóirat főszerkesztője (1972-től).
Főbb művei
F. m.: A nikotinsav hatása a gyomor sósavának termelésére. (Orvosi Hetilap, 1941. 49.)
Az elektromos diastole – T–P távolság – mérésének jelentősége. (Orvosi Hetilap, 1942. 10.)
A mellékvesekéreg szerepe az allergiában. (Orvostudományi Közlemények, 1944)
Az endocarditis lenta halmozódása 1945 óta. (Orvosok Lapja, 1948)
A bőr és a belső szervek vasomotoros reakciójának kérdéséhez. Földi Mihállyal, Komáromy Istvánnal. (Orvosi Hetilap, 1949. 13.)
Az inzulin által okozott elektrokardiográfiai elváltozások keletkezéséről. Solti Ferenccel. (Magyar Belorvosi Archívum, 1953)
Laboratóriumi röntgen- és EKG-vizsgálatok indicatiója és értékelése. Fischer Antallal, Fogel Máriával. (A gyakorló orvos könyvtára. Bp., 1954)
A szívverés dinamikája egészségeseken és cardialis decompensatioban szenvedőkön. Forgács Lillával. (Orvosi Hetilap, 1958. 45.)
Az elektromos systole – Q–T távolság – megnyúlása egyes labilis hypertonia fajtákban. Török Eszterrel. (Magyar Belorvosi Archívum, 1958)
A káliumszint változásának hatása túlélő békaszív contractilitására. Solti Ferenccel. (Kísérletes Orvostudomány, 1958)
A szív dinamikus működéseinek változása Rauwolfia-alkaloidák – Rauwofur, Rausedyl – hatására. Forgács Lillával, Szabó Zoltánnal. (MTA V. Osztályának Közleményei, 1959)
Electrocardiographic Changes in Progressive Systemic Sclerosis Scleroderma. Urai Lászlóval. – Mechanical Events of the Cardiac Cycle in the Normal Heart as Studied by the Ballistocardiogram. Forgács Lillával. – The Role of the Dynamics of Systole in the Adaptability of the Heart. Székely Judittal, Vajda D.-vel. (Acta Medica, 1959)
Stophantin készítmények hatása a szívverés dinamikájára szívelégtelenségben. Forgács Lillával. (Orvosi Hetilap, 1960. 34.)
Essais clinique concernant l’efficacité de la digoxine. – Klinische Bewertung der Digoxinwirkung. Forgács Lillával. (Therapia Hungarica, 1960)
Cardiovascular Hyperkinetic Syndrome. (Acta Medica, 1961)
A serumglutamin-oxalecetsav-transaminase – SGO-T – változása különböző arrhythmiákban. Többekkel. (Magyar Belorvosi Archívum, 1961)
Alterations in the Dynamics of the Systole in Extrasystolia. Ven Pin Csannal. (Acta Medica, 1962)
A cardialis decompensatio digitalis kezelése. (Orvosi Hetilap, 1962. 40.)
A myocardium infarctus korai felismerésének és korszerű kezelésének problémái. (Orvosképzés, 1962)
Angina pectoris – myocardium infarctus. (A gyakorló orvos könyvtára. Bp., 1963)
Cardialis decompensatio kezelése acetyl- digitoxinnal. Acedoxyn. (Orvosi Hetilap, 1964. 15.)
Szívbetegségekről – szívbetegeknek. (Medicina Kiskönyvtár. Bp., 1964; 2. kiad. 1971; 3. kiad. 1974)
A systole dinamikája a szív ép és kóros állapotaiban. Doktori értek. (Bp., 1964)
Gondozási irányelvek. Szívbetegek, hypertoniás betegek, cukorbetegek és fekélybetegek gyógyítása. Összeáll. Többekkel. (Bp., 1966)
Az érfal-átáramlás szerepe a coronaria elváltozások kialakulásában. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1967. 2.)
A carotis pulzusgörbe első deriváltjának felhasználása a szívizom contractilitás változásának meghatározására. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1968. 7.)
Kardiológia az orvosi gyakorlatban. (A gyakorló orvos könyvtára. Bp., 1972; 2. kiad. 1975)
A posztinfarktusos szindrómáról. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1976. 30.)
Az aorta- és a mitrális billentyűbetegség műtéti korrekciójának indikációi. (Orvosi Hetilap, 1976. 38.)
Akut szívizominfarktushoz társuló ritmuszavarok korszerű kezelése. (Gyógyászat, 1977)
A persistáló ST- elevatio jelentősége myocardialis infarktus után. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1977. 1.)
A nemzetközi együttműködés jelentősége a kardiovaszkuláris betegségek kutatásában. (Népegészségügy, 1977)
A bal kamrai aneurysma kimutatása echocardiographiás M-scna technikával. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1979)
A szabaddá vált CPK és CPK/MB isoenzym meghatározása myocardialis infarctusban. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1980).
Irodalom
Irod.: Orvosi lexikon. I–IV. köt. Főszerk. Hollán Zsuzsa. (Bp., 1967–1973)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1979. jún. 19.)
Ghyczy Kálmán: In memoriam G. Gy. (Cardiologia Hungarica, 1979)
Hutás Imre: G. Gy. (Orvosi Hetilap, 1979. 40.)
Honti József: G. Gy. kardiológus munkássága. (Magyar Nemzet, 1988. dec. 15.)
Keltai Mátyás: Intézetünk második igazgatója: G. Gy. (Cardioscan, 1997)
Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. (Bp., 2001).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
