Hámos György
író, szerkesztő
Hámos H. György
Született: 1910. június 1. Budapest
Meghalt: 1976. január 9. Budapest
Család
A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1932).
Életút
A Pester Lloyd segédszerkesztője (1932–1933), az Új Idők segédszerkesztője és színi kritikusa (1933–1944), felelős szerkesztője (1948–1949). A II. vh. után a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) alezredese és a Sajtóosztály (1945–1948), ill. a Gyermekvédelmi Osztály vezetője (ezredesi rangban, 1948–1951). A Magyar Rendőr c. lap szerkesztője (1951–1953), a Szabadságharcos (1953–1955), az Irodalmi Újság szerkesztője (1955–1956), a Filmvilág főszerkesztője (1958–1976). Az Élet és Irodalom kritikusa (1957–1976).
Pályafutásának kezdetén versekkel, elbeszélésekkel jelentkezett, első írásait az Új Idők közölte (1934-től). A II. vh. végén munkaszolgálatos, a Gyergyói és a Gyimesi havasokban szolgált; megszökött és gyerekkori barátja, Sólyom László – a mártírhalált halt honvéd tábornok – révén csatlakozott a nemzeti ellenálláshoz. Sólyom révén került a BRFK-ra is, ahol a Sajtóosztály vezetésével bízták meg. Írói pályafutása a II. vh. után bontakozott ki, amikor kezdetben szovjet színpadi műveket fordított és dolgozott át, majd néhány, a korra jellemző sematikus elbeszélést közölt. Igazán ismertté katonai témájú operettje révén vált: az Aranycsillag (1950) c. művéért Kossuth-díjat vehetett át (1951-ben, ill. a Fővárosi Operett Színház után szinte valamennyi vidéki színházban bemutatták: 1950–1951-ben). Sikerei és népszerűsége okán megbízták az Irodalmi Újság szerkesztésével (1955. márc. 9-étől; Benjámin László szatirikus verseinek közlése miatt az 1955. szept. 17-i számot elkobozták, posztjáról leváltották. A Magyar Írók Szövetsége 1956. szept. 16-i közgyűlésén azonban visszahelyezték tisztébe). Újságíróként ironikus jegyzeteket, krokikat írt, a magyar politikai kabaré legjobb hagyományait tartva életben. Az Élet és Irodalom munkatársaként egy új műfaj, a televíziós kritika megteremtője (1957-től), ott megjelent írásait két kötetben is közzétette (Van-e viszonya?, 1969 és Írásból felmentve, 1973). Íróként elsősorban népszerű humoreszkek és szatírák szerzője, valamint számos vígjáték forgatókönyvét írta és szerkesztette. Maga írásait „lírai, szatirikus és ironikus szépprózának” nevezte, amelynek célja „az olvasó jó hangulatban tartása.” Valamennyi munkáján megtalálható egyfajta lágy irónia, amely távol áll a gyilkos szatírától. Művei közül talán a legismertebb a Mici néni két élete (1962), amely egy valamikori operettprimadonna – Hamvay Mici – mulatságos kalandjait meséli el. A kisregényből népszerű film is készült (a forgatókönyvet szintén Hámos György írta, valamint évtizedekkel később több színház is sikerrel játszotta a mű vígjáték-változatát).
Emlékezet
Gyermekkorában Budapesten, a Krisztinavárosban (I. kerület Mikó utca 2.) élt, ugyanabban a házban lakott, ahol Márai Sándor és Kosztolányi Dezső is. A II. vh. után a Lipótvárosba költöztek (V. kerület Szemere utca). Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik.
Elismerés
Munka Érdemrend (arany, 1969 és 1970). Kossuth-díj (az „Aranycsillag” c. operettért, 1951), Gábor Andor-díj (1968), József Attila-díj (1970).
Főbb művei
F. m.: Négy történet a békéről. Örkény Istvánnal, Palotai Borissal, Sándor Kálmánnal. (Békebizottságok Kiskönyvtára. Bp., 1951)
Harcok és harcosok. Riportok. (Bp., 1952)
A nép védelmében. Két elbeszélés. (Bp., 1953)
Aranycsillag. Képregény. Ill. Endrődi István. (Szivárvány Kiskönyvtár. Bp., 1956)
Mici néni két élete. Kisregény. Toncz Tibor rajzaival. (Bp., 1962)
Pótkötettel a halhatatlanságba. Cikkek, irodalmi riportok. Ill. Jurida Károly. (Bp., 1967)
Mögöttem állok. Összegyűjtött ürügyeim. Karcolatok, humoreszkek. (Bp., 1968)
Van-e viszonya a művészetnek a közönséggel, a tévének a művészettel… a férfinak a nővel? Kritikák, karcolatok, humoreszkek. Ill. Zsoldos Vera. (Bp., 1969)
Írásból felmentve. Jegyzetek. (Bp., 1973)
Szatírák könyve. Vál. írások. Ill. Zsoldos Vera. (Bp., 1973)
Mi kell a halhatatlansághoz? Humoreszkek, karcolatok. Vál. Z. Szalai Sándor. (30 év. Bp., 1977)
ford.: Dunajevszkij, Iszak: Szabad szél… Operett. Ford. Gáspár Endrével. Átd. Kolozsvári Gyula. (Bp., 1952)
színpadi művei: Aranycsillag. Operett. Zeneszerző: Székely Endre. (Bem.: Fővárosi Operett Színház, 1950. nov. 3.; Miskolci Állami Nemzeti Színház, 1950. dec. 23.; Kecskeméti Katona József Színház, 1951. jan. 9.; Dunántúli Népszínház, 1951. jan. 18.; Szegedi Nemzeti Színház, 1951. febr. 24.; Debreceni Csokonai Színház, 1951. márc. 24.; Pécsi Nemzeti Színház, 1951. ápr. 4.; Győri Kisfaludy Színház, 1951. szept. 20.)
Mici néni két élete. Zenés játék. (Bem.: Ruttkai Éva Színház, 2000. jan. 7.; József Attila Színház, 2010. dec. 11.; Debreceni Csokonai Színház, 2002. aug. 12.)
forgatókönyvei: Két vallomás. Keleti Mártonnal, Thurzó Gáborral (1957)
Rangon alul (1960)
Mici néni két élete (1962)
Tilos a szerelem (1965)
Alfa Rómeó és Júlia. (1968).
Irodalom
Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Abody Béla: Két világ. (Élet és Irodalom, 1968. 21.)
Faragó Vilmos: H. Gy. (F. V.: Látogatóban. Kortárs magyar írók vallomásai. Bp., 1971)
Faragó Vilmos: Írásra kötelezve. (Élet és Irodalom, 1973. 13.)
Földes Anna: Írásból felmentve. (Kritika, 1973)
Tamás István: Miből van a nyíl? (Élet és Irodalom, 1974)
Boldizsár Iván: Egy emberközpontú író. (Népszabadság, 1974. ápr. 14.)
Keresztury Dezső: H. Gy. (Filmkultúra, 1976)
H. Gy. (Filmvilág, 1976)
Halálhír. (Népszabadság, 1976. jan. 10.)
Gyertyán Ervin: A gondolat novellistája. (Népszabadság, 1980. jún. 1.)
Havas Ervin: A szeretni való kritikus. (Népszabadság, 1985. jún. 1.)
Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
