Hámori Dezső
állatorvos
Holczmann
Született: 1910. február 17. Balassagyarmat, Nógrád vármegye
Meghalt: 1982. december 12. Budakeszi
Temetés: 1982. december 17. Budakeszi
Család
Sz: Stiasny Ilona. Fia: Hámori Zsolt (1946–) állatorvos és Hámori Csaba (1948–) politikus.
Iskola
Budapesten éretts. (1928), az Állatorvosi Főiskolán állatorvosi (1933) állatorvos-doktori okl. (1935), lótenyésztési eugenika címmel az öröklődéskórtan tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1944), a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1954), az állatorvos-tudományok doktora (1965).
Életút
A pusztaszentkirályi méncsikótelep és mintatehenészet méneskari állatorvosa egyúttal a mezőhegyesi, a bábolnai és a kisbéri állami ménesekben állatorvosi szolgálatot teljesített (1934–1939), a losonci tüzérosztály állatorvosa (1939–1942). A budapesti Honvéd Állategészségügyi Intézet Takarmányozási és Élettani Osztályának vezetője (századosi rangban, 1942–1944), a II. vh.-ban állatorvosi beosztásban a fronton szolgált (1944–1945). Az Állatorvosi Főiskola magántanára (1944–1948). – Az új magyar néphadsereg állatorvosa (1945–1946), a Földművelésügyi Minisztérium Lótenyésztési Osztályának vezetője és országos lótenyésztési főfelügyelő (1947–1949). Az Állattenyésztési Kutató Intézet Lótenyésztési Osztályának vezetője (1950–1957), a törökbálint-perbáli (1957–1959), a bicskei (1959–1963), az agárdi állami gazdaság főállatorvosa (1963–1965). A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM) Információs Központ Állategészségügyi Dokumentációjának vezetője (1965–1982).
Az Állatorvos-tudományi Egyetem c. egy. tanára (1979-től).
Tudományos pályafutásának kezdetén lóbetegségek gyógyításával foglalkozott, a II. vh. után jelentős szerepet játszott a magyarországi állami ménesek és csikótelepek, ill. a kísérleti gazdaságok lótenyésztésének megszervezésében. Később érdeklődése általános egészségügyi, takarmányozási és elsősorban öröklődés-kórtani kérdések felé fordult. A juh-, a szarvasmarha- és a sertésfajták ökrökléstani kutatása terén ért el nemzetközileg is jelentős eredményeket.
Emlékezet
Budakeszin (Vöröshadsereg útja 83.) élt és tevékenykedett, a helyi temetőben nyugszik.
Főbb művei
F. m.: A szarvasmarha májának és hátulsó tüdőhatárának változásai egészséges és kóros viszonyok között. (Állatorvosi Lapok, 1934)
Hevített vérsavók hatása friss vérsavókra. Állatorvos-doktori értek. (Bp., 1935)
Hyperidrosis partialis kancán és csikóján. – Kóros pataszaru-termelődés lovon. – Fejlődési rendellenesség két csikón. (Állatorvosi Lapok, 1937)
Kancák petefészek- cystáinak jelentősége a tenyésztésben. (Állatorvosi Lapok, 1938)
Adatok a kancák tejelékenységéhez és átöröklési viszonyaihoz. – Kancák örökletes meddősége. 1–4. (Állatorvosi Lapok, 1939)
Hogyan lehetne lótenyésztésünket és lótartásunkat a honvédelem érdekében fejleszteni, illetve célszerűvé tenni? (Magyar Katonai Szemle, 1939)
Lótenyésztési eugénika. A fajnemesítő örökléskutatások feladata és gazdasági jelentősége a lótenyésztésben. (Bp., 1944)
Lótenyésztés. Monográfia. 93 képpel és 9 melléklettel. (Bp., 1946)
Gondolatok lótenyésztésünk romjainál. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1946)
A mesterséges termékenyítő állomások zootechnikai módszere lótenyésztésünkben. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1950)
A bábolnai arab csikók fejlődése. Becze Józseffel. (MTA Agrártudományi Osztályának Közleményei, 1951)
Lótenyésztés. (Mezőgazdasági kiskönyvtár. Állattenyésztés. Bp., 1951)
Csikófejlődési vizsgálatok. (MTA Agrártudományi és Biológiai Osztályának Közleményei, 1952)
Zugkratfleistungsprüfungen an Kaltblutpferden. Vladár Endrével. (Acta Agronomica, 1953)
Über das ungarische System der Arbeitsleistungsprüfung für Pferde. (Acta Agronomica, 1954)
A ló munkaképesség-vizsgálatának hazai rendszere. (MTA Agrártudományi Osztályának Közleményei, 1954)
A melegvérű csikók abraktakarékos felnevelése. Jármy T.-vel. (Állattenyésztés, 1954)
A kancák vemhesség-fokozásának komplex módszeréről. – A kondíció elbírálása a tenyészlovak munkaképesség- vizsgálata során. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1954)
A munkaképesség-vizsgálatok hazai rendszere és eddigi eredményei. Kand. értek. (Bp., 1954; kivonatosan: MTA Agrártudományi Osztályának Közleményei, 1956)
Vizsgálatok A-vitamindús takarmányok szerepéről az üres és meddő kancák gyógykezelésében. Horváth Mihállyal. (Állattenyésztés, 1955)
Melegvérű mének állapotváltozásai munkaképesség-vizsgálatuk során. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1955)
A herceghalmi magyar ügető. (Természettudomány, 1955)
A hidegvérű tenyészlovak állapotváltozásai munkaképesség-vizsgálatuk során. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1956)
Wirkung der Umweltfaktoren auf den Organismus der Mutterstuten, sowie auf die Entwicklung und Widerstandsfähigkeit der Nachkommen. (Acta Agronomica, 1957)
Kóros elváltozások öröklődése háziállatokon. Témadokumentáció. Összeáll. (Bp., 1958)
A teljesítőképesség átöröklése. Vizsgálatok a szervezeti szilárdság – steher-flyer jelleg – örökléséről telivéreken. Monográfia. (Bp., 1958)
A szarvasmarha törpenövésének genetikája. Témadokumentáció. Összeáll. (Bp., 1959)
Nekrotizáló heregyulladás ritka esete vasektomia után koson. – Öröklődés-kórtani vizsgálatok. 1–2. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1959)
A szarvasmarha veleszületett terméketlensége. (Mezőgazdasági Világhíradó, 1963)
A szopósmalacok farok-nekrózisa. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1963)
Vererbung des Leistungsfähigkeit bei Vollblutpferden. (Acta Agronomica, 1963)
A nemiszervek öröklött hypoplasiája magyartarka üszőkön. Gyűrű Ferenccel. (Acta Veterinaria, 1963)
Öröklődéskórtani vizsgálatok szarvasmarha-, sertés- és juhállományainkban. Monográfia és doktori értek. is. (Bp., 1963)
A magyartarka szarvasmarha csülkei közötti szövetszaporulat. 1–3. B. Kovács Andrással, Somogyváry Kálmánnal. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1963–1964)
A magyartarka szarvasmarha intersexualis típusai. Rónay Gézával. – Vizsgálatok az üszők veleszületett terméketlenségéről. Rónay Gézával. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1965)
Öröklődő betegségek és defektusok az állattenyésztésben. (MTA Agrártudományi Osztályának Közleményei, 1966)
Spasticus sántasági szindróma magyartarka szarvasmarhákon. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1967)
Vizsgálatok a sertés torzító orrgyulladásáról. 1–3. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1968)
sertés torzító orrgyulladása. Témadokumentáció. Összeáll. Stipkovits Lászlóval. (Bp., 1968)
Bánásmód háziállatokkal. Hajas Józseffel. Ill. Balogh Ervin. (Bp., 1968)
A tőgygyulladás elleni védekezés egészségügyi, tenyésztési és higiéniai módjai. Témadokumentáció. Összeáll. Horváth Györggyel, Katona Ferenccel. (Bp., 1970)
Az állatorvosok és állattenyészők közös problémái a nagyüzemi szarvasmarha-állományokban. 1–6. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1970–1971)
A tőgygyulladások elleni védekezés tenyészhigiéniai módjai. Monográfia. Orosz nyelven. (Bp., 1971)
Az iparszerű állattartás állategészségügyi követelményei. Témadokumentáció. Összeáll. (Bp., 1972)
Adatok a sertéstorzító orrgyulladásának kóroktanához. 1–5. Éliás Bélával, Sallai Józsefnével. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1972–1975)
A kisállatállományok tenyésztéshigiéniai problémáiról. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1974)
Háziállatok öröklődő alkati hibái és betegségei. Monográfia. (Bp., 1974; angolul: Constitutional Disorders and Hereditary Diseases in Domestic Animals. Bp.–Amsterdam, 1983)
Újszülött állatok reszketőkórja. Összefoglaló ismertetés. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1975)
SPF-sertésállományok kialakítása és a malacok mesterséges felnevelése. (Nemzetközi Mezőgazdasági Szemle, 1975)
Populációgenetikai vizsgálatok a spasticus paresis átörökléséről szarvasmarhákon. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1976)
Adatok az újszülött malacok reszketőkórjához. 1–2. Bodon Lászlóval, Karasszon Dénessel. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1976–1977)
A baromfi végtagjainak öröklődő rendellenességeiről. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1979)
Tenyésztéshigiéniai vizsgálatok nagyüzemi állatállományokban. 1–3. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1978–1982)
Szarvasmarha-egészségtan. Többekkel. (Bp., 1983).
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Népszabadság, 1982. dec. 14.–Magyar Nemzet, 1982. dec. 15.)
Karasszon Dénes: H. D. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1983)
Mészáros M. János: Az állatorvos-képzés 1818-tól 2004-ig elhunyt tanárainak és előadóinak sírjai. (Bp., 2007)
Fehér György: Biographia. Elhunyt tanáraink és előadóink életrajza. 1787–2007. (Bp., 2007).
Megjegyzések
Lexikonok téves halálozási hely: Budapest!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2013