Hajdú János
vívó, edző
Született: 1904. szeptember 10. Budapest
Meghalt: 1981. július 12. Budapest
Család
Sz: apja vívómester, lovag Arlow Gusztáv tanítványa volt.
Iskola
A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1926); közben Párizsban is tanult.
Életút
A Beszkárt SE, a BEAC, a Szolnoki Vívó Club (1924–1936), a II. vh. után a Budapesti Barátság SE (1946–1947), ill. a BVSC kard-, tőr- és párbajtőrvívója (1948). A Színművészeti Főiskolán a vívás r. tanára. Párbajtőrvívásban olimpiai résztvevő (1928), a szakág első egyéni magyar bajnoka (1930: egyéni), magyar bajnok (1947: csapat). Tőrvívásban Eb 2. (1931 és 1933: csapat), Eb 3. (1929 és 1935: csapat), Eb 4. (1934: csapat), Eb 6. (1933: egyéni), főiskolai vb 4. (1927: csapat), főiskolai vb. 6. (1927: egyéni), magyar bajnok (1946 és 1948: csapat), magyar bajnoki 3. (1924: egyéni.); a MAC Hősök Emlékversenyének győztese (1928: egyéni). Mindkét fegyvernemben magyar válogatott (1926–1935).
Franciaországi tanulmányai idején, már jónevű tőr- és kardvívóként ismerkedett meg a párbajtőrvívással (1924). Párizsban Lucien Gaudin – a későbbi, 1928. évi olimpia tőr- és párbajtőrvívó bajnoka – tanítványa volt, akinek biztatására, hazatérése után elkezdte népszerűsíteni hazai szaklapokban a Magyarországon új szúrófegyvernemet (elsősorban a Pesti Napló sportrovatában és a Nemzeti Sport hasábjain). Az első magyarországi párbajtőrversenyek szervezője, kezdeményezésére a szakág részt vett az amszterdami olimpián (1928). Az első magyar párbajtőrvívó bajnokság győztese (mögöttük kardvívó olimpiai bajnokok – Jekelfalussy Piller György, Rády József – végeztek). Visszavonulása után sportdiplomataként és nemzetközi vívóbíróként tevékenykedett, ill. mint a Színművészeti Főiskola tanára színházi produkciók és játékfilmek vívójeleneteinél közreműködött.
Irodalom
Irod.: Syposs Zoltán: A párbajtőr elterjedése. Amíg a rozsdás vasból arany lett. (S. Z.: Villanó pengék. Bp., 1975).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
