Harasta Miklós
építészmérnök
Született: 1923. december 9. Vértesszőlős, Komárom vármegye
Meghalt: 2010. december Budapest
Család
Sz: Harasta János, a Tatabányai Szénbányák lakatossegéde, majd a tatabányai szénbányában művezető, Nedermann Paulin. Hárman voltak testvérek (egy nővére és egy húga született). F: Répánszky Ildikó építészmérnök, a Fővárosi Tanács VB Ingatlankezelési Főigazgatóságának osztályvezetője. Leánya: Harasta Mónika (1956–).
Iskola
A Tatai Gimnáziumban éretts. (1942), a bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Mérnöki és Építészmérnöki Kar Építészmérnöki Osztályán végzett (1948); közben a kitelepített műegyetemi csoporttal Németországban és Dániában tartózkodott (1944. dec.–1946. nov.). A műszaki tudományok kandidátusa (1972).
Életút
A Dunavölgyi Timföldipari Rt. Építészeti Osztályának statikus tervezője (1948–1950). A BME, ill. az ÉKME Mérnöki Kar Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék tanársegéde, egy. adjunktusa (1950–1963), a Középülettervező Vállalat tervezője (1963– 1965). Az ÉKME, ill. a BME Építészmérnöki Kar Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszék egy. adjunktusa (1965–1967), egy. docense (1967–1977), egy. tanára (1977. júl. 1.–1994. jún. 30.) és a Tanszék vezetője (1978–1987); közben a Kar dékánhelyettese (1971–1977), dékánja (1984–1989). A BME emeritusz professzora (1995-től). Az ELTE–BME Beruházási Iroda helyettes vezetője és ügyvivő szakértője (1994–2002). Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1961–1964).
Mezőgazdasági és ipari épületek tervezésével, elsősorban héjszerkezetek, nagyfesztávú és különleges ipari szerkezetek vizsgálatával, rezgések környezeti hatásával foglalkozott. A kazincbarcikai HOKO-üzem és gáztartályalapok, a debreceni BELKER raktártelep, a budapesti Elemgyár gyártócsarnokának és betongyárának, ill. a Csepeli Vas- és Fémművek szerszámgépgyári precíziós csarnokának szerkezet-tervezője. Tervezőként részt vett továbbá az almásfüzitői, a magyaróvári és az ajkai timföldgyár munkáiban.
Elismertség
A Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) tagja (1953-tól). Az Építőipari Tudományos Egyesület tagja (1951-től), vezetőségi tagja, az Ipari Bizottság titkára.
Elismerés
Munka Érdemrend (arany, 1989). Akadémiai Jutalom (1961), Alpár Ignác-emlékérem (1972), Kotsis Iván-emlékérem (1995), József Nádor-emlékérem (2004).
Főbb művei
F. m.: Ipari üzemek technológiája és építészete. 1–2. Rados Kornéllal. (Bp., 1957)
Héjlefedésű ipari épületek. (Magyar Építőipar, 1959)
Héjszerkezetű térlefedések. (ÉKME Tudományos Közleményei, 1960)
Előnyös tartószerkezetek az ipari építészetben. (Ipari Építészeti Szemle, 1961 és Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1962)
Teherhordó és térelhatároló szerkezetek. – Épületek, szerkezetek összeépítése. Rados Kornéllal. (Ipartelepek építészete. II. köt. Bp., 1964)
Mesterségesen világított, kondicionált műhelycsarnok tervezési problémái, rezgésmentesítés. (ÉKME Tudományos Közleményei, 1965)
Korszerű vasbetonszerkezetek alkalmazása az ipari épülettervezésben. (Magyar Építőipar, 1968)
Az ipari építészet dinamikai problémái, darupályák dinamikus tényezője. Kand. értek. (Bp., 1971)
Kohó- és martinüzem. Kovácsműhely, kovácsüzem. Öntöde. Mész- és cementmű. (Ipari üzemek technológiája és építészete. Bp., 1979)
A gazdasági struktúraváltáshoz kapcsolódó építési tevékenység optimálása. (Az építéstudomány és az építési kutatások szerepe a környezetvédelemben c. ankét előadásai. 1992. okt. 15–16. Bp., 1993).
Irodalom
Irod.: Becker Gábor: In memoriam H. M. (Építés- Építészettudomány, 2011).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
