Bechtler Péter

Született: 1891. április 22. Bácskula, Bács-Bodrog vármegye
Meghalt: 1964. november 29. Budapest

Család

Sz: Bechtler János molnár, Grieszfelder Erzsébet. F: 1. Kecskés Margit, halála után újranősült. Fia: Bechtler Kornél és Bechtler János.

Iskola

Az elemi iskola hat osztálya után faszobrászmesterséget tanult.

Életút

A szakszervezeti mozgalom résztvevője, a Budapesti Szobrászok Szakegylete tagja (1910-től), választmányi tagja (1913-tól), elnöke (1915–1948). Az MSZDP tagja (1910-től), a párt első választmányának tagja (1917. ápr.-tól), ill. az MSZDP országos nemzetiségi kisebbségi bizottsága titkáraként a magyarországi németajkú szociáldemokraták ügyeit intézte. A Magyar Nemzeti Tanács tagja (1918. ősz), a Tanácsköztársaság alatt a Budapesti Központi Forradalmi és Munkástanács tagja (1919), a bukás után rövid időre letartóztatták (1919. aug.).

 

Az MSZDP budai kerületi titkára, a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja (1925-től); országgyűlési képviselőjelöltje (1926, 1935, 1939). A Szállítási és Közlekedési Munkások Szövetségének titkára (1938– 1944). A II. világháború után az SZDP Ideiglenes Intéző Bizottsága tagja, Budapest székesfőváros alpolgármestere (1945. jan. 23.–1948). A Szabad Szakszervezetek képviseletében az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Dunántúl, 1945. jún.–nov.), az SZDP nemzetgyűlési (Baranya és Tolna vármegyei lista, 1945–1947), ill. országgyűlési képviselője (Baranya és Tolna vármegyék Pécs törvényhatósági jogú várossal, 1947–1948; mandátumáról lemondott: 1948. ápr. 26.).

 

A Városi, Vármegyei és Községi Alkalmazottak Országos Szövetségének (VAOSZ) elnöke (1946–1948). A Kőbányai Téglagyár kereskedelmi igazgatója (1948–1951). Letartóztatták (1952. máj. 2.), koholt vádak alapján – háborús bűntett miatt, a Laborcz István és társai per tizedrendű vádlottjaként – nyolc év fegyházbüntetésre ítélték (1952; kegyelemmel szabadult: 1955. aug. 19.; rehabilitálták és nyugdíjazták: 1956). A forradalom idején a Fővárosi Nemzeti Bizottság elnöke és ismét Budapest alpolgármestere (1956. nov. 2–4.).

A Legfelsőbb Sporttanács, ill. a Legfelsőbb Ötös Sporttanács tagja (1945–1946).

A két világháború között elsősorban városrendezési kérdésekkel foglalkozott: szorgalmazta a fogaskerekű vasút villamosítását, népstrandfürdők és külterületi iskolák építését. Az építőmunkások küldöttségének vezetőjeként több munkaalkalmat, munkanélküli-segélyt és a lakbér-moratórium bevezetését követelte Szendy Károly főpolgármestertől. Később a szállítómunkások bérmozgalmának egyik irányítója (1940. ápr.).

Az ország német megszállása után összekötő szerepet játszott az SZDP, a szakszervezeti mozgalom és a Magyar Front között. Budapest alpolgármestereként (1946–1948) feladata a főváros tulajdonában lévő közüzemek működésének biztosítása, fejlesztése, a tandíjmentes oktatás megszervezése volt. Jelentős szerepet vállalt Budapest forradalmi centenáriumi ünnepségeinek előkészítésében (1947).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013