Sali Emil
erdőmérnök
Született: 1921. január 22. Gyanafalva, Vas vármegye
Meghalt: 1985. augusztus 17. Budapest
Család
Sz: Wolf Hedvig. Apja pénzügyőri fővigyázó volt. Testvére: Sali Ernő vasúti állomás-elöljáró Ikrényben és Csernai Imréné Sali Erna Devecserben (Veszprém m.) tanítónő. F: 1946-tól Schummel Hildegárd. Leánya: Sali Éva (1947–) és Sali Mária (1954); fia: Sali Emil (1953–).
Iskola
Elemi iskoláit Jánosházán végezte, Kőszegen éretts. (1939). A bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar Erdőmérnöki Osztályán végzett (1943), a mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa (1959), doktora (1974).
Életút
A JNMGE soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar Erdőmérnöki Osztály Erdészeti Földméréstani Tanszékének Sébor János gyakornoka, kísérleti adjunktusa (1943–1944), a Marosvásárhelyi (1944–1946), a Budapesti Erdőigazgatóság segéderdőmérnöke (1946). A Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD) Központi Igazgatósága segéderdőmérnöke (1946–1947), erdőmérnöke (1947–1949), az Erdőközpont Műszaki Tervezési Osztályának vezetője (1949–1950). A Földművelésügyi Minisztérium (FM) Erdészeti Főosztály Erdőtervezési Osztályának vezetője (1950–1952), az Állami Erdőrendezési Intézet igazgató-főmérnöke (1952–1953). Az Országos Erdészeti Főigazgatóság Erdőrendezési Főosztályának vezetője (1954–1960), a Főigazgatóság helyettes vezetője (1960–1967). A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM) Erdészeti Hivatala (1967–1970), ill. az átszervezés után a MÉM Erdőrendezési Főosztálya (1970–1975), majd az Erdészeti és Faipari Főosztálya vezetője (1975–1981). Az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) nyugdíjas külső munkatársa (1981–1985). C. egy. tanár (1964-től).
A Magyar Sí Szövetség elnöke és a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tagja (1981–1985).
A 20. sz.-i magyar erdőgazdálkodás egyik vezető személyisége, a magyar erdészeti üzemtervezés és az erdőrendezés nemzetközileg is elismert kutatója. Jelentős eredményeket ért el az ország erdőterületének, fafajösszetételének, élőfa- és növendékfakészletének, valamint az erdők fatermőképességének vizsgálata terén.
Elismertség
Az MTA Erdészeti Bizottsága alapító tagja, titkára (1953-tól). Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) választmányi tagja, elnökségi tagja és főtitkára (1957–1963). A TIT Országos Agrárválasztmánya tagja, a Mezőgazdasági Távlati Tervezési Bizottság tagja és Erdészeti és Faipari Távlati Tervezési Albizottságának elnöke.
Elismerés
Szocialista Munkáért Érdemérem (1955), Munka Érdemérem (arany, 1964), Haza Szolgálatáért Érdemérem (arany, 1970). Bedő Albert-emlékérem (1959).
Szerkesztés
Az Erdő, a Mezőgazdasági Gépészet és Építészet c. lapok szerkesztőbizottságának tagja.
Főbb művei
F. m.: Néhány gondolat erdeink feltárásával kapcsolatban. (Erdészeti Lapok, 1950)
Műszaki rajz. Erdészeti technikumi tankönyv. (Bp., 1950)
Erdészeti földméréstan. Erdészeti technikumi tankönyv. Teszár Gézával. (Bp., 1950; 2. jav. kiad. 1953; 3. jav. kiad. 1954; 4. kiad. 1957; 5. kiad. 1958)
Erdőrendezéstan. Erdészeti technikumi tankönyv. (Bp., 1950; 2. átd. kiad. 1954; 3. átd. kiad. 1957; 4. kiad. 1958)
Az erdőrendezési munka pontosságának néhány feltétele. (Az Erdő, 1952)
Erdőrendezésünk néhány eredménye és az erdőtipológia alkalmazása üzemterveinkben. (Az Erdő, 1955)
Az erdőgazdasági térképek készítésének néhány kérdése. (Geodézia és Kartográfia, 1956)
A fahasználó erdőgazdaságok favágatási tervének ellenőrzése. – Sarjerdeink fatermőképessége. (Az Erdő, 1956)
A magyar erdőkből kitermelhető fatömeg. (Az Erdő, 1957)
A magyarországi erdők főbb jellemzői. Kand. értek. (Bp., 1958)
Az előhasználatok jelentősége a fakitermelésben. (Az Erdő, 1959)
A fafajok arányának kialakulása az utolsó tíz év erdősítéseiben. (Az Erdő, 1960)
Az erdőművelés főbb irányai az elmúlt tíz évben. (Az Erdő, 1964)
Az akác tömeges elterjedésének időszaka Magyarországon. (Akáctermesztésünk Magyarországon. Szerk. Keresztesi Béla. Bp., 1965)
Az állami erdőgazdaságok termelésének szerkezetében bekövetkező változások. (Az Erdő, 1965)
Mennyi fánk van? (Az Erdő, 1966)
Az Erdészeti Hivatal feladatai és szervezete. – Erdeink növedéke. – Erdeink területének és állapotának változása a felszabadulás óta. (Az Erdő, 1967)
A termelőszövetkezetek erdőgazdálkodásának néhány elvi kérdése. (Mezőgazdasági Gépészet és Építészet, 1968)
Az erdőgazdálkodás és a fafeldolgozó-ipar fejlődése és helyzete. Összefoglaló tanulmány. Halász Aladárral, Váradi Gézával. (Bp., 1968)
A fakitermelés növelésének eszköz- és létszámfeltételei. (A hazai kitermelhető fatömeg ipari hasznosítása. Bp., 1969)
Kétszáz éves a Magyarország részére kiadott erdőrendtartás. (Az Erdő, 1969)
Az erdőgazdasági termelés bővítésének néhány feltétele. (Erdőgazdaság és Faipar, 1969)
Az erdőgazdálkodás 25 esztendejéről. (Az Erdő, 1970)
Erdészeti alapfogalmak és adatok. (A magyar mezőgazdaság zsebkönyve. Szerk. Horváth Sándor. Bp., 1970)
Az erdőgazdálkodás és a faipar 15 éves tervéről. (Az Erdő, 1971 és Erdőgazdaság és Faipar, 1971)
A cserproblémáról. (Erdőgazdaság és Faipar, 1971)
A magyarországi erdők élőfakészletének vizsgálata. Doktori értek. (Bp., 1973)
Fafajgazdálkodásunk fejlesztésének alapjai és a jövő iránya. (Az Erdő, 1974)
Erdőrendezésünk fejlődése és további feladatai. (Az Erdő, 1975)
Módszerváltás a fakitermelésben. – Az erdőgazdálkodás és az elsődleges faipar V. ötéves terve. Halász Aladárral. (Az Erdő, 1976)
A kutatási eredmények szerepe az erdészet és a faipar fejlesztésében. – A nevelővágások mértékének változása az üzemtervekben. (Az Erdő, 1977)
Fahulladékok különféle hasznosításának változatai és azok műszaki- gazdasági elemzése. Többekkel. (Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság kiadványa. Bp., 1977)
Nyárfatermesztési célkitűzések és eredmények. (A nyárak és a füzek termesztése. Szerk. Keresztesi Béla. Bp., 1978)
A fa felhasználásának és forrásainak változása. – A korszerű erdőgazdálkodásnak az erdőrendezéssel szemben támasztott követelményei, valamint ezek hatása a fejlesztésre és kutatásra. – Erdőgazdaságunk fejlesztésének új koncepciója. (Az Erdő, 1978)
A fenyőfa-felhasználás méreti–minőségi igényei és a fedezetéül szolgáló források összhangjának megteremtése érdekében szükséges műszaki- gazdasági intézkedések. Többekkel. (Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság kiadványa. Bp., 1979)
Hazánk erdeinek főbb jellemzői. (Az Erdő, 1979)
100 éve alkották meg az 1879. évi erdőtörvényt. – Hazai erdeink megoszlása minőség szerint. – A fa és a fatermékek forrásainak és felhasználásának változásai. 1950–1978. – Erdeink főbb változásai az elmúlt harminc évben. (Az Erdő, 1980)
Fakitermelésünk mennyiségi helye a világban. – A hazai erdők véghasználatának lehetséges mértéke. – Megjegyzések a hazai erdők növedékéről. (Az Erdő, 1981)
Megjegyzések a kocsányos tölgyeseinkről. – Az erdőrendezés szerepe a távlati fejlesztésben. Csontos Gyulával. – A fa és a fatermékek felhasználásának és forrásainak változásai 1950 és 1980 között. – Megjegyzések az erdei- és a feketefenyveseinkről. – Megjegyzések bükköseinkről és gyertyánosainkról. – Megjegyzések kocsánytalan tölgyeseinkről. – Megjegyzések csertölgyeseinkről, akácosainkról és nemesnyársainkról. (Az Erdő, 1982)
Erdőadataink pontossága. – Megjegyzések néhány, kis területet elfoglaló fafajainkról. (Az Erdő, 1983)
Az akácosok az üzemtervek tükrében. (Az akác. Szerk. Keresztesi Béla. Bp., 1984)
A termelőszövetkezeti akácosok főbb jellemzői. (Az akác termesztése és hasznosítása. Szerk. Keresztesi Béla. Bp., 1984)
Kétharmad évszázad erdőrendezési utasításai. (Az Erdő, 1984)
Adatok az erdők kezelési és használati viszonyainak alakulásához. Horváth Istvánnal. – A fatermelési táblák megbízhatóságáról. (Az Erdő, 1986).
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Népszabadság, 1985. aug. 27.)
S. E. (Az Erdő, 1985).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
