Haskó Lajos
vegyészmérnök
Született: 1890. szeptember 19. Békés, Békés vármegye
Meghalt: 1979. szeptember 23. Budapest
Család
Sz: Haskó Jakab (†1927) mészárosmester, Hernfeld Amália. F: Simon Rozália. Fia: Haskó Ferenc (1929–) kémikus, a kémiai tudományok doktora; leánya: Haskó Györgyi (1932. febr. 9.) vegyésztechnikus.
Iskola
A bp.-i Horánszky utcai Reáliskolában éretts. (1908), a József Műegyetemen vegyészmérnöki okl. szerzett (1912), drágakő- szakértői vizsgát tett (1920), a BME-n doktorált (1960); a kémiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1959), doktora (életművéért, 1973).
Életút
Hanauban magánlaboratóriumban (1912), majd a Budapesti Mészárosok Faggyúértékesítő Szövetkezete ételzsírgyárában gyakornok (1913), a Flora Első Magyar Sztearingyertya és Szappangyár Rt. laboratóriumi, majd üzemi vegyésze (1913–1919). A Tanácsköztársaság alatt a Szocialista Termelés Népbiztossága Vegyipari Osztályának vezetője (1919), a proletárdiktatúra bukása után Erdélyben (1919–1920), majd Ausztriában nemesfémfeldolgozó-üzemben dolgozott és drágakőszakértőként tevékenykedett (1920–1921). Hazatérése után a Budapesti Bőr- és Faggyúértékesítő Rt. zsírfeldolgozó üzemének vezetője (1921–1922), a nagyváradi Flora Magyar Sztearingyertya és Szappangyár Rt. üzemmérnöke (1922–1923), a bp.-i Meister Szappangyár üzemvezető mérnöke (1923–1925). Politikai múltja miatt kizárták a Mérnöki Kamarából (1925–1930), aranyműves műhelyének vezetője (1925–1932), vegyvizsgáló laboratóriumot létesített (1932), ahol nemesfém- és zsíripari vizsgálatokat végzett és tanácsadó mérnöki tevékenységet folytatott (1932–1948). Az Országos Találmányi Hivatal előadója, osztályvezető főelőadója (1948–1951), a Műszaki Fejlesztési Hivatal, ill. az Országos Tervhivatal (OT) osztályvezetője (1951–1953), az Országos Építésügyi Hivatal csoportvezető főmérnöke (1953–1957). A Pécsi Uránércbánya Tervező Irodájának tervfőmérnöke és főtechnológusa (1957–1963).
Zsír- és olajipari kémiai kutatásokkal foglalkozott, számos új analitikai kémiai módszert dolgozott ki, alapvető a tevékenysége a magyar termésű olajok kémiai jellemzőinek feltárása, ill. a magyarországi gyapjúzsírgyártás beindítása terén. A magyarországi zsírok spektrofotometriás vizsgálatának és az elektrokémiai módszerek zsírkémiai alkalmazásának úttörője. Az uránérc-feldolgozás technológiájának magyarországi kidolgozója és a Pécsi Urángyár technológiájának tervezője. Nyugdíjba vonulása után a gráfok kémiai technológiai folyamatokra való alkalmazhatóságát kutatta.
Elismertség
A Magyar Kémikusok Egyesülete (MKE) választmányi tagja. A Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület (MÉTE) választmányi tagja és az egyesület Növényolajipari Szakosztályának elnöke.
Elismerés
Magyar Népköztársasági Érdemérem (arany).
Szerkesztés
A Magyar Kémikusok Lapja szerkesztőbizottságának tagja.
Főbb művei
F. m.: A magyar vegyészeti ipar jövője. (Vegyipari Munkás, 1919. máj. 1.)
Vegyiparunk helyzete. (Szociális Termelés, 1919. jún. 25.)
Az arany és ötvözetei. – A földgolyó aranya. (Nemesfémipari Évkönyv, 1932)
Az új fémjelzési törvényről. (Nemesfémipari Évkönyv, 1936)
Betonra káros vizek és anyagok. (Építőipari Szemle, 1936)
A nemesfémipar, mint a vegyészeti ipar fogyasztója. – Szappan szénhidrogénből. (Vegyi Ipar, 1936)
Dubovitz Hugó: Ipari és kereskedelmi vegyészet. Átd. és kieg. (2. kiad. Bp., 1937)
Mosószerek mosóértékének meghatározása. – Lecitin napraforgómagból. – Mosási kísérletek mosószerek vizsgálatára. – Az elain és vizsgálata. (Vegyi Ipar, 1937)
Mesterséges drágakövekről. (Nemesfémipari Évkönyv, 1937)
Fémfelületek díszítése. (Nemesfémipari Évkönyv, 1937)
A gyapjúmosás melléktermékei. – Adatok a magyar gyapjúzsír állandóihoz. (Vegyi Ipar, 1938)
Ötven év nemesfémipari technikája. (Nemesfémipari Évkönyv, 1939)
Reakciósebesség a szappanosításnál. (Vegyi Ipar és Kereskedelem, 1939)
A magyar carthamus olaj állandói. (Vegyi Ipar és Kereskedelem, 1940)
Fémjelzési törvények. (Nemesfémipari Évkönyv, 1941)
A magyar csillagfürtolaj állandói. (Vegyi Ipar és Kereskedelem, 1942)
Ötvözési számítások. (Nemesfémipari Évkönyv, 1943)
Nemes- és nem nemesfémek felismerése karcpróbával. (A nemesfémipar könyve. Bp., 1944)
Magyar perillaolaj állandói. – Szilvamagolaj előállítása. – Kísérleti terv napraforgóolaj száradóképességének javítására. (Mezőgazdaság és Ipar, 1948)
Olaj elváltozása a napraforgó-pogácsában. – Szőlőmagolaj változása a mag raktározása alatt. (Mezőgazdaság és Ipar, 1949)
Zsírok avasodásának és tartósításának kémiája. (Magyar Kémikusok Lapja, 1949)
Növényolajipar. (Élelmiszeripari technológia. Bp., 1950)
Újító- és Sztahanov-mozgalom az élelmezési iparban. (Élelmezési Ipar, 1951)
Olajkeményítés. – Margarin és mesterséges ételzsírok gyártása. – Zsírbontás, sztearin- és gliceringyártás. (Telegdy Kovács László: Élelmezési iparok. Bp., 1952)
Korszerű elméletek a zsírkémiában. (A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai. Bp., 1954)
Zsírok és olajok kémiája és technológiája. Kézikönyv. Többekkel. (Bp., 1954)
Az uránipar fejlődési irányai. (Magyar Kémikusok Lapja, 1958)
Uránérc vegyi feldolgozása. (A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványai. Bp., 1960)
Ioncserélő berendezések az urániparban. (Magyar Kémikusok Lapja, 1965)
Beruházási költségek előbecslése lineáris regresszión alapuló grafikus módszerrel. (Magyar Kémikusok Lapja, 1966)
Kémiai technológiai rendszerek gráfelméleti vizsgálata. Monográfia. Korach Mórral. (Bp., 1975)
ford.: Sterner, Rainer: Az ezüst és ötvözetei. Ford. (A Nemesfémipari Közlöny Könyvtára. Bp., 1929).
Irodalom
Irod.: H. L. 75 éves. (Magyar Kémikusok Lapja, 1965)
Halálhír. (Népszabadság, 1979. okt. 31.)
Hollub János: H. L. (Magyar Kémikusok Lapja, 1980).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
