Gerelyes Endre
író, újságíró
Született: 1935. augusztus 15. Hatvan, Heves vármegye
Meghalt: 1973. április 6. Budapest
Temetés: Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
F: Schlattner Edit.
Iskola
Vasutasok és bányamunkások között nőtt fel, később maga is munkát vállalt a szülővárosa közeli erdőgazdaságban, majd a salgótarjáni szénmedencében. Salgótarjánban éretts. (1953), az ELTE BTK-n magyar–történelem szakos tanári okl. szerzett (1957).
Életút
Az MTA Irodalomtörténeti Intézete tud. segédmunkatársa (1957–1958), a bp.-i Márvány utcai fiúiskola tanára (1958–1963), a Szegedi Tanárképző Főiskola főisk. adjunktusa (1963–1965), az Új Írás (1966–1967), az Esti Hírlap (1967), majd egy üzemi lap munkatársa (1967–1973).
Kilenc perc (1960) c. novellájával nagy feltűnést keltett, valósággal berobbant a magyar irodalmi életbe. A drámai erejű elbeszélés – amely az 1956 után jelentkező új magyar irodalom egyik kulcsnovellája volt – két ökölvívó küzdelmét írja le: a feszültségekkel teli, dinamikus, sodró erejű írás, a küzdelem több rétegű leírása, valóságos kultikus hőssé emelte a mindössze 25 éves szerzőt. Első írásaira erősen hatottak Ernest Hemingway novellái, a küzdelem, a nyers harc későbbi műveiben is gyakorta visszatérő motívumok. Írásainak hősei munkások, bányászok, akikben sokszor iszonyú indulat feszül, robbanni készül, Gerelyes tudatosan feszíti végsőkig a húrt karaktereiben, mintha valamennyi története egy végtelenített ökölvívó-mérkőzés lenne, amikor a szereplők térdre rogynak, felállnak, de újra és újra elbuknak. A Káin, a Ki vagy Te? – Ábel (1967) c. elbeszéléskötete nyitó novellájában maga az Úr kerül ellentétbe teremtményével, nem azzal, akit a maga képére teremtett, hanem akit elhagyott, magányos küzdelemre ítélt. Szintén itt jelent meg Nevetve fordult fel szegény c. felkavaró elbeszélése, amelynek főhőse egy, Auschwitzot megjárt fiú, aki a koncentrációs tábor borzalmai hatására gyógyíthatatlan betegségben szenvedett: állandó kóros, nevetőrohamokkal küszködött. Különös novelláit gyakran riporttal keresztezi, írásait a hétköznapitól eltérő felé való vonzódás, nyugtalanság, állandó keresés jellemzi. Utolsó műve, az Isten veled, Lancelot! (1973) az ősi kelta monda modern naiv és groteszk újraolvasata.
Budapesten közlekedési baleset áldozata lett, a Farkasréti Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Ötvenedik születésnapjára Simonffy András gondozásában bő válogatást adtak ki életművéből (Kilenc perc címmel, 1985-ben). Feleségével való levelezését Baranyi Ferenc jelentette meg (1986-ban). Kilenc perc c. klasszikus elbeszéléséből nagy sikerű film is készült (amelyben a főszerepet is eljátszotta, 1961-ben). Róla nevezték el a salgótarjáni Gerelyes Endre Művelődési Házat.
Emlékezet
Gábor Andor-díj (1964).
Főbb művei
F. m.: Kilenc perc. Elbeszélés. (Élet és Irodalom, 1960. jan.)
Kövek között. Novellák. Ill. Szlovák György. (Új termés. Bp., 1961)
Dogmák és sznobok ellen. (Új Írás, 1962)
Töprengés az éjszakáról. Novellák. (Bp., 1963)
Ki vagy te? – Ábel! Novellák. (Bp., 1967)
Isten veled, Lancelot! Kisregény. Ill. Zsoldos Vera. (Bp., 1973)
Don Juan, avagy a hivatástudat drámája. (Új Írás, 1975)
Tigris. – Isten veled, Lancelot! Novellák, kisregény. Vál. Gáll István. (Bp., 1975)
Változnak az idők. Elbeszélés életrajzi elemekkel. (Új Forrás, 1980)
Kilenc perc. Elbeszélések. Vál., sajtó alá rend., az előszót írta Simonffy András. (Bp., 1985)
Tavaszi futás. Diákszerelem. G. E. és Schlattner Edit levelezése. Összeáll., az előszót és az utószót írta Baranyi Ferenc. (Bp., 1986)
elbeszélései a Kortársban: Hajnalban vált a vad. – Kövek között. (1961)
Más mértékkel! – Kegyetlen történet. (1962)
„Kések között…” – Vakáció (1963)
Tigris. (1967)
filmje: Kilenc perc (írta és a főszerepet is játszotta, 1961).
Irodalom
Irod.: Bakó Endre: G. E.: Kövek között. (Alföld, 1962)
Koczkás Sándor: G. E.: Kövek között. (Kortárs, 1962)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Az idei Gábor Andor-díjas: G. E. (Kortárs, 1964)
Gondos Ernő: G. E.-ről. (G. E.: Mű és valóság. Bp., 1965)
Halálhír. (Népszabadság, 1973. ápr. 7.)
Szakonyi Károly: Isten veled, Lancelot. G. E. emlékére. (Kortárs, 1973)
Kojnok Nándor: G. E. (Palócföld, 1973)
Keményffy Margit: Magasfeszültség. G. E.-ről. (Élet és Irodalom, 1973. 29.)
Farkas László: Harc a Sárkány ellen. G. E. emléke. (Új Írás, 1973)
Csongrády Béla: G. E.: Tigris. (Palócföld, 1976)
Tamás István: G. E. (T. I.: Tizenhárom hónap. Bp., 1977)
G. E. 1935–1973. Bibliográfia. Összeáll. Kojnok Nándor. (A Balassi Bálint Megyei Könyvtár kiadványa. Salgótarján, 1981)
Farkas László: Novellák a küzdelemről és a Tigrisről. G. E. elbeszélései. (F. L.: Ringben. Bp., 1985)
Simonffy András: Így hinni… G. E.-portré. – Laczkó Pál: G. E. pályája kötetről kötetre – a kritikák tükrében. (Palócföld, 1985)
Szelei Béla: „Nagy próbákra, nagy művészi tettekre lett volna képes.” G. E. emlékezete. (Napjaink, 1985)
Lancelot nélkül. Emlékkönyv G. E.-ről. Szerk. Baranyi Ferenc, Kojnok Nándor, Laczkó Pál. (Palócföld Könyvek. Salgótarján, 1986)
Zalatnai László: G. E. (Mozgó Világ, 1987)
Bozó Gyula: Epizódok G. E. életéből. Emlékezések. (Palócföld, 1991)
Varga Lajos Márton: Nemcsak rajtuk múlt. Hatvanéves volna G. E. (Népszabadság, 1995. aug. 15.)
Hatvani lexikon. Írta és szerk. Petheő Károly. (Hatvan, 1996)
Szegedi tanárképző főiskola. Történet, almanach. 1873–1998. (Szeged, 1998)
Onagy Zoltán: A szorító alatt. G. E.-ről. (Tekintet, 2000)
Bene Zoltán: Mítoszok palócul. G. E. „Káin” című novellája és „Az ember tragédiája” egyes rokon vonatkozásairól. (Ezredvég, 2009).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
