Diófási Lajos
kertészmérnök
Született: 1929. szeptember 21. Harc, Tolna vármegye
Meghalt: 2012. augusztus 14.
Temetés: 2012. augusztus 24. Pécs
Temetési hely: Lyceum Templom
Család
Sz: Diófási Lajos asztalos, kocsmáros, a harci 2. sz. italbolt vezetője, Végh Erzsébet. F: 1954-től Szécsényi Ilona mérnök-tanár. Testvére: Diófási Dénes, a Tiszamenti Vegyiművek építésvezetője, Diófási Sándor, a Járműfelszerelési Gyár osztályvezető mérnöke és Diófási János, a bogyiszlói általános iskola igazgatója. Leánya: Diófási Ágnes (1955. aug. 20.) és Diófási Ildikó (1959. jan. 14.). Fia: Diófási Tamás.
Iskola
Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskoláit Szekszárdon végezte, a bajai Kertészeti és Szőlészeti Középiskolában éretts. (1949), az Agrártudományi Egyetem (ATE) Kertészeti és Szőlészeti Karán kertészmérnöki okl. szerzett (1953). A Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán doktorált (1962), a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1968), doktora (1983).
Életút
A Balatonaligai Állami Gazdaság agronómusa (1954–1956), az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Pécsi Kísérleti Telepe, ill. a Földművelésügyi Minisztérium (FM) pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóállomása tud. segédmunkatársa (1956–1960), tud. munkatársa (1960–1969), tud. főmunkatársa (1969–1972), az Intézet igazgatója (1972–1982). A Pannonvin Borgazdasági Kombinát vezérigazgató-helyettese (1982–1988), a Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem Dunántúli Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete (1989–1995), ill. a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet igazgatója (1996–2000). A Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem Szőlőtermesztési Tanszékének c. egy. tanára (1987-től). Az MTA–TMB önálló aspiránsa (1962–1965).
A hegyvidéki minőségi fehér- és vörös borszőlőtermesztés és borkészítés tudományos alapjainak feltárásával, szőlőtermesztési technológiák összehasonlító vizsgálatával foglalkozott. Új szőlőtelepítési módszereket (pl. széles soros magasművelés), tőkeművelési és -metszési módokat dolgozott ki és vezetett be. Jelentős eredményeket ért el a környezetkímélő integrált szőlőtermesztés fajta- és technológiai kérdéseinek vizsgálata terén. Tanulmányi tervet készített a Villányi és a Szekszárdi Borvidék rekonstrukciójához, továbbá nevéhez fűződik a Szentmiklóshegy 30 hektáros területének korszerű szőlészeti modelltelepként történő átalakítása. A közel 1120 tételből álló pécsi szőlőfajta-gyűjtemény és génbank kialakítója és irányítója (1972-től).
A Baranya Megyei Tanács tagja (1963-tól), VB tagja (1967-től).
Emlékezet
Az MTA Kertészeti Bizottsága tagja (1982-től). A Pécsi Akadémiai Bizottság (PAB) tagja (1971-től), alelnöke (1990–1993), a PAB Agrártudományi Szakbizottságának elnöke (1993-tól). Az Országos Borszakértő Bizottság (1989-1998), az Országos Fajtanemesítő Tanács tagja (1990-től). A Szőlőgénbank Munkabizottság országos elnöke (1988-tól). A Magyar Borakadémia r. tagja (1994-től), örökös tagja. A Magyar Agrártudományi Egyesület (MAE) Szőlőtermesztési Szakbizottságának vezetőségi tagja. A Villányi és a Badacsonyi Borlovagrend tb. tagja.
Elismertség
Szekszárd Város (1986) és Harc Község Díszpolgára (2008).
Elismerés
Kocsis Pál-emlékplakett (1984), Mathiász János-díj (1988), Mohácsy Mátyás-emlékérem (1989), Pro Urbe Pécs (1989), Tessedik Sámuel-emlékérem (1992), Grastyán Endre-díj (1994), Városháza Emlékérem (Pécs, 1995), Akadémiai Díj (1996), Újhelyi Imre-emlékérem (1997), Beszédes József-díj (1998), Kosinszky Viktor-emlékérem (1999), Eötvös József-koszorú (2000), Pro Communitate Pécs (2005), Életfa Emlékérem (2009). Munka Érdemrend (bronz 1971; ezüst 1976; arany 1981), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2011).
Szerkesztés
A Szőlőtermesztés és Borászat (1977–1990), a Kertgazdaság, ill. az Új Kertgazdaság (1980-tól), a Magyar Szőlő és Borgazdaság szerkesztőbizottságának tagja (1991–1993).
Főbb művei
F. m.: Az alanyvessző különböző támaszrendszerének összehasonlító vizsgálata. (Kertészet és Szőlészet, 1960)
Tőkeművelésmód-kísérlet Olasz rizling fajtával. (Kertészet és Szőlészet, 1961)
Sárguló szőlőalanytőkék gyógyítása vaskelát permettrágyázással. Sárosi Dezsőnével. (Agrokémia és Talajtan, 1961)
Egysíkú tőke-művelésmódok értékelése a mecseki borvidéken. Egy. doktori értek. (Bp., 1962)
A tőkeművelésmódok hatása a bor minőségére. 1–3. (Borgazdaság, 1964–1966)
Szőlőtelepítés korszerűen. (Kertészet és Szőlészet, 1966)
Szőlőültetvények vasellátása és az istállótrágyázás. Sárosi Dezsőnével, Tötös Gyulánéval. (Szőlő- és Gyümölcstermesztés, 1966)
Az alacsony és magas kordonművelés összehasonlító értékelése a Mecseki és a Villányi-Siklósi borvidéken. Kand. értek. (Pécs, 1967)
Termesztési vizsgálatok a Dunántúlon. (Országos Szőlőtermesztési Tanácskozás. Budapest, 1967. szept. 25–26. Bp., 1968)
Különböző művelésű Szürkebarát-tőkék egy- és többéves fás részeinek friss súlya és szénhidrát tartalma nyugalmi időben. (Az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Évkönyve, 1968)
Hagyományosan művelt szőlők átalakítása magas kordonművelésűre a Villány–Siklósi borvidéken. Heiner Lászlóval, Leidinger Pállal. (Kertgazdaság, 1969)
A szőlőtőke művelésének és termésének hatása a levelek NPK-tartalmára. Kozma Pállal, Polyák Dezsővel. (Kertészeti Egyetem Közleményei, 1969)
Szőlőtermesztés. (Kertészek új kézikönyve. Szerk. Katona József. Bp., 1969; 2. jav. kiad. 1972; 3. jav. kiad. 1974)
A szőlőtermesztés iparszerű módszerei. (Kertgazdaság, 1972)
A vörösbort adó szőlőfajták termesztési értéke a nagyüzemekben. Többekkel. (Kertgazdaság, 1973)
A tőketerhelés hatása a termésmennyiség és a termésminőség alakulására minőségi borszőlőfajtákon. (Jubileumi tudományos napok. 1974. jún. 20–21. A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet 75 éves fennállása alkalmából. Szerk. Borbás Lajos. Bp., 1974)
Magasművelésű tőkeformák összehasonlító vizsgálata Pécsett (Kertgazdaság, 1975)
Intenzív tőkeművelésmódok összehasonlító vizsgálata Pécsett. (Szőlészet és Borászat, 1976)
A termésmennyiség növelésének hatása a must és a bor minőségére. (Borgazdaság, 1976)
A Baranya megyei szőlő- és bortermelés helyzete, fejlesztésének feladatai. (Gazdálkodás, 1979)
A mennyiség és a minőség összefüggései az Oportó, a Kékfrankos és a Cabernet franc szőlőfajtáknál. (Borgazdaság, 1980)
Mennyiség és minőség vörös borszőlőknél. (Kertészet és Szőlészet, 1980)
A fürtterhelés növelésének hatása a szőlőlevelek tápelemtartalmára. 1–2. Többekkel. (Szőlészet és Borászat, 1981)
A termésmennyiség növelésének hatása a termés minőségére és a szőlőtőkék biológiai jellemzőire. Doktori értek. (Pécs, 1981)
A minőségi borszőlőtermesztés tudományos alapjai. Monográfia. Ill. Schütz László. (Bp., 1985)
Az alaptrágyázás hatása a Rizlingszilváni teljesítményére. Többekkel. (Kertgazdaság, 1985)
A mennyiség és a minőség összefüggése egyesfüggöny-művelésű Olasz rizling tőkéken. Kanan Mohameddel. (Kertgazdaság, 1986)
Baranya megye szőlő- és bortermelésének helyzete, fejlesztésének feladatai. (Gazdálkodás, 1989)
Importált albán és bolgár szőlőalanyvesszők makro- és mikroelem-tartalma. Többekkel. (Kertgazdaság, 1990)
Az 1990. évi aszály hatása a szőlőre. Sélley Tamással. (Kertgazdaság, 1991)
Magyarország szőlőfajta-gyűjteményeinek katalógusa. Összeáll. (Bp., 1992; ötnyelvű átd. kiad. 1994)
Száraz, meleg aszályos időjárás hatása a szőlőre. (Kertgazdaság, 1993)
A pécsi szőlőfajta-gyűjtemény katalógusa. 1949–1999. Összeáll. Bíróné Torma Gizellával. (Pécs, 1999)
A termőhely, a fajta és a technológiai váltás feladatai a domb- és hegyvidéki minőségi borszőlőtermesztésben. (Bp., 1999)
Magyarország besorolhatósága az EU jelenlegi bortermelési régióiba. Az új bortermelő régió kialakításának szakmai feltételei. Hatástanulmány. (Bp., 1999)
50 éves a Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet. Összeáll. Csikászné Krizsics Annával, Szirtes Gáborral. (Pécs, 2000)
Az aszálykár mérséklésének lehetősége az alanyfajták megválasztásával a hegyvidéki szőlőtermesztésben. Többekkel. (Agro-21 füzetek, 2005 és Kertgazdaság, 2005)
Alanyfajták hatása a Cabernet sauvignon szőlőfajta tápelemfelvételére három különböző telephelyen. Csikászné Krizsics Annával. (Kertgazdaság, 2006).
Irodalom
Irod.: Báling József: Interjú D. L.-sal. (Szőlőtermesztés és Borászat, 1983)
Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Schneider László, Szluka Emil. (Bp., 1988)
Ki kicsoda a magyar mezőgazdaságban? I. köt. Szerk. Balogh Margit. (Szekszárd, 1997)
Magyar Bor Akadémia. Almanach. 1992–2002. (Bp., 2002)
Kozma Pál, ifj.: D. L. 75 éves. (Kertgazdaság, 2004)
Benedek Orsolya: D. L. és Zilai János 75 éves. (Kertészet és Szőlészet, 2005)
Hajdú Edit: D. L. 80 éves. (Kertgazdaság, 2009)
Pécs lexikon. I–II. köt. Főszerk. Romváry Ferenc. (Pécs, 2010)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
