Hegedűs Lajos
nyelvész
Született: 1908. március 1. Budapest
Meghalt: 1958. július 23. Budapest
Temetés: 1958. július 26. Újpest
Iskola
A Budapesti Tanárképző Intézetben (1926–1927), a bécsi egyetemen tanult (1927–1930), a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1930), tanulmányait angliai ösztöndíjjal egészítette ki (1931–1932). A kísérletfonetika (1944) és a magyar népnyelvkutatás tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1947), a nyelvészeti tudományok kandidátusa (1955).
Életút
A pécsi Állami Gyakorló Gimnázium r. tanára (1932–1942). A debreceni Állami Gyakorló Gimnázium r. tanára és vezetőtanára (1942–1944); közben Olaszországban járt hosszabb tanulmányúton (1933), Csanád vármegyében nyelvjárási anyagot gyűjtött (1934), Finnországban fonetikai tanulmányokat folytatott (1936), a hamburgi Panconcelli–Galzia Fonetikai Laboratóriumban dolgozott (1939), majd a milánói és a müncheni egyetemen elektroakusztikával foglalkozott. A pécsi Dunántúli Tudományos Intézet intézeti tanára (1944–1949), a Magyar Nyelvtudományi Intézet, ill. az MTA Nyelvtudományi Intézete osztályvezető tud. főmunkatársa (1950–1958). A debreceni Tisza István Tudományegyetem, ill. a Debreceni Tudományegyetem magántanára (1944–1950).
A magyarországi kísérleti fonetikai kutatások egyik elindítója és jelentős képviselője, az első magyarországi fonetikai laboratórium és 2000 felvétellel a magyar nyelvjárások múzeumának megszervezője. Alapvetően új eredményeket ért el az artikulációs mozgások (mozgófilm, hangszalagmozgások, röntgen stb.) elektroakusztikai és fonetikai tanulmányozása terén. Nyelvjáráskutató tevékenysége is jelentős, a magyar nyelvtudományban elsők között ismerte fel a nyelvi adatközlések akusztikus rögzítésének jelentőségét (elsőként használta az akusztikai nyelvemlék fogalmát). Kutatási területe: a magyar nyelvjárások és a köznyelv eszközfonetikai összehasonlító tanulmányozása, az élő beszéd akusztikai rögzítés utáni fonetikai elemzése, a folytonos hangzást megszakító beszédszünetek vizsgálata, diftongus-kutatások, diftonguselemek nyomásviszonyainak alakulása. Néhány népszerű nyelvkönyvet is írt és szerkesztett.
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. 1942-től gyűjtött nyelvjárási hangfelvételei az MTA Nyelvtudományi Intézet Kempelen Farkas Beszédkutató Laboratóriuma honlapján meghallgatható.
Elismertség
Az MTA Sámuel–Kölber Jutalma (1937), Szily-jutalom (1941).
Főbb művei
F. m.: Magyar hanglejtésformák grafikus ábrázolása. Kísérletfonetikai tanulmány. Egy. doktori értek. is. 12 táblával. (A Bécsi Collegium Hungaricum füzetei. 5. Bp., 1930)
Tájszók a Csanád megyei Kunágotáról. (Magyar Nyelv, 1932)
Az orrhangú félmagánhangzók nazalizáló hatása a magyarban. (Nyelvtudományi Közlemények, 1933)
A hangszalagok szerepe a hangadásban. (Természettudományi Közlöny, 1933)
A szájüreg saját hangjainak meghatározása különböző magánhangzó-állásoknál. (Magyar Nyelv, 1934)
A hangtan tanítása középiskolai fizikáinkban. (Matematikai és Didaktikai Lapok, 1934)
A magyar nemzeti versritmus kérdése. (Pécs, 1934)
A beszédhangok természete. (Nyelvtudományi Közlemények, 1935)
Röntgenfelvételek a száj- és a garatüreg változásairól magánhangzók képzése közben. (Bp., 1937)
Így tanuljunk angolul! 1. Nyelvkönyv kezdők számára. (Pécs, 1939; 2. kiad. 1946)
Az érzelmek nyelvi kifejezési eszközei. (Magyar Psychologiai Szemle, 1940)
A beszéd- és nyelvjáráskutatás új lehetőségei. (Pannonia, 1941)
Palatogramm-mérés. (Nyelvtudományi Közlemények, 1941)
Beszédünk képe a hanglemezen. (Búvár, 1941)
A beszéd mechanizmusa. (Természettudományi Közlöny, 1941)
Elektro-akusztikai berendezések a beszéd- és nyelvjáráskutatás szolgálatában. 4 táblával. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. 62. Bp., 1941)
Hanglemezes népnyelvkutatás az Ormányságon. (Sorsunk, 1942)
Népnyelvkutatás hanglemezekkel. (Melich Emlékkönyv. Bp., 1942)
Így tanuljunk angolul! 2. Nyelvkönyv haladóknak. (Pécs, 1945)
Egy dunántúli tudós útja 100 évvel ezelőtt az oroszországi rokon népek között. Reguly Antalról. (A Dunántúli Tudományos Intézet kiadványai. 5. Pécs, 1945)
Népnyelvi szövegek az Ormányságból. Hanglemezre felvette, átírta és közzéteszi H. L. (Magyar népnyelvi szövegek. 2. A Dunántúli Tudományos Intézet kiadványai. 9. Pécs, 1946)
Csángó és hajdúnánási népnyelvi szövegek. (Magyar Népnyelv. 6. köt. Debrecen, 1947)
Szövés-fonás a bukovinai csángóknál. (Magyar Nyelvőr, 1947)
Kempelen Farkas. (Magyar Nyelvőr, 1950)
Népnyelvi gyűjtésen Moldvából áttelepített csángók között. (Magyar Nyelvőr, 1950)
Moldvai telepesek. – Tanakajd, Vas megye. – Somlóvásárhely, Veszprém megye. – Komádi, Bihar megye. – Téglás, Hajdú megye. (Magyar Nyelvjárások, 1951)
Moldvai csángó népmesék és beszélgetések. Népnyelvi szövegek moldvai telepesektől. Hanglemezre felvette, átírta és közzéteszi H. L. (Bp., 1952)
On the Problem of the Pauses of Speech. (Acta Linguistica, 1953)
Hangfelvételes nyelvjáráskutatás a Sárközben. (Magyar Nyelvőr, 1953)
A hangfelvételes nyelvjáráskutatás jelentősége. (Magyar Nyelvjárások, 1953)
On the Problem of the Pauses of Speech. (Acta Linguistica, 1953)
Eszközfonetikai vizsgálatok a magyar nyelvjárások és a köznyelv köréből. Kand. értek. (Bp., 1954)
Experimental Phonetics in the Service of the Linguistics Atlas. II. (Acta Linguistica, 1955)
A geminátákról. (Magyar Nyelv, 1956)
Adalékok a nyelvi tabu és a névmágia kérdéséhez. (Magyar Nyelvőr, 1956)
Diftonguselemzések sármelléki hangfelvételekről. – A diftongusok eszközfonetikai kérdéséhez. (Magyar Nyelvjárások, 1956)
A szólam alakulása. (Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára. Szerk. Bárczi Géza, Benkő Loránd. Bp., 1956)
Beszédtempó-elemzések. (Magyar Nyelvőr, 1957)
Egeracsa. – Somogyhatvan. Nyelvjárási szövegközlések. (Magyar Nyelvjárások, 1957)
Újabb vizsgálatok a magyar affrikáták köréből. (Magyar hangtani dolgozatok. Szerk. Benkő Loránd. Bp., 1958).
Irodalom
Irod.: Bóka László: H. L.: Magyar hanglejtésformák grafikus ábrázolása. Kísérletfonetikai tanulmány. (Magyar Nyelv, 1930)
Prohászka János: H. L.: Moldvai csángó népmesék és beszélgetések. Népnyelvi szövegek moldvai telepesektől. (Magyar Nyelvőr, 1952)
Imre Samu: H. L.: Moldvai csángó népmesék és beszélgetések. Népnyelvi szövegek moldvai telepesektől. (Magyar Nyelvjárások, 1953)
H. L. (Magyar Nyelvőr, 1958)
Bárczi Géza: Búcsú H. L.-tól. (Magyar hangtani dolgozatok. Szerk. Benkő Loránd. Bp., 1958 és Magyar Nyelv, 1958)
Vértes O. András: H. L. (Nyelvtudományi Közlemények, 1959)
Vértes O. András: Hetvenöt éve született H. L. (Honismeret, 1983). *Lexikonok eltérő születési adata: Újpest! Önéletrajza szerint Budapesten született!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
