Hegyi Mózes
református lelkész, helytörténész, költő
Született: 1908. február 1. Agyagfalva, Udvarhely vármegye
Meghalt: 1943. november 11. Dés
Család
Sz: Hegyi Mózes, Kövecsi Juliánna. Testvére: Hegyi Pál, Hegyi Márton, Hegyi Albert, Hegyi Júlia és Hegyi Lídia. F: Benedek Anna. Fia: Hegyi Mózes és Hegyi Gyula.
Iskola
A nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítóképzőjében tanítói képesítést szerzett (1928), a Kolozsvári Református Teológiai Akadémián lelkészi vizsgát tett (1934).
Életút
Nagymohán tanító (1929–1930), Maksán segédlelkész (1935), a romániai brailai (1936–1940), az erdélyi kékesi gyülekezet lelkipásztora (1940–1943). Az Erdélyi Párt kékesi járási tagozatának és gazdakörének elnöke.
Verseivel a népi líra epigon hagyományait követte, helytörténészként, brailai szolgálata idején feldolgozta a Brailába bevándorolt magyarok történetét. Jelentős szerepet játszott a két vh. közötti erdélyi magyar politikai életben, publicisztikáiban elsősorban a magyar földműves nép jogaiért harcolt Romániában.
Versei az Ifjú Erdélyben jelentek meg (1930–1932).
Főbb művei
F. m.: Rózsát dobál a lelkem. Versek. (Segesvár, 1930)
Végvár. A 75 éves brailai református egyházközség történetéből. (A 75 éves jubileum alkalmából kiadja az egyházközség presbitériuma. Kolozsvár, 1937).
Irodalom
Irod.: Dáner Lajos: Három verskötet. (Pásztortűz, 1930)
Szabó Lajos: „Se országod, se hazád.” Utazás regátbeli magyarok között. (Bp., 1937)
László Dezső: Végvár. (Kiáltó Szó, 1938)
H. M. (Református Szemle, 1943. dec. 20.)
Seres Attila–Dömötörfi Tibor: Magyar iskolakérdés Brailában a két világháború között. (Magyar kisebbség. Nemzetpolitikai Szemle. Kolozsvár, 2010)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
