Herczegh Béla
politikus, jogász, ügyvéd
Született: 1874. augusztus 5. Szabadka
Meghalt: 1934. szeptember 7. Kisújszállás, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
Család
Református családból származott. Sz: Herczegh Miklós MÁV vasúti mérnök, államvasúti felügyelő, Fekete Janka; Fekete László, Tisza-szabályozási mérnök és ügyvéd leánya. F: 1906-tól Simon Gizella; Simon Dezső magyar kir. közigazgatási ítélőbíró leánya.
Iskola
Középiskoláit Nagyváradon és Kolozsvárott végezte, a kolozsvári Református Gimnáziumban éretts., uo., a Ferenc József Tudományegyetemen és a bp.-i tudományegyetemen tanult; Budapesten jogtudományi doktori okl. szerzett, majd ügyvédi vizsgát tett (1902). Diákévei alatt a kolozsvári és a budapesti Egyetemi Kör elnöke.
Életút
Tanulmányai befejezése után Budapesten, Szmik Lajos és Vámossy Károly ügyvédeknél gyakornok, majd Kisújszálláson ügyvédi irodát nyitott (1902-től, később Kunhegyesre költözött). Ügyvédi munkája mellett ún. közbirtokossági ügyészként is tevékenykedett, utóbb t. vármegyei főügyésznek is megválasztották. Az I. vh.-ban népfelkelő főhadnagyként frontszolgálatot teljesített (1914–1918). A Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei törvényhatósági bizottság örökös választott tagja. A Nemzeti Egység Pártja programjával nemzetgyűlési (Kunhegyesi választókerület, 1922–1926), majd országgyűlési képviselő (Kunhegyesi választókerület, 1927–1934). A Kúria ügyvédi tanácsának tagja.
Országgyűlési képviselőként jogi és közigazgatási kérdésekkel foglalkozott, előadója volt a magánjogi törvénykönyv javaslatának, továbbá tagja volt a frankhamisítás alkalmával kiküldött parlamenti vizsgálóbizottságnak. A választókerület jelentőségét növelte, hogy Kunhegyeshez tartozott Kondoros, Horthy Miklós kormányzó faluja is (1914-től). A választókerületben 1920-ban Paczek József győzött, őt váltotta Herczegh Béla, aki haláláig megőrizte mandátumát (1922–1934; majd Hellenbach Gottfried követte őt, 1934-től).
Emlékezet
Kunhegyesen élt és tevékenykedett, Kisújszálláson hunyt el.
Elismertség
A Heves–nagykunsági Református Egyházmegye főgondnoka (1918-tól) és az egyházmegye tanácsbírája (1923-tól).
Szerkesztés
Írásai az Erdélyi Híradóban (1895), az Egyetemi Lapokban (1896) és a kolozsvári Ellenzék c. lapban jelentek meg (1896–1899).
Főbb művei
F. m.: Nagykún városok. Karcag, Kúnmadaras, Túrkeve, Kúnszentmárton, Kúnhegyes, Kisújszállás. 1920–1930. Szerk. Oroszlány Gábor. Az előszót írta. (Karcag, 1930).
Irodalom
Irod.: Magyar politikai lexikon. Szerk. Madarász Elemér. (Bp., 1935)
Tóth Dezső: A Heves-nagykunsági Református Egyházmegye múltja. I. köt. (Debrecen, 1942). *Lexikonok: eltérő halálozási adatai: Gulyás szerint okt. 7. a temetése napja, Tóth Dezső szerint viszont okt. 14-én hunyt el!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
