Hérics Tóth Jenő, jaáki
gyógyszerész, vegyészmérnök
1880-ig Tóth Jenő
Született: 1872. augusztus 13. Csáktornya, Zala vármegye
Meghalt: 1949. augusztus 2. Felsőrajk, Zala m.
Család
Sz: Hérics Tóth János (1844–1908) kúriai tanácselnök, jaáki Tóth Mária. Ikertestvére: Hérics Tóth Lajos (1872–1927) jogász, főügyészhelyettes és Thassy Gáborné Hérics Tóth Jolán – A budapesti és a berlini tudományegyetemen tanult, Budapesten gyógyszerészdoktori okl. (1896), a mezőgazdasági technológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1922).
Iskola
A Magyaróvári Gazdasági Akadémia tanársegéde (1897–1900), a kassai Szeszkísérleti Állomás adjunktusa (1900–1908). A gödöllői Szeszkísérleti Állomás vezetője (1908–1918), a bp.-i Állami Erjedéstani Intézet és a Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézet vezetője (1918–1932); kísérletügyi főigazgatói rangban (1928–1932), nyugdíjazták (1932). A bp.-i tudományegyetemi közgazdaság-tudományi kar (1922–1935), a bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Mezőgazdasági Osztályának magántanára (1935–1940), a JNMGE c. rk. tanára (1940–1948). Magyar kir. gazdasági főtanácsos (1924-től).
Életút
Szeszipari gyártási technológiák vizsgálatával, új szeszfőző eljárások kidolgozásával foglalkozott. Nevéhez fűződik a répa, a burgonya és a sörárpa minőségvizsgálatának magyarországi kidolgozása és bevezetése. Jelentős szerepet játszott az első magyarországi szeszkísérleti állomások felállításában.
A Köztelek c. folyóirat mezőgazdasági ipari rovatának vezetője. Írásai a fentin kívül még elsősorban a Magyar Chemiai Folyóiratban (1896–1916), a Kísérletügyi Közleményekben (1900–1918), a Gyógyszerészi Közlönyben (1902–1903), a Magyar Szesztermelésben (1902–1925), a Természettudományi Közlönyben (1903–1921), a Magyar Kereskedők Lapjában (1904), a Magyar Nemzetben (1904), a Gyógyszerészeti Hetilapban (1904–1906), a Magyar Sörfőzők és Komlótermelők Lapjában (1906), a Budapesti Hírlapban (1906–1912), a Gazdasági Lapokban (1907), a Molnárok Lapjában (1908), a Mezőgazdasági Szemlében (1912–1918), a Magyar Mérnök és Építészeti Egylet Közlönyében (1913–1921), a Vegyészeti Lapokban (1915), a Magyar Cukoriparban (1915–1918), a Borászati Lapokban (1919–1922), A Szeszgyárvezető c. lapban (1922), a Vegyi Iparban (1923) és a Magyar Statisztikai Szemlében jelentek meg (1939).
Főbb művei
F. m.: Adatok a manganitek constituciójához és a mangán mérése. Egy. doktori értek. is. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1896)
Az erjedést kísérő néhány gombafaj viselkedés savval. szemben. (Kísérletügyi Közlemények, 1900)
Különféle cefrecukrosítási eljárások összehasonlítása. K. Bíró Gézával. (Kísérletügyi Közlemények, 1902)
Az élet és a hasonló jelenségek. – A iamal alkalmazása a kenyérsütésben. – A glukáze és a lypáze jelentőségéről. (Természettudományi Közlöny, 1903)
Az alsó és felső erjedésű élesztő megkülönböztethetőségéről. – Erjedéssel kapcsolatos és élettani jelenségek. 1–2. – Az alsó- és felsőerjedésű élesztők egyediségéről, fiziológiai tulajdonságaikról, megkülönböztethetőségeikről és az élesztők keményítővel történő hamisításáról. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1904)
A Budapesten árusított élesztők keményítőtartalmáról. (Kísérletügyi Közlemények, 1904)
Az élesztőkészítés történetéhez. (Bp., 1908)
Az Institut für Gährungsgewerbe munkássága és annak eredményei. (Magyar Szesztermelő, 1908)
Az élesztőkeverés kérdése. (A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége kiadványa. Bp., 1910)
A burgonya keményítőértékének meghatározásához. – A szeszgyári maláta gazdaságos készítése. Osztrovszky Antallal. (Kísérletügyi Közlemények, 1910)
A tengeri malátáról. Osztrovszky Antallal. – A Helyanthus dovonicoides alkalmazhatóságáról. – A zabmaláta cukrosító és folyósító képességéről. (Kísérletügyi Közlemények, 1911)
Világítás szesszel. – A szesz- mint hőerőforrás. (Természettudományi Közlöny, 1912)
Adatok a csicsóka és a Helyanthus salsifis szeszgyári értékéről. Osztrovszky Antallal. – Keményítő és cukor meghatározása erjesztéssel. Osztrovszky Antallal. (Kísérletügyi Közlemények, 1912)
A szőlőtörköly-takarmány értéke. – Az erjesztéssel keletkező ecetről. (Természettudományi Közlöny, 1913)
A köles maláta értéke és használata. Osztrovszky Antallal. – Kísérleti vizsgálatok a cukorrépa szeszipari feldolgozásáról. Osztrovszky Antallal. (Kísérletügyi Közlemények, 1914)
Citromsav gyártása penészekkel. – Acetongyártás erjesztéssel. – Az élesztőkről. (Természettudományi Közlöny, 1915)
A kénsav és a lúg hatása az élesztőre és az élesztő savtermelő képességére. Osztrovszky Antallal. (Kísérletügyi Közlemények, 1915)
Élesztővizsgálati módszerek és az élesztő alkalmazása a sütőiparban. (Bp., 1916)
Fehérje és zsír termelése élesztő segélyével. 1–2. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1916)
Gyümölcskészítmények vizsgálata. Osztrovszky Antallal. – A maláta enzymjeinek répacefrék habzását oszlató hatásáról. Osztrovszky Antallal. (Kísérletügyi Közlemények, 1916)
A must tartóssá tétele. (Természettudományi Közlöny, 1916)
Kísérleti vizsgálatok a zöldbab konzerválásáról. Osztrovszky Antallal. – Aldehyd keletkezésének okai a szeszes erjedésnél. Osztrovszky Antallal. (Kísérletügyi Közlemények, 1917)
Szeszfőzés gyümölcsökből. Monográfia. Osztrovszky Antallal. (Bp., 1918)
Befőttek készítése cukor nélkül. (Természettudományi Közlöny, 1920)
A rum és előállítása hazai nyersanyagból. (Természettudományi Közlöny, 1921)
Szesziparunk helyzete és nyersanyagai. 1–2. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1921 és külön: Bp., 1921)
Gyümölcsök szeszipari feldolgozása. Borgazdasági melléktermékek értékesítése. Monográfia. Osztrovszky Antallal. (Bp., 1921)
A termények és főzelékek eltevése erjesztéssel. (Bp., 1922)
A tésztaneműek kelesztésénél előforduló vegyi és bakteriológiai jelenségek. (Sütőipari Szakkönyvtár. Bp., 1922)
Általános erjedéstan, különös tekintettel az iparban és a mezőgazdaságban jelentős mikroorganizmusok gyakorlati alkalmazására és azok életvegytanára. Egy. tankönyv. (Bp., 1924)
Ecet készítése éretlen gyümölcsből. (Természettudományi Közlöny, 1924)
Gyümölcsök és főzelékek konzerválásának kézikönyve az ipar és a háztartás számára. Összeáll. (Bp., 1926)
Szeszesitalok és ecet készítése mézből. Taxner Károllyal. (Bp., 1926)
A szeszgyártás kézikönyve. Szerk. Osztrovszky Antallal. (Bp., 1928)
A bor szeszipari értékesítése. Tanulmány. (Bp., 1931)
Élesztőipar. (Magyar Statisztikai Szemle, 1939)
A mezőgazdasági szeszgyártás kézikönyve. Szerk. Osztrovszky Antallal. (Bp., 1943).
Irodalom
Irod.: A magyar kir. belügyminiszter által igazolt nemesek. 1867–1937. Szerk. Gerő József. (Bp., 1938)
Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
Magyar agrártörténeti életrajzok. I–III. köt. (Bp., 1987–1989)
Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. (Zalaegerszeg, 1994; 3. jav. és bőv. kiad. 2005)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
