Herrmann Antal

Született: 1851. július 30. Brassó
Meghalt: 1926. április 15. Szeged

Család

Kétszer nősült. F: 1. 1875–1921: Heller Júlia (†1921) pedagógiumi tanár. Özvegy. Négy gyermeke született. Fia: Herrmann Antal dr., középiskolai tanár és Herrmann Antal; leánya: Herrmann Júlia és Herrmann Irén. 2. Jósa Aranka, Jósa András vármegyei tisztiorvos leánya.

Iskola

Köln vidékéről bevándorolt katolikus családból származott.

Életút

Középiskoláit Kolozsvárott végezte, a bécsi (1870–1871), a kolozsvári és a budapesti tudományegyetemen nyelvészeti és filológiai tanulmányokat folytatott (1872–1874), Budapesten magyar–német szakos középiskolai tanári (1874) és bölcsészdoktori okl. (1875), a néprajz tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1897). Később elvégezte a máramarosszigeti jogakadémiát is.

A brassói r. k. főgimnázium (1871–1873), a pancsovai állami főreáliskola r. tanára (1875–1879). Budapesten polgári iskolai r. tanár (1879–1882), a fehértemplomi főgimnázium r. (1883), a fővárosi Pedagógium, ill. a Budapesti Állami Polgári Iskolai Tanítóképző Intézet ny. r. tanára (1883–1921; 1898-tól igazgatói címmel). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára (1898–1921), a szegedi Ferenc József Tudományegyetem c. ny. rk. (1921–1924), c. ny. r. tanára (1924–1926). Az Erdélyi Kárpát Egyesület Táj- és Néprajzi Múzeuma tb. igazgatója (1898–1919).

A modern magyar folklorisztikai és etnográfiai kutatások elindítója; Magyarországon a néprajztudomány első – és Európában is az elsők közötti – magántanára (1898. febr.). Pályafutásának kezdetén német nyelvű verseket írt, majd érdeklődése a magyarországi nemzetiségek folklórja, népköltészeti emlékeinek feltárása felé fordult. Alapvetően új eredményeket ért el a magyarországi, elsősorban erdélyi cigány, székely, szász, örmény és zsidó folklór kutatása, az erdélyi népköltészet, a tárgyi néprajzi gyűjtések és a népballada-tanulmányok terén. Az 1880-as években hosszabb időt töltött vándorcigányok között, s a világon az elsők között sikerült igen sok cigány népdallamot lejegyeznie. A cigány néprajz első magyarországi kutatójaként sikerült tisztáznia a magyar és a cigány népzene rokonsági kapcsolatát. Később Wlislocki Henrik lengyel kutatóval közösen végzett cigány néprajzi gyűjtését József főherceg is támogatta, akinek cigány tanulmányait és nyelvtanát német nyelvre is lefordította. A Tanácsköztársaság alatt megbízást kapott a cigányügy országos rendezésére is (1919). Cigány néprajzi és folklorisztikai kutatásain kívül gyakran gyűjtött a Székelyföldön is, majd a kalotaszegi Jegenyefürdőn létrehozta az első magyarországi „ethnographus telepet” (1890–1892). A hazai németség történetével is foglalkozott, jelentős szerepet játszott a nyugat-magyarországi németajkú kisebbség védelmében; ugyanakkor, az összeomlás után élénk agitációt fejtett ki Nyugat-Magyarország Ausztriához való csatlakozása ellen.

Emlékezet

Már az 1890-es években több cikkében sürgette egy önálló néprajzi múzeum megalapítását, majd a millenniumra egy nagy néprajzi kiállítás megrendezését szorgalmazta, ill. jelentős szerepet játszott a Jankó János által megvalósított Néprajzi Falu megtervezésében (az Ezredéves Országos Kiállításon, 1896). Muzeológusként több múzeumi gyűjtemény létrehozásában vett részt Erdélyben, amelyek közül kiemelkedik az Erdélyi Kárpátegyesület Táj- és Néprajzi Múzeuma (megnyílt Mátyás király kolozsvári szülőházában, 1902-ben) és a szamosújvári Örmény Múzeum (1905-ben). Különösen értékes tudományszervezői tevékenysége: először tett javaslatot egy „folklore társulat” megalapítására (1881), majd kezdeményezte a Magyarországi (1896-tól Magyar) Néprajzi Társaság létrehozását (1889), amelynek első titkára és alelnöke, végül t. tagja lett. Az első magyarországi néprajzi folyóirat társszerkesztője (Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn, 1887). Néhány írása Nonquis álnéven jelent meg. Herrmann Antal a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen tartotta meg az első néprajzi ún. próbaelőadását (1898. jan. 31-én; a bevezető előadás uo. volt 1898. márc. 8-án). A néprajztudomány elismerése és Herrmann habilitációja érdekében valószínűleg a Kolozsvárott (1897. júl. 6-án) díszdoktorrá avatott József főherceg tett lépéseket. Herrmann Kolozsvárott és később Szegeden összesen 123 kurzust hirdetett meg (szinte mindegyik a cigányság néprajzával, hiedelmeivel és folklórjával, ill. a cigány társadalom egyéb aspektusaival foglalkozott, ezért a köznyelv csak „cigányprofesszornak” nevezte.) Kolozsvárott, majd Szegeden élt és tevékenykedett, a szegedi Belvárosi Temetőben, díszsírhelyen nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2006-ban). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Néprajzi Osztálya Könyvtárát 2000 értékes néprajzi kiadvánnyal, gyűjteményeit számos tárggyal és fényképekkel gazdagította. Hatalmas kéziratos hagyatékát a szegedi egyetemi könyvtárban helyezték el. Emlékére néprajzi tanulmánykötetet állítottak össze (Bódi Zsuzsa szerkesztésében, 1999-ben). Több ezer (!) magyar és német nyelvű tudományos dolgozatból és kisebb népszerűsítő cikkből, publicisztikából, valamint szépirodalmi művekből (elsősorban versekből) álló életműve nagy részben még feltáratlan. Munkásságával elsősorban Hála József foglalkozott.

Elismertség

A Magyar Néprajzi Társaság alapító tagja (Hunfalvy Pállal, 1889-től), és első titkára (1889–1892 és 1896–1906), alelnöke (1893–1896) t. tagja (1906-tól). Az Erdélyi Múzeum Egyesület tagja, az Erdélyi Kárpát Egyesület alapító tagja (1891-től) központi választmányának tagja és Székesfővárosi Osztályának alelnöke (1893-tól), a Néprajzi Bizottság előadója (1897-től). A Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) Budapesti Osztályának tagja (1888-tól), a Magyar Turista Egyesület tagja (1891-től). A Magyar Tanítók Turista Egyesületének tagja (1896-tól), választmányi tagja (1898-tól), t. tagja (1908-tól). Az Országos Magyar Zeneegyesület alapító tagja (1910-től) és ügyvezető elnöke. A Siketnéma-intézeti Tanárok Országos Egyesületének tagja, t. tagja (1912-től). A Váci Múzeumi Egyesület tagja (1908-tól), t. tagja (1910-től). A Szent István Akadémia r. tagja. A Nemzetközi Folklórtanács, a Nemzetközi Kelet-ázsiai Bizottság tagja. A berlini, a müncheni és a bécsi Antropológiai Társaság, ill. a londoni Gypsy Lore Society és a Folklore Fellows tagja. A Cigánytudomány Nemzetközi Társaságának ügyvezetője.

Szerkesztés

Az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn alapító szerkesztője (Katona Lajossal, Wlislocki Henrikkel, Vác, 1887), a Nemere c. magyar nyelvű napilap (Brassó, 1872–1873), a Banater Post (Pancsova, 1875–1879), az Ethnographia (1891–1892), az Építészeti Szemle (1898), az Erdély Népei (Kolozsvár, 1898–1899), a Magyar Zenetudomány (Major J. Gyulával, Vác, 1907-től), az Ungarische Musikologie szerkesztője (Major J. Gyulával, Vác, 1912-től); a Kalotaszeg főmunkatársa (1890–1891), a Magyar Tanítóképző társszerkesztője (1891). A Pesti Napló külpolitikai rovatvezetője (1881), a kolozsvári Magyar Polgár munkatársa (1872–1873). Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben c. kiadványsorozat magyarországi anyagának néprajzi szerkesztője.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013