Sarlós Béla
jogász, történész
Steiner Béla
Született: 1913. március 12. Nagyatád, Somogy vármegye
Meghalt: 1990. július 20. Budapest
Család
Polgári családból származott. Sz: Steiner Miksa bor- és sörkereskedő, Krauth Gizella tanítónő. Testvére: Sarlós László, a Mélyépterv főkönyvelője. F: 1939-től Vajda Éva, Vajda Gyula nagyatádi ügyvéd leánya. A II. vh. végén szüleit, feleségét és egyéves kisleányát Nagyatádról Auschwitzba deportálták, a holokausztot csak felesége élte túl. Leánya: Sarlós Anna (1946. nov. 29.).
Iskola
Elemi és középiskoláit Nagyatádon és Nagykanizsán végezte, a nagykanizsai gimnáziumban éretts. (1930), a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1934), bírói és ügyvédi vizsgát tett (1938), egyhónapos pártiskolát (1948), hadbírói tanfolyamot végzett (1952), a jogi tudományok kandidátusa (1957), az állam- és jogtudományok doktora (1971).
Életút
Budapesten, Kaposvárott és Nagyatádon ügyvédjelölt (Vajda Gyula és Csurgó György ügyvédeknél, 1934–1938), Budapesten helyettes ügyvéd (1938-tól). A II. vh.-ban munkaszolgálatos (Osztopánban, 1940. aug.–dec. és Hajmáskéren, 1942–1944, a század deportálása közben megszökött, hamis papírokkal Budapesten bujkált).
A II. vh. után az SZDP tagja, a párt budapesti központi titkárságának munkatársa (1945. jan.–aug.), a Fővárosi Gázművek Jogi Osztályának előadója, ügyvédje (1945. aug.–1946. ápr.). A Népbíróságok Országos Tanácsának bírája (az SZDP részéről, ill. a két munkáspárt egyesülése után is, 1946–1950). A Budapesti Megyei Bíróság, ill. a Fővárosi Bíróság tanácsvezető bírója (1951. jan. 1.–1957), a Központi Döntőbizottság döntőbírója (1957), a Legfőbb Ügyészség osztályvezető ügyésze (1958–1963). Az MTA Történettudományi Intézete tud. munkatársa, főmunkatársa (1963–1976?). Az MTA–TMB aspiránsa (rövidített, 1954–1956).
Az SZDP ún. pártnapi előadója, a pártegyesülés után az MDP tagja, a Legfelsőbb Bíróság pártszervezetének pártvezetőségi tagja, pártcsoportvezetője (1948–1950).
Emlékezet
Tudományos pályafutásának kezdetén büntetőjogi kérdésekkel foglalkozott, elsősorban a büntethetőséget kizáró okokat vizsgálta. Később érdeklődése a jogtörténet felé fordult. Kandidátusi értekezésében feldolgozta az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc büntetőjogát, majd a Tanácsköztársaság jogtörténetével kapcsolatban folytatott levéltári kutatásokat. A forradalmi törvényszékek iratanyagának – részben általa megtalált, korábban ismeretlen! – feldolgozásával alapvetően új eredményeket ért el a magyarországi proletárdiktatúra törvényhozásának feltárása terén. Monográfiát írt a dualizmuskori közigazgatásról. (Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében, 1976). További kutatási területei: a Magyar Tanácsköztársaság anyagi és eljárási büntetőjoga és bírói gyakorlata; a kiegyezés jogtörténete; Csemegi Károly, Deák Ferenc és Vukovics Sebő jogalkotói munkássága, utóbbi kettőről népszerű politikai életrajzot is írt.
Elismerés
Szocialista Munkáért Érdemérem.
Főbb művei
F. m.: A pesti munkásság forradalmi harca 1840-ben. Az MTA 1954. évi ún. prémiumpályázatán díjazott tanulmány. (Századok, 1955)
Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc büntetőjoga. Monográfia és a kand. értek. átd. változata. (Bp., 1959)
A Tanácsköztársaság fontosabb jogszabályai. (A Magyar Jogász Szövetség politikai tanfolyama. 4. Bp., 1959)
A Landler-hadtest forradalmi törvényszéke. (A Magyar Tanácsköztársaság állama és joga. Tanulmányok. Szerk. Sarlós Márton. Bp., 1959)
A Tanácsköztársaság forradalmi törvényszékei. Monográfia. (Bp., 1961)
A sajtószabadság és eljárási biztosítékainak fő vonásai. (Jogtörténeti tanulmányok. II. Bp., 1968)
Csemegi Károly és a kiegyezés. (Történelmi Szemle, 1968)
A kiegyezés magyarországi jogpolitikája. (Századok, 1968)
A nemzetek jogai és a föderatív intézmények a Tanácsköztársaság jogrendszerében. (Jogtudományi Közlöny, 1969)
A Tanácsköztársaság jogrendszerének kialakulása. Monográfia. (Bp., 1969)
Deák és Vukovics. Két igazságügyminiszter. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 54. Bp., 1970)
Igazságkereső. Politikai életrajz Vukovics Sebőről. (Bp., 1971)
Az 1909. évi adóreform és a világháborús adótörvények. (Történelmi Szemle, 1974)
Das Rechtswesen in Ungarn. 1848–1918. (Die Habsburgermonarchie. 1848–1918. Bd. 2. Verwaltung und Rechtswesen. Wien, 1975 és Acta Historica, 1975)
Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében. (Bp., 1976)
Deák politikai felfogása és az Országbírói Értekezlet. (Tanulmányok Deákról. Zalaegerszeg, 1976)
Olajfestmény Ferenc József dolgozószobájában. (História, 1979)
A Tanácsköztársaság jogalkotásának történelmi jelentősége. (Jogtudományi Közlöny, 1979 és A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulója. Tudományos ülésszak. Budapest, 1979. márc. 6–7. Előadások. Szerk. Köpeczi Béla. Bp., 1980)
Adatok az 1880-as évek politikai jellegű ítélkezéséhez. (Jogtörténeti tanulmányok. Emlékkönyv Csizmadia Andor hetvenedik születésnapjára. Szerk. Ádám Antal, Benedek Ferenc, Szita János. Pécs, 1980)
A közigazgatás polgári jellegéről. (A magyarországi polgári államrendszerek. Tanulmányok. Szerk. Pölöskei Ferenc, Ránki György. Bp., 1981)
Besúgók a költőről. Így jelentettek 1848-ban. (História, 1984)
Főúri vadászat, 1897. (História, 1985)
Deák 1861. évi felirati javaslatai. (Jogtörténeti tanulmányok. VI. Bp., 1986)
Deák és a kiegyezés. Monográfia. (Bp., 1987)
kéziratban: A büntethetőséget kizáró okok rendszere a BTÁ-ban. (Állam- és Jogtudományi Intézet, 1951)
Az 1849. évi parasztmozgalmak. Az MTA 1955. évi ún. prémiumpályázatán díjazott tanulmány. (MTA, 1955).
Irodalom
Irod.: Both Ödön: S. B.: Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc büntetőjoga. (Századok, 1962)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Rév Erika: S. B.: A Tanácsköztársaság jogrendszerének kialakulása. (Századok, 1970)
Szabad György: S. B.: Deák és Vukovics. (Századok, 1973)
Pók Attila: S. B.: Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében. (Századok, 1978)
Halálhír. (Magyar Nemzet, 1990. júl. 27.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
