Szűcs Jenő
történész, levéltáros
Született: 1928. július 13. Debrecen
Meghalt: 1988. november 24. Leányfalu
Család
Sz: Szűcs László (†1944) járásbíró, majd táblabíró, Popini Margit. F: 1. Vecsey Atala, a Mechanikai Mérőműszerek Gyára tisztviselője. 2. Asbóth Erzsébet könyvtáros, az OSZK Bibliográfiai Osztályának csoportvezetője. Fia: Szűcs Balázs (1964. júl. 4.) iparművész.
Iskola
Elemi iskoláit Nyíregyházán, középiskoláit Sárospatakon és Debrecenben végezte, a Debreceni Református Gimnáziumban éretts. (1946). A Debreceni Tudományegyetemen magyar–történelem–angol szakon tanult (1946–1948), az ELTE BTK-n történelem szakos középiskolai tanári–levéltáros okl. szerzett (1952); Debrecenben a Bartók Béla Népi Kollégium titkára (1946–1948), Budapesten az Eötvös Collegium tagja (1948–1950). A történelemtudományok kandidátusa (1972), doktora (1987).
Életút
A Magyar Országos Levéltár Középkori Gyűjteményének levéltárosa, majd a Családi Levéltárak Osztálya, ill. a Kamarai Levéltári Osztály referense (1952–1960). Az MTA Történettudományi Intézete (TTI) tud. munkatársa (1960–1972), tud. főmunkatársa (1972–1987), tud. tanácsadója (1987–1988) és a Középkori Osztály, ill. Főosztály vezetője (1976–1988). Az ELTE BTK egy. tanára (1987. júl. 1.–1988. nov. 24.). Az MTA Csehszlovákia Kutatócsoportjának vezetője (1961–1965).
Már egyetemi hallgató korában bekapcsolódott a történeti kutatómunkába: a készülő új középkori egyetemi tankönyv munkaközösségének tagjaként előtanulmányt készített a magyarországi iparfejlődés és céhszervezet történetéről. Tudományos pályafutásának kezdetén is elsősorban középkori és kora újkori várostörténettel foglalkozott, majd érdeklődése fokozatosan kiterjedt a középkori eszmetörténet, a magyar politikai gondolkodás és nemzettudat történetére. Levéltárosként készítette el első nagyobb munkáját (Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon, 1955), majd Molnár Erik meghívására került az MTA TTI-be (1960). Az 1960-as évek elején bekapcsolódott az ún. nacionalizmus vitába. A vita során érlelte ki a magyar nemzeti tudat kialakulásával kapcsolatos nagy jelentőségű munkáit, bevezette a gentilis etnikai tudat fogalmát, amely véleménye szerint történeti előzménye, egyúttal fogalmi ellentéte is volt a középkori nemzeti tudatnak (A gentilizmus, 1971). A honfoglalás előtti magyarság hétmagyar neve és a népkeret nemzetség megjelölése a magyarság etnikai kialakulásának kettős pólusát jelezte: a politikai integrációt, amely a törzsek szilárdabb uralmi szervezetbe fűzése révén a folyamat feltétele volt, másrészt az etnikai hagyományintegrációt, amelynek belső katalizátorai a nemzetségek voltak. A kettő egysége nyilvánult meg abban a valószínű tényben, hogy a nép összetartozásának tudatát a politikailag domináns törzs magyar hagyományának (= eredettudatának) általános elfogadása szentesítette. Másképpen fogalmazva: nem tagadta, hogy létezhetett egy általa eredetileg gentilizmusnak (= törzsinek) nevezett csoporttudat a magyar „középkor hajnalán,” a korai Árpád-korban, amely orálisan hagyományozódott át egyik nemzedékről a másikra. Ám érdemben semmilyen írásos nyom sem maradt fenn belőle, a történész sem igen férhet hozzá ehhez a gentilis tudatformához, amelyben az életforma, a társadalmi szokásvilág, a pogány hitvilág és a politika „sajátosan egybemosódott” az etnikummal (= a néppel). Később azonban ez a nemzeti tudat – megváltozott jelentésben – a keresztény azonosság tudatában, és a dinasztikus hatalmi kötelékek által egyben tartott ország fogalmában oldódott fel. A közös őstől való leszármazás modern tudata, a nacionalizmus eme döntő eszmei érve, ilyenformán a „nép mint eredetközösség” fikcionális elvét veszi alapul, amelynek a gentilizmus korában a vérközösség éppúgy fiktív képzete felelt meg. Munkásságával alapvetően új eredményeket ért el a modern nemzet és ideológiai előzményeinek feltárása terén. Későbbi műveiből kiemelkedik még a Dózsa parasztháború ideológiáját elemző dolgozatai, a 13. sz.-ra kialakuló egységesülő jobbágyság mikroelemzése, valamint a Kézai Simon munkásságát elemző forrástanulmányai. Eredetileg a Bibó István tiszteletére összeállított szamizdat kiadványban írta meg nagyhatású tanulmányát Európa három régiójáról (Vázlat Európa három történeti régiójáról, 1981). Véleménye szerint a Magyarországot felölelő térség nem kelet-európai, hanem a Nyugat- és Kelet-Európa közé ékelődött, de minőségében inkább az előbbihez, mint az utóbbihoz tartozó harmadik régió (Kelet-Közép-Európa). Munkája igen nagy visszhangot váltott ki (több mint tíz nyelvre lefordították; a francia kiadás előszavát Fernand Braudel írta!), s az 1980-as évek egyik kultikus történeti művévé vált. Élete utolsó éveiben Magyarország történetének regionális kijelölésén kívül elsősorban a 13. sz.-i átalakulás gazdaság- és társadalomtörténeti vonatkozásait, ill. a magyarországi városhálózat térbeli tagolódását vizsgálta. Halála után megjelent munkája (Az utolsó Árpádok, 1993) új koncepcióban elsősorban azt vizsgálja, hogy a külső (tatár) fenyegetés mennyiben segítette elő az ország modernizációját, IV. Béla új, országépítő uralkodása hogyan alakította át az ország társadalomszerkezetét? – Írásai igen nagy hatást gyakoroltak az 1980-as–1990-es években felnőtt új történész nemzedékre, történetszemlélete elsősorban a posztmodern iskolát valló kutatók gondolkodását befolyásolta. Az 1990-es évektől sorra kiadták munkáit, sőt Engel Pál elkészítette hétkötetesre tervezett életműsorozatát is (ebből azonban csak egy mű jelenhetett meg: A magyar nemzeti tudat kialakulása. Zimonyi István gondozásában, 1997-ben).
Az Új Márciusi Front alapító tagja (1988).
Emlékezet
Állami Díj (1985).
Főbb művei
F. m.: A klerikális reakció ellenforradalmi tevékenysége 1848–1849-ben. (Útmutató városi és falusi előadók számára. 36. Bp., 1952)
Céh és város a XV. században. (Az ELTE Bölcsészettudományi Karának Évkönyve az 1952/53. évre. Bp., 1953)
A tatárjárás. (Útmutató városi és falusi előadók számára. 138. Bp., 1953)
Hunyadi Mátyás. (Útmutató a Társadalmi és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat előadói számára. 6. Bp., 1954)
A magyarországi huszita mozgalom és az 1437-i erdélyi parasztfelkelés. (Útmutató a Társadalmi és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat előadói számára. 68. Bp., 1954)
Szempontok a családi levéltárak ismertetőleltárainak elkészítéséhez. (Levéltári Híradó, 1954)
Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Monográfia. 1 térképpel. A térképet Bajnár Gábor készítette. (Bp., 1955)
Hunyadi János. Történelmi tanulmány. A szemelvényanyagot összeáll. Pálmai József. 4 táblával. (A Hazafias Népfront kiadványa. Bp., 1956)
A középkori építészet munkaszervezetének kérdéséhez. (Budapest Régiségei, 1958)
A törökkori Magyarország kormányzata. (A magyarországi kormányszervek szervezetének és működésének története. 1526–1867. Bp., 1959)
Das Städtewesen in Ungarn im XV–XVII. Jahrhundert. (La Renaissance et la réformation en Pologne et en Hongrie. Bp., 1963)
Nándorfehérvár és a parasztság. (Történelmi Szemle, 1963)
A várostörténeti kutatás helyzete és feladatai. Előterjesztés az MTA Történettudományi Bizottsága 1966. jan. ülésén. A vita rövidített anyaga. Összeáll. Rúzsás Lajossal. (MTA II. Osztálya Közleményei, 1966)
A magyar szellemtörténet nemzetkoncepciójának tipológiájához. (Történelmi Szemle, 1966)
A nemzeti ideológia középkori historikuma. (Valóság, 1968)
István király Intelmei. István király állama. (Valóság, 1970)
A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 51. Bp., 1970)
A gentilizmus. A barbár etnikai tudat kérdése. Kand. értek. (Bp., 1971; megjelent: „Gentilizmus.” A barbár etnikai tudat kérdése. Tézisek és vita. Történelmi Szemle, 1971)
A honfoglalástól Mohácsig. (Magyarország története képekben. Szerk. Kosáry Domokos. Bp., 1971)
Józsa nagyközség 100 éve. 1872–1972. Szerk. (Hajdú-Bihar megyei múzeumok közleményei. 12. Debrecen, 1972)
Nép és nemzet a középkor végén. – Dózsa parasztháborújának ideológiája. (Valóság, 1972)
A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború. Egy kódex tanúsága. (Levéltári Közlemények, 1972 és külön: Bp., 1972)
Nemzetiség és nemzeti öntudat a középkorban. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 64. Nemzetiség a feudalizmus korában. Tanulmányok. Szerk. is. Spira Györggyel. Bp., 1972)
Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában. 1–2. Függelék: Az író Kézai Simon követjárása a Nápoly-szicíliai királyságban. (Századok, 1973; és külön: Bp., 1973)
Ferences ellenzéki áramlat a magyar parasztháború és a reformáció hátterében. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1974)
Kézai-problémák. (Memoria Saeculorum Hungariae. I. Bp., 1974)
Teoretikus elemek Kézai Gesta Hungarorumában. 1282–1285. Adalék az eszmei struktúrák „európai szinkronjának” kialakulásához. (Valóság, 1974: angolul: Theoretical Elements in Master Simon Kézai’s Gesta Hungarorum. 1282–1285. A. D. (Studia Historica. 96. Études Historiques. Bp., 1975)
Nemzet és történelem. Tanulmányok. (Társadalomtudományi Könyvtár. Bp., 1974; 2. kiad. 1984; németül: Nation und Geschichte. Studien. Bp., 1981)
A kereszténység belső politikuma a XIII. század derekán. IV. Béla és az egyház. (Történelmi Szemle, 1978)
Nép és ország a korai középkorban. (Világtörténet, 1979)
A középkori iskolázás Sárospatakon. (A sárospataki református kollégium története. Bp., 1981)
Sárospatak reformációjának kezdetei. (A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, 1981)
Megosztott parasztság – egységesülő jobbágyság. A paraszti társadalom átalakulása a 13. században. 1–2. (Századok, 1981 és külön: Bp., 1981)
Vázlat Európa három történeti régiójáról. (Történelmi Szemle, 1981; és külön: Bp., 1981; angolul: The Three Historical Regions of Europe. An Outline. Acta Historica, 1983; franciául: Les trois Europes. Az előszót Braudel, Fernand írta. Paris, 1985; 2. francia kiad. 1995; németül: Die drei historischen Regionen Europas. Frankfurt am Main, 1990)
A középkori Magyarország népei. 1–2. (História, 1982)
Vázlat Európa három történeti régiójáról. (Gyorsuló idő. Bp., 1983)
Háztartás és család a 13. századi Magyarország szolgai állapotú parasztnépességében. (Történelmi Szemle, 1983)
Még egyszer a sárospataki protestáns iskola kezdeteiről. (A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, 1983)
A ferences rend a középkor végén. (História, 1983)
Hadügyi reform és köznemesség. (História, 1984)
Az 1267. évi dekrétum és háttere. Szempontok a köznemesség kialakulásához. (Mályusz Elemér-emlékkönyv. Szerk. H. Balázs Éva, Fügedi Erik, Maksay Ferenc. Bp., 1984)
A nemzet középkori előzményei. 1–2. (Gólyavári esték. Előadások a magyar történelemről. Szerk. Hanák Gábor. Bp., 1984)
A gabona árforradalma. a 13. században. (Történelmi Szemle, 1984)
Királyválasztás a középkori Magyarországon. (História, 1985)
Történeti eredet-kérdések és nemzeti tudat. (Valóság, 1985)
Európa régiói a történelemben. Hanák Péterrel. (Előadások a Történettudományi Intézetben. 9. Bp., 1986)
A feudalizmus „második korszakának” alapvetése Magyarországon. Az utolsó Árpádok. 1242–1301. Doktori értek. (Bp., 1986)
Sur le conception de la nation au Moyen Age. (Actes de la recherche en sciences sociales, 1986)
Szlavóniai báni dénárok Erdélyben. Kereskedelemtörténet a pénztörténet tükrében. 1318–1336. (Századok, 1986)
King Stephen’s Exhortations and His State. (The Hungarian Quaterly, 1988)
Szent István Intelmei. Az első magyarországi államelméleti mű. (Szent István és kora. Szerk. Glatz Ferenc és Kardos József. Bp., 1988)
A szepesi kamarai levéltár. 1567–1813. Szerk. Varga János. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. 1. Levéltári leltárak. 7. Bp., 1990)
Vázlat Európa három történeti régiójáról. (Bibó-emlékkönyv. I. köt. Bp., 1991)
A lepusztult ország. 1242. (História, 1992)
A magyar nemzeti tudat kialakulása. Két tanulmány a kérdés előtörténetéből. Sz. J. műveinek bibliográfiájával. Szerk., az utószót írta Zimonyi István. A bibliográfiát összeáll. Szűcs Erzsébet. (Magyar őstörténeti könyvtár. 3. Szeged, 1992)
IV. Béla király, az államszervező. (História, 1993)
Az utolsó Árpádok. Monográfia. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Engel Pál. A mutatókat készítette Szűcs Erzsébet. (História Könyvtár. Monográfiák. 1. Bp., 1993)
Sárospatak kezdetei és a pataki uradalom. (Történelmi Szemle, 1993)
Trzy Europy. A Vázlat Európa három történeti régiójáról c. műve lengyel kiadása. A fordítás a francia kiadás alapján készült. (Lublin, 1995)
Disegno delle tre regioni storiche d’Europa. A Vázlat Európa három történeti régiójáról c. műve olasz kiadása. Sz. J. műveinek bibliográfiájával. (Messina, 1996)
A magyar nemzeti tudat kialakulása. Szerk. Zimonyi István. (Osiris Könyvtár. Szűcs Jenő művei. Bp., 1997)
Intre occidant si rasarit. – Schita privind cele trei regiuni istorice ale Europei. Bibó István A kelet-európai kisállamok nyomorúsága és Sz. J. Vázlat Európa három történeti régiójáról c. műveinek román kiadása. Egy kötetben. (Sfantu Gheorghe, 1999; Sz. J. műve eredetileg az Acta. A Csíki Székely Múzeum és a Székely Nemzeti Múzeum évkönyvében jelent meg: 1–2. 1995–1996)
Kézai, Simonis de: Gesta Hungarorum. – Keza, Simon of: The Deeds of Hungarians. Szerk. és ford. Schaer Frank és Veszprémy László. Sz. J. angol nyelvű kísérő tanulmányával. (Central European Medieval Texts. Bp.–New York, 1999)
Tri historické regióny. A Vázlat Európa három történeti régiójáról c. műve szlovák kiadása. (Bratislava, 2001)
Az utolsó Árpádok. Monográfia. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Engel Pál. (Millenniumi magyar történelem. Historikusok. Bp., 2002)
Skica o trima evropskim istorijskim regionima. A Vázlat Európa három történeti régiójáról c. műve szerb kiadása. (Novi Sad, 2003)
Budai bortizedjegyzékek a 16. sz. első harmadából. Latin nyelvű forrásszemelvények. Szakály Ferenccel. (História Könyvtár. Okmánytárak. 4. Bp., 2005)
Két történelmi példa az etnikai csoportok életképességéről. (Holmi, 2008)
szerk.: Jókai Mór: Erdély aranykora. Regény. Sajtó alá rend. Sz. J. Ill. Reich Károly. (Jókai Mór válogatott művei. Bp., 1954)
Jókai Mór: Törökvilág Magyarországon. Regény. Sajtó alá rend. Sz. J. Ill. Reich Károly. (Jókai Mór válogatott művei. Bp., 1954)
Jókai Mór: Egy magyar nábob. Regény. Sajtó alá rend. Sz. J. Ill. Reich Károly. (Jókai Mór válogatott művei. Bp., 1956)
Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán. Regény. Sajtó alá rend. Sz. J. Ill. Reich Károly. (Jókai Mór válogatott művei. Bp., 1956).
Irodalom
Irod.: Verbényi László: Sz. J.: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. (Soproni Szemle, 1956)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Némedi Dénes: Sz. J.: A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge. Történelem és nacionalizmus. Reflexiók Sz. J. könyvéhez. (Alföld, 1971)
Agárdi Péter: Sz. J.: A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1971)
Balázs György: A történész felelőssége. Sz. J.: Nemzet és történelem. Tanulmányok. (Világosság, 1975)
Kondor M. Viktória: Sz. J.: Nemzet és történelem. Tanulmányok. (Magyar Tudomány, 1975)
Klaniczay Tibor: Sz. J.: Nemzet és történelem. (Valóság, 1975)
Braudel, Fernand: A magyar gondolkodás értéke. Előszó Sz. J. Vázlat Európa három történeti régiójáról c. könyvéhez. (Napjaink, 1986)
Juhari Zsuzsanna: István, a bölcs politikus. Beszélgetés Sz. J. történésszel. (Élet és Tudomány, 1988. 34.)
Gyáni Gábor: Történészviták hazánk Európán belüli hovatartozásáról. (Valóság, 1988)
Glatz Ferenc: Elhunyt Sz. J. (Magyar Nemzet, 1988. nov. 29.)
Szakály Ferenc: Emléksorok Sz. J. fejfájára. (Népszabadság, 1988. dec. 10.)
Czigány Lóránt: Sz. J. (Új Látóhatár, 1989)
Gyarmati György: Magyarország közép-európaisága. (Kell-e nekünk Közép-Európa. Századvég-különszám. Szerk. Gyurgyák János. Bp., 1989)
Engel Pál: Sz. J. (Történelmi Szemle, 1989)
Hóvári János: Sz. J. (Levéltári Közlemények, 1990)
Tóth István György: A szepesi kamarai levéltár. 1567–1813. (Levéltári Közlemények, 1992)
Engel Pál: Vázlat Sz. J.-ről. (Hitel, 1993)
Komoróczy Géza: Sz. J., egyetem nélküli tanár. (Hitel, 1993)
Pirnát Antal: Beszédes hiátus. Sz. J.: Az utolsó Árpádok. – Petrovics István: Az Árpád-kori városfejlődés. Sz. J.: Az utolsó Árpádok. – Laszlovszky József: Az utolsó aranyágacska? Sz. J.: Az utolsó Árpádok. – Gyimesi Sándor: IV. Béla és a feudalizálódás. Sz. J.: Az utolsó Árpádok. – Rugási Gyula: „Középkori apóriák.” Sz. J.: Az utolsó Árpádok. – Zsoldos Attila: Vármegyei ügyek. Sz. J.: Az utolsó Árpádok. (Buksz, 1994)
Font Márta: Sz. J.: Az utolsó Árpádok. (Századok, 1995)
Hanák Péter: Two or Three Europas. (The Hungarian Quaterly, 1995)
Hanák Péter: Az imaginárius régió valósága. Emlékezés Sz. J.-re. (Mozgó Világ, 1995)
Györffy György: Még egyszer Sz. J.: Az utolsó Árpádok c. művéről. (Századok, 1996)
Romsics Ignác: Közép- és/vagy Kelet-Európa? (Rubicon, 1997)
Niederhauser Emil: Sz. J.: A magyar nemzeti tudat kialakulása. (Magyar Tudomány, 1998)
Tóth Gábor: Az elmélet szerkezete és a szerkezete elmélete. Sz. J. középkorképéről. (Korall, 2002)
Hovanyecz László: Egy történész Kelet-Közép-Európából. (Népszabadság, 2003. júl. 12.)
Szilágyi Ágnes Judit: Sz. J. és a „nacionalizmus”-vita. (A tanító, 2003 és Sz. Á. J.: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történelemben. 27 történészportré. Bp., 2007)
Gyáni Gábor: Sz. J., a magányos történetíró. (Forrás, 2008)
Gyáni Gábor: Sz. J. emlékezete. (Népszabadság, 2008. júl. 12.)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
