Hunya István
politikus, író, szerkesztő
Született: 1894. október 1. Endrőd, Békés vármegye
Meghalt: 1987. április 24. Budapest
Család
Sz: Hunya Simon földműves, Kondor Rozália. F: Hunya Márta. Fia: Hunya István.
Iskola
Négy elemit járt, később a KMP berlini titkárképző tanfolyamán végzett (1926). A két vh. között Magyarországon földművesként, alkalmi munkákból élt.
Életút
Mezőgazdasági cselédként és kubikosként dolgozott. Az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített, orosz hadifogságba esett (1914–1917), a szovjet forradalom után csatlakozott a bolsevikokhoz, a Vörös Gárda tagjaként részt vett a polgárháború kezdeti időszakában (1918). Hazatérését követően a KMP tagja, a párt endrődi szervezetének alapító tagja. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadseregben harcolt, a proletárdiktatúra bukása után vezető szerepet játszott a tiszántúli szegényparasztság mozgalmainak szervezésében, a Földmunkásszövetség központi vezetőségének tagja. A Vági István-féle Magyarországi Szocialista Munkáspárt a KMP legális szervezete falusi szervezője (1925–1926). Egy aratósztrájk szervezéséért négy év börtönbüntetésre ítélték (1926), kiszabadulása után a KMP Országos Parasztbizottságának vezetője (1930), ismét letartóztatták (1931), három és fél év fegyházra ítélték, de büntetésének megkezdése előtt a Szovjetunióba szökött, ahol a Vörös Szakszervezeti Internacionálé munkatársaként tevékenykedett (1932–1939).
A II. vh. után tért vissza Magyarországra, a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségének titkára, Dózsa Népe c. hetilapjának szerkesztője (1945–1948), a Rákosi-korszakban a Mezőgazdasági Könyvtár könyvtárosaként helyezkedett el (1948–1956). A Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók, ill. a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének (MEDOSZ) elnöke (1957–1987).
A 20. sz.-i magyar agrárszocialista mozgalmak egyik jelentős személyisége, a kommunista párt földmunkásprogramjának egyik kidolgozója, ideológusa. Az 1950-es években mivel másképp képzelte el a párt parasztpolitikáját háttérbe szorították, a Kádár-rendszerben viszont megbízták az új mezőgazdasági érdekvédelmi szervezet irányításával (harminc éven át vezette a MEDOSZ-t!). Politikai tevékenysége mellett szépirodalmi munkássága is jelentős. Elbeszéléseket, színdarabokat is írt, visszaemlékezései fontos kordokumentumok. Agitatív, politikai színműveit Moszkvában, az emigrációban többször előadták, ill. Kassán és Pozsonyban is sikerrel játszották.
Emlékezet
Emigrációban írt politikai cikkei elsősorban a Sarló és Kalapácsban, az Amerikai Új Előre c. lapban, a párizsi Magyar Munkásban és az Új Hangban jelentek meg (1933–1940).
Elismerés
Nyisztor György-emlékérem (1979), SZOT Díj (1983).
Főbb művei
F. m.: Kubikosok. Novellák. (Moszkva–Leningrád, 1934)
Kubikosok. Elbeszélések. (A Földmunkások és Kisbirtokosok Szövetsége kiadványa. Bp., 1947; 2. kiad. 1950)
Lenin segített, vezetett a harcban. (Magyarok Leninről. Visszaemlékezések. Bp., 1955)
A magyar földmunkásság életéről, harcairól. Monográfia. Farkas Ottóval, Tolnai Istvánnal. (A Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete kiadványa. Bp., 1960)
Földmunkás- és szegényparaszt-mozgalmak Magyarországon. 1848–1948. I–II. köt. Szerk. Pölöskei Ferenc és Szakács Kálmán. Az előszót írta H. I. (Bp., 1962)
Polányi Máté. (Párttörténeti Közlemények, 1963)
Tizenkilencesek. Agrárproletár veteránok visszaemlékezései. Összeáll., szerk., a bevezetőt írta. (A Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete kiadványa. Bp., 1962)
Emelt fővel. Visszaemlékezések. (A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete kiadványa. Bp., 1974)
Tisztelet az úttörőknek. (Szántó Kovács János születésének 125. évfordulójára. Hódmezővásárhely, 1977)
Hármas próbatétel. Visszaemlékezések. (Bp., 1982)
színműve: Földalatt. (Bem.: Moszkva, 1933).
Irodalom
Irod.: Orosz István: Hunya bácsi. (Népszabadság, 1963. máj. 11.)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Borzák Lajos: Hunya bácsi így írta a történelmet. (Szolnok megye Hírlap, 1967. nov. 21.)
Munkásmozgalomtörténeti lexikon. (Bp., 1972)
Sipos Péter: H. I.: Hármas próbatétel. (Társadalmi Szemle, 1982)
Vadász Ferenc: H. I. kilencvenéves. (Népszabadság, 1984. szept. 29.)
A. R.: Kilencven év történelem. H. I. kegyetlen szép élete. (Magyar Nemzet, 1984. szept. 29.)
M. Kondor Viktória: H. I. köszöntése. (Békési Élet, 1985)
Halálhír. (Magyar Nemzet, 1987. ápr. 25.)
H. I. Nekrológ. (Magyar Nemzet, 1987. ápr. 28.)
Takács Tibor: H. I. halálára. (Magyar Vízgazdálkodás, 1987)
A magyar emigráns irodalom lexikona. (Bp., 1990)
Gyomaendrődi ki kicsoda? Felelős szerk. Szilágyiné Németh Eszter, szerk. Kovácsné Nagy Katalin. (Gyomaendrőd, 2004).
Megjegyzések
*Lexikonok téves halálozási adata: 1987. ápr. 25. A halálhír jelent meg azon a napon!
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
