Szathmáry Kálmán

Született: 1890. április 6. Arad, Arad vármegye
Meghalt: 1953. december 8. Budapest

Család

Anyai ágon (szemerei vagy szemerjai Bara Bóra) régi székely nemesi családból származott, a család számos tagja vett részt az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcban.

 

Nagyszülei, anyai: szemerei Bara Bóra György (1830. Nagyzerind, Arad vm.–1903. márc. 4. Arad. Temetés: 1903. okt. 6. Arad) 1848/49-es hadnagy, Arad vármegye iktatója, Gergelyi Emília (†1926. dec. 6. Arad. Temetés: 1926. dec. 8. Arad).

 

Szülei: [id.] Szathmáry István (†1932. szept. 1. Nyíregyháza, Szabolcs vm. Temetés: 1932. szept. 2. Nyíregyháza) községi tanító, majd az aradi polgári fiúiskola igazgatója, szemerei Bara Bóra Irén (†1933. febr. 3. Makó, Csanád vm. Temetés: 1933. febr. 4. Makó, Belvárosi Temető).

 

[id.] Szathmáry István testvére: Szathmáry Etelka, az aradi tánciskola vezetője.

 

Testvérei: [ifj.] Szathmáry István (†1943. dec. 11. Makó. Temetés: 1943. dec. 12. Makói Katolikus Temető) makói és Szathmáry László nyíregyházi gimnáziumi r. tanár, ill. Szeibert Ferencné Szathmáry Irén (†1992. jún. Makó. Temetés: 1992. jún. 16. Makó, Katolikus Temető).

Szathmáry István és Szathmáry László is atléták voltak, rövidtávfutásban és ugrószámokban versenyeztek [Szathmáry Kálmán első eredményeit Szathmáry László néven közölték a sportlapok.]

[ifj.] Szathmáry Istvánné felesége, Szeibert Skolasztika és Szathmáry Irén férje, Szeibert Ferenc testvérek voltak.

 

Felesége:

 

1.

 

1914. júl. 4.–1926. okt. 7.: Csánki Erzsébet Katalin (1894. ápr. 30. Bp.); Csánki Dezső (1857. máj. 18. Füzesgyarmat, Békés vm.–1933. ápr. 29. Bp. Temetés: 1933. máj. 2. Farkasrét): történész, levéltáros, az MTA tagja (l.: 1891; r.: 1900) és Matterny Gizella Terézia (= Materny Gizella, 1858. máj. 8. Eperjes, Sáros vm.–1916. dec. 12. Bp. Temetés: 1916. dec. 14. Farkasrét) leánya. Elvált.

 

2.

 

1934–1953: Lénárt Renée (= 1957-ig Lőwy Renée).

Iskola

Az aradi állami főreáliskolában éretts. (1908), majd a Kereskedelmi Akadémián végzett (1911).

Életút

A Magyar Földhitelintézet (1911–1919), a Magyar–Amerikai Szindikátus tisztviselője (1919–1920), a Magyar Pénzügyi Szindikátus alapító tagja (1921–1926), a Magyar Jelzálog Hitelintézet igazgatója (1926–1936), az átszervezett Országos Földhitelintézet igazgatója és a pénzügyi főosztály h. vezetője (1936–1944?).

Az Aradi Atlétikai Club (AAC, 1906–1908), majd a MAC (1909–1913) atlétája; távol- és rúdugró, rövidtávfutó (sprinterként elsősorban a MAC váltóiban szerepelt). A korabeli szabályok szerint az aradi versenyeken az AAC színeiben indulhatott (1909–1911: a Magyar Atlétikai Szövetség megtiltotta a kettős igazolásokat, 1911-ben). Valószínűleg a kettős igazolások megszűnése miatt 1912–1913-ban Csóthy Kálmán, ill. Csóthy-Szathmáry Kálmán néven versenyzett.

Atlétikán kívül kiváló bridzsjátékos, egyes adatok szerint a Magyar Bridge Szövetség kapitánya is volt.

 

Olimpiai 8. (1908: rúd 3.35 m); angol bajnok (1910: rúd 3.54 m) angol bajnoki 3. (1910: távol 6.23 m); osztrák bajnok (1912: távol 6.86 m), osztrák bajnoki 2. (1912: rúd 3.20 m); cseh nemzetközi bajnok (1909: rúd 3.20 m). 9-szeres magyar bajnok (1908: rúd 3.46 m; 1909: rúd 3.40 m; 1910: rúd 3.65 m és távol 6.85 m; 1911: rúd 3.43 m és távol 6.70 m; 1912: rúd 3.20 m és távol 6.61 m; 1913: rúd 3.21 m). Országos csúcstartó: távol 1910. jún. 19.: 6.85 m és rúd 1907. szept. 15.: 3.40 m, 1908. jún. 21.: 3.46 m, 1910. jún. 19.: 3,51; 1910. szept. 8.: 3.54 m és 1910. okt. 8.: 3.55 m; 1911. jún. 25.: 3.59 m.

 

Szathmáry Kálmán eredményei:

 

 

1907:

 

Arad, az Aradi AC versenye: 1. rúd 3.26 m; Budapest, a MAFC versenye: 2x 1. magas 1.71 m és ifjúsági távol 6.01 m, 2. rúd 3.15 m. Versenyen kívül 3.41 m-es országos csúcsot ért el, amelyet utólag nem ismertek el. A MASZ szabályzata szerint külön rekordkísérlet nem engedélyezett, országos csúcsot csakis egy verseny keretén belül lehet elérni. Szeged, a Szegedi AK versenye Szeged város bajnokságáért: 1. rúd 3.30 m, 3. magas 1.59 m; Temesvár, a Temesvári AC versenye a dél-magyarországi kerületi bajnokságért: 1. rúd 3.40 m, 2. távol 6.03 m.

Új országos csúcsot állított fel, a múltnak adta Kauser Jakab 3.36 méteres rekordját. Ez volt az első országos csúcsa, mindössze 17 évesen, egyetlen javító ugrás nélkül, a legnagyobb könnyedséggel érte el eredményét.

 

1908:

 

London, IV. nyári olimpiai játékok: 1908. júl. 24. rúdugrás: 1. Cook, Edward (Egyesült Államok) és Gilbert, Alfred Carlton (Egyesült Államok) 3.71–3.71 m, 3. Archibald, Edward (Kanada), Jacobs, Clare (Egyesült Államok) és Söverström, Bruno (Svédország) 3.58 m. …8. Szathmáry Kálmán 3.35 m. Szathmáry a 3.35 métert másodiknak ugorta. a 3.50 méteres országos csúcsmagasságon nem volt érvényes kísérlete.

 

Budapest, a Magyar Atlétikai Szövetség 6. bajnoki viadala: rúdugrás: 1. Szathmáry Kálmán (Arad) 3.46 m, országos csúcs, 2. Kazár Emil (MAC) 3.21 m. Kezdő magasság 2.60 majd 2.80 m, 3.00 m, 3.21 m. Kazár Emil a 3.21 méter második ugrásával vitte át; majd 3.35 m, 3.46 m, 3.35 méterig Szathmáry javítás nélkül ugrott, majd ezt a magasságot harmadik kísérletével vitte át. A rekordmagasságra emelt lécet másodikra ugrotta, a 3.56 métert két sikertelen kísérlet után feladta.

 

Bécs, a Wiener AC versenye: 2x 1. rúd 3.00 m és 4x 200 m váltó Bécs város díjáért 1. MAC (Jankovich István, Péchy Ernő, Szathmáry Kálmán, Simon Pál) 1:36.2; Budapest, a BTC versenye: 1. rúd 3.14 m (már a MAC színeiben); Budapest, a MAC tavaszi versenye: 1. rúd 3.34 m; Budapest, olimpiai próbaverseny 1. rúd 3.00 m. Szathmáry egyedül versenyzett, 3 méteren kezdett, majd háromszor verte a 3.25 métert; Budapest, a MAC őszi versenye: 1. rúd 3.27 m; Budapest, a MAC évzáró versenye: 1. rúd 3.02 m. A 3.26 métert háromszor leverte.

A MAC-ba átigazolva, az olimpia után elsősorban sprintre „trenírozott” az ugróversenyeken nem ért el jobb eredményeket.

 

1909:

 

Budapest, a Magyar Atlétikai Szövetség 7. bajnoki viadala: rúdugrás: 1. Szathmáry Kálmán (MAC) 3.40 m, 2. Zöld József (DTE) 3.00 m. A 3.40 méterig biztosan vette az akadályokat, győzelme után 3.50 métert épp hogy leverte.

Budapest, a BEAC nemzetközi versenye: távolugrás: 1. Weinstein, Berti (Berliner SC) 6.88 m, 2. Szathmáry Kálmán (MAC) 6.71 m, 3. Kövesdy Géza (BTE) és Holics Ödön (MTK) 6.28 m. Szathmáry Kálmán ugrásai: 6.71 m, 6.58 m, 6.50 m, 6.53 m és 6.36 m.

Budapest, a MAC őszi nemzetközi versenye: távolugrás: 1. Weinstein, Berti (Berliner SC) 6.93 m, 2. Szathmáry Kálmán (MAC) 6.60 m, 3. Lichteneckert László (Székesfehérvári TC) 6.46 m.

 

Bécs, a Wiener AC nemzetközi versenye: 2x 1. távol 6.53 m. és rúd 3.32 m. Szathmáry a 3.32 métert egyszeri javítás után vitte át, eredménye [az akkori versenyszabályok szerint] új osztrák csúcs is volt; Prága, a Sparta Praha nemzetközi versenye (egyúttal cseh nemzetközi bajnokság): 1. rúd 3.20 m; Budapest, a Budapesti AC versenye: 2. távol 6.18 m; Budapest, a BBTE versenye: 1. rúd 3.40 m; Budapest, a BTC versenye: 2. rúd 3.02 m; Budapest, a MAC tavaszi nemzetközi versenye: 1. rúd 2.92 m. Szathmáry a sprintszámok után visszatért a rúd- és a távolugráshoz, de sérülten versenyzett, rendkívül gyengén szerepelt – és a MAC őszi nemzetközi versenye: 1. rúd 3.15 m; Budapest, az MTK versenye: 1. távol 6.55 m; Szeged, a Szegedi AC versenye: 2x 1. távol 6.28 m és rúd 3.25 m; Tátralomnic, a Tátra SE első atlétikai versenye: 2x 1. távol 6.56 m és rúd 2.92 m.

A MAC nyilvántartása szerint Szathmáry Kálmán 1909-ben 15 versenyen győzött 6 második és 1 harmadik helyet szerzett.

 

1910:

 

London, angol nemzetközi bajnokság: 1910. júl. 2.:

rúdugrás: 1. Szathmáry Kálmán (Magyarország) 3.54 m, 2. Lagarde, Paul (Franciaország) 3.20 m, 3. Young, Joseph (Anglia) 3.15 m. Az eredményt árnyalja, hogy mindössze négyen indultak, abból kettő a kezdőmagasságon ragadt! A brit atlétika leggyengébb száma volt a rúdugrás, a londoni olimpián (!), de négy év múlva, Stockholmban sem indult angol rúdugró! Ellentétben az Egyesült Államokkal: az amerikaiak a világ legjobb rúdugrói voltak, az olimpiákon általában maguk között döntötték el a helyezéseket (1912-ben pl. nyolc amerikai rúdugró indult az olimpián ebben a versenyszámban…) Az 1910-es angol nemzetközi bajnokságra amerikai rúdugrók nem neveztek…

távolugrás: 1. Kirwan, Percy (Írország) 6.72 m, 2. Paget-Tomlinson, Edward (Anglia) 6.52 m, 3. Szathmáry Kálmán (Magyarország) 6.36 m.

 

Budapest, a Magyar Atlétikai Szövetség 8. bajnoki viadala:

távolugrás: 1. Szathmáry Kálmán (MAC) 6.85 m, 2. Szabó Béla (MAC) 6.61 m, 3. Holics Ödön (MTK) 6.54 m. Szathmáry új országos csúcssal győzött, érvényes ugrásai: 6.71 m, 6.84 m, 6.85 m és 6.59 m.

rúdugrás: 1. Szathmáry Kálmán (MAC) 3.51 m, új országos csúcs. Egymaga indult. Ugrásai: 2.82 m, 3.35 m, 3.51 m és [versenyen kívül] 3.65 m. Magasabbra nem lehetett tenni, mert a léc csak 3.65,5 méterre volt berendezve.

 

Prága, a Deutscher Fussball Klub atlétikai versenye:

távolugrás: 1. Szathmáry Kálmán (MAC) 7.04 m [az akkori szabályok szerint osztrák rekord], 2. Pasemann, Robert (Kieler FV) 6.81 m, 3. Weinstein, Berti (Berlin) 6.64 m.

rúdugrás: 1. Szathmáry Kálmán (MAC) 3.50 m [az akkori szabályok szerint osztrák rekord], 2. Pasemann, Robert (Kieler FV) 3.40 m, Jirsak (Sparta Praha) rúd 3.50 m.

 

Arad, az Aradi AC versenye: 1. rúd 3.54 m, országos csúcs és sikertelenül kísérletezett 3.60 méterrel; Budapest, a MAC tavaszi versenye: 2x. 1. távol 6.38 m és rúd 3.31 m; Budapest, a MAC őszi versenye 1. rúd 3.55 m, országos csúcs; Budapest, az UTE jubiláris versenye: 1. rúd 3.41 m és 3. távol 6.14 m; Pozsony, a Pozsonyi TE versenye: 2x 1. távol 6.67 m és rúd 3.57 m; Szathmáry Kálmán 1910-ben rúdugrásban háromszor javította meg az országos csúcsot!

 

 

1911:

 

 

 

Budapest, a Magyar Atlétikai Szövetség 9. bajnoki viadala:

 

távolugrás: 1. Szathmáry Kálmán (MAC) 6.70 m, 2. Szalai Pál (MTK) 6.57 m, 3. Csávossy László (BEAC) 6.48 m. Szathmáry ugrásai: 6.53 m, 6.70 m, 6.42 m, 6.65 m és 6. 32 m.

 

rúdugrás: 1. Szathmáry Kálmán (MAC) 3.43 m. Egyedül indult.

 

 

 

Budapest, a MAC tavaszi nemzetközi versenye:

 

távolugrás a Dáni Nándor-vándordíjért: 1. Szathmáry Kálmán (MAC) 6.42 m, 2. Kell Kornél (BEAC) 6.20 m, 3. Kósa József (MAC) 6.19 m.

 

rúdugrás a Porzsolt Ernő-díjért: 1. Szathmáry Kálmán (MAC) 3.59 m, országos csúcs. Egyedül indult. Szathmáry Kálmán megszokott rúdja egyik ugrásánál eltörött, ő esés közben megsérült. Sérülten és egy kölcsönrúddal javította meg az országos csúcsát. Július végén edzés közben ismét megsérült, megrándította a lábát, az idény végén ezért sok versenyét lemondta.

 

Arad, az Aradi AC versenye: 1. rúd 3.37 m [Győztes ugrása után nem versenyzett tovább.] és az Aradi AC első országos versenye 1. rúd 3.35 m; Bécs, a Wiener AC versenye: 1. rúd 3.40 m; Budapest, az FTC 1. nemzetközi versenye: 2x 1. távol 6.72 m és rúd 3.24 m; Budapest, a MAC versenye a Gyermekszanatórium Egyesület javára: 1. rúd 3.51 m; Prága, a Deutscher Fussball Klub atlétikai versenye: 2. távol 6.53 m, 3. rúd 3.19 m. Versenyen kívül 3.39 métert ugrott. Szathmáry tréning nélkül állt ki Prágában, pár nap múlva Budapestre költözött és elkezdte a rendszeres edzéseket; Szombathely, a Szombathelyi SE verseny: 1. rúd 3.30 m, 2. távol 6.36 m.

A MAC nyilvántartása szerint Szathmáry Kálmán az 1911. évben 10 győzelmet aratott, jóllehet az idény nagy részében sérülten versenyzett, még az országos csúcsát is sérülten érte el.

 

1912:

 

Budapest, a Magyar Atlétikai Szövetség 10. bajnoki viadala:

távolugrás: 1. Szathmáry Kálmán (MAC) 6.61 m, 2. Kósa József (MAC) 6.60 m, 3. Kell Kornél (BEAC) 6.47 m. Szathmáry ugrásai: 6.61 m., 6.40 m, 6.50 m, 6.44 m, 6.57 m és 6.51 m.

rúdugrás: 1. Szathmáry Kálmán (MAC) 3.20 m, 2. Wagner Károly (MAC) 3.05 m.

 

Bécs, Ausztria bajnoksága:

távolugrás: 1. Szathmáry Kálmán (MAC) 6.86 m, 2. Kósa József (MAC) 6.65 m, 3. Ehrenreich, Philipp (Wiener AC) 6.53 m.

rúdugrás: 1. Franzl, Viktor (Wiener AC) 3.50 m, 2. Szathmáry Kálmán (MAC) 3.20 m, 3. Szemere János (MAC) 3.00 m. Sajnálatos tévedés okozta Szathmáry bécsi vereségét. Otthon hagyta a saját rúdját, helyette a fiatal tehetség Szemere János rúdjával ugrott. Szemere rövid, vékony rúdja alig bírta el a 78 kilós Szathmáry testsúlyát, 3.20 méter felett recsegett, ropogott, Szathmáry nem tudta irányítani, ezért 3.20 méter felett minden kísérletét elrontotta.

 

Budapest, a BEAC nemzetközi versenye: 1. távol 6.70 m; Budapest, az FTC versenye: 1. rúd, hendikep verseny 3.54 m; Budapest, a KAOE versenye: 3. távol 6.38 m; Budapest, a MAC tavaszi nemzetközi versenye: 1. rúd. 3.50 m; Budapest, az MTE versenye: 1. távol 6.43 m; Graz, a Grazer AK nemzetközi verseny: 2x 1. távol 6.62 m és rúd 3.25 m; Kassa, a Kassai TE versenye: 1. és Kassa város bajnoka távol 6.70 m és 1. rúd 3.20 m; Pozsony, a Pozsonyi TE versenye: 1. rúd 3.40 m és 3. távol 6.27 m.

A MAC nyilvántartása szerint Szathmáry Kálmán az 1912. évben 9 győzelmet aratott, úgy, hogy az év legjelentősebb versenyére, az olimpiára el sem jutott, s az idény több mint a felében sérült volt vagy betegen versenyzett. Eredményeiről a lapok Csóthy Árpád néven számoltak be.

 

1913:

 

Budapest, a Magyar Atlétikai Szövetség 11. bajnoki viadala:

rúdugrás: 1. Szathmáry Kálmán (MAC) [Csóthy Kálmán néven] 3.21 m, 2. Szemere János (MAC) 3.00 m, 3. Wagner Károly (MAC) 3.00 m.

 

Budapest, a MAC nemzetközi versenye: 1. rúd. 3.40 m; Budapest, a MAC versenye Budapest bajnokságáért: 1. rúd 3.20 m; Budapest, a BEAC versenye: 1. rúd hendkikep verseny 3.30 m; Budapest, az MTK jubiláris versenye: 2x 1. rúd 3.21 m és rúd hendikep . Szathmáry [Csóthy] az erős ellenszél miatt a győztes ugrása után abbahagyta a versenyzést.

 

 

Szathmáry Kálmán sportpályafutását Aradon, a helyi gimnáziumban kezdte, majd belépett az Aradi Atlétikai Klubba, s az AAC színeiben az atlétikán kívül úszóversenyeken is elindult. Különös jelentősége volt annak, hogy pályafutását egy atlétikai klubban kezdte el, az atlétika eredetileg ugyanis valamennyi szabad téren űzhető sport összefoglaló neve volt. A rúdugrás viszont – ami később a fő versenyszáma lett – valójában a 19. század végén, de még a 20. század elején is a tornaversenyek és -ünnepélyek egyik látványos eleme maradt. Az első rúdugró technikák inkább a „rúdmászás” technikájából alakultak ki: a versenyző a magasság előtt letűzte az ugróbotot, s azon felmászott a kívánt magasságra. A tornaegyletek még a 20. század elején is tkp. rúdmászó versenyeket rendeztek, az atlétikai klubokban azonban már a rúd letűzése után a nekifutásból kialakult lendülettel kellett átugorni a kívánt magasságot (ezt a technikát fejlesztették tovább az amerikai és kanadai ugrók az 1900-as évek legelején…) Szathmáry valóban „rúd-ugró” volt, nem használta már a korábbi „rúdmászó módszereket”, viszont kiváló fizikummal és atlétikus képességekkel rendelkezett, első ismert (rúdugró) eredménye az Aradon elért 3.26 méter volt, s rögtön sikertelenül megpróbálkozott az országos csúccsal is.

 

Szathmáry Kálmán 1908 és 1912 között Európa legjobb rúd- és távolugrója volt. Olimpiai 8. helyezése és kilenc magyar bajnoksága mellett angol, osztrák és cseh bajnoki címet is szerzett, a két ugrószámon kívül még magasugrásban és rövidtávokon (100 és 200 méter, ill. 100 és 200 yard), valamint a kor népszerű ötös csapatversenyein is elindult. Érettségi „vizsgálata” után Budapestre költözött, a MAC színeiben sportolt tovább. Mivel a kor hagyományai szerint az érettségi évében a maturáló diák sportversenyeken nem indulhatott, ezért néhány eredménye testvére, Szathmáry László nevén jelent meg (aki szintén kiváló atléta volt, szintén rúd- és távolugró, ill. sprinter: máig nagy fejtörést okoz a kutatóknak több eredményük elkülönítése). Jóllehet Szathmáry a MAC atlétája lett, átigazolása évében új budapesti klubja egy erős sprintváltó kialakítására törekedett, ezért egy rövid ideig rövidtávfutó versenyeken is elindult, ám a kor kiváló versenyzőinek – Déván István, Jankovich István, Simon Pál – nem lehetett valós ellenfele. 1909-től már csak ugrószámokban állt rajthoz, s a MAC statisztikái szerint versenyei kétharmadát megnyerte (s ezekben nincsenek benne az AAC színeiben elért győzelmei). Szathmáry ugyanis kettős igazolással versenyzett: vidéki versenyein az AAC-t képviselte. A Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) évekig küzdött az ellen, hogy egy versenyző a saját klubján kívül a „nevelőegyesületét” is képviselje, végül 1911-ben megtiltották a kettős versenyeztetést. Szathmáry eredményei összeállításában ez külön nehézséget okozott, hisz 1912-től Csóthy Árpád, Csóthy Kálmán, Csóthy-Szathmáry Kálmán stb. névváltozatokat is használta. Nem tudjuk, hogy miért ezt a sportnevet választotta, az ismert anyakönyvi forrásokban nem szerepel a családtagok között Csóthy nevű rokon. Viszont az is kizárható, hogy Szathmáry Kálmán hivatalos iratain (pl. házassági anyakönyve) szerepelt volna a Csóthy családnév, csakis az 1912–1913-as eredményein találjuk meg ezeket a névváltozatokat!

 

Szathmáry Kálmán 1912 elején úgy nyilatkozott, hogy az olimpia évében mind rúd-, mind távolugrásban is készül, célja, hogy mindkét számban megvédje bajnoki címét, és hogy sikerrel szerepeljen a stockholmi olimpiai játékokon. Szathmáry hét havi szünet után márciusban kezdte meg a felkészülését az idény nagy versenyeire: tavasszal hetente lassú, majd egyre gyorsabb futótréningeket végzett, márciusban rúddal 3.20 métert ért el, áprilisban a hírek szerint már 3.43 métert (sőt a Pesti Hírlap beszámolója szerint a 3.60 méteres rekordot is ugrott). Az olimpiai szezon jól kezdődött: a BEAC nemzetközi versenyén 6.70 méterrel nyerte a távolugrást, az FTC versenyén 3.54 méterrel győzött a rúdugrás hendikep versenyben, aztán megnyerte Ausztria távolugró bajnokságát (nemzetközileg is figyelemre méltó 6.86 méterrel). A Magyar Olimpiai Bizottság 1912 májusában tette közzé a stockholmi olimpiára nevezett atlétákat: Szathmáry Kálmánt rúd- és távolugrásban is nevezte. Szathmáry az olimpiát megelőző versenyeken 6.80-as távol- és 3.40–3.50-es rúdugró eredményekre készült, az olimpiai versenyeken azonban el sem indulhatott.

 

Szathmáry Kálmánt kiváló eredményei ellenére 1912-ben erősen üldözte a balszerencse, rendkívül sérülékeny atléta volt. Az országos bajnokságon mind a rúd-, mind a távolugró versenyét megnyerte, de gyengébb eredményeit kiújuló sérülésének köszönhette: távolugrásánál megrándította jobb lábát, ezért erősen sántítva versenyzett. A MAC tavaszi nemzetközi versenyén már teljesen rendbejött, de a biztonság kedvéért csak rúdugrásban indult el. A walkover versenyen a 3.28, a 3.40 és a 3.50 métert is elsőre vitte, méghozzá ez utóbbit olyan magasságban, amely egy rekordjavítást sem zárt ki. Szerencsétlenségére azonban itt olyan rosszul érkezett a földre, hogy az eldobbantó lába megrándult és meg is dagadt. Próbálkozott még újabb magassággal, a 3.60 méterrel, de sikertelenül. A Népszava később pikírten úgy kommentálta ezt az eseményt, hogy Szathmáryt „állítólag nagy lábrándulása, [de] talán inkább kisfokú ugróképessége tartotta vissza” az olimpiai kirándulástól. Más lapok is azzal élcelődtek, hogy Szathmáry lábrándulása miatt az olimpiai kirándulás, olimpiai kiábrándulás lett… Vajon milyen eredménye lehetett volna Szathmáry Kálmánnak a stockholmi olimpián?

 

A stockholmi olimpián a rúdugró versenyeket 1912. júl. 10-én és júl 12-én rendezték meg. Különös, de a stockholmi játékokon az egyes atlétikai versenyszámokban a nemzeti olimpiai bizottságok 12 (!) versenyzőt indíthattak. A rúdugrásban 11 nemzet 25 versenyzője nevezett (ebből nyolc amerikai, köztük a játékok előtt néhány héttel a világon először 4 métert ugró Marcus Snowell Wright [= Marc Wright] és az elsőszámú kihívója Harry Stoddard Babcock). Nos, valamennyi amerikai (azaz mind a 8) megugrotta a selejtező szintet, a 3.65 métert, amit Szathmáry soha sem ért el. A versenyt aztán Babcock nyerte meg 3.95 méterrel, két honfitársa, a világcsúcstartó Wright és Frank Nelson előtt (3.85–3.85 méter). Valójában azonban nemcsak ezért nem volt Szathmárynak esélye az amerikaiak, a kanadai William Halpenny és a hazai pályán versenyző igen sok svéd atléta ellen. A rúdugrás technikája Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a 20. század elején radikálisan eltért a Közép-Európában (azaz Magyarországon, Ausztriában, Csehországban és Németországban) a rúdmászástól alig elszakadt technikától. A kor közép-európai ugrói (Kauser Jakab, a fiatalon elhunyt rendkívüli tehetséges Kiss Imre, Szathmáry Kálmán, ill. a német Robert Pasemann, az osztrák Viktor Franzl stb.) rúdjaik végén egy fémhegy (tüske vagy háromágú szög) volt, az ugró a nekifutás végén bárhová „leszúrhatta” a rudat a gyepbe. Ez nagy pontosságot igényelt, mert ha a szög nem akadt be jól, a rúd kicsúszott és az ugró elesett, súlyosan megsérült. Valószínűleg ezzel függtek össze Szathmáry igen gyakori sérülései is. A stockholmi olimpián a közép-európai ugrók megdöbbentek, mert az észak-amerikaiak és a svédek ugrásuk előtt kis mélyedést ástak a földbe (planting the pole), így a nekifutásuk után a kapart lyuk már egy fix pontot adott ugrásaiknak, ahová a rudat letűzhették! (Az amerikaiak már 1908-ban is ezzel a technikával versenyezve érték el sikereiket, de ekkor még külön engedéllyel ugorhattak csak így…) Szathmáry ismerte ezt a technikát, de nem alkalmazta, Déván István olimpiai levelében megjegyezte, hogy Szathmáry és Szemere János a léc elérése előtt feltűnően lelassított, hogy megtalálja a rúd pontos leszúrásának helyét, ezzel minden iramát elvesztette. Ez a lassulás még a rúdmászás hagyománya: a tornász arra koncentrált, hogy pontosan leszúrja a rudat, s utána kezdje el a mászó mozdulatokat. Déván egyébként később azt is megjegyezte, hogy Magyarországon senki sem tudott arról, hogy a rúdugrók „lyukból versenyeznek”, vagyis sem Szathmárynak, sem Szemerének semmi esélye sem lett volna az amerikaikkal és a svédekkel szemben (ez utóbbiakat egyébként egy amerikai tréner készítette fel a hazai olimpiára ezzel az új technikával…)

 

A stockholmi olimpia után több amerikai olimpiai bajnok Európába látogatott. A vendégek között volt – többek között – a két rúdugró, az olimpiai bajnok Harry Babcock és a mögötte holtversenyben ezüstérmes Marc Wright. Az amerikaiak Berlinben, Prágában és Budapesten is versenyeztek, a magyar fővárosban rajthoz álltak a MAC hagyományos nemzetközi viadalán, amelyen Szathmáry Kálmán sérülése miatt még mindig nem vehetett részt. A rúdugróversenyt Budapest székesfőváros tiszteletdíjáért írták ki. A versenyen Marc Wright győzött 3.70 méterrel, Harry Babcock előtt (3.61 m), a 3. Szemere János lett (3.00 m). A versenyen mindkét amerikai az új technikával ugrott, s bizonyítható, hogy Szemere János is megpróbálkozott ezzel (elképzelhető, hogy a magyar ugrók közül elsőként, mindenképpen az elsők között, Szathmáry előtt…) A Pesti Hírlap 1912. szept.-ben írt először, hogy Szathmáry (azaz akkori versenyzői nevén Csóthy) most már „lyukból ugrik”. A Nemzeti Sport viszont még csak óvatosan optimista: ha Szathmáry megbarátkozik a „lyukból ugrással”, akkor 3.50–3.60 méterre képes. Sajnos azonban Szathmáry sem a MAC őszi versenyén, sem a beharangozott első magyar–osztrák atlétikai versenyen nem vehetett részt (még mindig sérült volt…) A magyar–osztrákon mind a távol-, mind a rúdugrást (ez utóbbit holtversenyben Szemerével) Franzl nyerte, de a rúdugrásban a 3.15 méteres eredmény igen gyengének számított (nem tudjuk, hogy „lyukból ugrottak-e”?) Az idény végére Szathmáry meggyógyult, visszanyerte formáját, Pozsonyban fölényesen legyőzte Franzt (3.40 m – 3.25 m), Kassán pedig 6.70 méterrel megnyerte a város bajnokságát. De továbbra sem lehet tudni arról, hogy milyen technikával érte el rúdugró eredményeit?

 

Szathmáry Kálmán az 1913-as idényben versenyzett utoljára: még megnyerte kilencedik magyar bajnokságát (rúdugrásban, 3.21 méterrel) és győzött a MAC nemzetközi versenyén (3.40 méterrel; mindkét esetben valószínűleg lyukból ugrott…) A tavaszi szezont még végig versenyezte, majd váratlanul bejelentette, hogy abbahagyja sportolást. Visszavonulását földhitel-intézeti előmenetelével, valamint közelgő családalapításával indokolta.

 

Szathmáry Kálmán korszakos jelentőségű alakja a magyar sport- és atlétikatörténetnek. Pályafutása egybeesett a modern szakág kialakulásával, a rúdmászásból modern atlétikai versenyszámmá, rúdugrássá történő fejlődésével. Az első magyar atléta volt, aki már nem „rúdmászott” és az utolsó magyar „rúd-ugró”, aki még nem lyukból ugrott…

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2026