Kardos Ferenc
kémikus, feltaláló
Kardos Dezső Ferenc
Született: 1912. december 14. Budapest
Meghalt: 1998. április Budapest
Család
Sz: Holländer Aranka. Apja banktisztviselő, anyja tanítónő volt.
Iskola
A Pázmány Péter Tudományegyetemen természettan–kémia szakos középiskolai tanári okl. (1935) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1936); közben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Vegyészmérnöki Karának rk. hallgatója is. A kémiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).
Életút
Az Országos Chemiai Intézet élelmiszer-vizsgálati segédkutatója (1936–1939), a Hungária Kénsavgyár Peroxid Üzemének üzemmérnöke (1940). Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. üzemvezetője (1941–1960); közben a II. vh.-ban frontszolgálatot teljesített, hadifogságban volt (1943–1948). A Távközlési Kutató Intézet (TKI) fejlesztési főmérnöke (1960–1964), ismét az Egyesült Izzó (= Tungsram) munkatársa, az üzemi technológiai fejlesztés irányítója (1964-től). A Fénycsőgyár felkért szakértője (1968–1973).
Alapvető tevékenységet fejtett ki a magyarországi fényforrások gyártásával kapcsolatos technológiai fejlesztésekben. Különösen értékesek a fényporokkal kapcsolatos kutatásai: különböző összetételű, fényforrásokat helyettesítő fényporokat készített, amelyek spektrális energiaeloszlása lehetővé tette a szükséges hullámsávok kiválasztását. Új eljárást dolgozott ki halogén atomok beépítésére fényporkristályokba, a fénypor gerjesztését előidéző elektromos erőtér megnagyobbításával új elektrolumineszcens lámpát fejlesztett ki. Az elektronsugárral gerjesztett világítórétegek tanulmányozásával, Magyarországon elsőként, sikerrel kísérletezett kis átmérőjű tévéképernyő előállításával. Kidolgozott továbbá egy újtípusú fotométert és színestévé-képernyőt, különleges forrasztóhuzalt, valamint egy baby blue elnevezésű csecsemő- és gyermekterápiás eljárást (kisgyermekek bilirubinszintjének mérésére). Az Egyesült Izzó Kutatólaboratóriumának történetét feldolgozó nagy munkája kéziratban maradt.
Elismerés
Kiváló feltaláló (arany, 1968).
Főbb művei
F. m.: Ezüst és kadmium egykristályok elektrolitikus növekedése. Egy. doktori értek. (Bp., 1936)
A tűztől a fluorescens lámpáig. (Természet és Technika, 1949)
Nedvességtartalom meghatározása a dielektromos állandó változása alapján. (Magyar Kémikusok Lapja, 1949)
Vaspor hőkezelése. (Magyar Kémiai Folyóirat, 1954)
Fénycsövek. Gazda Istvánnal. (Ifjú Technikus, 1954)
Átvezetés és korróziómentes forrasztás. (Híradástechnika, 1955)
A pigment szerepe a filmképzésben. Deutsch Rózsával, Stölczer Erzsébettel. (Magyar Kémiai Folyóirat, 1956)
Etilszilikát alkalmazása a vákuumtechnikában. (Híradástechnika, 1959)
Káprázást csökkentő fényforrás. (Fizikai Szemle, 1960)
Az infravörös sugárzásról. (TKI Közleményei, 1962)
Az infravörös sugárzásról az elméletben és a gyakorlatban. (Fizikai Szemle, 1962)
Világítóernyők előállítása. Hahn Emillel. (TKI Közleményei, 1963)
Üvegfelület okozta képernyő és katódhibák. (TKI Közleményei, 1966)
Grafit tapadása üveghez. Baranyás Imrével. (TKI Közleményei, 1969)
Fényforrásgyártással kapcsolatos ipari gyártmánytechnológiák tudományos módszereken alapuló kidolgozása és bevezetése a termelésbe. Tudományos tevékenység tézisszerű összefoglalása. Benyújtott doktori értek. (Bp., 1974)
Izzólámpák. – Kisnyomású kisütőlámpák. (Fényforrások. Debreczeni Gáborral, Sinka Józseffel. (Bp., 1985)
Napfény minden mennyiségben. (Élet és Tudomány, 1987. 7.)
kéziratban: kutatói jelentések: Színestévé-fénypor hazai gyártásának feltételei. (OMFB, 1966)
Hosszú élettartamú elektroncsövekről. (1966)
Színestévé-képernyő készítése. (Egyesület Izzó, 1967)
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Magyar Nemzet, 1998. máj. 2.).
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
