Imre Lajos, ifj.
teológus, református lelkész
Született: 1888. november 4. Hódmezővásárhely, Csongrád vármegye
Meghalt: 1974. március 8. Kolozsvár
Temetés: 1974. október 12. Kolozsvár
Temetési hely: Belvárosi Református Temető
Család
Nagyapja: Imre Sándor, id. (1820–1900) irodalomtörténész, az MTA tagja. Nagybátyja: Imre József, id. (1851–1933) orvos, szemész, egyetemi tanár. Sz: Imre Lajos, id. (1858–1923) irodalomtörténész, Fazekas Janka. Tizenegyen voltak testvérek, ő volt a legidősebb. Testvérei közül: Dávid Gyuláné Imre Ida, Sipos Károlyné Imre Janka és Imre Sándor. F: Sámuel Emma. Leánya: Imre Magda.
Iskola
A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban éretts. (1906), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen teológia szakon (1906–1910), az Aberdeeni (1910–1911), majd a Heidelbergi Egyetemen tanult (1912–1913); Kolozsvárott pedagógiából bölcsészdoktori okl. és magántanári képesítést szerzett (1913).
Életút
Ótordán segédlelkész (1910), Kolozsvárott és Marosvásárhelyen segédlelkész és hitoktató (1911–1913), a kolozskarai gyülekezet lelkipásztora (1913–1921). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a református teológia helyettes tanára (1921–1922), ny. r. tanára (1922–1945). A II. vh. után Kolozsvárott maradt, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Pedagógiai Tanszékének tanszékvezető ny. r. tanára (1945–1948), kényszernyugdíjazása után műfordítóként tevékenykedett és egy női bibliakört vezetett (1949–1974).
A református vallásos nevelés és művelődés kérdéseivel foglalkozott, a romániai magyar nyelvű missziós tevékenységek országos irányítója. Skóciai és németországi tapasztalatai alapján tervezetet és egységes programot dolgozott ki a falusi népművelés reformjára (A falu művelődése, 1922), amely jelentős hatást gyakorolt az erdélyi és magyarországi falukutatók tevékenységére. Az 1930-as években vezető szerepet játszott a református iskolai vallásoktatás és a gyülekezeti konfirmáció modernizálásában, célul tűzte ki a református egyházak ún. világtestvériségének megvalósítását. Az erdélyi református magyarság karizmatikus vezetőjeként számos népszerű református pedagógiai és művelődési könyv, missziós kiadvány és tankönyv szerzője és szerkesztője. Műfordítóként angol és német kortárs protestáns teológiai műveket tolmácsolt.
Emlékezet
Kolozsvárott élt és tevékenykedett, a Kolozsvári Belvárosi Református Temetőben nyugszik. Munkásságát Magda von der Ende holland teológus dolgozta fel (doktori értekezésében, 1982).
Elismertség
Az Aberdeeni Egyetem t. doktora (1972).
Szerkesztés
Az Út. Folyóirat a lelkipásztori munka számára c. folyóirat felelős szerkesztője (Kolozsvár, 1915–1918), az Ifjú Erdély c. ifjúsági lap főszerkesztője (1923–1940).
Főbb művei
F. m.: A skót vallásos nevelés története a reformáció óta. (Theológiai Szaklap, 1911)
A gyermek vallása. Kísérlet a katechetika módszertanának megalapozására. (Hódmezővásárhely, 1912)
Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből. 1–2. (Theológiai Szaklap, 1912–1913)
Az erkölcsi nevelés viszonya a valláshoz. Egy. doktori értek. is. (Értekezések a kolozsvári m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Pedagógiai Szemináriumából. 4. Hódmezővásárhely, 1913)
A boy-scout mozgalom irányeszméi. (Magyar Paedagogia, 1914)
A hadiárvák nevelésének kérdéséhez. (Magyar Paedagogia, 1916)
A falu kultúrája. I. L. felolvasása. (Református Szemle, 1914 és külön: Kolozsvár, 1914)
Tervezet az ifjúsági egyesületek kérdésének megoldására. (Magyar Paedagogia, 1917)
A pedagógia fő problémái. (Magyar Paedagogia, 1918)
Vezérfonal az ifjúság gondozására. (A Magyar Paedagógiai Társaság Könyvtára. 3. Bp., 1920)
A falu művelődése. Vezérfonal a nép nevelői számára. (Bp., 1922)
A magyar kálvinista lelkipásztor eszménye. I. L. kolozsvári egyetemi székfoglaló előadása a theológiai kar megnyitóján. 1922. szept. 24-én. (Cluj-Kolozsvár, 1922)
Ifjúsági játékok könyve. Összeáll. (Cluj-Kolozsvár, 1923)
Hogyan tanítsunk vallást? (Cluj-Kolozsvár, 1923)
„Maradj Velem!” A református keresztyén családok imádságos könyve. Összeáll. Makkai Sándorral és Tavaszy Sándorral. (Az Út Könyvtára. 4. Cluj-Kolozsvár, 1923)
Vasárnapi tanítások Gottfried Frankhauser „Der Weg zum Kinde” c. folyóirata alapján. 1–6. füz. Makkai Sándorral, Pilder Máriával. (Turda-Torda, 1924)
Zengjen hálaének! Református énekeskönyv. Szerk. (Élő Könyvek. 5. Cluj-Kolozsvár, 1926; 2. bőv. kiad. 1928)
A vezető könyve. Ifjúsági mozgalmak, bibliakörök és ifjúsági keresztyén egyesületek vezetői számára. Összeáll. (Cluj-Kolozsvár, 1927)
A modern nevelési rendszerek kritikája. (Minerva Könyvtár. 12. (Cluj-Kolozsvár, 1928)
„Itt az Isten köztünk.” Csendes órai vezérfonal. M. Nagy Ottóval. (Élő Könyvek. 11. Cluj-Kolozsvár, 1928)
Isten és az emberi lélek. Az egyéni pasztoráció problémái. (Dolgozatok a Református Theológiai Tudomány Köréből. 3. Kolozsvár, 1929)
Hogyan tanítsunk vallást? Vezérkönyv a népiskolai vallástanítás munkájához. A tanító- és tanítónőképző intézetek növendékei és vallástanítók számára. (Az Erdélyi Református Egyház Valláskönyvei. Cluj-Kolozsvár, 1929)
Valláskönyv az elemi népiskolák III. és IV. osztályos református növendékei számára. Maksay Alberttel és Nagy Gézával. (Az Erdélyi Református Egyház Valláskönyvei. Cluj-Kolozsvár, 1929–1933; új kiad. 1938, 1941 és 1943)
Az ifjúság válsága. (Nagybánya, 1930)
A sáfárkodó egyház. (Élő Könyvek. 14. Nagybánya, 1930)
A vasárnapi iskola és az egyház. Az első európai vasárnapi kongresszusra. (Bp., 1931; angolul és németül is)
A kijelentés és a pedagógia. (Dolgozatok a Református Theológiai Tudomány Köréből. 8. Cluj-Kolozsvár, 1930)
A protestantizmus és a proletariátus. (Dolgozatok a Református Theológiai Tudományok Köréből. 12. Cluj–Kolozsvár, 1932)
A falunevelés irányelvei. (Erdélyi Múzeum, 1933 és külön: Erdélyi Tudományos Füzetek. 59. Cluj–Kolozsvár, 1933)
A vasárnapi iskolai munka alapelvei. (Az Út, 1933)
A predesztináció tana az igehirdetésben és nevelésben. (Theológiai Tanulmányok. 36. Debrecen, 1934)
Az Ige és a fegyelem. (Erdélyi Református Egyház Könyvtára. 16. Cluj–Kolozsvár, 1934)
Aranylánc. Elmélkedések konfirmandusok számára. (Cluj–Kolozsvár, 1936; 2. kiad. Simleu Silvaniei-Szilágysomlyó, 1939; 3. kiad. Kolozsvár, 1940)
A református lelkipásztor kézikönyve. I–II. köt. Szerk. (Erdélyi Református Egyházi Könyvtár. 17–20. Cluj–Kolozsvár, 1937)
Hivatás és élet. Elmélkedések, prédikációk, előadások. (Cluj–Kolozsvár, 1937)
Kagawa, a nagy japán keresztyén. (Élő Könyvek. 25. Cluj-Kolozsvár, 1937)
Liliom a tövisek között. A református egyházak világtestvérisége. (Turda-Torda, 1938)
Románia új alkotmányának jelentősége református egyházunk szempontjából. (Turda-Torda, 1938)
Krisztus barátai egyházunkban. Egyházunk konfirmációra készülő tagjaihoz. (Kolozsvár, 1939)
A közművelődés mint társadalmi feladat. (Erdélyi Tudományos Füzetek. 118. Kolozsvár, 1940)
Eschatologia az igehirdetésben. (Református Szemle, 1940; és külön: Kolozsvár, 1940)
Egyházi törvényhozásunk új irányelvei. (Az Út, 1940 és külön: Kolozsvár, 1940)
Munkára fel! Utasítás és program az Erdélyi Református Egyházkerület nőszövetségei, leányszövetségei, ifjúsági keresztyén egyesületei és vasárnapi iskolái 1940/41. évi munkaévére. Szerk. (Kolozsvár, 1940)
A szórványmunka elvi és gyakorlati kérdései. Szerk. (A Kolozsvári Református Theológiai Fakultás Gyakorlati Theológiai Szemináriumának munkálatai. 1. Kolozsvár, 1940)
Ekkléziasztika. Az egyház élete és szolgálata. Az utószót Vasady Béla írta. (A Coetus Theologorum Református Theológusok Munkaközösségének Kiadványai. 2. Bp., 1941)
Katechetika. A református keresztyén vallásos nevelés rendszere. (Református Egyházi Könyvtár. 22. Bp., 1942)
A népművelés mint pedagógiai feladat. (Szellem és Élet, 1942 és külön: Szellem és Élet Könyvtára. Új sorozat. 27. Kolozsvár, 1942)
A keresztyén vallástanítás. (Győr, 1943)
Krisztus visszajövetele. (Erdélyi Református Könyvtár. 3. Kolozsvár, 1947)
Általános neveléstudomány és neveléstan. (Szemle füzetek. 15. Kolozsvár, 1994)
Önéletírás. Sajtó alá rend. Adorjáni Zoltán és Buzogány Dezső. (Erdélyi református egyháztörténeti füzetek. 2. Kolozsvár, 1999)
Szombat esték a parókián. Ötvenkét meditáció ifjú lelkipásztoroknak. (Erdélyi református egyháztörténeti füzetek. 12. Kolozsvár, 2003)
A szenvedés kérdése. (Erdélyi református egyháztörténeti füzetek. 13. Kolozsvár, 2004)
ford.: Peabody, Francis Greenwood: Esti órák. Ford. I. L. Az előszót Ravasz László írta. (Kolozsvár, 1912)
Hasting, James: Szolgáló angyalok. Ford. Halmi János. A kísérő tanulmányt írta I. L. (Isten igéje a gyermek lelkében. 5. Bp., 1937).
Irodalom
Irod.: Tőkés István: Emlékezés I. L. theologiai professzor ravatala mellett. (Református Szemle, 1974)
Benczur László: „Pedagógus a Kijelentés feltétele alatt.” I. L. 1888–1974. (Theológiai Szemle, 1975)
Galambos Ferenc: I. L. (Könyvtáros, 1979)
Koczogh Ákos. I. L. (Confessio, 1984)
van der Ende, Magda: I. L. élete és teológiai munkássága. Monográfia és egy. doktori értek. is. (Bp., 1990)
Gaál Ferenc: Egy erdélyi református teológus. (Református Egyház, 1992)
Adorjáni Zoltán: I. L. (Akik jó bizonyságot nyertek. Kolozsvár, 1996)
Tőkés István: Emlékezés I. L. teológiai professzorra születésének 110. évfordulóján. (Confessio, 1998)
I. L.: Önéletírás. (Kolozsvár, 1999).
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
