Ivánfi Ede
történész, pedagógus
1869-ig Jancsik Ede; Jancsik Béla
Született: 1821. április 21. Somorja, Pozsony vármegye
Meghalt: 1900. január 28. Magyaróvár
Temetés: 1900. január 30. Magyaróvár
Család
Sz: Jancsik András tanító és karmester, királyfai Botló Eszter. Családja 1824-ben Pozsonyba költözött, édesapja korán elhunyt, édesanyja nevelte.
Iskola
Elemi és középiskoláit Pozsonyban végezte. Belépett a piarista rendbe (Jancsik Ede néven, 1837. szept. 14.), áldozópappá szentelték (1846. aug. 6.). Privigyén tanári képesítést szerzett (1839), a piarista rend váci, nyitrai, majd pozsonyszentgyörgyi iskolájában bölcseleti és teológiai tanulmányokat folytatott (1841–1846).
Életút
Sátoraljaújhelyen próbaidős tanár (1839–1841). Tanulmányai befejezése után a piarista rend debreceni (1846–1848), máramarosszigeti gimnáziuma tanára (1848–1849). A kiegyezés után a nagybecskereki, a temesvári, a budapesti, a váci (1867–1871), a veszprémi (1871–1874), a sátoraljaújhelyi gimnázium r. tanára (1874–1879), a magyaróvári főgimnázium r. tanára (1879–1891).
Moson vármegye, ill. Magyaróvár múltjával, valamint a történelem segédtudományaival, főleg heraldikai és genealógiai kutatásokkal foglalkozott. Összegyűjtötte és kiadta Magyarország címereit, munkája (A magyar birodalom vagy Magyarország és részeinek czímerei, 1869) a magyar heraldikai irodalom klasszikusa. Gyakori utazásai során tanulmányozta Budapest, Bécs, Graz, Salzburg, Trieszt, Velence, München, Regensburg és Prága közgyűjteményeit és a híres magángyűjteményeket, beutazta továbbá Szerbiát, Felső-Olaszországot, Bajorországot, Svájcot; részt vett XIII. Leó pápa (uralkodott: 1878–1903) aranymiséjén (1888-ban). Utazásai tapasztalatai alapján kezdeményezte egy Moson megyei múzeumegylet megalakítását, amely a történelem és a régészet valamennyi ágát felkarolta, s megindította a megyei helytörténeti kutatásokat. Kezdeményezésére elkészült Moson vármegye monográfiája (három kötetben, 1896-ban; monumentális művét azonban helyi, személyes okok miatt az egyesület nem jelentette meg!). Kisebb írásai: helytörténeti és gyűjteményleírások, útirajzok, művelődéstörténeti és pedagógiai dolgozatok.
Emlékezet
Magyaróvárott élt és tevékenykedett, a helyi temető piarista kriptájában nyugszik. Híres régészeti és érmegyűjteményét, valamint könyvtárát és kéziratait az általa alapított mosoni múzeumegyletre hagyta. Mosonmagyaróvárott utca őrzi emlékét (1927-től), az egyletalapítási centenáriumon emléktábláját is felavatták (1982-ben). Halálának százéves évfordulóján konferenciát rendeztek tiszteletére (2000-ben). Heraldikai munkáját – néhány újabb tanulmányával együtt hasonmás kiadásban megjelentették, vármegye-történeti főművének kéziratát a Hansági Múzeum őrzi.
Elismertség
A Mosonvármegyei Történelmi és Régészeti Egylet alapító tagja, alelnöke (1882-től). A Magyar Történelmi Társulat, az Országos Régészeti és Embertani Társulat és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társulat tagja.
Elismerés
Schwartner-díj (1869).
Szerkesztés
Régészeti levelei és tudósításai a Delejtűben (1859–1860) és az Archaeologiai Értesítőben jelentek meg (1870–1872). Magyarra fordította a szerb vajdaság és a temesi bánság helytartósági rendeleteit (1857-ben).
Főbb művei
F. m.: A magyar helyesírás kérdésben, melyben a kettős mássalhangzók egyszerűsítéséről értekezett. – A nagybecskereki gymnasium története s alaprajza. (Tanodai Lapok, 1856)
A műveltség rendkívüli igényeiről. – Simonchicz Incze életrajza. (Tanodai Lapok, 1857)
Közművelődésünk és nevelésünk kellékei. (Tanodai Lapok, 1858)
Plank Ferencz régiséggyűjteménye Pesten. (Vasárnapi Ujság, 1859)
A leleszi konvent. – Pestről a középponti Kárpátok felé és vissza. – Szent Imre szobra Zirczen. – A csopaki kastély. – A veszprémi Gizella kápolna. – Selmecz. (Vasárnapi Ujság, 1861)
Dunántúli tájrajzok. (A Magyar Ember Könyvtára. Pest, 1863)
Dunántúli tollrajzok. 1–2. (Idők Tanuja, 1865)
Művelődésünk akadályai s gyógyszerei. (Uj Korszak, 1865–Tanodai Lapok, 1866–1867)
Naplótöredékek. (Idők Tanuja, 1866)
Csallóköz és egy kis böngészete Somorja levéltárában. (Győri Történeti és Régészeti Füzetek, 1865–1868 és külön: Győr, 1868)
A magyar birodalom vagy Magyarország és részeinek czímerei. Monográfia. 63 ábrával. A magyar kir. egyetem által Schwartner-díjjal koszorúzott pályamunka. (Pest, 1869)
Egy veszprémmegyei muzeum-egylet tervrajza. (A Veszprémi Gymnasium Értesítője, 1872)
Keve vármegye emléke. – A magyar államczímer. 1–3. (Századok, 1872)
Sátoralja-Ujhely közművelődési s emberbaráti tekintetben. (A Sátoralja-Ujhelyi Gymnasium Értesítője, 1873)
Mozzanatok a Sátoralja-Ujhelyi Gymnasium történetéből. 1–4. (A Sátoralja-Ujhelyi Gymnasium Értesítője, 1873–1876)
Szózat Zemplénvármegye értelmiségéhez egy muzeum alapítása ügyében. (Zemplén [folyóirat], 1874)
Magyarország czímere egy moldvai érmen. (Magyar orvosok és természetvizsgálók munkálatai, 1876)
Titel mint prépostság, káptalan, hiteles hely és vár. 6 táblával. (A Délmagyarországi Történeti és Régészeti Társaság Értesítője, 1877 és külön: Temesvár, 1877)
Úti jegyzetek Grácztól Müncheing. (A Délmagyarországi Történeti és Régészeti Társaság Értesítője, 1878)
Adalék a titeli sarkophaghoz. (A Délmagyarországi Történeti és Régészeti Társaság Értesítője, 1879)
Vázlatok Mosonvármegye múltjából. (A Magyar-Ovári Gymnasium Értesítője, 1882 és külön: Magyar-Ovár, 1882)
A régészet becse, fejlődése általában és alkalmazása Mosonmegyében. (A Magyar-Ovári Gymnasium Értesítője, 1883 és külön: Magyar-Ovár, 1883)
Vannak-e Mosonvármegyében nyomai az avaroknak? (Az Országos Régészeti és Embertani Társulat Évkönyve, 1885)
Adatok Magyar-Ovár várának múltjához. (Pozsonyvidéki Lapok, 1885; németül: Westungarischer-Grenzbote, 1886)
A chuni Jankovits-féle okmánygyűjtemény tartalma. (A Mosonvármegyei Történelmi és Régészeti Egylet Jelentései, 1888)
Nezsider múltja rövid kivonatban. (Magyar-Ovár és Vidéke, 1888)
Magyar-Ovár városának legrégibb okmányai 1354 és 1357. évből. (Mosonmegyei Lapok, 1890)
A magyar birodalom vagy Magyarország és részeinek czímerei. Monográfia. 63 ábrával. Hasonmás kiad. (Bp., 1989).
Irodalom
Irod.: Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
Szüts Ferenc: I. E. (Magyar piaristák a XIX–XX. században. Szerk. Balanyi Béla. Bp., 1942)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Catalogus Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum. 1666–1997. Léhl István adatgyűjtését sajtó alá rend. és kieg. Koltai András. (A Magyar Piarista Tartományfőnökség kiadványa. Bp., 1998)
Sátoraljaújhely lexikona. (Sátoraljaújhely, 2001)
Enzsöl Imre: I. E. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Moson megyei életrajzi lexikon. (Mosonmagyaróvár, 2006)
Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja. (Bp., 2010).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
