Jánosy István
költő, műfordító, evangélikus lelkész
Jánossy István
Született: 1919. május 18. Besztercebánya, Zólyom vármegye
Meghalt: 2006. augusztus 19. Gyenesdiás, Zala megye
Család
Sz: Jánossy István (1890–1977), a besztercebányai evangélikus főgimnázium, majd a Fasori Evangélikus Gimnázium történelem–görög–latin szakos r. tanára, a későbbi Nobel-díjas Harsányi János osztályfőnöke; Hugyecz Jolán (1899–1984). Nagybátyja: Hugyecz (= Hudec) László (1893–1958) építészmérnök, Sanghaj építésze. Testvére: Jánossy György, Jánossy Ferenc; ill. Jánossy Edit (= Edith Joyce) és Jánossy Eszter dr. F: 1953–2006: Nyikos Katalin. Fia: Jánosy János Sebestyén (1949–) atomfizikus.
Iskola
A Pázmány Péter Tudományegyetemen latin–görög–pszichológia szakos középiskolai tanári okl. (1942), a soproni evangélikus teológiai főiskolán is végzett, lelkésszé szentelték (1945).
Életút
Budapesten káptalani szolgálatot látott el (1944–1945), a budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium r. tanára (1946–1948), majd Budapesten általános iskolákban tanított (1948–1953). Szabadfoglalkozású író, költő és műfordító (1954-től).
Meghatározó élménye a világháború volt: a hátországban élte át a pusztítás, a szenvedés borzalmait, az iszonyat képei vissza-visszatértek költeményeiben. Első versei a Válaszban és az Újholdban jelentek meg, első kötetét, a Prometheust (1948), a korabeli kritika mint az új magyar lírai megújulás egyik kimagasló képviselőjét üdvözölte. Verseiben, kisebb prózáiban az álmokat, az ösztönvilágot igyekezett közvetlenül műveibe emelni, írásait a lélek démonaival való csatázás jellemzi. Újabb kötettel azonban csak tíz évvel később jelentkezett. A Rákóczi ifjúsága (1958) c., műfajilag nem behatárolható „elbeszélő költemény”, valójában a magyar irodalomban egyedülálló alkotás; később szívesen hívta álepikus műnek. A költemény töredezett szerkezetű, többszólamú hangú, különös beszédmódban megírt alkotás, amelynek fő hangsúlya nem a történetmondáson, hanem a történelmi feszültségkeltésen van. A kritika és a kortársak érdektelenséggel és értetlenséggel fogadták a meghatározhatatlan művet, Jánosy az 1950-es évek végére teljesen magányossá vált. Érdeklődése az antik filozófia, az óind kultúra és a jungi lélekelemzés felé fordult: elsősorban klasszikus szerzők fordításával foglalkozott, és néha-néha egy-egy verseskötettel jelentkezett (Az örök béke álmai, 1960; Kukorica-istennő, 1970). Novelláit is az álomszerűség jellemezte, elbeszéléseiben saját életéből, élményeiből merítkezett legszívesebben (csak jóval később jelenhettek meg Távolodó arcok. Elbeszélések, emlékezések címmel, 1990). Műfordítóként Aiszkhülosz, Euripidész, Platón és Szophoklész drámáit, Martin Andersen-Nexö regényét tolmácsolta, továbbá lefordította John Milton Elveszett Paradicsomát (1969) és – többek között – a teljes Rámájánát (1978)!
Emlékezet
Besztercebányán született, Budapesten (1958-tól 1973-ig Újpest, IV. kerület Papp József tér 5.; 1973-tól Alsórákos, XIV. kerület Mogyoródi út 64/b) élt és tevékenykedett; Gyenesdiáson, a maga építette házban hunyt el. 85. születésnapjára valamennyi addig megjelent és addig még nem ismert művét megjelentették, ill. alkotótársai egy születésnapi antológiával is meglepték (2004-ben). Életével az utóbbi években kezdtek el komolyabban foglalkozni, Kabdebó Lóránt életút-interjút készített vele.
Elismerés
Munka Érdemrend (ezüst, 1979), a Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztje (1994). József Attila-díj (1973), Déry Tibor-jutalom (1986), Pro Literatúra Díj (1995), a Soros-alapítvány Alkotói Díja (1999), Károli Gáspár-díj (1999), Arany János-díj (2001).
Szerkesztés
A Diakrónia c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.
Főbb művei
F. m.: Prometheus. Versek. (Bp., 1948)
Rákóczi ifjúsága. Elbeszélő költemény. (Bp., 1958)
Az örök béke álmai. Versek. (Bp., 1960)
Kukorica-istennő. Vál. versek. (Bp., 1970)
Rákóczi ifjúsága. Elbeszélő költemény. (2. kiad. Bp., 1976)
A kővendég. Versek. – Claudia. Klasszikus tragédia 4 felvonásban. (Bp., 1977)
Az álmok kútjain végtelen. Összegyűjtött versek. (Bp., 1981)
Útjelző fények. Versek. Bibliofil kiadás. (Poesis Hungarica. 2. Békéscsaba, 1983)
A nagy kaszás. Versek. (Bp., 1985)
Herbszt Zoltán: Kőtollú madár. Versek. Szerk. Vasy Géza. Az utószót írta J. I. (Eötvös Könyvek. Bp., 1986)
Élmények és emlékezések. Tanulmányok. (Bp., 1987)
Gyökössy Endre: Mai példázatok. Vallásos elmélkedések. Az utószót írta J. I. Pap Klára rajzaival. (Bp., 1988; 2. bőv. kiad. 1990; 3. kiad. 1992)
Távolodó arcok. Elbeszélések, emlékezések. (Bp., 1990)
Helyben járó Odüsszeusz. Versek. (Bp., 1993)
Arcok, lelkek, álmok, versek. Tanulmányok, esszék. (Lyukasóra Könyvek. Bp., 1993)
Hallottad a szót? Esszék. (Lyukasóra Könyvek. Bp., 1998)
Az elsüllyedt katedrális. Hatvan év versei. Vál. Vekerdi László. Bibliofil kiadás. (Bibliotheca Hungarica. Bp., 1999)
Passiótragédia. Drámák és Szophoklész Antigoné c. drámája J. I. műfordításában. (Bp., 2001)
Összegyűjtött versek. (Bp., 2004)
tanulmányai, kisebb írásai: Gogol: Holt lelkek. (Irodalomtörténet, 1955)
Az Erdély aranykora forrásainak problémájához. (Irodalomtörténet, 1956)
Ferenczy Béni művészete. (Kortárs, 1959)
Visnu világában. (Kortárs, 1965)
Kamaszkor, álmok, Dosztojevszkij. (Kortárs, 1968)
Gandhi, a pedagógus. (Kortárs, 1969)
Protest és confessional. (Kortárs, 1970)
Dosztojevszkij. (Kortárs, 1972)
A Ferenczy család. (Múzsák, 1973)
Szent Imre bánata. Drámarészlet. (Kortárs, 1979)
Bázeli íróarcképek. (Nagyvilág, 1979)
John Berryman. (Kortárs, 1981)
A platonista Berzsenyi. (Kortárs, 1983)
Arany János lélekképe. (Dunatáj, 1987)
Németh László példaképei. (Hitel, 1991)
Görög szellem a huszadik századi magyar költészetben. (Irodalomtörténet, 1993)
Tolsztoj időszerűsége. (Credo, 1997)
ford.: Andersen-Nexö, Martin: Szürke fény. Regény. Németből ford. J. I. Ill. Rogán Miklós. (Bp., 1956)
Lukianosz: Istenek, halottak, hetérák. Párbeszédek. Ford., az utószót írta J. I. Ill. Szántó Piroska. Beragasztott képekkel. (Bp., 1958)
Aiszkhülosz: Perzsák. – Heten Théba ellen. (Világirodalmi Kiskönyvtár. Aiszkhülosz: Három dráma. Bp., 1959)
Philoktétész. Ford. (Szophoklész drámái. Bp., 1959)
Széphajú khariszok tánca. Ógörög kardalok gyűjteménye. Vál., a bevezető tanulmányt és az életrajzokat írta J. I. Ford. is Kálnoky Lászlóval. (Bp., 1960)
Aiszkhülosz: Perzsák. – Heten Théba ellen. (A világirodalom klasszikusai. Aiszkhülosz drámái. Bp., 1962)
Lukianosz: Ikaromenipposz avagy Az űrhajós. Párbeszédek. Ford., az utószót írta. (Világirodalmi kiskönyvtár. Bp., 1961)
Andersen-Nexö, Martin: Szürke fény. Regény. Németből ford. J. I. Az utószót Bernáth István írta. (Helikon Klasszikusok. 2. kiad. Bp., 1961)
Szávitri. Az asszonyi hűség dicsérete. Négy ókori ind rege a Mahábhárata és a Rámájana eposzból. Vál., prózára ford. Vekerdi József, műfordító J. I. Ill. Kass János. (Bp., 1962)
Tibullus és Propertius összes költeményei. Az utószót írta Szepessy Tibor. Ford. Többekkel. (Bp., 1962)
Keller, Gottfried: Zöld Henrik. Regény. Ford. J. I. – A seldwylai emberek. Elbeszélések. Ford. Többekkel. (Gottfried Keller művei. I–IV. köt. Bp., 1963)
Andersen-Nexö, Martin: Szürke fény. Regény. Németből ford. J. I. Az előszót írta Birkás Endre. (A világirodalom klasszikusai. 3. kiad. Bp., 1963)
Mahábhárata. – Rámájana. Részletek a Mahábhárata és a Rámájana eposzokból. Vál., az utószót írta Vekerdi József. Ford. Többekkel. (Helikon Klasszikusok. Bp., 1964)
Andersen-Nexö, Martin: Ditte, az ember lánya. Szürke fény. Regény. Németből ford. J. I. Az utószót írta Birkás Endre. (Milliók Könyve. 4. kiad. Bp., 1964; 5. kiad. 1968; 6. kiad. 1971; 7. kiad. 1972)
Aiszkhülosz: Síri áldozat. Oreszteia. II. Ford. (Az örök Elektra. Három évezred drámái. Vál. F. Csanak Dóra. Az utószót írta Rónay György. Bp., 1966)
Platón: Az állam. Részletek. Vál., a bevezető tanulmányt írta Sándor Pál. Ford. J. I. (Gondolkodók. Bp., 1968; 2. kiad. 1970)
Milton, John: Az elveszett Paradicsom. Eposz. Ford., a kísérő tanulmányt írta J. I. Az utószó Szenczi Miklós műve. Ill. Csohány Kálmán. (Helikon Klasszikusok. Bp., 1969; 2. kiad. 1987)
Philoktétész. Ford. (Helikon Klasszikusok. Szophoklész drámái. Bp., 1970; 2. kiad. 1979)
Aiszkhülosz: Perzsák. – Heten Théba ellen. Ford. (Bibliotheca Classica. Aiszkhülosz drámái. Bp., 1971)
A valóságos oroszlán. Műfordítások századunk költészetéből. (Bp., 1971)
Aiszkhülosz: Perzsák. – Heten Théba ellen. J. I. Az utószót írta Tamás Gáspár Miklós. (Bukarest, 1972)
Keller, Gottfried: A seldwylai emberek. Elbeszélések. Ford. Többekkel. (Horizont Könyvek. Bukarest, 1974)
Lukianosz: Halottak párbeszédei. Bibliofil kiadvány. Ford. és a bevezető tanulmányt írta J. I. Ill. Vida Győző. (A Magyar Iparművészeti Főiskola kiadványa. Bp., 1974)
Bosszú és emberség. Vál. drámafordítások. (Bp., 1975)
Andersen-Nexö, Martin: Ditte, az ember lánya. Szürke fény. Regény. Németből ford. J. I. Ill. Sziráki Endre. (Századunk mesterei. 8. kiad. 1975; 9. kiad. 1980)
Seneca tragédiái. Ford. Kárpáty Csillával, Ruttner Tamással. Az utószót Szilágyi János György írta. (Az ókori irodalom kiskönyvtára. 81. Bp., 1977)
Rámájana. Válogatások a Rámájana eposzból. Vál., ford. J. I. Az előszót Szentmihályi Szabó Péter írta. 32 táblával. (Bp., 1978)
Euripidész: Az őrjöngő Héraklész. Ford. (A világirodalom klasszikusai. Euripidész összes drámái. Bp., 1984)
Aiszkhülosz: Perzsák. – Heten Théba ellen. Ford. (A világirodalom klasszikusai. Új sorozat. Bp., 1985)
Berryman, John: Henry sorsa. Versek. Vál., az utószót írta J. I. Ford. is Ferencz Győzővel. (Napjaink költészete. Bp., 1988)
Milton, John: Az elveszett Paradicsom. Eposz. – A küzdő Sámson. Drámai költemény. Ford. Jánosházy Györggyel. Az utószót Szenczi Miklós írta. (A világirodalom klasszikusa. Bp., 1987)
Platón: Az állam. Ford., a jegyzeteket készítette J. I. Az utószót Redl Károly írta. (Politikai gondolkodók. 3. bőv. kiad. Bp., 1989; 4. kiad. 1994; 5. kiad. 2001; 6. kiad. 2008)
Andersen-Nexö, Martin: Szürke fény. Regény. (Új kiad. Bp., 1993)
Seneca prózai művei. I–III. köt. Ford. Többekkel. (Bp., 2002–2006).
Irodalom
Irod. Abody Béla: J. I.: Rákóczi ifjúsága. (Kortárs, 1958)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Nagy Péter: J. I.: Az örök béke álmai. (N. P.: Rosta. Tanulmányok. Bp., 1965)
Lengyel Balázs: Illetéktelen jegyzet J. I. Aiszkhülosz-fordításáról. (L. B.: Hagyomány és kísérlet. Vál. tanulmányok. Bp., 1972)
Vekerdi László: J. I. Palócföld, 1972)
Kovács Sándor Iván: Venus triumfusa. Modern vers Zrínyi-motívumából és a „Szigeti veszedelem” Cumilla–Delimán-epizódja. (K. S. I.: Zrínyi-tanulmányok. Bp., 1979)
Kabdebó Lóránt: Küzdelem a démonnal. J. I. Az álmok kútja végtelen c. gyűjteményes kötetéről. (Kortárs, 1983)
Zentai László: Szerénység, egyetemes emberszeretet. J. I. költői és műfordítói világa. (Dunatáj, 1984)
Bakonyi István: J. I.: A nagy kaszás. (Alföld, 1986)
Ferenczy István: J. I.: A nagy kaszás. (Kortárs, 1986)
Marno János: Archaikus portrék. J. I. (Könyvvilág, 1990)
Vargha Balázs: Angyalszörnyek. (Élet és Irodalom, 1990. 29.)
Kabdebó Lóránt: Pokoltánc szarvasokkal. Életrajzi beszélgetés J. I.-vel. (Új Írás, 1991)
Baán Tibor: Sorsábrák. J. I.: Helyben járó Odüsszeusz. (Műhely, 1994)
Kabdebó Lóránt: J. I. Életút-interjú. 8 táblával. (Életünk Könyvek. Szombathely, 1995)
Móser Zoltán: Írott képek. 77 portré. (Bp., 1997)
Baán Tibor: Eszményeink nyomában. J. I.: Hallottad a szót? (Pannon tükör, 1999)
Baán Tibor: Értékeink nyomában. J. I.: Az elsüllyedt katedrális. (Confessio, 2000)
Újpest lexikon. A szerkesztőbizottság elnöke Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. (Újpest, 2002)
J. I. köszöntése. Születésének 85. évfordulójára. (Bp., 2004)
Sütő Csaba András: J. I.: Összegyűjtött versek. (Szépirodalmi Figyelő, 2005)
Gromon András: J. I. verseiről. (Érted vagyok, 2005)
Halálhír. (Népszabadság, 2006. aug. 23.)
Ferencz Győző: J. I. (Holmi, 2006)
Pósa Zoltán: J. I. költő eleven emléke. (Magyar Nemzet, 2007. aug. 25.)
Báger Gusztáv: Egy éve halt meg, de él. J. I. költő emléke eleven. (Tiszatáj, 2007).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
