Joó István
orvos, bakteriológus, virológus
Született: 1912. szeptember 18. Brassó
Meghalt: 1993. augusztus 23. Budapest
Család
Sz: Verzár Margit. Apja középiskolai tanár volt (1964-ben mind apját, mind édesanyját elvesztette). F: 1962-től Szabados Margit Teréz orvos, a Heim Pál Gyermekkórház osztályvezető főorvosa, az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet tud. tanácsadója.
Iskola
Elemi és középiskolai tanulmányai Brassóban végezte, a Honterus Gimnáziumban éretts. (1929), a kolozsvári Ferdinánd Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1936), az orvostudomány kandidátusa (1983).
Életút
A Kolozsvári Református Kórház és egy helyi magánszanatórium orvosa (1936–1940), a II. bécsi döntés után a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Közegészségtani Intézete gyakornoka (1940–1942), egy. tanársegéde (1942–1944); közben az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) Kolozsvári Vizsgálóállomásának vezetője (1943). A II. vh. végén a 114. sz. Honvéd Bakteriológiai Állomáson hadi szolgálatot teljesített (1944. máj.–1945. márc.), szovjet hadifogságban volt (1945–1948). A Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézet Embergyógyászati Főosztálya kutató-bakteriológusa (1948–1950), a Vakcina Osztály vezetője (1950–1953). Az átszervezés után a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet Vakcina Osztály vezetője (1954–1961), az Intézet tud. főosztályvezetője (1962–1971), az Intézet tud. vezetője (1971–1976), uo. a Bakteriális Vakcinák WHO Referencia és Kutató Központja vezetője (1976. júl. 1.–1990). A Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet párttitkára (1954–1956), a forradalom idején az Intézet munkástanácsának tagja, elnökhelyettese (1956. okt.–nov.).
Bakteriológiával, virológiával, orvosi mikrobiológiai alapkutatásokkal foglalkozott. Munkatársaival kidolgozta a bélbaktériumok (Salmonella typhi, Paratyphi és Shigellae) fermentorban történő tenyésztésének módszereit, az acetonnal inaktivált liofilizált tífusz vakcinát és az orális inaktivált tífusz vakcinát. Nemzetközileg is kimagasló eredménye, hogy a vakcinák hatékonyságának laboratóriumi meghatározására bevezette az ún. aktív egérvédő próbát és a vibriocid ellenanyagok meghatározását. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) felkérésére részt vett, ill. vezető szerepet játszott a pertusszisz (= szamárköhögés), a tífusz és a kolera vakcinák nemzetközi szabványainak kidolgozásában.
Elismertség
Az MTA–Egészségügyi Minisztérium Mikrobiológiai, Járványtani és Oltóanyag Bizottsága tagja. A Magyar Mikrobiológiai Társaság alapító tagja (1951-től), vezetőségi tagja (1974–1983), az Immunológiai Szekció elnöke (1972-től). A Magyar Immunológiai Társaság vezetőségi tagja (1971-től). Az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) Szakmai Kollégiumának tagja. A Nemzetközi Biológiai Standardizációs Társaság vezetőségi tagja (1971–1979), alelnöke (1979–1983), tanácsadója (1983-tól). Az NDK Mikrobiológiai és Epidemiológiai Társasága tagja (l.: 1981).
Elismerés
Érdemes orvos (1953), Munka Érdemrend (ezüst, 1973), Kiváló orvos (1980), Manninger Rezső-emlékérem (1981).
Szerkesztés
Az Acta Microbiologica és a Journal of Diarrhoeal Diseases Research szerkesztőbizottságának tagja (1973-tól).
Főbb művei
F. m.: Newcastle-típusú dysenteria előfordulása Kolozsvárott. (Népegészségügy, 1943; németül: Zentralblatt für Bakteriologie, 1943)
A csecsemőbélhurut bakteriológiai és járványtani megvilágításban, 256 eset vizsgálata alapján. (Népegészségügy, 1944)
Ultrahangok hatása a typhus bacillus antigénjeire. Tarnóczy Tamással. (Kísérletes Orvostudomány, 1951)
Wirkung der Ultraschallwellen auf die Antigene der Salmonella typhi. 1–2. Tarnóczy Tamással. (Acta Physiologica, 1952)
A diftéria–tetanusz–pertussis védőoltás kérdései. – Hastífusz és tetanusz elleni kombinált védőoltóanyag előállítása és immunitástani vizsgálata. (Gyógyszereink, 1955)
Detoxikationswirkung von Ultraschallwellen auf das Endotoxin der Salmonella typhi. Szilárd J.-vel, Tarnóczy Tamással. (Acta Microbiologica, 1955)
Pertussis vakcinák immunogen hatásának vizsgálata. Csizmás Lajossal. (Gyermekgyógyászat, 1956)
A pertussis védőoltás mai állása. Csizmás Lajossal. (Gyógyszereink, 1956)
A mikroorganizmusok sűrűségének meghatározása fotometriás úton nemzetközi standarddal. (Kísérletes Orvostudomány, 1957)
A pertussis elleni aktív immunitás mai állása. Csizmás Lajossal. (Orvosi Hetilap, 1957. 7–8.)
Immunogenicity of Pertussis Vaccines. Csizmás Lajossal. (Annales Immunologiae Hungaricae, 1958)
Kombinált typhus–dysenteria–tetanus oltóanyag előállítása, ellenőrzése és immunogen hatására vonatkozó megfigyelések. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1958. 33.)
Some Observations on the Growth of Bordetella pertussis in Liquid Shaken Cultures. 1–2. Kiss I.-vel, Pusztai Zsuzsannával. (Pathologia et Microbiologia, 1960)
Interconnection between the Protective Antigen and the Histamine-Sensitizing Factor of Bordetella pertussis. Pusztai Zsuzsannával. (Nature, 1960)
Sabin típusú poliomyelitis vakcina és diftéria–pertussis–tetanusz kombinált oltóanyag egyidejű alkalmazásának immunológiai vonatkozásai. Maróczi Józseffel, Réthy Lajossal. (Orvosi Hetilap, 1960. 26.; angolul: Sabine Vaccine and Combined Diphtheria–Pertussis–Tetanus Immunization. The Lancet, 1960)
Effect of Simultaneously Applied Live Poliomyelitis and Combined Diphtheria–Pertussis–Tetanus Vaccines in Humans. Többekkel. (The Control of Poliomyelitis by Live Poliomyelitis Vaccine. Bp., 1961)
Histamine-Sensitizing Activity of Various Pertussis Vaccines. Juhász Verával, Pusztai Zsuzsannával. (Zeitschrift für Immunitätsforschung, 1961)
Production of Pertussis Vaccine in Liquid Cultures Shaken and Submerged. Pusztai Zsuzsannával. (Annales Immunologiae Hungaricae, 1962)
Isolation of Antigenic Fractions from Bordetella pertussis by Means of Lisozyme. Eckhardt Évával, Pusztai Zsuzsannával. (Nature, 1962)
The Up-to-date Prevention of Infectious Diseases in Childhood and Adults. (Therapia Hungarica, 1964)
Studies on Vaccination against Cholera. 1–6. Többekkel. (Zeitschrift für Immunitätsforschung, 1964–1970)
Influence of Nicotinic Acid on the Antigenic Structure of Bordetella pertussis. Pusztai Zsuzsannával. (Annales Immunologiae Hungaricae, 1967)
The Effect of Different Bactericidal System on Bordetella pertussis and Bordetella parapertussis Organisms. Csizér Zoltánnal, Pusztai Zsuzsannával. (Zeitschrift für Immunitätsforschung, 1970)
Correlation between Optical Density and Viable Count during Cultivation of Bordetella pertussis. Csizér Zoltánnal, Pusztai Zsuzsannával. (Zentralblatt für Bakteriologie, 1971)
Immune Response of Mice to Orally Administered Enteric Vaccines. Többekkel. (Annales Immunologiae Hungaricae, 1971)
Laboratory Testing of Combined Diphtheria–Pertussis–Tetanus–Typhoid Vaccines. Többekkel. (Progress in Immunobiological Standardization, 1972)
Present Status and Perspectives of the Application of Adjuvants in Prophylactic Preparations. (Zentralblatt für Pharmazie, 1972)
Factors of Influencing the Potency of Standard Pertussis Vaccines. Többekkel. (Journal of Biological Standardization, 1973)
Stability of Mammalian Tuberculin PPD. Csizér Zoltánnal, Zsidai Józseffel. (Acta Microbiologica, 1976)
Estimation of Bacterial Mass of Pertussis Vaccine by Opacity and Dry Weight Determinations. Többekkel. (Journal of Biological Standardization, 1977)
Stability of the Pertussis Component of Diphtheria–Pertussis–Tetanus – DPT – Vaccines. Csizér Zoltánnal, Zsidai Józseffel. (Acta Microbiologica, 1978)
A Comparative Study of Gastric Mucin and Commercial Baker’s Yeast as Virulence-Enhancing Agents in the Typhoid Mouse Protection Test. Zsidai Józseffel. (Journal of Biological Standardization, 1982)
Új típusú koleravakcina. Tudományos tevékenység tézises összefoglalása. Kand. értek. (Bp., 1982).
Irodalom
Irod.: Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Schneider László, Szluka Emil. (Bp., 1988)
Ralovich Béla: Emlékezés J. I. immunológusra. (Orvosi Hetilap, 2009. 46.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
