Gebauer Ferenc
fegyvermester, feltaláló
Született: 1888. június 25. Gross-Herlitz, Ausztria
Meghalt: 1958. Svédország
Iskola
Iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, ahol géplakatos szakmát is tanult. Bécsújhelyen pilótaiskolát végzett (1915).
Életút
A I. világháború előtt egy németországi autógyár üzemvezetője (1907–1911), a grazi Puch-motorkerékpárgyár trieszti munkatársa, fiókvezetője (1911–1914). Az I. világháborúban a hadsereg-főparancsnokság autós futártisztje (1914–1915), majd az olasz fronton ún. tábori pilóta (1916–1917), az asperni repülőgépgyár üzemi pilótája (1917–1918), majd a világháború végén, Fischamend repülőterén fegyvermesterként szolgált (1918).
Az összeomlás után egy bécsi gépgyár műszaki igazgatója (1918–1920), Budapesten telepedett le, ahol két gépgyár műszaki vezetője (1920–1924). A Danuvia Fegyver és Lőszergyár (1924–1936), ill. a Danuvia Rt. műszaki igazgatója (1936–1944).
Magyar állampolgár (1926-tól), a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) c. gépészmérnöke (1939-től). Az ország német megszállása után Svédországban telepedett le (1944), a Bofors fegyvergyár munkatársa, vezető tervezője (1944–1958?). Halálának ideje és körülményei ismeretlenek.
A 20. század egyik legjelentősebb magyar fegyverkonstruktőreként elsősorban repülőgépről irányítható géppuskákat tervezett. Korábban, a 20. század elején, az Osztrák–Magyar Monarchia vadászrepülőgépein Schwartzlose típusú fedélzeti, lőporgázhajtású géppuskákat használtak, amelyek az Alpok feletti repüléseknél gyakran meghibásodtak. Ezen hibák kiküszöbölésére új, motorhajtású géppuskát tervezett (Gebauer géppuska, 1917; első működő példányát bemutatta: 1918 jún.; a fegyver rendszeresítésére már nem kerülhetett sor).
Az összeomlás után Magyarországon telepedett le, tovább folytatta fedélzeti repülőgéppuska-kísérleteit (1920-tól). A Honvédelmi Minisztérium Technikai Kísérleti Intézete titkos megbízásából újabb motorhajtású repülőgéppuskát tervezett (22M GMP jelű, 1922); a Danuvia Rt. a továbbfejlesztett változatból 243 darabot készített (1926–1934 között, a szabadalmat Németország és Olaszország is megvásárolta, 1939-ben). A jól bevált, 8 mm-es géppuska után 12,7 mm-es változatot is készített, amelyet rendszeresítettek az Olaszországtól kapott FIAT CR-42 típusú vadászgépen (1940). Repülőgéppuskáinak újdonsága, hogy percenként 1500 lövést leadva tüzeltek a légcsavarkörön át. Tervezett még felderítő-repülőgépek számára megfigyelő-géppuskát, ill. ő tervezte a Toldi és Turán magyar harckocsikba és őrnaszádokba beépített géppuskát is. Megszerkesztette továbbá a gázdugattyús golyószóró kísérleti példányát is (1929-ben).
Emlékezet
Kísérleti műhelye a Váci úton működött, miután a Szövetséges Ellenőrző Bizottság felfedte, másutt kellett felállítani titkos üzemét, amely végig a Danuvia Rt.-n belül működött. Az általa tervezett géppuskákat róla nevezték el gebauernek, ill. az ő nevét őrzi a GMP (= Gebauer Motor Puska) is.
Irodalom
Irod.: A Danuvia 50 éve. 1920–1970. (Bp., 1971)
Horváth János: G. F. fegyverkonstruktőr. (Haditechnika, 1987)
Makra Zsigmond: G. F. (Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., 1997)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2018