Hornyánszky Gyula
történész, klasszika-filológus, filozófus
Született: 1869. szeptember 22. Pest
Meghalt: 1933. január 30. Budapest
Temetés: 1933. február 2. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Evangélikus családból származott. Sz: Hornyánszky Viktor (1828–1882) nyomdatulajdonos, Skita Franciska. Testvére: ifj. Hornyánszky Viktor (1863–1935) könyvkiadó és Hornyánszky Ernő (†1928) nyomdatulajdonos. F: Edvi Illés Margit (1875–1968). Fia: Hornyánszky Gyula, ifj. (1895–1934) jogász, pénzügyi tanácsos, ikerfiai: Hornyánszky Károly (1900-1976) orvos, bőrgyógyász és Hornyánszky Lajos (1900–1965) orvos, gyermekgyógyász; leánya: Hornyánszky Flóra és Óváry Jánosné Hornyánszky Margit.
Iskola
A budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1891), görög–latin szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1892), állami ösztöndíjjal a párizsi Collège de France és az École des Hautes Études hallgatója, ill. a londoni egyetemen is tanult (1893–1894), majd Nyugat-Európában folytatott tanulmányokat (1896–1899). A görög történelem tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1902), az MTA tagja (l.: 1909. ápr. 29.).
Életút
A nagyszebeni (1894–1896), a kaposvári gimnázium (1899–1902), a budapesti VII. kerületi Damjanich utcai és az I. kerületi Attila utcai gimnázium r. tanára (1902–1913). A budapesti tudományegyetemen a görög történelem magántanára (1902–1913), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen (1913–1919), ill. a Budapestre menekült kolozsvári egyetemen a klasszika-filológia ny. r. tanára (1919–1921); közben a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja (1917–1918). A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen a klasszika-filológia (1921–1923), az ókori történelem ny. r. tanára (1923–1925); közben a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja (1925). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a klasszika-filológia ny. r. tanára (1926–1933). Állami ösztöndíjasként, Wilhelm Dörpfeld (1853–1940) német régész expedíciója tagjaként, kutatásokat végzett a Peloponnészoszi félszigeten, a Kikládokon és Krétán (1901–1902).
Az ókori Görögország művelődés- és kultúrtörténetével, kultúr- és történetfilozófiájával, valamint az újabb szociológiai irányzatok és problémák vizsgálatával (pl. radikalizmus, belátásos elmélet, tömeglélektan stb.) foglalkozott. Pályája kezdetén alapvető jelentőségű tanulmányokban dolgozta fel az antik görög irodalom klasszikusainak (pl. Pindarosz, Arisztophanész, Platón stb.) munkásságát és több fontos elméleti cikket is közölt a klasszikus antik irodalmi műfajok eredetéről. A 20. sz. elején bekapcsolódott a Magyar Társadalomtudományi Egyesület munkájába, a kortárs népszerű szociológiai irányzatok megismerése után érdeklődése kibővült az antik görög társadalom vizsgálatával. Magyarországon az elsők között elemezte tudományosan a történelmi materializmust: elismerve jelentőségét és bírálva annak több megállapítását.
Emlékezet
Budapesten (Ferencváros, IX. kerület Ráday utca 32.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Elismertség
A Magyar Társadalomtudományi Társulat elnöke (1925–1933). A Magyar Philosophiai Társaság és a Magyar Philologiai Társaság választmányi tagja.
Főbb művei
F. m.: Pindaros. Tanulmány. (Bp., 1891)
Thukydides és a sophistika. (A szabadkai főgimnázium értesítője, 1892)
Levél a franczia felsőbb oktatásról. (Athenaeum, 1893)
A classica-philologia mint társadalomtudomány. (Athenaeum, 1894)
A classica-philologia mint történetírás. Történetbölcseleti értek. (Bp., 1895)
Nemzeti eszme és tudomány. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1895)
Aristophanes. – Aristophanes és Platón. Két tanulmány. (Bp., 1897)
Az aristophanesi Eirene keletkezési idejéről. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1897 és külön: Bp., 1897)
A görög dráma eredetéről. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1899)
A jog keletkezése és fejlődése. (Magyar jogászegyleti értekezések. Bp., 1899)
Az agonok keletkezése. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1900)
Gyomlay Gyula úr. Adalék a könyvírás történetéhez. (Bp., 1900)
Temetési versenyküzdelmek az ógörögöknél. Tanulmány. (Bp., 1900)
Philologia és philosophia. (Athenaeum, 1902)
A szocializmus költészete a görög ókorban. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1902)
Tragédia és comoedia. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1903)
Bevezetés a dráma lélektanába. (Bp., 1903)
Történetírás és philosophia. Tanulmány. (Bp., 1904)
A görög vallás kezdeteiről. – A görög művelődéstörténetről, különös tekintettel hazai viszonyainkra. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1905)
A művelődéstörténet elméletéről. (A Magyar Filozófiai Társaság Közleményei, 1905)
A nyíl szerepe a görög jóslásban. (Magyar Nyelv, 1906)
Vallási, politikai és társadalmi tényezők szerepe a görög történelemben. (Népszerű főiskolai tanfolyam. 1906/07. Bp., 1907)
Totemisztikus nyomok a görög történetben. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1907)
A történelem eszméje és a szabadoktatás. (A Magyar Társadalomtudományi Egyesület Közleményei, 1907 és Népmívelés, 1907)
A történelmi materializmus. Írta és felolvasta H. Gy. a Magyar Társadalomtudományi Társaság 1908. febr. 11-én tartott ülésén. (Magyar Társadalomtudományi Szemle, 1908)
Görög orvos a Kr. e. 5. században. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1909)
Hippokrates milieu-elmélete. 1–2. (Budapesti Szemle, 1909)
Antiphon panlogismusa. (A Magyar Filozófiai Társaság Közleményei, 1909)
A hippokratesi gyűjtemény ismerettana és logikája. (A Magyar Filozófiai Társaság Közleményei, 1910)
A görög felvilágosodás tudománya. Hippokrates. Monográfia. (Az MTA Könyvkiadó Vállalata. Új folyam. 81. Bp., 1910)
A hippokratesi gyűjtemény etikája. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1909. okt. 11.; részben megjelent: A görög felvilágosodás tudománya. Hippokrates. Bp., 1910)
Nietzsche. – Max Nordau. – Nietzsche, a magyar veszedelem. – Történetphilosophia az egyetemen. (Magyar Figyelő, 1911)
Tömegpsychologia és a görög története. (A Magyar Filozófiai Társaság Közleményei, 1912)
Okság és törvényszerűség a lelki világban. – Strindberg történeti képei. – Dilthey. (Magyar Figyelő, 1912)
Emlékbeszéd Zeller Eduárd külső tag felett. 1 táblával. (MTA Emlékbeszédek. Bp., 1912)
Tömeglélektan és görög történet. (Bp., 1912)
Az „igazi” Sokrates. (Athenaeum, 1915)
Ostromlott görög városban. (Háborús előadások a kolozsvári egyetemen. Kolozsvár, 1915)
A homerosi beszédek tömeglélektani vonatkozásai. (Értekezések a történelmi tudományok köréből. 23. köt. 10. Bp., 1915)
Schvarcz Gyula r. tag emlékezete. (MTA Emlékbeszédek. Bp., 1917 és 1–2. rész. Nyugat, 1917)
Burckhardt Jakab. 1–2. (Nyugat, 1919)
A polis fogalmáról. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1920/21)
A lélektani kutatások irányai. (Athenaeum, 1921)
A parlamentek ellen. – Szekfű olvasásakor. (Társadalomtudomány, 1921)
Kis- és nagyterületű állam. Polis és hellenistikus birodalom. (Történeti Szemle, 1921 és külön: Bp., 1921)
Über die Idee des öffentlichen Meinung bei den Griechen. (Acta litterarum ac scientiarum Regiae Universitas Hung. Francisco-Josephinae. Sectio Philologica–Historica. Szeged, 1922)
A közvélemény eszméje a görögök között. – A szabadság nevében. (Társadalomtudomány, 1922)
A közvélemény elmélete. (Athenaeum, 1923)
Helena és Faust. Visszhang Némethy Gézának, a Kisfaludy Társaságban tartott székfoglaló értekezésére. (Budapesti Szemle, 1923)
A kultúráról, kultúrértékekről és a társadalomtudomány értékeléséről. (Társadalomtudomány, 1924)
A történettudomány általános jellegéről. (Minerva, 1924)
Demokratikus eszmék és intézmények a görögök között a közvélemény keletkezésének szempontjából. (Klebelsberg Emlékkönyv. Bp., 1924)
Az erkölcsi értékek a történetben. (Athenaeum, 1925)
A romantika a történeti kutatásban. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1925)
Radikalizmus és történelmi realizmus. (Társadalomtudomány, 1925)
A cultura tagozódása. (Budapesti Szemle, 1925)
Szövegkritikai tallózások. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1926)
Nacionalizmus, szupranacionalizmus. – Történészek a világháború okairól. – A demokrácia és a parlamentarizmus válságáról. (Társadalomtudomány, 1926)
A görög műveltség. (Csengery Emlékkönyv. Szeged, 1926)
Tudománypolitikánk feltételei. – Nemzeti és nemzetietlen szociológia. – A történelem szerepe a népek öntudatában. (Társadalomtudomány, 1927)
Hippokratestől Tacitusig. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1928; németül: 1928)
A középiskola krízise. – Az európai kultúra. (Társadalomtudomány, 1928)
Tisza István „liberalizmusa.” – A szociológia mai helyzete. – Liberális vagy nem liberális. (Társadalomtudomány, 1929)
Görög történet és modern adópolitika. (Társadalomtudomány, 1931)
Hippokrates bis Tacitus. Pécs, 1929)
Görög társadalomrajz. (Acta litterarum ac scientiarum Regiae Universitas Hung. Francisco-Josephinae. Sectio Philologica–Historica. Szeged, 1931)
Az aristotelesi u. n. Parva Naturalia szerkezete és keletkezése. (Bp., 1932)
Mi is az a szellemtörténet? (Társadalomtudomány, 1932 és külön: Társadalomtudományi füzetek. 12. Bp., 1932)
Az ókor története. Többekkel. (Egyetemes történet. I. köt. Bp., 1935; 2. kiad. 1943).
Irodalom
Irod.: Heinlein István: H. Gy.: A görög felvilágosodás tudománya. Hippokrates. (Történeti Szemle, 1912)
A budapesti I. kerület Magyar Kir. Állami Verbőczy István Reálgimnázium összes tanárainak és irodalmi vagy művészi tevékenységet kifejtő végzett növendékeinek lexikona. Összeáll. Baumgartner Alajos. (Bp., 1927)
Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
Somogyi Helikon. A somogymegyei származású, vagy Somogyban több-kevesebb ideig lakó, vagy legalábbis Somoggyal kapcsolatban működő költők, írók és művészek lexikona. Szerk. Hortobágyi Ágost. (Kaposvár, 1928)
Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
A magyar társadalom lexikonja. (Bp., 1930)
Joó Tibor: H. Gy.: Görög társadalomrajz. (Századok, 1932)
Heller Farkas: H. Gy. (Társadalomtudomány, 1933)
Huszti József: H. Gy. emlékezete. (Társadalomtudomány, 1933)
k. k. [Kerényi Károly]: H. Gy. (Athenaeum, 1933)
Marót Károly: H. Gy. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1934)
Bartha István–Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig. 1899–1941. (Bp., 1941)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. Emlékkönyv. I–II. köt. Összeáll. Gazda István. (Piliscsaba, 1997). *Valamennyi lexikon téves halálozási adata: jan. 31.! Gyászjelentése szerint jan. 30-án, este 10 órakor hunyt el!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
