Abonyi Arany
festőművész, iparművész, művészettörténész, művészetkritikus
Martos Sándorné Abonyi Aranka; Abonyi Aurélia
Született: 1899. február 12. Budapest
Meghalt: 1967. október 28. Budapest
Temetés: 1967. november 8. Budapest
Temetési hely: Farkasrét (hamvasztás előtti búcsúztatás)
Család
Nagyszülei: Abolek Salamon, Weisz Regina; Blum Sámuel, Neubauer Rózsa.
Szülei: Abonyi Salamon Ármin (1867. Guta, Komárom vm.–1945. nov. 20. Bp.) kereskedősegéd, Blum Fanni (= Blum Fáni, 1873. febr. 10. Léva, Bars vn.–1970. jún. 13. Bp. Temetés, hamvasztás: 1970. júl. 9. Farkasrét).
Testvére: Abonyi Blanka (1900. márc. 25. Bp.) iparművész.
Férje: 1929. márc. 18.–1942. okt. 20. Martos Sándor (= Moskovics Sándor, 1895. okt. 1. Debrecen–1942. okt. 20.), Moskovics/Moskovits Imre és Czeisler Hermina fia.
Iskola
Az Országos Iparművészeti Iskolában tanult (1919-ig), Párizsban művészettörténetet hallgatott (1920-as évek).
Életút
A Tanácsköztársaság idején a Vörös Ujság munkatársa (1919), a bukás után nem folytathatta tanulmányait, Franciaországba emigrált, a Párizsi Hírlap művészeti és irodalmi rovatvezetője (1929–1938) és magyar baloldali lapok művészeti tudósítója, műkritikusa.
A II. világháború után visszatért Magyarországra, a Képzőművészeti Főiskola Tudományos Osztályának munkatársa, előadója egyúttal a Népszava munkatársa (1946–1949), a Szabad Művészet művészettörténész szakkritikusa (1949–1954). A Magyar Nemzet kulturális rovatának külső munkatársa (1955–1967).
Tíz éves korától rendszeresen tanult festeni, mestere Sós Simon volt, de szépirodalmi írásokat is közölt. Első írása 1915-ben jelent meg a Nőmunkásban (Nőtisztviselők Egyesülete lapjában, Várnai Zseni versével együtt…) A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Újság munkatársa, ill. az eszperantisták művészeti és irodalmi előadója. A Tanácsköztársaság bukása után Franciaországban telepedett le, magyarországi baloldali lapok tudósítója, és részt vett a franciaországi magyar kommunisták tevékenységében. Az ország német megszállása után sorsa ismeretlen, valószínűleg illegalitásba vonult.
Hazatérése után a magyarországi művészeti közélet elismert személyisége: rendszeresen tartott népszerű előadásokat kortárs művészeti irányzatokról és kortárs baloldali művészekről, valamint a művészet forradalmi hagyományairól. Művészettörténészként elsősorban kulturális agitációs-propagandával, kortárs szovjet képzőművészettel, ill. zenével foglalkozott. Festő- és iparművészként néhány csoportos kiállításon vett részt a FÉSZEK-ben, Budapesten kívül Mátraházán és Nagymaroson alkotott, pasztellkrétarajzokat, akvarelleket készített. Festményeit, csendéleteit chagalli hangulat jellemzi.
Emlékezet
Budapesten született, a fővárosban (Józsefváros, VIII. kerület) élt és tevékenykedett, testvérével közös műterme a Német utca 11. sz., lakása a Kiss József utca 19-ben volt. Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Kiadatlan visszaemlékezését a Párttörténeti Intézet Levéltára őrizte.
Emlékkiállítását a Józsefvárosi Helytörténeti Kiállítóteremben rendezték meg (1974. ápr. 12-étől), pasztellképeit legutóbb Virtuarnet Galériában állították ki (2001. aug.-ban). Igazi különlegességnek számítottak erotikus jeleneteket ábrázoló sáljai (az Eurotika kiállításon, Pesti Vigadó, 2004. márc.).
Abonyi Arankának hívták, művészneve Abonyi Arany, ill. M. Abonyi Arany volt megkülönböztetésül Abonyi Aranka (1882. jan. 7. Bp.) színésznőtől.
Elismerés
Szocialista Hazáért Érdemérem (1967).
Szerkesztés
Írásai a fentieken kívül még a Művészeti Szemlében (1949), a Nagyvilágban (1959), a Művészetben (1960–1967), a Műterem (1958-tól) és a Muzsika c. lapokban jelentek meg (1959-től).
Főbb művei
F. m.: Victor Hugo, a szabadság szerelmese, a magyarok szószólója. (Literatura, 1935)
Rodin. (Művészeti Szemle, 1949)
Vera Muhina, Sztálin-díjas szobrász, a Szovjetunió nemzeti művésze. Szabad Művészet, 1949. 7-8.)
Vaszilij Szurikov, a nagy orosz festőművész. (Szabad Művészet, 1949. 9-10.)
A szovjet festőművészet. (Művészettörténeti Kiskönyvtár. Bp., Művelt Nép, 1953)
A szovjet szobrászat. (Művészettörténeti Kiskönyvtár. Bp., Művelt Nép, 1953)
Ruzicskay György komlói képei. (Szabad Művészet, 1954. 9.)
Verescsagin halálának ötvenedik évfordulója. (Élet és Tudomány, 1954. 33.)
Meunier halálának ötvenedik évfordulója. (Élet és Tudomány, 1955. 13.)
Egy világhírű kollektív műalkotás. (Új Világ, 1955. szept. 1.)
Új hangok a szovjet képzőművészeti életben. (Új Világ, 1956. júl. 26.)
David D’Angers. (Műterem, 1958. 11.)
Az Internacionálé szerzői. (Muzsika, 1959. 11.)
Bernard Buffet és az avant-garde. (Nagyvilág, 1959. 5.)
Emlékezés Cserepes Istvánra. (Művészet, 1960. 2.)
Szilágyi Ilona kiállítása a Derkovits Teremben. 1961. szept. 16–30. Kat., leporelló. A bevezetőt írta, szerk. (Bp., Derkovits Gyula Terem, 1961)
Rockwell Kent. – Lakos Alfréd. – Szerdahelyi Sándor. (Művészet, 1961. 7.)
Scheiber Mária művészettörténész. (Művészet, 1961. 10.)
Kron Jenő. (Művészet, 1961. 12.)
Georges Braque műveinek kiállítása Louvre Múzeumban. (Művészet, 1962. 4.)
In memoriam Gách István. (Művészet, 1962. 9.)
Modigliani – legendák nélkül. (Művészet, 1962. 11.)
Cserepes István, mártírhalált halt művész. (Fiúk évkönyve. 1963. Bp., 1962)
Kron Jenő grafikusművész kiállítása. 1963. máj. 18.–jún. 1. Kat., leporelló. A bevezetőt írta, szerk. (Bp., Derkovits Gyula Terem, 1963)
Emlékezés Káldor László grafikusművészre. (Művészet, 1963. 3.)
Absztrakció és reakció. (Művészet, 1963. 8.)
Kron Jenő grafikusművész. (A Hét, 1963. 27.)
Liszt Ferenc és a textilmunkások. (Textilmunkás, 1963)
Károlyi Ernő festőművész kiállítása. 1964. júl. 31.–aug. 23. Kat., leporelló. A bevezetőt írta, szerk. (Bp., Fényes Adolf Terem, 1964)
Károlyi Ernő festőművész. (A Hét, 1964. 35.)
Szakasits Árpád és a képzőművészet. (Művészet, 1965. 9.)
„Podi”, Derkovits Gyula első mestere. (Magyar Nemzet, 1965. márc. 25.)
Jelentkezett az 1919-es plakát ismeretlen mestere: Kónya Sándor grafikusművész. (Magyar Nemzet, 1965. máj. 8.)
Egy külföldön kivégzett magyar szabadságharcos emléke: Politzer György. (Magyar Nemzet, 1965. jún. 13.)
Hevesy Iván munkássága a munkásmozgalomban. (Magyar Nemzet, 1966. febr. 6.)
Ámos Imre alkotásai a mártír művészek kiállításán. (Magyar Nemzet, 1966. febr. 27.)
Egy szocialista ötvösművész útja a Magyar Tanácsköztársaságtól a náci haláltáborig. Dudovits Emil. (Magyar Nemzet, 1966. márc. 22.)
Újabb adatok a Magyar Tanácsköztársaság plakátjainak történetéhez. (Magyar Nemzet, 1966. máj. 29.)
Újabb adatok a taskenti magyar hadifogoly-emlékmű szobrászának életéről. Gách István. (Magyar Nemzet, 1966. szept. 10.)
Hetvenöt éves Kónya Sándor építőművész, festő, grafikus. (Művészet, 1967. 3.)
Rózsa Miklós emlékezése Honeggerre. (Muzsika, 1967. 4.).
Irodalom
Irod. és családi források: Abonyi Aranyt eljegyezte Moskovits Sándor. (Az Újság, 1928. aug. 12.)
A. A. iparművészeti munkái. (Esti Kurír, 1928. okt. 19.)
Magyar művésznő sikere Párizsban. (Esti Kurír, 1930. febr. 2.)
Elhunyt Abonyi Arany. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1967. nov. 2.)
Soós Klára: Emlékezés Abonyi Aranyra. (Művészet, 1968. 1.)
Elhunyt Abonyi Árminné. (Magyar Nemzet, 1970. jún. 17.)
Magyar festők és grafikusok adattára. (Szeged, 1988)
Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. I–II. köt. (Nyíregyháza, 1997).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6Z7K-D3LF (Abonyi Aranka születési anyakönyve, 1899)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6NK9-QXRG (Abonyi Aurélia [!] és Moskovics Sándor házassági anyakönyve, 1929)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:W19L-RHZM (Abonyi Ármin halotti anyakönyve, 1945)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/217079 (Martosné Abonyi Arany gyászjelentése, 1967)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:8QJ6-D76Z (Martos Sándorné Abonyi Aranka halotti anyakönyve, 1967)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:CZTN-D33Z (Abonyi Árminné Blum Fáni halotti anyakönyve, 1970)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM39457
https://nntp.hu/person/person.php?personid=25266
https://nevpont.hu/palyakep/abonyi-arany-28380
http://regi-nevpont.bdnetwork.hu/view/51
Megjegyzések
1. Lexikonok téves halálozási adata: 1967. okt. 30. Gyászjelentése szerint okt. 27-én, halotti anyakönyve szerint okt. 28-án hunyt el. Valószínűleg 27-éről 28-ára virradóra érte a halál.
2. Lexikonok téves születési adata: 1899. jún. 5. Halotti anyakönyvén szereplő születési adata: 1899. febr. 12.
3. Férjét Martos Sándornak hívták.
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2023
