Béli Vörös Ernő
festőművész
Született: 1882. augusztus 9. Vágújhely
Meghalt: 1922. november 18. Budapest
Család
F: Deli Alice (1887–) festőművész.
Iskola
Szegeden Károlyi Lajos, a bp.-i Mintarajziskolában Balló Ede, Nagybányán Réti István, Münchenben Hollósy Simon tanítványa. Állami ösztöndíjjal Bécsben, majd Párizsban Jean Laurens-nél is tanult. Olaszországban (1909) és Németországban járt hosszabb tanulmányúton (1913–1914).
Életút
Hazatérése után Budapesten telepedett le (1914-től). Kiállító művész (1902-től). Magán-rajztanítást is vállalt: tanítványai között volt – többek között – a festőnek készült, későbbi zeneszerző Kadosa Pál.
Friss színvilágú, dekoratív kivitelezésű, mozgalmas figurális képei késő szecessziós stílusban készültek (A művész neje; Nagykanizsai piac). Festői világára erősen hatott Goya és Benczúr Gyula művészete (Napsütés). A korabeli kritikák kiemelték biztos rajztudását.
Emlékezet
Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőbe temették, sírját felszámolták. Néhány képét (pl. Fiatal leány, Nagy víznél, Hazatérő nők, Nő agyagkorsóval) a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) őrzi.
Elismerés
A Képzőművészeti Társulat Díja (Kútnál c. képéért, 1918), kis állami aranyérem (Komédiás és leánya c. képéért, 1920), a Lipótvárosi Kaszinó Díja (Vándor c. képéért, 1920), Budapest Székesfőváros Díja (Emmausz c. művéért, 1922).
Kiállítások
F. kiállításai: egyéni: B. V. E. emlékkiállítása. Műcsarnok (Budapest, 1923)
csoportos: a Képzőművészeti Társulat tárlatai (Budapest, 1902-től)
Secession (München, 1913–1914)
Hadviselt Művészek Kiállítása. Nemzeti Szalon (Budapest, 1919)
a Svéd Konstakadamien Ungerska Konstutstallningen kiállítása (1922).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
