Belitska Sándor

Született: 1872. április 1. Lajosfalva, Torontál vármegye
Meghalt: 1939. december 7. Budapest

Család

Evangélikus családból származott, apja földbirtokos volt.

Iskola

Középiskoláit Fehértemplomban végezte, a Ludovika Akadémián évfolyamelsőként végzett, majd hadnaggyá avatták a szegedi 5. honvéd gyalogezred 3. zászlóaljához (1890). Honvéd felsőbb tiszti tanfolyamot és bécsi Hadiakadémiát is végzett (1893–1895).

Életút

Csapatszolgálatot teljesített (1890–1893), a kassai VI. hadtest-parancsnokságon beosztott tiszt, a kassai 77. honvéd gyalogdandárnál vezérkari tiszt, ismét csapatszolgálatot teljesített a debreceni 3. honvéd gyalogezrednél (1895–1897). A honvéd felsőbb tiszti tanfolyam r. tanára, a vezérkar bécsi vasúti irodáján beosztott tiszt, majd a bp.-i IV. hadtest-parancsnokságon vezérkari tiszt (1897–1908). A Honvédelmi Minisztérium (HM) I. Osztályának vezetője (1908–1915). Az I. vh. idején a harctéren a pécsi 80. honvéd gyalogdandár parancsnoka és a HM I. csoport főnöke (1915 ősze–1917), a 77. honvéd gyalogdandár parancsnoka vezérőrnagyi rangban (1917. szept. 6.–1918. máj. 20.), a Keleti Hadsereg vezérkari főnöke (1918. máj. 20.–szept.). Az őszirózsás forradalom után a hadsereg főparancsnoka (1918. nov.–dec.); miután elképzeléseit nem tudta megvalósítani, lemondott (1918. dec.). A szegedi ellenkormány hadügyminisztere (1919. júl. 12.–1919. aug. 15.), felmentése után visszavonult a közélettől. Szolgálaton kívüli viszonyban kinevezték altábornaggyá, a Teleki-, majd a Bethlen-kormány honvédelmi minisztere (1920. dec. 16.–1923. júl. 28.). Rendkívüli követként és meghatalmazott miniszterként Magyarország varsói követe (1923. okt. 26.–1930. ápr. 5.), c. gyalogsági tábornoki rangfokozatban (1925. szept. 16). Magyar királyi tanácsos (1936–1939).

A Királyi Magyar Automobil Club (KMAC) elnöke.

A Honvédelmi Minisztérium (HM) osztályfőnökeként részt vett az új véderőtörvény megalkotásában (s a törvény tárgyalásakor ő képviselte a minisztériumot, 1912). Az I. vh. idején kezdetben a HM katonai csoportfőnökeként szolgált, később gyalogdandár parancsnokként az orosz és a román fronton küzdött, majd az összeomlás előtt kinevezték a Keleti Hadsereg főparancsnokának (1918. máj. 20-án). A Károlyi-kormány alatt egy hatezer főből álló rendfenntartó egységet kívánt felállítani, de elképzeléseit nem tudta megvalósítani. A Tanácsköztársaság alatt szerepet vállalt a szegedi ellenkormányban, a proletárdiktatúra bukása után honvédelmi miniszternek nevezték ki. Honvédelmi miniszterként, hivatali ideje alatt szervezték újjá a rendőrséget és a csendőrséget, s lépett a Horthy Miklós szervezte Nemzeti Hadsereg helyébe a magyar királyi honvédség.

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a pécsi központi temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2005-ben).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013