Czukrász Róza

Született: 1863. február 8. Kolozsvár
Meghalt: 1945. november 1. Érd, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Temetés: 1945. november 2. Érd
Temetési hely: Érdi Köztemető

Család

Sz: Czukrász János (1828–1910) cipész, Schwartz Anna. F: 1899-től Tomcsányi János (1873–1935) műfordító. 

Iskola

Elemi iskoláit Kolozsvárott és Bukarestben végezte, a kolozsvári leányiskolában tanult tovább, majd a kolozsvári állami tanítóképző intézetben tanítói képesítést szerzett (1880). 

Életút

Nem sikerült tanítónőként elhelyezkednie; Páncélcsehin, a Jakobi-család nevelője (1880–1884), a kolozsvári római katolikus elemi iskola tanítónője (1884–1899), a mátyásföldi állami elemi iskola tanítónője (1899–1908), c. igazgatója (1908–1909). 

Már négyéves korában, a karácsonyra kapott képes ábécéből és a kor népszerű álmoskönyvéből megtanult olvasni; öt évesen, engedéllyel, megkezdhette elemi iskolai tanulmányait. Hét évesen, nagynénjénél, a bukaresti német nyelvű leányiskolában tanult, majd visszatért Kolozsvárra, ahol a helyi leányiskolában, végül a tanítóképezdében folytatta és fejezte be tanulmányait. Házi tanítónőként elvállalta a kolozsvári evangélikus kollégium diákjainak korrepetálását, miután tanítványai magánvizsgái kiemelkedően sikerültek, eredményeire a Kolozs Megyei Tanítóegylet is felfigyelt: a kolozsvári római katolikus elemi iskolában tanítónői álláshoz jutott. Kezdetben a szépírástanítás népiskolai oktatásának reformját vizsgálta, nemsokára azonban érdeklődése az írás–olvasás tanításának módszertana felé fordult.

 

Magánúton megtanult franciául, s beszerezte a legismertebb francia pedagógiai segédkönyveket, köztük Augustin Grosselin (1800–1878) alapvető művét a fonomimikai módszerről (= olvasástanítás kézmozdulatok segítségével, elsősorban hallássérültek számára). Czukrász Róza a módszer magyarországi első ismertetője és bevezetője: átvette Grosselin elképzeléseit, s azokat megpróbálta a magyar olvasástanítás hagyományaival összeegyeztetni. A fonomimikai módszert először az 1890-es években népszerűsítette kolozsvári osztályában, majd bemutató tanításokat tartott Aranyosmaróton, Baján, Budapesten, Léván, Szegeden és más helyeken. A tanítási „lecketerveit“ kölcsönkérő tanítónők már a századfordulón igen sok helyen Czukrász Róza módszere alapján tanítottak (elsősorban Kolozsvárott és környékén, valamint a Kalocsavidéki Tanítóegyletben), jóllehet a század elején nagy pedagógiai vita tört ki a fonomimika hívei és ellenzői között (a Népnevelők Lapjában, a Néptanodában és a Népoktatásban). Fonomimikai könyve és a módszer alapján készített ábécés- és olvasókönyve a magyar pedagógiai irodalom klasszikusai, ábécéskönyvéből 1950-ig tanultak a kisgyermekek! A fonomimikát később is sikerrel alkalmazta: a módszer alapján nyelvgyakorló kézikönyveket és egyéb segédkönyveket állított össze. Nyugdíjba vonulása után férje műfordítói tevékenységét segítette, ill. maga is szívesen tolmácsolt elsősorban kortárs román és francia szépirodalmat, valamint pedagógiai szakmunkákat. 

Emlékezet

Férje halála után Kispestről Érdre költözött, ott is hunyt el. Sírját felszámolták! Az MTA felkérésére megírta pedagógiai visszaemlékezéseit, amelyet az MTA Kézirattára őrzött. 

Elismertség

A Société pour l’Instruction et la Protection des Enfants Sourds et Muets ou Arrièrés bronz- (1901) és aranyérme (1927); az MTA Wodianer-díja (1906). 

Szerkesztés

A Család és Iskola (1888–1899) és a Néptanoda c. lapok munkatársa (1899–1900). Róza néni álnéven meséket írt a Jó Pajtás c. ifjúsági lapba (1909-től). 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2014