Kálmán Jenő

Született: 1885. december 27. Szakcs, Tolna vármegye
Meghalt: 1968. április 12. Budapest

Család

Sz: Kreisler Gyula, Kruspitz Katalin. 

Iskola

A kaposvári gimnáziumban éretts. (1904). 

Életút

Tanulmányai befejezése után, 1905-től Budapesten élt; a Független Magyarország, ill. Ágai Adolf Borsszem Jankó és Heltai Jenő Fidibusz c. élclapjának munkatársa (1909–1912). A Színházi Élet belmunkatársa, segédszerkesztője, rovatvezetője (1912–1938). 

A magyar kabaré kezdeteinek egyik meghatározó személyisége, Nagy Endre (1877–1938) kabaréjának titkára volt. Első művét a Bonbonnière Kabaré adta elő (a Zeneszerző c. kuplét, 1908-ban). Később gyakori műfaja lett a kabarékban előadott politikai pamflet, amelyet Kálmán Jenő „politikai operának” nevezett (lévén, hogy a szereplők politikai véleményét nem ritkán dalban fejtették ki; az első ilyen munkája a Szoborleleplezés a Margitszigeten, 1913-ban). Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített, majd orosz hadifogságban volt. Nyikolszk-Uzuriszkban magyar kabaré- és színjátszó társulatot szervezett, társulatával gyakran lépett fel szibériai hadifogolytáborokban (1916–1920). Hazatérése után a Színházi Életnél helyezkedett el, ahol több mint húsz éven át, hétről-hétre négysoros bökverseiben fogalmazta meg véleményét színházról, a kultúra szereplőiről és a mindennapok aktuális politikai eseményeiről. Szerkesztői tevékenysége mellett továbbra is írt kisebb-nagyobb jeleneteket és kuplékat, elvállalta a rövid életű Faun Kabaré irodalmi vezetését (1922–1923). Kabarészerzőként és szerkesztőként az I. zsidótörvényig dolgozhatott, majd a II. világháború után még néhány évig újra alkothatott néhány idényt megélt, egészen kicsiny társulatoknál. A József nádor tér 1. alatt működött Lénárd Béla (1892–1959) vezetésével az utolsó magyarországi magánkabaré, az Optimisták Kabaréja, ez a színház közölte utoljára tréfáit, jeleneteit. Az 1950-es években nem tudott elhelyezkedni, jellegzetes stílusú, rendkívül népszerű karcolatai a Magyar Nemzetben, a Ludas Matyiban és az Esti Budapestben jelentek meg. 

Még a Színházi Élet szerkesztője volt, amikor máig tisztázatlan körülmények között kapcsolatba került a Bibliotéka Kiadóval. A kiadó az egyik első magyarországi cég volt, amelyik az Észak-Amerikában már rendkívül népszerű cartoonok (= képes regények, később a szó képregénnyé rövidült) kiadására vállalkozott. A Bibliotéka megszerezte Pat Sullivan (1887–1933) korszakos jelentőségű képregényfigurájának – Felix, The Cat – közlési jogát. A rajzkockákhoz a bökverseken „edződött” Kálmán Jenő írt négysoros verseket, s a főhős nevét Sicc úrfira magyarosította. A váratlan siker hatására sorra adták ki Sicc úrfi és barátai (Hápi kacsa, Róka Rudi stb.) történeteit a Képes Kalandok c. könyvsorozatban. Kálmán Jenő bravúros szövegei jobbak voltak az eredetinél is, hisz Sullivan történeteit nem verselve írta. Miután elvesztette állását a Színházi Életnél, és a budapesti színházakból is száműzték; szinte kizárólag csak meséket írt néhány népszerű hollywoodi sikerfilm forgatókönyvének lefordítása mellett. Amikor pedig a II. világháború után, 1948-ban a magánkabarékat ismét bezárták – egy rövid időszakot leszámítva, amikor sajátos stílusú írásait néhány napilap és a Ludas Matyi közölte – újra meséket írt. Verses képeskönyvei, amelyeknek főhőse már Sicc néven született újjá, mind a mai napig a legnépszerűbb gyermekkönyvek közé tartoznak. A történetek teljesen újak, akárcsak a rajzok (Tankó Béla tervezte meg Sicc új figuráját). Élete végéig sorra írta a Sicc-könyveket, -diafilmszövegeket és -kifestőkönyvek verseit. Színpadi műveken és meséken kívül még néhány regényt is írt (Az omszki randevú c. frontregényét dán nyelvre is lefordították), valamint kötetbe rendezte legsikeresebb humoreszkjeit. Színház- és kultúrtörténeti visszaemlékezése kéziratban maradt, ill. részletei különböző antológiákban olvashatók. 

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a Kozma utcai Izraelita Temetőben nyugszik. 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2014