Benamy Sándor

Született: 1899. május 6. Sáp, Bihar vármegye
Meghalt: 1989. október 13. Budapest
Temetés: 1989. november 6. Budapest
Temetési hely: Farkasrét (hamvasztás utáni búcsúztatás)

Család

Szülei: Berger Antal fakereskedő, Fried Jenny.

Felesége: Ábel Olga (1905. jan. 13. Gyulakuta, Maros-Torda vm.–1987. dec. 10. Bp. Temetés: 1987. dec. 23. Farkasrét) író, újságíró, műfordító.

Iskola

Elemi és középiskoláit Nagyváradon végezte, a premontrei gimnáziumban éretts. (1917?), „érettségi vizsgálata” után a budapesti Keleti Akadémián tanult (egy évig, 1917?–1918).

Kiválóan beszélt angolul, franciául, németül, olaszul, oroszul és románul (a latin és a görög nyelven kívül).

Életút

A kolozsvári Új Kelet (1920–1922), a Párizsi Újság (1922–1924), a temesvári Pester Lloyd (1924–1926), az Erről van szó! (1927), a Nagyváradi Napló, a kolozsvári Munkásújság és a Brassói Lapok munkatársa (1930–1934); közben beutazta Egyiptomot és Palesztinát (1925–1926). Erdélyből Budapestre költözött (1934), és írásaiból, fordításaiból élt.

A II. világháború végén munkaszolgálatra volnult be, szovjet hadifogságba esett. Kiváló orosz nyelvtudása révén a hadifogolytábor tolmácsa, majd nemsokára a nagyváradi Új Élet munkatársa, ill. rövid időre visszaköltözött Kolozsvárra (1946–1947). Ismét Budapesten élt, a Magyar Nap munkatársa (1947–1948), a Magyar Filmipari Rt. (MAFIRT, 1948), majd nyugdíjazásáig a Magyar Rádió dramaturgja (1949–1959).

Benamy Sándor Berger Samu (= Berger Sámuel) néven Sápon született, ortodox zsidó családban. Édesapja jómódú fakereskedő volt, akinek váratlan halála után az édesanya eladta a vállalkozást. A család Nagyváradra költözött, Benamy elemi és középiskoláit is ott végezte, nemsokára azonban a háborús kötvények miatt a maradék vagyonuk is elúszott. Rokoni segítséggel középiskolai tanulmányai befejezése után Budapestre ment, egy évet végzett a Kereskedelmi Akadémián. 1918. jún.-ban azonban a „spanyol influenzában” súlyosan megbetegedett, visszatért Nagyváradra. A hosszan elhúzódó betegség miatt sem a polgári forradalomban, sem a Tanácsköztársaságban nem vett részt, az összeomlás után családjával Kolozsvárott telepedett le.

Az 1920-as évek kezdetén a baloldali (kommunista és szocialista) emigránsok közül többen – a Vörös Újság munkatársai és az egykori Galilei Kör tagjai – Kolozsvárott telepedtek le. Az 1918. dec. 19-én megalakult kolozsvári Új Kelet 1920-ban napilappá (az első és egyetlen magyar nyelvű zsidó napilappá) alakult át. Benamy ismerte a szerkesztőség több tagját – mindenekelőtt Faragó Miklóst, Kaczér Illést (1887–1980) és Sas Lászlót (Sámuel Joszef Ágnon a későbbi Nobel-díjas izraeli író első magyar fordítóját). Kaczér Illés fedezte fel a tehetséges fiatalembert, az ő biztatására kezdett el komolyabban foglalkozni az írással, az Új Kelet közölte Benamy kisebb írásait, riportjait, tudósításait. Kolozsvárott írta meg első művét, egy erotikus regényt (Történet három ágyról, Berlin, 1923) is, amelynek kéziratát emigráns barátai juttatták el a Fischer Kiadóhoz. Az Új Kelet munkatársaként került Bukarestbe, majd ún. világjáró tudósítójaként foglalkoztatták. Bejárta Görögországot, Palesztinát, Szíriát, Törökországot, az elsők között tudósított a gízai (= gizehi) piramisokról és több más fáraósírról. Élményeiről népszerű útleírásokban számolt be (Európától Ázsiáig [1925] c. művéhez Henri Barbusse írt előszót).

Hazatérése után sok műfajban próbálkozott: írt verseket, riportokat, elbeszéléseket és néhány nagyobb prózai munkát, bemutatták több színművét. Gaál Gáborral Erről van szó! (1927) címmel „művészeti és emberi figyelmeztetőt” adott ki a korai avantgárd szellemében. A mű érdekessége, hogy a kortárs irodalommal és kritikával kapcsolatos világnézeti írások az avantgárd kiáltványokhoz hasonló nyelven szólaltak meg. A cél a műfaji határok lebontása és a szavak közlésképességének vizsgálata: nem vers és nem próza. Benamyék új, addig még nem ismert formákkal, új közlési metódusokkal kísérleteztek, olyan új művészeti irányzatokat kerestek, amelyek átalakítanák a megismerés és a hagyományos kommunikáció normáit. Benamy ebben a „figyelmeztető dokumentumban” két különös írással jelentkezett. A Látta Ön már Einsteint kacsintani? c. mű egy drámai jelenet, a Belevetem magam Kairó forgatagába pedig egy szokatlan hangú regényes útleírás. Budapestre költözése után dramaturgként és alkalmi műfordítóként élt. Megalapította az Epocha Kiadót, amely műfordításain kívül önéletrajzi regényeit, egyéb prózai munkáit, a fiatalon elhunyt Nagy Karola írónő munkáit és még néhány, erdélyi író kötetét. Az Epocha Kiadó 1944-ig működött, Benamy ekkor mint munkaszolgálatos orosz hadifogságba esett. A fogolytáborban orosz tolmácsként tevékenykedett.

A II. világháború után előbb Nagyváradon dolgozott mint újságíró, majd Kolozsvárott Az Orosz Könyv c. kiadóvállalat szerkesztőjeként harcos propagandakiadványokat jelentetett meg. 1947-ben végleg Budapestre költözött, a Magyar Nap c. lapnál, a Magyar Rádióban és a MAFIRT-ben kulturális újságíróként és hírszerkesztőként dolgozott. Az 1945 utáni művei nagy részét feleségével, Ábel Olgával közösen jegyezte. Az új falujáró mozgalom krónikásaként, az 1950-es években a társadalmi változásokat bemutató portrékat és riportokat írtak. Egykori zsellérekről napszámosokról, szegénycselédekről közösen írt szociográfiái Keserű kenyér (1953) címmel kötetben is megjelentek. Szintén Ábel Olgával írt különös könyvük sajátos névtani-szociográfiai kirándulás Egy kísértet-térkép nyomán, 1963). Régi községi helyneveket, „beszélő nevű” falvakat kerestek fel (pl. Átokcsatorna, Bablevesmajor, Koldusgödörpuszta, Zsellérdűlő stb.), kinyomozva e sajátos névadás okait, valamint ezen különös nevű települések utóbbi évtizedeinek történetét, ún. szocialista fejlődésük eseményeit, általában egy-egy helyi lakos sorseseményein keresztül. 

Emlékezet

Benamy Sándor igen nagy kort megélt. Élete utolsó évtizedében újraindíthatta az Epocha Kiadót (az egyik első „szocialista” magánkiadóként…) A Benamy által tervezett jellegzetes sárga színű kiadványokban újra megjelentette (és részben újraírta és -szerkesztette) az 1930-as–1940-es években írt prózai és drámai műveit, útleírásait, kiadta Nagy Karola (általa felkutatott) munkáit, közzétette felesége, Ábel Olga néhány írását. Tervei között szerepelt még önéletrajzi írásai és visszaemlékezései befejezése, valamint egy, a 20. század elejét megidéző nagyváradi-kolozsvári „lírai irodalmi kalauz” is, ám ezeket a műveket már nem tudta befejezni (ill. kéziratban maradtak.) – Benamy Sándor pályafutását műfordítóként kezdte, még diákkorában, kedvtelésből lefordította Ady Endre néhány művét angolra (közülük megjelent: Blood and Gold [Vér és arany], Ben Ami álnéven, a Gömöri Jenő szerkesztette Tűz c. folyóiratban, 1923. 5. számában és közölte még az amerikai Új Előre is 1923. ápr. 22-én.)

Műfordítói tevékenysége később sem szorult háttérbe, 1934-től (Budapestre költözésétől) elsősorban klasszikus orosz és francia regényeket ültetett át magyar nyelvre. Mihail Solohov regénytrilógiája, a Csendes Don 1929-ben Berlinben, a Rote Fahne hasábjain jelent meg. A német nyelvű fordítást Gábor Andor felesége, Halpern Olga készítette. A regény híre igen nagy érdeklődést keltett Németországban, és ez csak fokozódott, amikor a regény könyvalakban is megjelent. Benamy Sándor a kötet német nyelvű fordítását látta meg a budapesti Erzsébet körúti Müller könyvkereskedésben, majd Bécsbe utazott, hogy megszerezze az eredeti orosz kiadást. Benamy szerette volna kiadni a rögtön klasszikussá váló szovjet-orosz nagyregény magyar fordítását, de nem talált a vállalkozására kiadót. A fordítás megjelentetésére Benamy megalapította az Epocha Kiadót (amely akkor valójában még nem létezett, a Benamy házaspár a Continental Szálló 424-es szobájában lakott, kalandos körülmények után itt működött a „kiadó” is.) A regény I. kötetét Szuran Renée tolmácsolta, a II. és a III. kötet azonban már Benamy munkája, és ő vállalta a terjesztést is (a Rózsavölgyi Kiadó bizományában). Az I. kötet 1935 őszén, a II–III. kötet 1936-ban jelent meg, a jelentős irodalomtörténeti eseményről Bálint György számolt be (a Pesti Naplóban, 1935. dec. 15-én). A korszakos mű negyedik kötete kiadásjogát Cserépfalvi Imre szerezte meg (a két kötetben megjelent befejező részt Kovai Lőrinc ültette át magyar nyelvre.) Benamy az Epocha Kiadó gondozásában még több korszakos klasszikus világirodalmi művet (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, Gustave Flaubert: Bovaryné, Guy de Maupassant: Egy élet stb.) tolmácsolt. A II. világháború után elsősorban kortárs szovjet műveket (Ehrenburg: Párizs bukása) fordított a korra jellemző sematikus-agitatív kiadványok mellett.

Benamy Sándor első írásai Ben Ami (= A Nép Fia) álnéven jelentek meg. Álneve idővel írói névvé változott (utónevét hivatalosan is Sándorra változtatta – az anyakönyvi bejegyzés szerint 1955. márc. 3-án). Emlékét őrizte a MÚOSZ által alapított Ábel Olga–Benamy Sándor-díj (fiatal újságírók tevékenységének elismeréséért, a Magyar Sajtó Napján adták át. A díjat 1991-ben alapították, először 1992-ben adták át, 2002-ben szűnt meg.).

Elismertség

MÚOSZ Aranytoll (1984).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2021