Kétly Károly, 1897-től csurgói; 1913-tól br.
orvos, belgyógyász
Kétli Károly
Született: 1839. szeptember 14. Fehérvárcsurgó, Fejér vármegye
Meghalt: 1927. február 19. Budapest
Temetés: 1927. február 21. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Sz: Kétli György, a Károlyi grófok csurgói uradalmi intézője, Hof Karolina. F: Szigligeti Anna (1841–1909), Szigligeti Ede (1814–1878) író és Sperling Franciska leánya. Fia: Kétly László (1873–1936) orvos, belgyógyász; ill. Kétly István (1874–1912) jogász, Kétly Károly (1879–1946) miniszteri tanácsos, Kétly Endre (1882–1924); leánya: csíkdelnei Csathó Imréné Kétly Aranka (1875–1928) és Kétly Anna (1877–1921).
Iskola
A pesti és a bécsi tudományegyetemen tanult, a pesti tudományegyetemen orvostudori okl. szerzett (1863), majd Schordann-ösztöndíjjal Bécsben, Berlinben és Heidelbergben ideggyógyászati és elektroterápiai kutatásokat folytatott (1868–1870). A „villámgyógyászat” (= elektroterápia) tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1870), az MTA tagja (l.: 1897. máj. 6.).
Életút
A pesti tudományegyetem Belgyógyászati Klinika egy. tanársegéde (1864–1884), és magántanára (1870–1884), egyúttal a pesti, ill. a budapesti Szent Rókus Kórház rendelőintézeti orvosa (1871–1877), belgyógyász osztályvezető főorvosa (1877–1889). A budapesti tudományegyetemen a belgyógyászat c. ny. rk. tanára (1884–1889), ny. r. tanára és az I. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója (1889–1913); közben az egyetem rektora (1902–1903).
A belgyógyászat szinte minden területével foglalkozott, jelentősek az idegrendszer, elsősorban az arcideg megbetegedéseivel kapcsolatos vizsgálatai. Az elektromos gyógykezelés egyik magyarországi úttörője. A hazai orvosképzés, ezen belül a belgyógyászképzés kérdéseit is vizsgálta.
A század elején a hamvasztásos temetések kezdeményezője. Úgy vélte, hogy a hamvasztás az egyház elveivel nem ellenkezik, közegészségügyileg feltétlenül kívánatos, mert vannak olyan baktériumok, amelyek a földben évtizedek múlva is fertőzőkké válhatnak (pl.: a lépfene), továbbá a kolumbáriumok maradandóbbak a temetőknél.
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, feleségével közös sírban, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) temetőben nyugszik. Emlékbeszédét az MTA részéről Vámossy Zoltán tartotta. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Gyakran és szívesen tartózkodott Balatonfüreden, a fürdőkultúra nagy barátja, a füredi Anna-bálok állandó résztvevője, a füredi szanatórium tanácsadója volt. Szobra Balatonfüreden, a Gyógy-tér alatti rózsaligetben (terméskőből emelt támfalon, márvánnyal szegélyezett bronz dombormű, 1928) látható, de a városban utcát is elneveztek róla.
Elismertség
A Budapesti Orvosegyesület titkára, alelnöke (1889–1893), elnöke (1893–1897). Az Országos Orvosszövetség alapító elnöke (1897-től). A balatonfüredi Orvosi Tanács elnöke.
Szerkesztés
Az Országos Halotthamvasztó Egyesület alapító elnöke (1906-tól) és a Halotthamvasztás c. lap alapító szerkesztője.
Főbb művei
F. m.: Villámgyógyászati tanulmányok. (Orvosi Hetilap, 1870 és külön: Pest, 1870)
A gyermekhűdés. – Paralysis infantilis. (Bp., 1874)
Az idegrendszer némely rendes és beteges működéséről. (Népszerű természettudományi előadások. Bp., 1881)
Kórodai tanulmányok az arczideg bántalmairól. (Bp., 1886)
A mellhártyalobokról, különös tekintettel az aetiológiára és a therápiára. (Klinikai füzetek. Bp., 1891)
A belgyógyászat kézikönyve. I–VI. köt. Írta többekkel. Szerk. Bókay Árpáddal és Korányi Frigyessel. (Bp., 1894–1900)
A dobhúr – chorda tympani – kór- és élettani viszonyai klinikai megfigyelések alapján. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1898. márc. 14.; megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1898)
Folytatólagos közlések a gerinczvelősorvadás kezelésére nézve. (Orvosi Hetilap, 1901 és külön: Bp., 1901)
Az idegrendszer betegségei. Kétly Lászlóval. (Magyar Orvosi Vademecum. II. köt. 2. rész. Bp., 1902)
Emlékbeszéd Laufenauer Károly l. tag felett. (Orvosi Hetilap, 1902 és külön: MTA emlékbeszédek. Bp., 1902)
A villamosság az orvosgyakorlatban. A XII. szünidei orvosi cursus megnyitó előadása. (Orvosi Hetilap, 1906 és külön: Bp., 1906)
A tuberculosisról. A XIII. szünidei orvosi cursus előadása. (Orvosi Hetilap, 1907 és külön: Bp., 1907)
Heveny ál-nyúltvelőbénulás és nyúltvelőbénulás egy-egy esete. (Orvosi Hetilap, 1908)
A belorvostannak és sebészetnek egymáshoz való viszonyáról. Balassa-előadás. (Orvosi Hetilap, 1909 és külön: Bp., 1909)
A hastyphus kezelése. (Orvosképzés, 1911)
A pleuritisekről. K. K. előadása 1912. júniusban, az orvostovábbképző tanfolyamon. (Budapesti Orvosi Ujság, 1912 és külön: Bp., 1912)
Megjegyzések a rheumás arcidegbénulás kóroktanához. (Orvosképzés, 1912)
Elsődleges, túltengéses biliaris májcirrhosis. (Orvosképzés, 1914)
ford.: Gerhardt, Karl: A gyermekbetegségek tankönyve. A 2. átd. kiad. után ford. Torday Ferenccel. (A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára. 18. Pest, 1872).
Irodalom
Irod.: Méltóságos csurgói br. K. K. egyetemi tanár úrnak 50 éves doktori jubileumára. Írták tisztelői s tanítványai. (Bp., 1913)
Halálhír. (Budapesti Hírlap, 1927. febr. 20.)
Dalmady Zoltán: K. K. (Budapest Orvosi Újság, 1927)
Vámossy Zoltán l. tag beszéde csurgói báró K. K. l. tag ravatala előtt. (Akadémiai Értesítő, 1927)
Tornai József: K. K. (Gyógyászat, 1927)
Wenhardt János: K. K. (Orvosi Hetilap, 1927; és A Szentkirályi utcai Belgyógyászati Klinika. Bp., 2000)
Somogyi Helikon. (Kaposvár, 1928)
Bartha István–Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig. 1899–1941. (Bp., 1941)
Somogyi életrajzi kislexikon. (2. bőv. kiad. Kaposvár, 1981)
Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
Gudenus János: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. I–V. köt. (Bp., 1990–1999)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Vértes László: Veszprém megye Balaton-partjának orvostörténelméből. (Bp., 1999)
Leel-Össy Lóránt: A magyar neurológusok és neuropatológusok almanachja. 1800–2000. (Debrecen, 2001).
Megjegyzések
Lexikonok téves születési helye: Csurgó (Somogy megye). Valójában Fehérvárcsurgón (Fejér megye, Móri járás) született. Ott volt gr. Károlyi József kastélya és uradalma, ahol intézőként dolgozott Kétli György, Kétly Károly édesapja!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2015
