Kislégi Nagy Dénes
szociológus, közgazdász, statisztikus
1928-ig Nagy Dénes, kislégi
Született: 1884. június 21. Titel, Bács-Bodrog vármegye
Meghalt: 1984. augusztus 28. Pécs
Család
Sz: Nagy Kálmán (1854–1891) jogász, újságíró, Titel szolgabírója, remmingsheimi Hipp Ilona (1863–). Apja korai elvesztése után anyja szüleihez költöztek Palánkára, miután anyai nagyapja is elhunyt családja Szegeden és Budapesten élt. F: 1932-től Schara Szerafin (1890–1972).
Iskola
A budapesti református gimnáziumban éretts. (1902), a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1907), görög–latin szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1908), a párizsi Sorbonne-on filozófiát és társadalomtudományokat tanult (1908–1909), a budapesti tudományegyetemen államtudományi doktori okl. szerzett (1913). Az emberi munka bölcselete tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1932), a közgazdaság-tudományok kandidátusa (1955), a filozófiai (szociológia) tudomány doktora (1971).
Életút
A budapesti V. kerületi Markó utcai állami gimnázium h. (1910–1912), r. tanára (1912–1914); közben a London School of Economics-on (1913) és Párizsban ösztöndíjas (1914). A budapesti VIII. kerületi állami gimnázium r. tanára (1914–1915), majd az I. világháborúban, a bécsi Hadügyminisztérium Sajtóosztályán szolgált (1915–1918). A Társadalomtudományok Szabadiskolájának előadó tanára (1911–1918), titkára (1918). A Közélelmezési Minisztérium gazdaságpolitikai előadója (1918–1922), osztályvezetője (1922–1926); közben a Tanácsköztársaság alatt a Tanárképző Intézetben a szociológia r. tanára (1919). A Budapesti Kereskedelmi Akadémia óraadó (1926–1928), r. tanára (1928–1942). A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Elméleti Közgazdaságtan Tanszék magántanára (1932–1942), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Közgazdaság-tudományi Karán a gazdaságpolitika és a statisztika ny. r. tanára (1942–1944), a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen a statisztika és gazdaságpolitika ny. r. tanára (1945–1948). A Pécsi Tudományegyetem ÁJTK Statisztika Tanszéke ny. r. tanára (1948–1952), egy. tanára (1952. júl. 1.–1957. aug. 31.) és a Tanszék vezetője (1948–1957).
A modern szociológiai és társadalomtudományi kutatások egyik magyarországi megalapítójaként elsősorban vallás- és gazdaságszociológiával foglalkozott, de gazdaságfilozófiai, statisztikai és pedagógiai kutatói tevékenysége is jelentős. Tudományos pályafutásának kezdetén klasszika-filológusnak és filozófusnak készült, első írásai Alexander Bernát (1850–1927) hatására Platón munkásságát elemezték. Oklevele megszerzése után Párizsban folytatta tanulmányait, ahol érdeklődése Émile Durkheim (1858–1917) hatására a modern szociológia felé fordult, de rendszeresen látogatta Henri Bergson előadásait is. Hazatérése után beiratkozott a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karára, s kezdetben könyvismertetésekkel, majd kisebb dolgozatokkal, rendszeresen publikálni kezdett – többek között – a polgári radikális Huszadik Század c. folyóiratba, és belépett a Társadalomtudományi Társaságba. A társaság delegátusaként részt vett az emberi fajok első egyetemes kongresszusán (Londonban, 1911 nyarán), ill. előadás-sorozatot tartott a Társadalomtudományok Szabadiskolájában (az 1911–1912-es tanévben). Újabb oklevele megszerzése után Londonban és Párizsban egészítette ki szociológiai és gazdasági ismereteit (Londonban Leonard Trelawny Hobhouse és Sidney és Beatrice Webb hallgatója: 1913–1914). Az 1910-es években már különböző tanfolyamokon előadásokat tartott a társadalomtudományok legújabb eredményeiről és módszereiről, Szabó Ervin megbízásából Herbert Spencert fordított, valamint jelentős szerepet vállalt a Társadalomtudományok Szabad Iskolája szervezésében (1918–1919). A Tanácsköztársaság idején r. tanárrá nevezték ki, a bukás után eljárást kezdeményeztek ellene (a fegyelmi eljárás megfosztotta ugyan katedrájától, de folytathatta minisztériumi pályafutását). Tapasztalatai alapján elsők között ismertette meg Magyarországon Durkheim nézeteit, Durkheim alapján megírt első műve (Bevezetés a szociológiába, 1922) a magyarországi szociológiai irodalom klasszikusa.
Az állami szolgálatból kilépve figyelme középpontjába elsősorban közgazdasági, gazdaságelméleti és statisztikai kérdések kerültek. Jelentős eredményeket ért el a különböző gazdasági irányzatok filozófiai elemzése terén, mint polgári demokrata gondolkodó élesen bírálta a marxizmuson alapuló kollektivizmust és a gazdasági individualizmust is. Többször is visszatért Durkheim egyes megállapításaihoz, amelyek közül különösen értékes az öngyilkosságra vonatkozó elemzései. Pécsett és Kolozsvárott egyetemi tanárként a korszak gazdasági jelenségeit (pl. korporatív gazdaság) elemezte és számos egyetemi jegyzetet, több kisebb gazdasági monográfiát írt. A II. világháború után még néhány évig Kolozsvárott tevékenykedett, a magyar nyelvű oktatás fokozatos ellehetetlenülése után repatriált, Pécsett telepedett le, visszatért a pécsi egyetemre a statisztika tanszék élére.
Emlékezet
Nagy Dénes néven született, s mivel a Fővárosi Könyvtárban is volt egy Nagy Dénes nevű könyvtári őr, aki szintén írt közgazdasági dolgozatokat 1928-tól Kislégi Nagy Dénes néven közli írásait (névrokona pedig Marosi Nagy Dénes néven publikált tovább!). Kisléghy Kálmán, ill. Kisléghy Mária álnéven angol nyelvű klasszikus és lektűr szépirodalmi műveket is fordított.
Elismertség
A Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára (1934–1944). A Rotary Klub titkára.
Szerkesztés
A Közgazdasági Szemle segédszerkesztője, szerkesztője (1921–1944).
Főbb művei
F. m.: Beszédek a szerelemről. A platoni erosról. Monográfia és egy. doktori értek. is. (Bp., 1907)
Az emberfajok első egyetemes kongresszusa. (Huszadik Század, 1911)
A vallásos élet elemi formái. Durkheim Emil vallásszociológiájáról. – A kísérleti lélektan válsága. (Huszadik Század, 1912)
Az emberi munka bölcseletéhez. (Közgazdasági Szemle, 1916–1917)
Újabb kutatások az állati lélekről és alkalmazásuk a nevelésre. (Huszadik Század, 1917)
Durkheim szociológiája. (Népművelés, 1918 és külön: Bp., 1918)
Új irányok a közgazdaságtanban. (Közgazdasági Szemle, 1918)
Vallás és forradalom. – A szociológiai műveltség fontossága a pedagógiában. (Huszadik Század, 1919)
A kártya. (Független Szemle, 1921)
Bevezetés a szociológiába. Kismonográfia. (Szabad Iskola. 3. Bp., 1922)
A marxizmus bírálata. (Magyar Munkás Szemle, 1923)
Filozófia a közgazdaságtanban. (Közgazdasági Szemle, 1926)
A tudományos gazdaságpolitika alapvetése. (Budapesti Szemle, 1928)
A magyar búza minősége, ára és értékesítése. A Magyar Közgazdasági Társaság ankétja. Sajtó alá rend. (Közgazdasági Könyvtár. 9. Bp., 1930)
Az emberi munka bölcselete. Monográfia. (Közgazdasági Könyvtár. 10. Bp., 1930)
Az öngyilkosság okairól. (Közgazdasági Szemle, 1932 és külön: Bp., 1932)
A gazdasági individualizmus válsága. (Közgazdasági Szemle, 1933)
Házadómentesség és lakásgazdálkodás. A Magyar Közgazdasági Társaság tanácskozmánya. Sajtó alá rend. (Közgazdasági Könyvtár. 16. Bp., 1934)
Mandeville meséje a méhekről. (Navratil Emlékkönyv. Ünnepi dolgozatok Navratil Ákos születésének 60. évfordulójára. Bp., 1935 és külön: Bp., 1935)
A jegybank szerepe a gazdasági életben. Tanulmány. (Kecskemét, 1936)
Az univerzalizmus gazdasági kategóriái. (Ünnepi dolgozatok Balás Károly és Heller Farkas születésének 60. évfordulójára. Bp., 1937 és külön: Bp., 1937)
Univerzalizmus. Spann Otmár bölcseletei és gazdasági tanai. Monográfia. (Közgazdasági Könyvtár. 21. Bp., 1938)
Bevezető a közgazdaságtanba. Tizenöt rádióelőadás. (Tudományos Gyűjtemény. 36. Pécs, 1939)
Híres kereskedők. Életrajzok. (Tébe Könyvtár. 105. Bp., 1940)
A korporatív gazdaság alapelvei. (Pannonia, 1940 és külön: Pécs, 1940)
Az állam és a bölcs. (Debreceni Szemle, 1940)
Le commerce extérieur de la Hongrie depuis la crise mondiale. (Nouvelle Revue de Hongrie, 1940)
Széchenyi gazdaságpolitikája. (Társadalomtudomány, 1941 és külön: Bp., 1942)
Pálosi Ervin emlékezete. A kolozsvári m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Karán, 1942. szept. 28-án tartott székfoglaló előadása. (Gazdaságpolitikai Könyvtár. 1. Kolozsvár, 1942)
Agrárpolitika. K. N. D. előadásai alapján összeáll. Incze Miklós és Kólya István. (Kolozsvár, 1942)
Iparpolitika. K. N. D. előadásai alapján összeáll. Incze Miklós és Kólya István. (Kolozsvár, 1943)
A gazdasági elméletek története. Egy. jegyz. (Kolozsvár, 1943)
Beszélgetés egy eke mellett. Közgazdasági kérdések ismertetése könnyű formában. (Bp., 1943)
A gazdaságpolitika tudományelméleti helyzete. (Közgazdasági Szemle, 1943 és külön: Bp., 1943)
Bevezetés a statisztikába. Egy. jegyz. (Kolozsvár, 1944)
Világnézet és gazdasági stílus. K. N. D. előadása 1944. márc. 29-én. (Közgazdasági Szemle, 1944 és külön: Bp., 1944)
Pénzromlás és árszínvonal. (A Szabad Egyetem kiadványa. Kolozsvár, 1946 és a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Jogi és Közgazdaság-tudományi Karának ismeretterjesztő kiadványai. I. köt. 2. Kolozsvár, 1946)
Bevezetés a közgazdaságtanba. Egy. jegyz. (Kolozsvár, 1946)
A közgazdaságtan oktatásának módszeréről. (Társadalomtudományi tanulmányok. 2. Kolozsvár, 1946)
A közgazdasági eszmék története. Egy. jegyz. (Kolozsvár, 1948)
Társadalmi statisztika. Egy. jegyz. (Kolozsvár, 1948)
Durkheim a demokráciáról. (Huszadik Század, 1948 és külön: Bp., 1948)
Bevezetés a statisztikába. K. N. D. egyetemi tanár előadásai. Egy. jegyz. (Pécs, 1949)
A fegyelem szociológiája. (Huszadik Század, 1949)
Bevezetés a politikai gazdaságtanba. Egy. jegyz. (Pécs, 1950)
Bevezetés a statisztikába. Egy. jegyz. Schneller Károllyal és Theiss Edével. (Bp., 1952)
Statisztika. Egységes jegyz. Schneller Károllyal és Theiss Edével. (Bp., 1952; 2. kiad. 1953)
A statisztikai megismerés természete. Kand. értek. (Bp., 1954)
A statisztika fogalma és tárgya. (Statisztikai Szemle, 1954)
A statisztikai mérés. (Statisztikai Szemle, 1955)
A statisztikai csoportosítás logikai alapjai. (Statisztikai Szemle, 1956)
Quètelet átlagemberéről. (Statisztikai Szemle, 1957)
Népességtan. (Demográfia, 1960 és külön: Bp., 1960)
Népességtan Malthus előtt. (Demográfia, 1962 és külön: Bp., 1962)
Marx sajtópere. (Jogtudományi Közlöny, 1964)
Az ifjú Engels verseiből. (Jelenkor, 1964)
Az ifjú Engels találkozása a szabad gondolattal. (Világosság, 1964)
T. S. Eliot magyarul. (Jelenkor, 1966)
Az incestus tilalma. Szociológiai adalékok egy büntetőjogi problémához. (Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata, 1967)
Émile Durkheim és iskolája. Doktori értek. (Bp., 1970)
A fiatal Engels verseiből. (Világosság, 1970)
Két Durkheim-mű. (Magyar Pedagógia, 1972)
A moustier-i ember vallása. (Világosság, 1973)
Erkölcs, jog és állam Durkheim szociológiájában. (Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből. 4. Szerk. Szotáczki Mihály. Pécs, 1974)
Engels szatirikus eposza: „A hit diadala.” (Világosság, 1974)
Életpályám emlékei. Visszaemlékezések. (A Pécsi Tudományegyetem kiadványa. Pécs, 1979)
Durkheim szociológiája. A doktori értek. átd. kiadása. (Pécs, 1982)
ford.: Spencer, Herbert: A katonai és iparos társadalmak szociológiája. Ford. Nagy Dénes néven. (Természet és Társadalom. 6. Bp., 1919)
Ricardo, David: A közgazdaság és adózás alapelvei. Ford. (A Magyar Közgazdasági Társaság kiadványa. Bp., 1940)
Marx–Engels: A német ideológia. Ford. (Bp., 1952; 2. jav. kiad. 1960; 3. kiad. 1974)
Ricardo, David: A közgazdaság és adózás alapelvei. Ford. K. N. D., a fordítást átd. Bilek Rudolf. A bevezető tanulmányt írta Mátyás Antal. (Bp., 1954)
Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok. Ford. (Bp., 1962)
Marx: Vogt úr. Ford. (Bp., 1966)
Dunham, Barrows: Hősök és eretnekek. A gondolkodás politikai történetéből. Ford. 3 táblával. (Bp., 1968)
Marx: A démokritoszi és epikuroszi természetfilozófia különbsége. Ford. (Bp., 1969)
Az ifjú Engels levelei. A bevezetést írta Skambraks, Hannes. Ford. (Bp., 1970)
verseskötetei Kisléghy Kálmán néven: Hódolat. Versek. (Bp., 1927)
Vasárnapok. Versek. (Bp., 1930)
Százévesen Válogatott versek. Kislégi Nagy Dénes néven, az előszót írta Földvári József. (A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem kiadványa. Pécs, 1984)
ford. Kisléghy Kálmán, ill. Kisléghi Kálmán néven: Orczy Emma: Lady Molly kalandjai. Detektív történetek. Ford. (Magyar Könyvtár. 878–879. Bp., 1925?)
Doyle, Sir Arthur Conan: A pesti ezüst fokos és egyéb történetek. Ford. (Magyar Könyvtár. 895–896. Bp., 1925?)
Mark Twain: Az ellopott fehér elefánt. Elbeszélés. Ford. (Magyar Könyvtár. 908–910. Bp., 1925?)
Horler, Sydney: A szerencse lovagja. Regény. I–II. köt. Ford. (Pesti Hírlap Könyvek. 184–185. Bp., 1931)
Yore, Clement: A kártyás fia. Regény. Ford. (Pesti Hírlap Könyvek. 356. Bp., 1934)
Wright, Willard Huntington: A Greene-gyilkosság. Bűnügyi regény. Ford. (Az Athenaeum detektív és kalandor regényei. Bp., 1937)
Doyle, Sir Arthur Conan: A pesti ezüst fokos és egyéb történetek. Ford. (Új kiad. Bp., 2005)
Kisléghy Mária néven: Cody, Stone: Az öt bitang. Regény. Ford. (Pesti Hírlap Könyvek. 466. Bp., 1936)
Hardy, Stuart: Vadnyugati bosszú. Regény. Ford. (Pesti Hírlap Könyvek. 516. Bp., 1937)
Muir, Augustus: A vörösszegfűs kémnő. Regény. (Pesti Hírlap Könyvek. 584. Bp., 1939).
Irodalom
Irod.: A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
A m[agyar] kir[ályi]. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Az egyetem 25 éves fennállása alkalmából írta és szerk. v. Szabó Pál. (Pécs, 1940)
Ulbrichné Ács Magda: K. N. D. kandidátusi disszertációjának vitája. (Közgazdasági Szemle, 1955)
Romániai magyar irodalmi lexikon. I–VI. köt. (Bukarest, 1981–2010)
Trócsányi László: K. N. D.: Életpályám emlékei. Visszaemlékezések. (Jogtudományi Közlöny, 1984)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1984. aug. 29.)
A 100 éves K. N. D. tudományos, oktatói és költői életművéről. Szerk. Ádám Antal. (Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata, 1985)
Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. Emlékkönyv. I–II. köt. Összeáll. Gazda István. (Piliscsaba, 1997)
Pécs lexikon. I–II. köt. Főszerk. Romváry Ferenc. (Pécs, 2010).
Megjegyzések
Marx és Engels műveinek fordításai többségében a fordító megnevezése nélkül jelentek meg!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2015
