Az Úrnak 1823. évében, a rugbyi iskola egyik mérkőzésén, William Webb Ellis karjaiba vette a labdát, futott vele, így közelítette meg az ellenfél kapuját. A felháborodott játszótársak megtámadták és leteperték a szabálytalankodót. Ebben a pillanatban egy új játék született meg: a rögbi.

Az alapító W. W. Ellis „érdemeit” emlékkő őrzi Rugbyben.

Cambridge és Rugby. Harc a hegemóniáért

A modern sportok szülőhazája Anglia, pontosabban az angol egyetemek. De a szigetországban is, egészen a 19. század 40-es éveiig ismeretlenek voltak az egyetemek és iskolák közötti mérkőzések. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy minden egyetem és „college” sajátos futballt, pontosabban sajátos, a mai labdarúgáshoz és a rögbihez közelítő labdajátékot játszott.

A „fordulat éve” 1846 volt. Westminster egyeteme ebben az évben hívta ki – ma úgy mondanánk, hogy „barátságos mérkőzésre” – Cambridge válogatottját. Ahhoz azonban, hogy a két egyetemi csapat össze is mérhesse tudását, meg kellett állapodni a szabályokban. Sajnos az első, ún. cambridge-i szabályokat nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy határozottan tiltották a labda kézzel való továbbítását! W. W. Ellis „találmánya” 1846-ban feltehetően már számos egyetemen ismert lehetett. Valószínűleg 1823 előtt is ismert volt a labda kézzel való érintése, a Rugby iskola újdonsága az volt, hogy 1823-tól a támadó játékos nemcsak hozzáért a labdához, de meg is ragadta, karjaiba is vette azt és így szaladt az ellenfél kapuja felé. Az első cambridge-i szabályok ezt a „labdával való szaladást” tilthatták el. A következő évtizedekben, Angliában sorra alakultak futballklubok. Az első 1855-ben jött létre Sheffield Football Club néven.

Az első évtizedekben – egészen 1862-ig – még nagyon kevés szabályt állítottak fel. A legtöbb egyesület húsz főben maximálta az egy mérkőzésen egyszerre pályán lévő játékosai számát. Megállapították, hogy a találkozót az a csapat nyerte, amelyik a mérkőzésen több gólt ért el, ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges volt a ‚gól’ fogalmának tisztázása. A gól (goal) szó az angol nyelvben mind a mai napig elsősorban ‚célt’ jelent. A futball célja az volt, hogy a labdát minél többször ‚célba juttassák’, vagyis gólt érjenek el. ‚Gól’ pedig az volt, ha a labdát a két kapufa között és a felső szalagléc alatt rúgták a kapuba. (Felsőlécet csak 1875-től, hálót csak 1890-től használtak.) A ‚gól’ fogalmának meghatározása, minél pontosabb tisztázása különösen jelentős volt! Korábban a futballmérkőzéseken nem limitálták a kapuba juttatható labda magasságát. Bármilyen magasságú labda ‚gólnak’ számított, ha a két kapufa között esett a kapuba. A rögbiben mostanság sincs felső keresztléc, a rögbikapu a H betűhöz hasonlít.

A két játék végleges szétválásának éve 1863. Egy évvel korábban Edward Thring átdolgozta a cambridge-i szabályokat, illetve kiegészítette azokat az azóta, a legtöbb egyetemen általánosan elfogadott változtatásokkal. A Thring-féle átdolgozott szabályokat vitatták meg 1863-ban, a londoni szabadkőműves borkimérésben (Freemason’s Tavern). Cambridge határozottan ellenezte a Rugby iskolából kiinduló „új” szabályokat. Sőt már nemcsak a labdával való szaladást, de a labdának kézzel vagy karral való érintését is elvetette. A sporttörténeti vita eredménye az lett, hogy 1863. október 26-án megalakult a világ legelső labdarúgó-szövetsége, a Football Association (F. A.), amelyik december 1-jén kiadta a labdarúgás legelső szabályait is (Rules of the Football Association). A szétválás ezzel véglegessé vált, hisz a Rugby iskola szabályait követő jelentősebb klubok, pl. a Blackheath Club vagy az 1869-ben alakult Richmond Football Club nem csatlakoztak a szövetséghez, jóllehet néhányan közülük a nevükben ragaszkodott a ‚football’ elnevezéshez. A mai labdarúgást mindenesetre 1863-tól kezdve „association footballnak” nevezték megkülönböztetésül a „rugby footballtól.” Az 1869-ben megalakult Oxford University Rugby Football Club volt az első rögbiklub, amelyik már elnevezésében is hangsúlyozta ezt a különbséget. A Football Association-höz nem csatlakozó, a Rugby iskola szabályait követő iskolák és klubok válaszul 1871. január 26-án az előkelő Regent Street Pall Mall éttermében találkoztak és megalapították a Rögbi Szövetséget (Rugby Football Union). A két sportág ettől kezdve külön utakon fejlődött.

A Football Association – az angolok mind a mai napig így hívják saját labdarúgó-szövetségüket – ugyanabban az évben, amikor megalakult a Rugby Football Union kiírta az első szövetségi kupát, az FA-kupát hangsúlyozottan csakis azon futballklubok számára, akik az association football szabályait követték! A szövetség tagjai számára kiírt FA-kupa (ami nem azonos az Angol Kupával!) a labdarúgás legrégebbi kupasorozata, s mostanság is a szigetország egyik legjelentősebb labdarúgó-eseménye. Válaszul, még mindig ebben a mozgalmas 1871-es évben, találkozott egymással Anglia és Skócia rögbicsapata. Ez volt a világon az első országok közötti válogatott sportmérkőzés. Az újabb válasszal is csak egy évet kellett várni: 1872-ben szintén a két ország között zajlott le a világ legelső válogatott labdarúgó-mérkőzése. (Az eredmény 0:0 volt.) Láthatjuk, hogy az 1870-es években mindkét futballsport képviselői igyekeztek a két játék közötti különbségeket markánsan hangsúlyozni, a két, megszülető „régi-új” sportág újabb és újabb versenytípusokkal (kupameccsek, válogatott találkozók) próbált minél több sportegyesületet megnyerni a saját szabályaik szerinti futballjátéknak. A következő években sorra alakultak Skóciában, Walesben és Írországban mind a labdarúgó-, mind a rögbiszövetségek. Végül 1875-ben átdolgozták a „rugby football” szabályait, kialakultak a mai rögbi sportág szabályai: a játékosok számát 20-ról 15-re csökkentették, meghatározták a labda és a kapu méreteit, kialakultak a mai pontozás előzményei.

Magyar futballősök

Kosztovits Lászlónak nagyon sokat köszönhet a 19. század derekán fejlődésnek indult magyar sportélet. Kosztovits 1877–1878-ban Angliában járt, ott látott először „vasparipát.” A derék szabadkai sportember kint egy angol Bicycle Club elnöke lett, s mikor 1879-ben visszatért szülővárosába, magával hozott egy magasvelocipédet. Kosztovits nevezte el ezt a furcsa, „kangaroo-szerű járművet” kerékpárnak. A szabadkai sportférfiú azért is jelentős, mert évtizedekkel későbbi visszaemlékezése szerint nemcsak az első kerékpárt hozta haza, de az első futball-labdát is! Kosztovits azt állította, hogy barátainak kirándulásai közben gyakran javasolta, hogy futballozzanak, ám társai idegenül tekintettek az újfajta labdajátékra. Hogy ki hozta Magyarországra az első futball-labdát, és hogy hol játszottak először labdarúgást Magyarországon, ez utólag nehezen deríthető ki. Egyesek szerint Stobbe Ferenc, mások szerint az Angliában élt Charley Löwenrosen, megint más elképzelések szerint a Svájcból hazatért Ray Ferenc volt az úttörő. Az azonban tény, hogy a futballjáték első hazai leírása 1879-ből származik.

A mindössze 22 éves Molnár Lajos könyvét az Athletikai gyakorlatokat abban az évben írta, amikor Kosztovits László hazatért Angliából az első kerékpárral és az állítólagos első futball-labdával. A szerzőt adatokkal gróf Esterházy Miksa, a Magyar Athletikai Club (MAC) megalapítója látta el, az angol terminológia magyarításában Szokolay Kornél segédkezett.

A „rugdalóról”, vagyis a futballról Molnár megállapította, hogy a legrégebbi angol játékok egyike. Angliában e „mozgalom” olyannyira elterjedt, hogy a futball a krikett mellett jelenleg a legnépszerűbb játék. Molnár Lajosnak friss információi voltak, amikor megállapította, hogy a futball két csoportra oszlik. Az egyik csoport a híres Rugby iskola vezetése alatt „a labda utáni szaladást és kapkodást” megengedte, míg a másik csoport „a labdának kézzeli érintését és a labdával való szaladást” tiltotta. Molnár arról is tudott, hogy Angliában Association néven „Football-szövetkezés” jött létre, amely a fent említett második csoport fő elveit vallotta magáénak. Az 1879-ben már nyolc éve működő Rugby Football Unionról viszont még nem tudott. A „rugdaló” szabályai szerinte „correctebbek”, a „rugby football” szabályait nem részletezte, csak annyit állapított meg a másik játékról, hogy a „rugby footballban” „a játszás gyakran verekedéssé fajult.” Molnár tehát ismerte és megkülönböztette az Angliában dívó kétféle futballjátékot, leszögezte, hogy ő az association szabályokat ismerteti.

Ezek után a futball-labdáról írta azt, hogy tojásalakú, míg szerinte a rögbilabda golyóra emlékeztet! A félreértések elkerülése végett még rajzon is bemutatta az ovális futball- és a gömbölyű rögbilabdát! A játék leírása is inkább a rögbire, mint a futballra emlékeztet. A játék – Molnár Lajos szerint – egy „helybőli rúgással” kezdődik a játszótér közepétől. Az ellenfél tíz yardnyira közeledhet addig, amíg a labdát el nem rúgják. Miután a kapitány elrúgta a labdát, társaival utána szalad, „hogy tovarúgják és keresztülröptessék az ellenfél korlátján” (értsd: kapuján). Molnár tud felsőrészről vagy szalagról, amelyik útját állta a magas lövéseknek, de a pálya ábráján nem szerepelt keresztléc, a korlát H alakú, akárcsak a rögbiben. Molnár leírta ugyan, hogy „a futball lábbal rugatik és nem kézzel dobatik”, de a játék ismertetésében többször szólt arról, hogy „a tovaröpülő labda megfogatik.” Ha a játékos elkapta a labdát (!), következhet a „szabad rúgás”, amely lehet helyből rúgás (place-kick) vagy pedig „oly rúgás, mely előtt a labdát kezünkből lehullatjuk” (drop-kick), s mielőtt a talajt érintené, elrúgjuk. A Molnár által leírt szabadrúgás nem szabálytalanságot büntetett! A rúgó játékba hozta a labdát, amit „a szerencsés fogó” megfogott, sarkával vonalt húzott és következhetett a „czélrúgás.”. Más rúgás után – társaitól követve – a játszó utána szaladt a labdának az ellenséges táborba. Ha az ellenfél útját állotta a guruló footballnak mindkét csapat körülvette a labdát, ilyenkor minden egyes labdázónak az a törekvése, hogy elrúgja a labdát. Ez a játéknak a legélénkebb momentuma és sokszor valódi tolongással végződik! A játékrész a korabeli scrummage leírása, ami a mai rögbiben tolongást jelent, rendkívül érdekes, hogy a szerző már 125 évvel ezelőtt használta a mai fogalmat. Molnár azonban nem ismerte pontosan a korabeli sportkifejezéseket. Leírta a tolongást, de azt is hozzátette, hogy a Rugby iskola játékaiban „ezen alkalom a tüzes ifjúság által felhasználtatik, hogy egymást szándékosan megrúgják, s a játszás verekedéssé fajul.” A játék „phasisai” Molnár szerint: a labda elrugatik, majd a labda megfogatik, s a szerencsés fogó vonalt húzván egy szabadrúgással vagy egy célrúgással a labdát tovaröpíti vagy a játékosok egymás útját állják, s a tolongásból a labda visszahozatik vagy visszadobatik a játékba. Ismer célvonalakat (goal-lines) és határvonalakat (touch-lines), a célvonalakat a célőrzők (goal-keepers) védik. Mindkét tábor törekvése egyrészt, hogy megvédje saját célkorlátját másrészt, hogy a labdát az ellenfél korlátján keresztülrúgja, vagy a célvonalak mögé helyezze! Ugyanakkor leszögezte, hogy egy-egy tábor 11–11 főből állt, s azt is közölte, hogy a labdát sem vinni, sem ütni vagy lökni nem szabad, kivételt csak a célőrző képez, aki korlátja megvédésében a labdát elütheti a kezével, de a labdát kézzel vinnie neki sem szabad!

Molnár Lajos sajátos játékot írt le, jóllehet 1879-ben a Thring-féle association football és a Rugby iskolában űzött játék már különvált egymástól. Valószínűleg az Angliából Molnárt információkkal ellátó gróf Esterházy Miksa előtt még nem volt világos a két futballjáték közötti különbség. Mellesleg sok angliai egyesület ‚football’ néven a Rugby iskola szabályait játszotta, más klubok viszont saját futballjátékukat „rugby footballnak” nevezték. (Pl. az 1888-ban megalakított angol futball-liga első bajnoka az a Preston North End volt, amelyik 1880-ban még mint rögbiklub jött létre). Molnár Lajos leírása ennek a bizonytalan állapotnak, két modern sportágnak „in statu nascendi” leírása, ezért páratlanul értékes dokumentum. Mind Esterházy Miksa, mind Molnár Lajos, mind Szokolay Kornél előtt teljesen ismeretlen volt a rögbi- és a futballjáték. Ezért nem lepődhetünk meg azon, hogy még a két labdajáték szülőföldjén sem egészen tisztázott fogalmak előtt honfitársaink teljesen értetlenül álltak. Ezzel magyarázható, hogy első futball-leírásunk inkább a rögbijátékot ismertette, s valószínű, hogy ez az oka annak, hogy a futballfejezet ábráiban a játékosok rögbilabdával játszanak. További kutatómunkát, filológiai erőfeszítéseket igényel az 1863. évi labdarúgó, illetve az 1875. évi átdolgozott rögbiszabályok aprólékos összevetése a Molnár-féle játékleírással.

Végül is nem Molnár Lajos könyve nyomán terjedt el Magyarországon a labdarúgás. Az úttörő munka megjelenése után tizennyolc évet kellett várni 1897. május 9-éig. Ekkor volt az első nyilvános labdarúgó-mérkőzés a Budapesti Torna Club (BTC) két csapata között. De ez már egy másik történet…