pedagógus

(Jászberény, 1824. május 18. – Budapest, 1904. december 28.)

Zirzen Janka kisbirtokos családban született, édesanyja jól képzett bábaasszony volt, aki férje korai halála után igen nehéz körülmények közé került. Ennek ellenére mindent megtett leánya színvonalas taníttatása érdekében: Janka Pesten, majd Egerben tanult jó hírű nőnevelő intézetekben (pl. az egri Tóthné-féle nevelőintézetben).

Tanulmányai befejezése után visszatért Jászberénybe, s szülei házában egy kis magán-nevelőintézetet alapított, majd Jászberény polgárainak meghívására egy leánynevelő-intézetet is fenntartott; amely kisebb megszakítással 1846-tól 1849-ig működött. A forradalom és szabadságharc bukása után 1849–1866-ban a Madarassy, az Eördögh és a Steinitz családoknál vállalt magánnevelői állást. Időközben újabb képesítést szerzett: 1866. áprilisban az angolkisasszonyok pesti tanítóképző intézetét végezte el kitűnő eredménnyel.

A kiegyezés évében, 1867-ben Jászberény magisztrátusa felkérte a helyi felső leányiskola tanítónőjének, ám ezt a megtisztelő megbízást Janka nem fogadhatta el. A népoktatási törvény (1868-as XXXVIII. törvény, amely kimondta az általános, ingyenes és kötelező népoktatást) elfogadása után, ugyanis báró Eötvös József kultuszminiszter kinevezte az újonnan létesített budai állami tanítóképző iskola igazgatónőjének. Zirzen Janka volt az első magyar nő, akit állami iskola vezetésével megbíztak!

Az „első magyar királyi elemi tanítóképezde” 1868. decemberben nyílt meg Budán, mindössze kilenc növendékkel. A rendes tanítás azonban a himlőjárvány miatt, csak 1870-ben indulhatott meg. Az indulás körülményei rendkívül mostohák voltak. Nem volt megfelelő épület, a diákok a dohos Politechnikumban tanultak, nem volt tankönyv, állandó tantestület, és tapasztalatok sem álltak rendelkezésre. Zirzen Janka azonban kiváló szervezőképességének, hallatlan munkabírásának és gyakorlati érzékének köszönhetően néhány év alatt mégis színvonalas intézményt hozott létre.

A népoktatási törvény a 10–16 éves fiúk, illetve a 10–14 éves leányok számára – a népiskola egy, lehetséges folytatásaként polgári iskolát létesített. A polgári iskolával a törvény a középosztály gyermekeit óhajtotta egyszerűbb, gyakorlatiasabb műveltségi színvonalra emelni. A polgári iskolai tanítónők képzése céljából Eötvös utódja, Trefort Ágoston 1873-ban a budai tanítónőképző keretei között polgári iskolai tanítóképzőt létesített. Ennek megszervezésével szintén Zirzen Jankát bízták meg.

Az első polgári iskolai tanítónő-képezdében a tanítás két szakcsoportban folyt: a nyelv- és történelemtudomány, illetve a mennyiség- és természettudományi szakcsoportban. Az első szakcsoportban tanították – többek között – a magyar nyelvtant és irodalmat, a német nyelvet és irodalmat, a magyar nemzeti történelmet, az alkotmánytant, a neveléstant. A második szakcsoportban a tantárgyak között szerepelt a mennyiségtan, a természettan, a természetrajz (= állat- és növénytan), a vegytan és a gazdaságtan. A tantárgyak, a tanterv kidolgozása Zirzen Janka érdeme volt. A képzési idő kezdetben kétéves volt, majd nemsokára három évre emelkedett. Az 1874/75-ös tanévben az elemi iskolai tanítóképezdében 173, a polgári iskolai tanítóképezdében 19, a gyakorló iskolában 54 növendék tanult.

Trefort Ágoston 1875-ben külföldi tanulmányútra küldte Jankát: Bécsben, Párizsban és német városokban ismerkedett a külföldi ipariskolák működésével. Hazatérése után iskolájában bevezette az iparoktatást is: a diákok három éves tanulás után iparos-tanítói oklevelet szereztek. A nőnevelés terén elért érdemeiért 1877-ben Janka átvehette a koronás arany érdemkeresztet (ez a legnagyobb kitüntetés, amelyet ekkor nő átvehetett).

A Zirzen-intézet (a sokszor átszervezett, sok néven, több helyen működő iskolát a közbeszéd csak így hívta) a 19. század utolsó évtizedeiben a magyarországi nőnevelés elismert központjává vált. 1888-ban megnyílt a felsőbb tanítóképző is, ahol felsőbb leányiskolák és tanítóképezdék számára képeztek tanárokat. Zirzen Janka 1896-ban vonult nyugdíjba, ekkor intézete az alábbi szervezeti keretek között működött: hatosztályú felsőbb leányiskola (mint a polgári iskolai tanítónő-képezde gyakorló iskolája); polgári iskolai tanítóképezde; nevelőnőképző (és négyosztályos elemi iskola); tornatanárnő-képző és „nyelvmesternő-képző” tanfolyamok; 120 személyes internátus. Az intézet tehát egy olyan gondosan felépített pedagógiai komplexummá vált, amelyben megtalálhatóak voltak a különböző fokozatú és profilú leányiskolák és tanítónőképző intézetek. Az iskola 1898-ban engedélyt kapott arra, hogy felvegye az Erzsébet Nőiskola nevet.

Zirzen Janka Budapesten hunyt el, síremléke (Bory Jenő alkotása) a Kerepesi Temetőben látható. Szülőházán, Jászberényben, 1929-ben emléktáblát helyeztek el. Emlékét Budapesten (a XII. kerületben) és Jászberényben is utca őrzi. Róla nevezték el továbbá a Jászberényi Tanítóképző Főiskola Zirzen Janka Kollégiumát.

Fontosabb műve: A budapesti magyar királyi állami tanítóképezde ötéves fenállásának története. Budapest, 1874.

Irodalom: György Aladár: Z. J. Vasárnapi Ujság, 1889;

Emlékkönyv Z. J.-nak. Budapest, 1897;

Katonáné Thuránszky Irén: Z. J. emlékezete. Budapest, 1906;

Sáfrán Györgyi: Z. J. és az egységes magyar nőnevelés kezdete. Szeged, 1942;

Császtvai István: Z. J., a magyar tanítóképzés úttörője. Jászkunság, 1955;

Orosz Lajos: A magyar nőnevelés úttörői. Budapest, 1963;

Sugárné Koncsik Aranka: Jász történelmi arcképcsarnok. Jászberény, 1995;

Hegedűs Judit: Z. J. és a tanítónőképzés. Gyermek–nevelés–pedagógusképzés, 2002.