Ádám Emillel gyermekkoromban találkoztam először. A II. világháború után a debreceni születésű karnagy Budapestre költözött, ahol a Pesti Izraelita Hitközség Gimnáziuma énektanáraként folytatta a már addig is jólismert kórusvezetői és zenepedagógusi munkásságát. A fiatal fiúkból és lányokból szervezett hetventagú kórus a Hanoár Hácioni – a Klal Cionista Párt ifjúsági szervezete, élén Herskovits Fábián rabbival – égisze alatt működött, s a mozgalom betiltásáig igen fontos szerepet játszott a zsidó ifjúság nevelésében, a zsidó kultúra népszerűsítésében.

Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy tizenéves szoprán hangú kislányként néha én is felléphettem az általunk csak makhelának nevezett gyermekkórusban. A próbákat a Hollán utcai iskolában tartottuk, sötétkék vászon egyenruhánkban (hulca) rendszeresen felléptünk különböző alkalmi eseményeken, legnagyobb sikereinket a Zeneakadémián arattuk.

Sok év után találkoztunk újra, az Apáczai Csere János Gimnáziumban. Én már ötödéves bölcsészhallgató voltam, s a jónevű belvárosi gimnáziumban hospitáltam, ahol Ádám Emil is tanított. Természetesen megismert, nagyon megörült, mikor meglátott. Sokat beszélgettünk régi dolgokról, eltűnő emberekről – Herskovits Fábián ekkor már régen alijázott. Soha nem felejtem el, amikor elbúcsúztunk, ő azt mondta: „Erna, én az vagyok, aki voltam!“

Ismét sok év telt el. Ádám Emil már Európa-hírű együttesét, a Goldmark-kórust vezette. Az idős karnagy nagyon boldog és rendkívül izgatott volt. Nem hitte volna, hogy kórusával Izraelbe is eljuthat… Tartoztam az emlékének azzal, hogy lexikonszerkesztő fiam figyelmét felhívtam Ádám Emil munkásságára, aki életében oly sok embert tanított meg énekelni, ám hosszú pályafutása alatt oly kevés elismerésben részesült. Miután leánya rendelkezésünkre bocsátotta élete és tevékenysége legfontosabb adatait Ádám Emil elfoglalhatta méltó helyét a Révai Új Lexikona első kötetében.

A rendszerváltás idején, 1990-ben Eliezer Even megkeresett, hogy segítsek újjászervezni a Hanoár Hácionit. Örömmel láttam neki az izgalmas feladatnak, amely azzal is járt, hogy többször is megfordultam Izraelben. Egyik utunk során, a Kfar Glickson kibucban, egy beszélgetés során előkerült egy régi kép. Ádám Emil vezényelt bennünket 1947-ből…

Emléke legyen áldott!