Szabóné Nagy Zsuzsa
Valószínűleg kevesen emlékeznek már Szabóné Nagy Zsuzsára, a Pécsett 1940. január 16-án született kiváló középtávfutónőre, „a magyar Atalantére.” Talán nem érdektelen feleleveníteni ezt a sok kudarccal és nem kevés sikerrel járó klasszikus sportéletutat.
A hagyományosan sikeres életpálya természetesen egy lelkes testnevelő tanár, kiváló nevelő felfedezésével kezdődött. Esetünkben Kamarás Istvánról van szó, aki 1956-ban észrevette, hogy Zsuzsa alkatilag kiválóan alkalmas a középtávfutásra, s a tanár úr elindította hősünket egy mezei futóversenyen, Diósgyőrött. A tanítvány olyannyira szófogadó volt, hogy rögtön meg is nyerte élete első versenyét, sőt egy év múlva, 1957-ben már háromszoros ifjúsági bajnok lett, a mezein kívül 400 és 800 méteren sem talált legyőzőre (60,4 másodperc, ill. 2 perc 20,9 másodperc). Érettségije évében, 1958-ban újra győzött az ifjúsági bajnokságon, ezúttal 800 méteren (2 perc 18,9 másodperc) majd Budapestre költözött és az ELTE-re felvételizett. A folytatás azonban már nem volt ennyire egyértelmű…
Új klubjában, a BEAC-ban megismerkedett Szabó Ambrus mérnökkel, az egyetemi klub későbbi atlétikai szakosztályvezetőjével, 1960-ban összeházasodtak, 1961-ben kisfiúk született. Úgy tűnt, hogy a magyar atlétika egy boldog családanyával lett szegényebb. Zsuzsa életét a családja teljesen kitöltötte, hetente csak kétszer–háromszor edzett, versenyein nem ért el számottevő helyezést. Futott, mert jólesett; futott, mert nem adhatta fel. 1962-ben váratlanul I. osztályú szintet ért el 400-on és 800-on, de a futás ekkor már nem jelentett számára kedves elfoglaltságot, sokkal inkább kínlódást és gyötrelmet! Férje egyéni edzésterveket készített, az eredmények azonban nem javultak jelentősen, közösen úgy döntöttek, hogy az 1963. évi bajnokságra még felkészülnek, aztán szépen csendesen Nagy Zsuzsa elbúcsúzik a versenyzéstől.
Persze az élet a legjobb forgatókönyvíró. Zsuzsa a „búcsúversenyén” Kazi Olga mögött 2 perc 12,4 másodperccel a második helyen végzett, s a nem várt eredmény miatt bekerült az angolok ellen készülő magyar atlétikai válogatottba. A hirtelen jött siker megzavarta Zsuzsa terveit. Ráadásul az angol–magyaron figyelemre méltó eredményt, 2 perc 10,1 másodpercet ért el, ezzel ő lett a válogatott a jaltai magyar–ukrán mérkőzésen is. Valószínű, hogy kevesen emlékeznek nála szívesebben erre a városra, hisz 2 perc 08,8 másodperccel egyéni csúcsot ért el, ezzel az eredménnyel került be a tokiói olimpiai keretbe! Néhány hét alatt az élete alaposan megváltozott!
1964 a sikerek, a beteljesülés éve. Országos csúccsal országos bajnok lett 800 méteren (2 perc 05,4 másodperc), 2. lett 400 méteren és megnyerte a mezei bajnokságot is. Eredményeivel az olimpián egyszerre a legesélyesebb magyar futónő lett, sőt Tokióban sem vallott kudarcot, új országos csúccsal (2 perc 03,5 másodperc) a 4. helyen végzett. Ez, valamint Munkácsi Antónia helyezése – aki 400 méteren szintén a 4. helyen végzett – az olimpiák történetében a magyar futónők legelőkelőbb helyezése. Nem sokkal az olimpia után amerikai meghívót kapott a fiatalasszony. Nagy Zsuzsa az első magyar futónő, aki a tengerentúl fedett pályán versenyezhetett. S illik valamilyen emlékezetes eredménnyel debütálni. Los Angelesben 1965. február 13-án 2 perc 10,5 másodperccel világcsúcsot ért el 880 yardon. A sikeres bemutatkozást újabb meghívó követte. 1966-ban ezúttal Albaquerque-ben 2 perc 08,6 másodpercre javította saját világcsúcsát, sőt a fedettpályás Európa-bajnokságok elődjének számító I. fedettpályás Európa Játékokon is sikert aratott, 800 méteren 2 perc 07,9 másodperccel győzött. A budapesti Európa-bajnokság az utolsó nagy versenye, s szeretne szépen búcsúzni. Terve maximálisan sikerült, hisz 800 méteren 2 perc 03,1 másodperccel új országos csúccsal végzett a 2. helyen, s teljesítménye elismeréseként 1966-ban az év sportolónőjévé választották.
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: Atlétika, 1993