Almási Balogh Pál

Született: 1794. október 20. Nagybarca, Borsod vármegye
Meghalt: 1867. szeptember 11. Pest
Temetés: 1867. szeptember 12. Pest
Temetési hely: Kálvin téri református templom

Család

Fertősalmási előnevű, régi református nemesi családból származott. Nagyszülei: Almási Balogh Dávid és Kardos Krisztina; Kökényesdy Pál és Péczeli Erzsébet. Sz: Almási Balogh Mózes református lelkész, Kökényesdy Erzsébet. Testvére: Almási Balogh Sámuel (1796–1867) nyelvész, filozófus, református lelkész, az MTA tagja, Balogh József (1799–1884) író, matematikus és Balogh Ferenc (1801–). F: 1832-től Ágoston Amália. Fia: Balogh Zoltán (1833–1878) költő, író, festőművész, Almási Tihamér (1838–1907) orvos, író, műfordító és Balogh Albin (1846–1915) református egyháztanácsos, presbiter; leánya: Benyovszky Ödönné Balogh Melanie (1837–1861) írónő. 

Iskola

Alsóbb iskoláit Rimaszombaton végezte (1801–1808), Sárospatakon teológiát tanult (1808–1814), református lelkészi okl. szerzett (1814). Tanulmányait a késmárki jogakadémián folytatta (1814–1817); Késmárkon jogi okl. (1817), Pesten orvostudori okl. szerzett (1823). Doktori disszertációját az agyvelő fejlődéséről és életjelenségeiről írta (1823). Tanulmányai befejezése után hosszabb időt Németországban töltött (1825. ápr. 10.–1825. nov. 17.), ahol megismerkedett Christian Friedrich Samuel Hahnemann-nal (1755–1843), a hasonszenvi gyógyászat megteremtőjével, s többek között Johann Wolfgang von Goethe is fogadta. Az MTA tagja (l.: 1831. febr. 17.; r.: 1835. szept. 14.). 

Életút

A hasonszenvi gyógyászat (homeopátia) alapelve, hogy a hasonló hasonlókkal gyógyíttatik (similis similibus curantur), ellentétben azzal az ókorig visszanyúló hagyománnyal, hogy ellenkező ellenkezőkkel gyógyíttatik (contraria contrariis curantur). A korszak a homeopátia és az allopátia küzdelme, Almási Balogh Pál németországi útján Hahnemann hívévé és a hasonszenvi gyógyászat egyik fő propagátorává vált. A homeopátia az 1830-as években Magyarországon a fénykorát élte; sok nemesi család foglalkoztatott „hasonszenvi orvostudort”, Kossuth Lajos és gr. Széchenyi István is háziorvosának tekintette Almási Balogh Pált, aki 1827. dec. 7-én tartotta első vizitjét Széchenyinél, s 1848. szept. 5-én ő kísérte el Széchenyit Döblingbe. Kossuth Lajos az 1832–1836. évi országgyűlés után Pestre költözött, s 1836 őszén találkozott először Almási Balogh Pállal (ekkor Kossuth tüdejével és gyomrával betegeskedett). Almási, mint homeopata orvos, igen nagy sikerrel gyógyított, s a reformkor egyik legismertebb orvosává vált. Egyúttal elkezdte a magyarországi hasonszenvi gyógyászat megszervezését is: nemzetközi kongresszusokra járt, tanulmányozta a nyugat-európai nemzetek népjóléti és egészségügyi intézményeit. A berlini és a lyoni orvostársaság elsősorban homeopata tevékenységéért tagjává választotta (mindkettő 1834-ben). A Hasonszenvi Orvosegylet alapító tagja, az alapító ülésén pedig jegyzővé választották (1846–1847-ben). Halála előtt néhány évvel, az újjáalakult Homeopata Orvosok Egyesülete elnökéül kérte fel (1865–1867-ben). 

Wigand Ottó könyvkereskedő 1830-ban felhívást tett közzé Tudományi s Mesterségi Közönséges Tár címen. A felhívás nyomán Döbrentei Gábor és Dessewffy József, ill. Bajza József és Toldy Ferenc között hosszas, személyeskedő vita robbant ki Conversations Lexikonper néven. A perhez kapcsolódott Almási Balogh Pál és Bugát Pál (1793–1865) nyelvészeti vitája, amely Almási Agyvelő című – mai szóval élve – lexikon mintaszócikke nyomán alakult ki. A vitába később bekapcsolódott – többek között – Bajza József és Vörösmarty Mihály is. A vita után Almási Balogh Pál jelentős szerepet játszott az első magyar nyelvű lexikon, a Közhasznú Esméretek Tára (1831–1834) munkálataiban, ahová közel 200 szócikket írt és szerkesztett.

 

 A Magyar Tudós Társaság szervezeti keretének kialakítása csak 1830. nov. 17-én történt meg gr. Teleki József elnökletével és gr. Széchenyi István alelnökletével. Az elnökség megalakulása után, 1831. febr. 17-én került sor az első tagválasztó gyűlésre. Érdekesség, hogy Almási Balogh Pált a Nyelv- és Széptudományi Osztály tagjai közé választották. Almási részt vett az első akadémiai kiadványtár, a Tudománytár megalapításában, majd annak irodalmi rovatát szerkesztette (Literatura címmel, 1834–1844). A Magyar Tudós Társaság egyik első pályadíját is ő nyerte el (Tudományos művelődésünk története c. munkájáért, 1835). Később az ő fáradozásai és buzdításai következtében egyesült negyven lelkes magyar hölgy azon célra, hogy tíz éven át, évenként 140–150 aranyat ad a Magyar Tudós Társaságnak népszerű tudományos művek díjazására. Úgy osztották be, hogy tíz év alatt a tudományok „széles mezejéből” mindazt, ami az általános műveltség színvonalán tudni és ismerni való, azokat magukba foglalják, s így együtt egy nálunk annyira szükséges enciklopédiát adjanak ki tudományos alapossággal, de egyszersmind könnyed és vonzó modorban (Magyar Hölgyek Díja). Különösen jelentős volt akadémiai szervező munkája: nevéhez fűződik az akadémiai ülések és értekezletek rendjének kidolgozása, az akadémiai szabályzat megalkotása, egyik megszervezője a Magyar Tudós Társaság könyvtárának. A forradalom és szabadságharc bukása és elsősorban Széchenyi tragédiája mélyen megrendítette, visszavonult a közéleti szerepléstől. Az 1850-es években szinte egymaga tartotta a kapcsolatot a „tetszhalott” MTA nevében a külföldi társszervezetekkel. Hosszabb nyugat-európai látogatást tett (1856–1858: Franciaországban, Angliában és Belgiumban), személyesen kereste fel – többek között – Isidore Geoffroy Saint Hilaire-t (1805–1861), a Francia Tudományos Akadémia elnökét, az etológia tudomány megalapítóját és Michael Faraday-t (1791–1867), a világhírű angol kémikust. Miután személyesen jó barátságot alakított ki francia és angol tudósokkal, elérte, hogy a londoni Royal Society, az Asiatic Society, az Astronomic Society, ill. az Académie Inscriptions elküldje az MTA-nak kiadványait, azaz elsősorban Almási Balogh Pál érdeme, hogy az MTA hivatalosan is kapcsolatba léphetett Nyugat-Európa legjelentősebb tudományos társaságaival. Isidore Geoffroy Saint Hilaire-t Almási kezdeményezésére 1858-ban az MTA külföldi tagjává választották. (Emlékéről Almási nagy cikkben szólt a Budapesti Szemle 1863-as évfolyamában). 

Almási Balogh Pál kezdeményezte az Angol–Magyar Kereskedelmi Intézet és az Iparegyesület létrehozását (1841). Véleménye szerint az ipart és a kereskedelmet kell a legsürgősebben felszabadítani az osztrák uralom alól, ill. a kereskedelem fellendítése érdekében olyan intézmény létesítését javasolta, amely a magyar gazdatársadalmat szövetségbe tömöríti, és a külföldi piacokkal érintkezést keresve bekapcsolja a magyar nemzetet a világkereskedelembe. Az Angol–Magyar Kereskedelmi Intézet elsősorban a német gyapjú ellen szerveződött, továbbá igyekezett megkerülni az angol és magyar kereskedők közé álló más, idegen kalmárt, aki a közvetítői díjat megszerezte. Az Iparegyesület kezdetben csak egy hasznos ismereteket terjesztő társaság volt (amelynek elnökéül sikerült megnyerni gr. Batthyány Lajost). A hasznos ismeretek terjesztésén túl azonban nemsokára feladatává tette a társaság a magyarországi „ipar- és kézművek” gyors gyarapítását és tökéletesítését. Almási Balogh Pál kezdeményezte továbbá az állatkínzás elleni egyesület (a mai Magyar Állatvédő Egyesület) megalakítását (e célból 1845. febr. 25-én felhívást tett közzé a Honderű c. lapban).

 

Az 1840-es években Athenaeum címmel hetenkénti „tudományos társalgásokat” (azaz felolvasóesteket) tervezett, de ezen kívül is számos előadást tartott a Magyar Tudós Társaságban: A nyelv és annak a lélekhez való viszonya. Akadémia székfoglaló előadás (1836. jan. 4.); Emlékbeszéd Nyíri István matematikus-filozófus r. tag felett (1844. okt. 8.); A tufnai csontbarlangokról (1844. dec. 26.); Emlékbeszéd Hahnemann Sámuel felett (1844. júl. 28.); Egy pillantás földünk életébe (1845); Emlékbeszéd Alexander von Humboldt l. tag felett (1859). 

Emlékezet

Az Almási Balogh család sírja a serkei (volt Gömör és Kishont vm.) református templom kertjében található. Almási Balogh Pált azonban a budapesti Kálvin téri református templom sírboltjába temették el, a sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2011-ben). Ötvenezer kötetes könyvtára a budapesti tudományegyetem könyvtárába került. Az ózdi kórház, a kórház alapításának 100. évében felvette Almási Balogh Pál nevét (1988-ban); 1988. okt. 14–15-én és 1989. okt. 20-án tudományos ülést tartottak emlékére Ózdon, ill. 1989. okt. 20-án emléktábláját is lelepleztek Nagybarcán. A budapesti Kálvin téri református templomban 1992. ápr. 10-én koszorúzási ünnepséget tartottak. Legismertebb ábrázolásai: Lieder kőnyomatos képe (közli: Vasárnapi Ujság, 1858. okt. 24-én), ill. fia, Balogh Zoltán festménye (Vasárnapi Ujság, 1867. szept. 29.) és a család rokonának, Izsó Miklósnak portrészobra (1864). Munkásságáról a legelső monográfiát Nagy Károly helytörténész írta (1992). 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2015