Kazinczy Ferenc, kazinczi és alsóregmeczi
író, költő, műfordító, nyelvész
Született: 1759. október 27. Érsemlyén, Bihar vármegye
Meghalt: 1831. augusztus 23. Széphalom [Bányácska], Zemplén vármegye
Család
Nagyszülei: Kazinczy Dániel (1685–1750), Szirmay Teréz (1706–); Bossányi Ferenc (1703–1786) bihari főjegyző, kóji Komáromy Júlia (1717–1798). Sz: Kazinczy József (1732–1774), Abaúj vármegye táblabírója, Bossányi Zsuzsanna (1740–1819). Apja Bihar vármegye vezérférfia, 1751-ben és 1764-ben országgyűlési követ. Testvére: Kazinczy Dénes bihari főjegyző, Kazinczy László honvéd ezredes és Péchy Sámuelné Kazinczy Zsuzsánna. F: 1804-től szendrői gr. Török Zsófia (= Török Sophie, 1780–1842), gr. Török Lajos (1748–1810) és Roggendorf Lujza (1754–) leánya. Gyermekei: Kazinczy Iphigénia (1805–1806) csecsemőkorában elhunyt, Kazinczy Eugénia (1807–1903), Kazinczy Thália (1809–1866), Kazinczy Anna (1817–1890); ill. Kazinczy Emil (1811–1890), Kazinczy Antal (1813–1885), Kazinczy Bálint (1818–1873) és Kazinczy Lajos (1820–1849), a legifjabb, honvédezredes, az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc vértanúja (†1849. okt. 25.).
Iskola
Gyermekkorát anyai nagyapja, Bossányi Ferenc érsemlyéni kúriáján töltötte (1767-ben hazakerült szüleihez, Alsóregmecre). Alsóregmecen házi tanítónál latin és német nyelven tanult (1767–1768), a késmárki evangélikus kollégiumban egy ún. előkészítő tanfolyamon tökéletesítette német tudását (1768–1769), majd a sárospataki református kollégiumban jogot és teológiát hallgatott (1769–1779); közben Pesten és Bécsben is járt (1777). Magyar nyelvi környezetben nőtt fel, de ifjúkorára latinul, németül, franciául és olaszul írt, beszélt és fordított. Az MTA tagja (r.: 1830. nov. 17.).
Életút
A kialakuló 19. századi magyar nyelvű irodalom legjelentősebb szervezője, a nyelvújító mozgalom elindítója, a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti önállósulási törekvések legmarkánsabb kulturális kifejezője. Kazinczy az irodalom eszközét, a nyelvet és a formát akarta művelni úgy, hogy a fellépő alkotó tehetségek készen találják majd azt a közeget, amelyben majd alkotni fognak. Minden lírai és prózai műfajt kipróbált a klasszikus mértékekben írt költeményektől, a kor érzékenyjátékain keresztül az útleírásig. (Több fordításkísérlet után, 1809-ben pl. ő írta az első magyar nyelvű szonettet Különböző stílusnemekben alkotott, de munkáinak jelentős része még kompiláció, azaz közkedvelt német, francia alkotások átdolgozása, magyarítása, a történetek magyar környezetbe helyezése. Pályafutása kezdetén úgy vélte, hogy még nincs itt az idő arra, hogy eredeti, jó darabokat írjunk – magyar nyelven. Ezért kezdetben a kitűnő fordításokat és átdolgozásokat preferálta, mert úgy vélte, hogy a jó fordítás többet ér a középszerű eredetinél. Célja egy magyar nyelvű művelt középosztály megteremtése volt, ezt magyar nyelvű szépirodalmi, tudományos és tankönyvekkel próbálta meg elérni.
A tornai uradalom ügyésze mellett patvarista (Kassán, 1779. szept. 9.–1780. okt. 18.), az eperjesi kerületi tábla gyakornoka (1781. jan. 11.–1782. júl. 2.), a pesti táblán, Sághy Mihály ítélőmester mellett az egyik első protestáns hites jegyző (1782. szept. 12.–1783). Abaúj vármegye tb. aljegyzője, tb. táblabírója (Alsóregmecen, 1783–1784), r. aljegyzője (Kassán, 1785–1786), majd a kassai tankerület főigazgatója, gr. Török József mellett a nemzeti iskolák felügyelője (1786–1791: 1786. nov. 11-én iktatták hivatalába, 1791. ápr.-ban elbocsátották a többi protestáns iskolafelügyelővel együtt). II. József halála után tagja volt annak az Abaúj vármegyei bandériumnak, amely a Szent Korona tiszteletére, Budára érkezett (1790. máj. 22-én). Állása megszűnése után visszatért Alsóregmecre, édesanyja Regmec és Sátoraljaújhely között egy birtokrészt adományozott neki (Bányácskán, ezt a települést nevezte el Széphalomnak). Széphalmon telepedett le, lakóházat építtetett, gazdálkodni kezdett, célja az volt, hogy a környéket a Múzsák hajlékává alakítsa át. Rendkívül élénk irodalmi szervezői munkába kezdett, sorra adta ki műveit, műfordításait, kiterjedt levelezésével irodalmi folyóiratokat, évkönyveket és antológiákat kezdeményezett.
Már négyéves korában megtanult írni, olvasni és rajzolni. Első műve azonban nem szépirodalmi munka, hanem egy földrajzi kompiláció volt (Magyar ország geographicai lerajzolása, 1775), majd lefordította Bessenyei György Der Amerikaner c. művét (1776). Első fordításához fűződik első irodalmi levele is: Bessenyeihez elküldte művét, az akkor már visszavonult egykori testőríró általános udvarias levélben buzdította ifjú pályatársát további munkásságra. Mindkét műve Kassán jelent meg, miként egy évvel később Baróti Szabó Dávid munkája (Új mértékre vett külömb versei, 1777) is. Baróti munkája igen jelentős hatást gyakorolt Kazinczyra, maga is verselni kezdett, különböző antik versformákban próbálta ki magát. Idővel megismerkedett Baróti Szabóval, aki buzdította klasszikus poémákra (első költeményeit: A tavasz; Fogy az élet neki küldte el, 1779-ben). Egyúttal kortárs divatos német szerzők népies és társas dalainak és érzékenyjátékainak műfordításaiba is belekezdett. Egy nagyváradi útja során Révai Miklóssal, bécsi és pesti látogatásai során br. Orczy Lőrinccel és gr. Ráday Pállal ismerkedett meg: az új barátságok során bővült látóköre, esztétikai ítélete, első műveinek kedvező visszhangja pedig növelte költői becsvágyát. Kassához fűződik életének újabb fordulata: előbb aljegyzőként, majd tankerületi felügyelőként működött. Előbbi feladata a latin nyelvű rendeletek német nyelvre fordítása, utóbbi munkaköre a német nyelvű iskolák szervezése, a kötelező német nyelv bevezetésével kapcsolatos teendők ellátása volt. II. József rendelete (1785. nov. 1.) ugyanis elrendelte birodalomszerte a német nyelv kötelező bevezetését a latin nyelv helyett és a nemzeti nyelvek ellenében. A császár a latin nyelvet mint anakronizmust félretolta, helyette a német nyelvet vezette be a hivatalos használatba: nem nacionalizmusból, hanem birodalmi racionalizmusból. A jóhiszemű Kazinczy meggyőződéssel vallotta II. József törekvéseit, jóllehet a magyar nyelv későbbi megújítója már ekkor is kiállt az anyanyelv mind szélesebb körű használata mellett, a németre csak mint a művelődés egyik fontos eszközére tekintett. Kassán felkereste régi barátját Baróti Szabó Dávidot, és megismerkedett Batsányi Jánossal; az induló magyar irodalom egyik legjelentősebb szervezőjével. Közösen megalapították a Magyar Museumot (Baróti lakásán, 1787. nov. 13-án; megjelent: 1788–1792), ahol Kazinczynak több írása és műfordítása is napvilágot látott. Csakhamar azonban Kazinczy és Batsányi összeveszett, Kazinczy nehezményezte, hogy Batsányi már a beköszöntő írását is átszerkesztette. Új lapot alapított Orpheus címmel (Széphalmy Vince néven, 1790-ben; Orpheus a szabadkőműves neve volt). Ekkor jelent meg első jelentősebb műve (Bácsmegyeynek öszveszedett levelei, 1789). Valójában ez a műve is kompiláció volt, a kor egyik népszerű „siránkozó levélregényét” (Adolf’s Gesammelte Werke) dolgozta át és magyarította meg. Kazinczy a Bácsmegyeyevel vált ismert íróvá, igen nagy hatást gyakorolt a korabeli ifjúságra, művéből a lassan elterjedő irodalmi szalonokban gyakran olvastak fel részleteket. Különösen értékes tevékenységet fejtett ki az alakuló első magyar játszószíni társulat egyik kezdeményezőjeként. Kassán, a helyi német színházban látta először a Hamletet, a darab hatására rögtön le is fordította (német nyelvből) a Shakespeare-klasszikust. Ezt tervezte a részben általa is megszerveződött első magyar játszószíni társaság első előadásának (végül is 1790. okt. 25-én Simai Kristóf Igazházijával nyitott a magyar teátrum).
Állásának megszűnése után visszavonult Széphalomra, ahol nemsokára a magyar nyelvű irodalom legismertebb szervezőjévé vált. Irodalomszervezői tevékenysége két részből állt: 1. sorra-másra adta ki önálló műveit és műfordításait (Heliconi virágok, 1791; Lanassa, szomorújáték, 1793; Herder paramythionjai, 1793) és 2. az új műveket elküldte költőtársainak is véleményezésre, akik szintén elküldték saját munkáikat az egyre nagyobb befolyásra szert tevő Kazinczynak. Míg korábban a kevés számú magyar író, költő, egyéb tollforgató nem vagy alig tartotta egymással a kapcsolatot, Karinthy fellépése iránymutató volt: szinte nincs olyan magyar alkotó, aki ne került volna kapcsolatba Széphalommal (1791–1794 között). Már évekkel korábban megismerkedett Hajnóczy Józseffel (Szulyovszky Menyhérttől 1794-ben megkapta a jakobinus kátét, nemsokára jó barátságba került Szentmarjay Ferenccel). A Martinovics-összeesküvés kapcsán letartóztatták (Alsóregmecen, 1794. dec. 14-én, majd Budára szállították), a perben halálra ítélték (1795. máj. 16-án), de az ítéletet kegyelemből várfogságra változtatták (1795. máj. 29-én). A spielbergi (1795. okt. 7.–1798. jún. 21.), a kufsteini (1798. júl. 6.–1800. jún. 30.) és a munkácsi börtönben raboskodott (1800. aug. 25.–1801. jún. 28.). Királyi kegyelemmel szabadult (összesen 2387 napot töltött börtönben!).
Visszatérése és rövid tájékozódás után igyekezett ott folytatni az irodalmi szervezőmunkát, ahol évekkel korábban abbahagyta. Időközben új költők bukkantak fel (pl. Kisfaludy Sándor), új jelenségekkel kellett megküzdeni (pl. népiesség). Úgy vélte, hogy a számos műfordítással, magyarítással, egyéb kompilációkkal szinte minden irodalmi stílus és irányzat gyökeret vert már a magyar nyelvben, eljött hát az idő arra, hogy a magyar nyelvet is „áthangszerelje”. Valójában nem nyelvújítást, hanem a magyar stílus megújítását és a magyar nyelv szépségét hirdette meg, a nyelvújítás már korábban elindult (sőt szinte alig akadt olyan magyar kortárs író, költő, aki ne alkotott volna új szavakat Batsányi Jánostól Sándor Istvánig). A nyelvújítók azonban elsősorban új szavakat teremtettek, Kazinczy az egész tevékenységét a magyar nyelv, ill. egy új magyar stílus alá rendelte: kiterjesztette a nyelv frazeológiájára, jelentéstanára, mondatszerkezetére, továbbá új helyesírást és hangtant is meghirdetett. Levelezését irodalmi, stilisztikai és nyelvi kérdések eldöntésével bővítette, egyúttal megkezdte az akkor már klasszikusnak tartott írók (pl. Báróczi Sándor, Dayka Gábor) műveinek kiadását, azaz Kazinczy nevéhez fűződik a magyar írói életműkiadások elindítása. Az irodalom-történetírás és a nyelvészet a nyelvújítást Kazinczy Tövisek és virágok (1811) c. epigrammagyűjteményével szokta elindítani. Valójában az első magyar szonett (Az én boldogítóm, 1809), a Vitkovics Mihályhoz szóló költői episztola (1811), valamint a Horvát István által kiadott Hat sonett Kazinczytól és Szemerétől (1812), továbbá a Báróczi összes művei I. kötete elé írt szenvedélyes előszója (1813) együttes hatása indította el Kazinczy mozgalmát a magyar stílus megújítására. Ezek a művek valóságos „hangrobbanást” indítottak el a 19. század elején (Mondolat, 1813; Kölcsey és Kazinczy válaszai, 1814-től stb.). A hihetetlen munkabírású Kazinczy újabb és újabb műveket adott ki, rendezett sajtó alá (pl. Zrínyi Miklós minden munkái, 1817). Széleskörű publicisztikai munkásságában védte meg stílusújító tevékenységét: ún. iránycikkeket írt – többek között – az Erdélyi Múzeumba, a Tudományos Gyűjteménybe és az Élet és Literaturába.
Főbb művei
F. m.: életében megjelent művei: Magyar ország geographicai az az, földi állapotjának lerajzolása, mellyet egynéhány főgeographusok munkájából kiszedegetett. (Kassa, 1775)
Az amerikai Podotz’ és Kazimir’ keresztyén vallásra való megtérése. Bessenyei György Der Amerikaner c. művének magyarra fordítása. (Kassa, 1776)
Geszner idylliumi. Ford. K. F. (Kassa, 1788)
Hivatalba vezető beszéd, melyet a kassai tudománybeli megye nemzeti oskoláinak legelső királyi visitatoraihoz tartott… Kassán, 1789. decz. 20-án. (Kassa, 1789 és németül: Kaschau, 1789)
Bácsmegyeynek öszveszedett levelei. Költött történet egy rég elfeledett német román Adolf’s Briefe után szabadon dolgozva. (Kassa, 1789)
K. F. Külföldi Játszó Színjének első darabja, Hamlet, Shakespeare és Schröder után. Szomorújáték 6 felvonásban, úgy ahogy az a mi játszó színeinkre léphet. (Kassa, 1790)
Heliconi virágok az 1791. esztendőre. (Pozsony–Komárom, 1791)
Lanassa. Szomorújáték 4 felvonásban. Németből ford. K. F. (A magyar játékszín Szerk. Endrődy János. Pest, 1793)
Sókratés Mainomenos, az az a’ Szinopei Diogenesz’ dialogusai. Ford. Wielandtól. (Pest, 1793)
Herder paramythionjai. (Széphalom–Bécs, 1793)
Lessing meséi. Ford. Aszalay János. Átd. és kiadta K. F. (Bécs, 1793)
Sztella. Dráma 5 felvonásban azoknak, akik szeretnek. Goethe után írta K. F. (Pozsony, 1794)
Magyar régiségek és ritkaságok: 1. Sylvesternek, az az szinnyérváraljai Erdősi Jánosnak magyar–deák grammatikája. 2. Ortographica ungarica, az az igaz írás modiáról való tudomány. Irattatott Dévai Bíró Mátyás által. 3. Varjas Jánosnak é vocálisú éneke. (Pest, 1808)
Kazinczynak fordított egyveleg írásai. Marmontel szívképző regéivel. (Széphalom, 1808)
Herczeg Rochefoucauldnak maximái és morális reflexiói három nyelven. Németre fordította Schultz, magyarra K. F. A bevezetést Kis János írta. (Bécs–Triest, 1810)
Gr. Dessewffy József és K. F. kiküldött táblabírónak vélemények tekint. Zemplény vármegye rendeihez, a Győrnél 1809. jún. 14-én elesett vitézeknek állítandó emlék dolgában. Sátoraljaújhely, a közgyűlés alatt, 1809. okt. 16. (Sárospatak, 1809; 2. megigazított kiad. 1811)
Poetai epistola Vitkovics Mihály barátomhoz, a budai görög püspökség consistoriumai fiscálisához, azon felekezetből első, sőt mint eddig egyetlen írónkhoz. (Széphalom–Buda, 1811)
Tövisek és virágok. Epigrammák kevés számú példányokban. (Széphalom–Sárospatak, 1811)
Hat sonett Kazinczytól és Szemerétől. Kiadta Horvát István. (Pest, 1811)
Özvegy Kazinczy Józsefné született Bossányi Susána’ emlékezete. Írta első-szülöttje K. F. (Sárospatak, 1813)
K. F. munkái. I–IX. köt. (Pest, 1814–1816)
Sonett. (Tudományos Gyűjtemény, 1817)
Kazinczy előbeszéde az általa fordított Sallustiushoz. A Cicero első Catilinariájának első fejezetével. (Kassa, 1824)
Nikolaus Zrínyi in Szigeth. – Zrínyi Miklós Szigetvárott. (Wien 1825)
Galotti Emília. Szomorújáték németből. Lessing után írta K. F. (Külföldi játékszín. Pest, 1830)
Pyrker János László: A’ szent hajdan’ gyöngyei. Felsőeőri Pyrker János László patriárcha egri érsek után ford. K. F. (Buda, 1830)
Szent történetek az Ó és az Újtestamentom könyvei szerint. (Sárospatak, 1831)
A hajdan Garázda-, ma már Széki gróf Teleki-ház elágazása. (Kassa, 1831)
szerk.: Orpheus. Egy hónapos írás, a’ józan gondolkozásnak, igazabb ízlésnek és magyar történeteknek első segéllésére. Széphalmy Vincze néven. (Kassa, 1790)
Újhelyi Dayka Gábor’ versei. Öszveszedte ’s kiadta barátja K. F. – Kazinczynak poetai berke. D. G. verseihez függelékül megjelent levelek. (Pest, 1813; A bevezetést írta Toldy Ferencz. 2. bővebb kiad. Buda, 1833)
Báróczinak minden munkáji. I–VIII. köt. Újra kiadta K. F. (Pest, 1813–1814)
Kis János’ versei. Kiadta K. F. (Pest, 1814–1815)
Zrínyi Miklós minden munkáji. I–II. köt. Kiadta K. F. (Pest, 1817)
Homér’ Iliásza. I–II. köt. Ford. Vályi Nagy Ferencz. A bevezetést írta K. F. (Sárospatak, 1821).
F. m.: korai kiadások: Horatius levelei. Ford. Kis János. Az eredeti textussal Döring szerint s’ Wieland magyarázó jegyzeteivel K. F. által. (Pest, 1833)
A ’bot-csinálta doctor. Vígjáték 3 felvonásban. Molière után írta K. F. (Külföldi Játékszín. 7. Buda, 1834)
Barnhelmi Minna vagy a’ katona szerencséje. Vígjáték 5 felvonásban Lessingtől. Ford. K. F. (Külföldi Játékszín. 8. Buda, 1834)
K. F. külföldi játszó színje: Hamlet. – Sztella. – Miss Sara Sampson. (Kassa, 1835)
K. F. eredeti munkái. A Magyar Tudós Társaság megbízásából összeszedték Bajza József és Schedel Ferencz. I–V. köt. (Pest, 1835–1845)
Sallustius épen maradt minden munkái. Magyarra ford. K. F. Kiadja a Magyar Tudós Társaság. (Romai classicusok magyar fordításokban. 1. Buda, 1836)
M. T. Ciceróból beszédek, levelek és Scipio’ álma. (Romai classicusok magyar fordításokban. 2. Buda, 1837)
A’ kénytelen házasság. Vígjáték 1 felvonásban. Molière után írta K. F. (Külföldi Játékszín. 15. Buda, 1839)
Miss Sara Sampson. Szomorújáték 5 felvonásban. Lessingtől ford. K. F. (Külföldi Játékszín. 19. Buda, 1842)
K. F. levelei Sipos Pálhoz. 1806–1816. (Leipzig, 1846)
K. F. levelei Szentgyörgyi Józsefhez, ifj. Szilágyi Sámuelhez, Csokonaihoz és Ercseihez. Kiadta és a bevezetést írta Bajza József és Schedel Ferencz. Olcsó kiad. (Pest, 1857)
K. F. versei. Kiadatott Kazinczy Gábor által. (Magyar remekírók. Gyémántkiadás. Pest, 1858; Irodalmi Kincstár. 2. kiad. 1890; 3. kiad. 1895)
K. F. és Guzmics Izidor közti levelezés 1822-től 1831-ig. A pannonhalmi könyvtár kéziratgyűjteményében levő eredeti levelek után közli Gulyás Elek. (Esztergom, 1860; 2. kiad. 1873; Gr. Dessewffy József irodalmi hagyományai. I–II. köt. I. Gr. D. J. bizodalmas levelezése K. F.-czel. 1793–1831. Kiadta Kazinczy Gábor. (Pest, 1860–1861)
K. F. levelezése Kisfaludy Károllyal. Kiadta Kazinczy Gábor. (Széphalom. Adalékok a magyar nyelv és irodalom történelméhez. 1. Pest, 1860)
K. F. levelezése Berzsenyi Dániellel. 1808–1831. Széphalom. Adalékok a magyar nyelv és irodalom történelméhez. 2. Pest, 1860)
Majláth regéi. Magyar regék, mondák, népmesék. Majláth János után írta K. F. Kiadta Kazinczy Gábor. (Pest, 1864)
K. F. utazásai. Az előszót írta Bajza József és Schedel Ferenc. A K. F. eredeti munkái között megjelent mű új kiadása. (Új lenyomás. Pest, 1873)
Magyarországi utak. (Olcsó Könyvtár. 53. Bp., 1878)
Bácsmegyeynek gyötrelmei. Németből átd. K. F., a bevezetést és a jegyzeteket írta Heinrich Gusztáv. (Olcsó Könyvtár. 60. Bp., 1878)
Pályám emlékezete. Kiadta Abafi Lajos. (K. F. művei. 3. Nemzeti Könyvtár. 3. Bp., 1879)
A bot-csinálta doktor. Vígjáték. Molière után írta K. F. (Olcsó Könyvtár. 77. Bp., 1879; 3. kiad. 1895)
Erdélyi levelek. (K. F. művei. 4. Nemzeti Könyvtár. 12. Bp., 1880)
Dalok, ódák, vegyesek. (Bp., 1882)
Magyar pantheon. Életrajzok és életrajzi jegyzetek. Kiadta Abafi Lajos. (K. F. művei. 5. Nemzeti Könyvtár. 36. Bp., 1884)
Zádor György levelezése K. F.-czel. 1823–1831. Közli Zádor Gyula. (Bp., 1885)
K. F. utazásai. Br. Eötvös József K. F. fölött tartott emlékbeszédével. Az előszót írta Bajza József és Schedel Ferencz. (A Magyar Nemzet Családi Könyvtára. 3. bőv. kiad. Bp., 1885)
Pályám emlékezete. K. F. ifjú kora. (Tanulók Olvasótára. 8. Bp., 1888)
Lessing: Barnhelmi Minna, vagy A katonaszerencse. Vígjáték. Ford. K. F. Ill. Chodowiecki, Daniel. 13 táblával. (Olcsó Könyvtár. 260. Bp., 1889)
Marmontel, Jean-François: A szép Anikó. Elbeszélés, ford. és átd. K. F. A bevezetést írta Veszely Ödön. (Olcsó Könyvtár. 319. Bp., 1893).
F. m.: modern kiadások: Pályám emlékezete. Szemelvények. Kiadta, a bevezetést írta Balassa József. (Magyar Könyvtár. 135. Bp., 1899)
Pályám emlékezete. Közzéteszi Váczy János. (Középiskolai Olvasmányok Tára. 11. Bp., 1900)
Tövisek és virágok. Széphalom 1811. – K. F. levelezése és jegyzetei a Tövisek és virágok 2. kiadásához. – Kis János, Rumy Károly György és Szemere Pál bírálata. (Régi Magyar Könyvtár. 20. Bp., 1902)
Molière: A kénytelen házasság. Ford. (Olcsó Könyvtár. 1319. Bp., 1904)
Sterne érzékeny utazása. Ford. K. F. Sajtó alá rend. és a bevezetést írta Berki Miklós. (Olcsó Könyvtár. 1489–1494. Bp., 1907)
Az amerikai Podocz és Kazimir keresztyén vallásra való megtérése. Ford. K. F. Bessenyei német eredetijével együtt kiadta és bevezetéssel ellátta Weber Arthur. (Régi Magyar Könyvtár. 34. Bp., 1914)
K. F. tübingiai pályaműve a magyar nyelvről. 1808. Kiadta Heinrich Gusztáv. (Régi Magyar Könyvtár. 37. Bp., 1916)
Az első magyar köztársasági forradalom. A magyar jacobinusok története. Szirmay Antallal. Sajtó alá rend. Braun Soma. (Bp., 1918)
Árnyék = rajzolatok. 1784–1814. Összeáll. Rexa Dezső. K. F. fekete-fehér illusztrációival. (A Könyvbarátok Szövetsége kiadványa. Bp., 1928; hasonmás kiad. 1977)
Pestre. Töredék K. F. pesti útleírásából. Kiadta Budapest Székesfőváros K. F. emlékének. Sajtó alá rend. Rexa Dezső. (Bp., 1929)
Lessing: Bölcs Náthán. – Barnhelmi Minna, vagy A katonaszerencse. Két dráma. Ford. Zichy Antallal, Thienemann Tivadar bevezetésével. (Élő Könyvek. Külföldi Klasszikusok. 10. Bp., 1930)
Fogságom naplója. Sajtó alá rend. Alszeghy Zsolt. (Bp., 1931)
A’ nagyság’ és szépség’ diadala. Kazinczy Napóleon és Mária Lujza menyegzőjére. A költemény kéziratos és nyomtatott szövegének hasonmás kiadása. Bibliofil kiad. (Gyoma, 1932)
Erdélyi levelek. I–II. köt. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Kristóf György. (Erdélyi Ritkaságok. 16–17. Kolozsvár, 1944)
Fogságom naplója. Sajtó alá rend. Geréb László. (Új Könyvtár. 15. Bp., 1947)
Fogságom naplója. Sajtó alá rend. és a kísérő tanulmányt írta Tolnai Gábor. 5 táblával. (Bp., 1951)
A tücsök és a fülemüle és más mesék. Gyermekek számára vál. és szerk. Koczogh Ákos. Ill. Zilahy Edit. (Bp., 1953)
Pályám emlékezete. Sajtó alá rend. Orosz László. (Magyar Könyvtár. Bp., 1956)
Sterne, Laurence: Érzelmes utazás Francia- és Olaszországban. Regényes útirajz. K. F. fordításának figyelembe vételével ford. Határ Győző. Az utószót írta Kéry László, ill. Rogán Miklós. (Bp., 1957)
Fogságom naplója. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Jancsó Elemér. (Bukarest, 1969)
Sterne, Laurence: Érzékeny utazások Franczia- és Olaszországban. Regény. Ford. K. F. Sajtó alá rend. Belia György, az utószót írta Wéber Antal, ill. Gyulai Líviusz. 8 táblával. (Bp., 1976)
Fogságom naplója. Sajtó alá rend. és a szöveget gondozta Szauder Józsefné. K. F. illusztrációival. (Bp., 1976)
Fogságom naplója. Sajtó alá rend., a bevezetést írta Rohonyi Zoltán. (Tanulók Könyvtára. 197. Kolozsvár-Napoca, 1978)
K. F. tübingiai pályaműve. Megjelent a Kazinczyról elnevezett Szép magyar beszéd 1980. évi országos döntőjére. Szerk., az utószót írta Z. Szabó László. (A Kazinczy Ferenc Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola kiadványa. Győr, 1980)
Pályám emlékezete. I–II. köt. Szerk., sajtó alá rend. Maráczi Béla. Bibliofil kiad. (Bp., 1981)
Árnyékrajzolatok K. F. maga’ kezével. Megjelent Rexa Dezső Árnyék=rajzolatok c. könyvének felhasználásával, K. F. halálának 150. évfordulójára. Szerk., az utószót írta Z. Szabó László. (A Kazinczy Ferenc Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola kiadványa. Győr, 1981)
Érzelmes históriák. Válogatás a szentimentalizmus korának kedvenc olvasmányaiból K. F. fordításában. Vál., szerk., az utószót írta Lőkös István. (Magyar Hírmondó. Bp., 1982)
Sophie. Vál., szerk., a szöveget gondozta Szilágyi Ferenc. (Magyar Ritkaságok. Bp., 1984)
Tövisek és virágok. Epigrammák kevés számú példányokban. Hasonmás kiad. (Kazinczy Könyvtár. Miskolc, 1986)
Magyar ország geographicai az az, földi állapotjának lerajzolása, mellyet egynéhány főgeographusok munkájából kiszedegetett. Hasonmás kiad. (Kazinczy Könyvtár. Miskolc, 1986)
A nagy titok. Versek, műfordítások, memoárok, levelek. (A magyar irodalom gyöngyszemei. Vál., szerk. Ferenczi László. (Bp., 1986)
Az én életem. Válogatás K. F. önéletrajzi írásaiból. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta. Szilágyi Ferenc. (Nemzet és emlékezet. Bp., 1987)
Szent történetek az Ó és az Újtestamentom könyvei szerint. Biblia K. F. szavaival. Szerk., a szöveget gondozta és az utószót írta V. Busa Margit. A kéziratban fennmaradt első szövegváltozat hasonmásával. (Bp., 1991)
Pályám emlékezete. K. F. önéletírása. Szerk. Orosz László. (Magyar Hírlap. Heti Klasszikusok. Bp., 1993)
Fentebb stylus: Tövisek és virágok. – Levelek. (Populart Füzetek. Szentendre, 1993; 2. kiad. 1994)
K. F. utazásai. 1773–1831. Vál., szerk. Busa Margit. Az előszót írta Kováts Dániel. (Litteraria Hungarica. Bp.–Miskolc, 1995)
Útravaló K. F. tollából. Versek. Szerk. Bárdos József. (Nagykőrös, 1997)
Osszián énekei. Ford. K. F. Ill. Banga Ferenc és Szemethy Imre, az utószót írta Buda Attila. (Képes Próza Tár. Bp., 1998)
Fény és homály. Vál. költemények. Vál., szerk. Kováts Dániel. Czinke Ferenc rajzaival. (Poétai gyűjtemény. 1. Miskolc, 2000)
Fogságom naplója. A szöveget gondozta Szilágyi Márton, az utószót írta Fenyő István. (Millenniumi Könyvtár. Bp., 2000)
Szent történetek az Ó és az Újtestamentom könyvei szerint. Imádságok K. F. szavaival. Összeáll. Kiss Endre József, szerk., az utószót írta V. Busa Margit. (Kazinczy Könyvtár. Sátoraljaújhely, 2004)
Erdélyi levelek. Szerk., az utószót írta Kováts Dániel. (Eötvös Klasszikusok. Bp., 2008)
Pályám emlékezete. – Fogságom naplója. Szerk. Orbán László és Szilágyi Márton. (Osiris Diákkönyvtár. Bp., 2009)
Bácsmegyeynek öszveszedett levelei. Költött történet egy rég elfeledett német román Adolf’s Briefe után szabadon dolgozva. (Fapados Könyvek. Bp., 2009)
Híven szeretni a jót… Vál. írások. Vál., szerk. Fehér József és Kováts Dániel. (Sátoraljaújhely–Nagyvárad, 2009).
F. m.: összes és válogatott művei: K. F. összes költeményei. I–II. köt. Kiadta Abafi Lajos. (K. F. művei. 1–2. Nemzeti Könyvtár. 1–2. Bp., 1879)
K. F. összes művei. K. F. levelezése. I. köt. 1763–1789. II. köt. 1790–1801. III. köt. 1803–1805. IV. köt. 1805. jan. 1.–1807. ápr. 30. V. köt. 1807. máj. 1.–1808. jún. 30. VI. köt. 1808. júl. 1.–1809. szept. 30. VII. köt. 1809. okt. 1.–1810. jún. 30. VIII. köt. 1810. júl. 1.–1811. jún. 30. IX. köt. 1811. júl. 1.–1812. jún. 30. X. köt. 1812. júl. 1.–1813. júl. 31. XI. köt. 1813. aug. 1.–1814. júl. 31. XII. köt. 1814. aug. 1.–1815. jún. 30. XIII. köt. 1815. júl. 1.–1816. febr. 29. XIV. köt. 1816. márcz. 1.–1816. decz. 31. XV. köt. 1817. jan. 1.–1818. márcz. 31. XVI. köt. 1818. ápr. 1.–1819. decz. 31. XVII. köt. 1820. jan. 1.–1821. decz. 31. XVIII. köt. 1822. jan. 1.–1823. decz. 31. XIX. köt. 1824. jan. 1.–1826. márcz. 31. XX. köt. 1826. ápr. 1.–1828. decz. 31. XXI. köt. 1829. jan. 1.–1831. aug. 20. Az MTA Irodalomtörténeti Bizottsága megbízásából írta és sajtó alá rend. és a kísérő tanulmányt írta Váczy János. (Bp., 1890–1911)
K. F. levelei. Szemelvények. Közzéteszi Váczy János. (Magyar Könyvtár. 130. Bp., 1899)
K. F. műveiből. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Váczy János. (Magyar Remekírók. 7. Bp., 1903)
K. F. válogatott munkái. Balassa József bevezetésével. 11 táblával. (Remekírók Képes Könyvtára. 20. Bp., 1903)
K. F. levelei. 1782–1831. Válogatás az MTA engedélyével. Szerk., a kísérő tanulmányt írta Váczy János. (Irodalomtörténeti Olvasmányok. 9. Bp., 1907)
K. F. levelezése. XXII. köt. I. pótkötet. Kiegészítések: 1764. decz. 31.–1831. aug. 15. Közzéteszi Harsányi István. (Bp., 1927)
K. F. munkái. Dézsi Lajos bevezetésével. (Élő Könyvek. Magyar Klasszikusok. 1. Bp., 1928)
K. F. válogatott műveiből. Vál., sajtó alá rend. Vajthó László. (Magyar Klasszikusok. 24. Bp., 1942)
K. F. válogatott művei. I–II. köt. Vál., sajtó alá rend. Szauder József. (Magyar Klasszikusok. Bp., 1960)
K. F. válogatott munkái. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta Jancsó Elemér. (Bukarest, 1960)
K. F. levelezése. XXIII. köt. II. pótkötet. Az 1927 óta előkerült és kötetbe nem foglalt levelek gyűjteménye. Közzéteszi Berlász Jenő, Busa Margit, Cs. Gárdonyi Klára és Fülöp Géza. (Bp., 1960)
K. F. művei. I–II. köt. Vál., szerk. Szauder Mária. (Magyar Remekírók. 7. Bp.–Bratislava, 1979)
K. F. összes versei. CD-ROM. (Bp., 1997)
K. F. összes költeményei. Sajtó alá rend. Gergye László. (Régi magyar költők tára. XVIII. század. 2. Bp., 1998)
K. F. összes versei. CD-ROM. (Szentendre, 2006)
kritikai kiadásai: Pályám emlékezete. Sajtó alá rend. Orbán László. (K. F. művei. I. osztály. Eredeti művek. Debrecen, 2009)
Fordítások Bessenyeitől Pyrkerig. Önállóan megjelent fordításkötetek. Sajtó alá rend. Bodrogi Ferenc Máté és Borbély Szilárd. (K. F. művei. II. osztály. Fordítások. Debrecen, 2009)
Külföldi játszószín. Sajtó alá rend. Czibula Katalin és Demeter Júlia. (K. F. művei. II. osztály. Fordítások. Debrecen, 2009)
Fogságom naplója. Sajtó alá rend. Szilágyi Márton. (K. F. művei. I. osztály. Eredeti művek. Debrecen, 2011)
Szép literatúra. Sajtó alá rend. Bodrogi Ferenc Máté. (K. F. művei. II. osztály. Fordítások. Debrecen, 2011)
Erdélyi levelek. Sajtó alá rend. Szabó Ágnes. A térképeket rajzolta Szabó Gergely. (K. F. művei. I. osztály. Eredeti művek. Debrecen, 2013)
K. F. levelezése. XXIV. köt. 3. pótkötet. Sajtó alá rend. Orbán László. (K. F. művei. III. osztály. Levelezés. Debrecen, 2013)
K. F. levelezése. XXV. köt. Hivatali levelezés. Sajtó alá rend. Soós István. (K. F. művei. III. osztály. Levelezés. Debrecen, 2013).
Irodalom
Irod.: összefoglaló munkák, bibliográfiák: Toldy Ferenc: K. F. és kora. (A Magyar Tudományos Akadémia kiadványa. Pest, 1859)
Akadémiai emlékkönyv K. F. évszázados ünnepéről. A Magyar Tudományos Akadémia kiadványa. Pest, 1859)
Abafi Lajos: K. F. mint szabadkőműves. Emlékbeszéd. (Bp., 1879)
Molnár Lajos: K. F. emlékezete. (Sárospatak, 1888)
Czeizel János: K. F. élete és működése. A Magyar Tudományos Akadémiától Lévay-jutalommal kitüntetett pályamunka. (Bp., 1930)
Négyesy László: K. F. pályája. (Bp., 1931)
K. F. világa. Szerk. és a bevezető tanulmányt írta Vajthó László. (Magyar Irodalmi Ritkaságok. Bp., 1931)
S. Zachár Ilona: …és terjesztém a szent tüzet. K. F. élete. Életrajzi regény. I–II. köt. A bevezetést Dohnányi Ernő írta. (Bp., 1942)
Csokonai emlékek. K. F. levelezése Csokonaival és Csokonairól. Szerk., sajtó alá rend. Vargha Balázs. (A magyar irodalomtörténet-írás forrásai. Bp., 1960)
Z. Szabó László: Így élt K. F. (Így élt… Bp., 1977)
Pennaháborúk. Nyelvi és irodalmi viták. 1781–1826. Összeáll., szerk., a szöveget gondozta Szalai Anna. (Bp., 1980)
V. Busa Margit: K. F. Bibliográfia. I–II. köt. Az előszót Fried István írta. (Documentatio Borsodiensis. 2. Miskolc, 1981–1994)
Benkő Loránd: K. F. és kora a magyar nyelvtudomány történetében. (Nyelvtudományi Értekezések. 113. Bp., 1982)
Z. Szabó László: K. F. (Nagy magyar írók. Bp., 1984)
Toldy Ferenc: K. F. és kora. Életrajzi emlék. A kötetet összeáll., a szöveget gondozta Szalai Anna. (Bp., 1987)
K. F. és családjára vonatkozó iratok, dokumentumok Zemplén vármegye levéltárában. Összegyűjtötte Hőgye István. (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei levéltári füzetek. 30. Sátoraljaújhely–Miskolc, 1990)
Gergye László: K. F. kéziratos hagyatéka. (Az MTA Könyvtára Kézirattárának Katalógusai. 21. Bp., 1993)
Fried István: Az érzékeny neoklasszicista. Vizsgálódások K. F. körül. Fehér József előszavával. (Sátoraljaújhely– Szeged, 1996)
Gergye László: Múzsák és gráciák között. K. F. és a gráciaköltészet. (Bp., 1998)
V. Busa Margit: K. F. prózai kéziratainak bibliográfiája. (Sátoraljaújhely, 2001)
K. F. könyvtári gyűjteménye Sárospatakon. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Kiss Endre József. (Acta Patakina. 19. Sárospatak, 2006)
Miskolczy Ambrus: K. F. útja a nyelvújítástól a politikai megújulásig. I–IV. köt. (Bp., 2009)
Czifra Mariann: K. F. hagyatéka. PHD-értek. (Bp., 2011)
Váczy János: K. F. és kora. I–II. köt. Sajtó alá rend. Kováts Dániel. (Új kiad. Debrecen, 2012)
Fried István: K. F. és a vitatott hagyomány. (Sátoraljaújhely, 2012)
Bodrogi Ferenc Máté: Kazinczy arca és a csiszoltság nyelve. Egy önreprezentáció diszkurzív háttere. (Csokonai Könyvtár. 51. Debrecen, 2012)
Czifra Mariann: K. F. és az ortológusok. Árnyak és alakok az 1810-es évek nyelvújítási mozgalmában. (Ligatúra. 10. Bp., 2013)
K. F. levelezése az MTA Könyvtár Kézirattárában. Kat. Összeáll. Czifra Mariann. (Az MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattárának Katalógusai. Bp., 2014).
Irod.: fontosabb tanulmányok: Riedl Frigyes: K. F. és a német irodalom. (Budapesti Szemle, 1878)
Gerecze Péter: K. F. vallási és bölcselmi nézetei. (Pécs, 1881)
Pethes János: K. F. mint paedagogus. (Csurgó, 1890)
Viszota Gyula: K. F. jegyzetei. 1–2. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1906)
Baros Gyula: K. F. és Radvánszky Teréz. Felolvasás. (Közlemények a báró Radvánszky-család levéltárából. III. köt. 8. Bp., 1908 és a Kisfaludy Társaság Évlapjai, 1908)
K. F. aesthetikája. Levelezése és összes munkái alapján összeáll. Schweighoff Tamás. (Bp., 1909)
Horváth Balázs: K. F. kassai szereplése. (Kassa, 1910)
Tichy Margit: A francia forradalom hatása szellemi életünkre K. F. levelezése alapján. Egy. doktori értek. (Művelődéstörténeti értekezések. 59. Bp., 1911)
Zánkay Cornélia: K. F. művelődéstörténeti jelentősége. Egy. doktori értek. (Pécs, 1913)
Váczy János: K. F. a szabadelvű és demokrata eszmék szolgálatában. (Az Országos Ismeretterjesztő Társulat kiadványai. 15. Bp., 1914)
Szelényi Ödön: Egy adat K. F. ifjúságához. (Theológiai Szaklap, 1916)
Szigetvári Iván: K. F. tübingai pályaműve a magyar nyelvről. (Irodalomtörténet, 1917)
Hetzel Fülöp: K. F. a Szepességen. (Lőcse, 1919)
Harsányi István: K. F. három levele báró Vay Miklóshoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1923)
Harsányi István: K. F. ismeretlen levelei. (Irodalomtörténet, 1927)
Czeizel János: Az első szonett a magyar irodalomban. – Harsányi István: Elégették-e K. F. iratait 1790-ben? (Irodalomtörténeti Közlemények, 1928)
Ványa János: K. F. verstani nézetei. Tanári szakdolgozat. (Debrecen, 1929)
Mitrovics Gyula: K. F. esztétikai törekvései. (Budapesti Szemle, 1929)
Mitrovics Gyula: K. F. arcképe. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1929)
Czeizel János: K. F. epigrammái. (Irodalomtörténet, 1930)
A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi ülése K. F. halálának 100. évfordulója alkalmából. 1931. okt. 18. (Bp., 1931)
Gulyás József: K. F. levelei Rátkai Pálhoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1931)
Rass Károly: K. F. (Erdélyi Múzeum, 1931)
Dornyay Béla: K. F. és Tata-Tóváros. (Tata, 1931)
Gulyás József: K. F. ismeretlen levelei Szentmiklóssy Alajoshoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1933)
Zsoldos Jenő: K. F. és a zsidóság. (Magyar Zsidó Szemle, 1934)
Bereczki Imre: Művelődéstörténeti vonatkozások K. F. levelezésében. Tanári szakdolgozat. (Debrecen, 1935)
Tolnai Gábor: K. F. kiadatlan levelei egy táblabíróhoz. (Irodalomtörténet, 1937)
Dóczy Jenő: Dédácsi idill. K. F. apokrif naplója. (Bp., 1937)
Gulyás József: K. F. néhány feljegyzése. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1938)
Daniel Tiborné: K. F. esztétikai törekvései. Egy. doktori értek. (Dolgozatok a kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem Philosophiai Semináriumából. 37. Bp., 1940)
Nemes Anna: K. F. levelezésének politikai vonatkozásai. I–II. köt. Tanári szakdolgozat. (Debrecen, 1942)
Makkai Ernő: Sipos Pál és K. F. (Erdélyi tudományos füzetek. 174. Erdélyi Múzeum, 1944)
Hubay Ilona: K. F., a könyvbarát. (Magyar Könyvszemle, 1946)
Ruzsiczky Éva: K. F. állásfoglalása az ikes ragozás kérdésében. (Magyar Nyelv, 1953)
Jancsó Elemér: K. F. útja a jakobinus mozgalom felé. (A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Emlékkönyve. Cluj-Kolozsvár, 1956)
Dánielisz Endre–Jancsó Elemér: K. F. ismeretlen levelei. (Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1958)
Busa Margit: K. F. munkáinak kiadástörténete. Születésének 200. évfordulója alkalmából. (Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1959)
Szauder József: K. F. a jakobinizmus felé vezető úton. (Magyar Tudomány, 1959)
Kelényi Ferenc: K. F. soproni kapcsolatai. (Soproni Szemle, 1959)
R. Kocsis Rózsa: K. F. és Dukai Takách Judit levelezése. (Irodalomtörténet, 1960)
Bán Imre: K. F. klasszicizmusának kérdéséhez. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1960 és B. I.: Eszmék és stílusok. Irodalmi tanulmányok. Bp., 1976)
Bakos József: K. F. ismeretlen ajánló sorai „Kazinczy útja Pannonhalmára…” c. könyvének Mocsáry Antalhoz küldött példányban. (Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve, 1961; és külön: Az Egri Pedagógiai Főiskola Füzetei. 236. Eger, 1961)
Szántó Imre: K. F. eddig ismeretlen levele gr. Esterházy Károly egri püspöknek. (Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve, 1961; és külön: Az Egri Pedagógiai Főiskola Füzetei. 237. Eger, 1961)
Barcza József: K. F. első könyvtára Sárospatakon. 1–2. (Magyar Könyvszemle, 1962–1963)
Kókay György: K. F. kiadatlan levelei és Ráth-életrajza. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1966)
Némedi Lajosné: Kazinczy és Bácsmegyeyje. (A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának Közleményei. 61. Debrecen, 1967)
Julow Viktor: K. F. ismeretlen levele. (Studia Litteraria, 1967)
Lengyel Imre: K. F. és Váradi Szabó János levelezése. (Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1967. Debrecen, 1970)
Kókay György: K. F. ismeretlen tanügyi vonatkozású levelezése. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1973)
Baskainé Dienes Klára: Gondolatok K. F. művészettörténeti érdeklődéséről. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, 1974; és külön: Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Füzetei. 644. Eger, 1974)
Busa Margit: K. F. Fogságom naplójának elfelejtett szövegváltozata. Három Kazinczy-levél. (Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1974/75)
V. Busa Margit: K. F. ismeretlen levele Dessewffy Józsefhez. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1975)
Hőgye István: A gazdálkodó K. F. (Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1976)
Csapláros István: A lengyel kérdés K. F. és barátai levelezésében. (Cs. I.: A felvilágosodástól a felszabadulásig. Tanulmányok a magyar–lengyel irodalmi kapcsolatok köréből. Bp., 1977)
Váradi-Sternberg János: K. F. és Kriebel János. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1978)
V. Busa Margit: K. F. kézirat-gyűjteménye Münchenben. – Enyedi Sándor: K. F. levele Cházár Andráshoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1981)
Fried István: K. F. neoklasszicista fordulata. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1982)
Csudayné Salamon-Rácz Zsuzsa: Rumy Károly György, a kultúraközvetítő és K. F. Egy. doktori értek. (Bp., 1983)
Fried István: Az érzékeny Kazinczy. – V. Busa Margit: K. F. három levele. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1984)
V. Busa Margit: Adatok K. F. Diogenes-fordításához. (Könyv és Könyvtár, 1985)
Soós István: K. F. levelei az Osztrák Nemzeti Könyvtárban. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1986)
Farkas Péter: K. F. episztolái. (Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1986)
Kulcsár Péter: K. F.: A természet ekonómiája. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1987/88)
Fried István: K. F. és Kis János kapcsolataihoz. (Soproni Szemle, 1988)
Pásztor Emil: K. F. leveleinek száma. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1989)
Gergye László: K. F. gráciái. – Kazinczy ars poéticája. – Szilágyi Ferenc: K. F. fordítása, a Természet Oeconomiája. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1990)
Csapláros István: K. F. elfelejtett lengyel tárgyú elbeszélése. (Acta Academiae Paedagogicae Nyíregyháziensis, 1990)
Sepsi Andrea: K. F. levele Őz Pálhoz. (Magyar Könyvszemle, 1991)
Fried István: Elfelejtett részletek K. F. magyar irodalomtörténetéből. – Gergye László: K. F. egy kiadatlan fordítástöredéke. Wieland: A Grátziák. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1991)
V. Busa Margit: K. F. levelezésének számlálásáról. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1992)
Gergye László: Szonett a szonettről. K. F.: A Sonetto Múzsája. (Irodalomtörténet, 1992)
Gergye László: Kanti és fichtei nyomok K. F. egy episztolájában. (Magyar Filozófiai Szemle, 1993)
V. Busa Margit: K. F. életrajzírói. – Fehér József: K. F. nyomában Brünnben. (Széphalom [folyóirat], 1993)
Fried István: K. F. útleírásai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1993)
V. Busa Margit: Térkép K. F. levelezéséről. (Széphalom [folyóirat], 1994)
Enyedi Sándor: K. F. három ismeretlen levele Cserey Miklóshoz. – Gergye László: K. F. kiadatlan Werther fordítása. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1994)
Hőgye István: Adatok K. F. közművelő tevékenységére. (Széphalom [folyóirat], 1995)
Sz. Kürti Katalin: K. F., a debreceni művészet „szürke eminenciása”. (Debreceni Szemle, 1996)
Ojtozi Eszter: Néhány könyv K. F. könyvtárából. (Magyar Könyvszemle, 1996)
Stefan, Elias: K. F. és Kassa. (Történelmi Közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából, 1997)
Jászberényi József: Horváth Ádám és K. F. kapcsolatai a szabadkőművességgel. (Tanulmányok a régi magyar irodalomról. Debrecen, 1998)
Deé Nagy Anikó: K. F. könyvei Marosvásárhelyen. (Magyar Könyvszemle, 1998)
Katona Béla: K. F. Nyíregyházán és Szabolcs-Szatmár-Beregben. (A nyíregyházi K. F. Általános Iskola Kiadványai. 1. Nyíregyháza, 1999)
Praznovszky Mihály: Egy nógrádi táblabíró reformjavaslatai. K. F. és Mocsáry Antal kapcsolata. – Barsi Ernő: K. F. és a zene. – Kamody Miklós: Emlékezés K. F. nyomán az 1831. évi kolerajárványra. – Laki-Lukács László: Epizódok a Kazinczy és a Ragályi családok történetéből. K. F. borsodi kapcsolatai. – Kiss Endre: K. F. a könyvtárban. (Széphalom [folyóirat], 1999)
Enyedi Sándor: K. F. és Jósika Sándor levelezése. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1999)
Ács Anna: K. F. levele Pápay Sámuelhez. Egy irodalmi kibékítés története. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 2000)
Kiss Endre József: K. F. „világossága”. (Sárospataki füzetek, 2001)
Kiss Endre József: K. F. kálvinizmusa. – Hőgye István: K. F. újhelyi főgondnoksága. (Széphalom [folyóirat], 2001)
Csákvári G. Hajnalka: „Mi tészi a verset verssé?” K. F.: Berzsenyihez. (A szellem magánya. Dolgozatok a XIX. századi magyar arc poeticákról. Szerk. Gerold László. Újvidék, 2002)
Prazák, Richard: Josef Dobrovsky és K. F. – Laczházi Gyula: Kazinczy kiadatlan Tasso-fordítása és a XVIII–XIX. század fordulójának magyar eposzfordítási kísérletei. (Széphalom [folyóirat], 2002)
Orbán László: K. F. Pályám emlékezete címen ismert önéletírásának kéziratai és kiadásai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2002)
Kupán Árpád: K. F. a magyar szabadkőművesség első nagy személyisége. (Várad [folyóirat], 2003)
Burján Mónika: „Ez a nyugtalan törekedés dolgozásomat minél hasonlóbbá tenni az eredetihez…” K. F. nézetei a fordításról. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2003)
Ötvös Péter: Példák K. F. metódusáról. (Serta pacifica. Tanulmányok Fried István 70. születésnapjára. Szeged, 2004)
Szabó Ágnes: A vaktérkép. K. F. erdélyi utazásai. („Et in Arcadia ego.” A klasszikus magyar irodalmi örökség feltárása és értelmezése. Szerk. Debreceni Attila és Gönczy Mónika. Debrecen, 2005)
Czibula Katalin: Metastasio Temistocle c. drámája Kazinczy állítólagos fordításában. (Lymbus, 2005)
Kiss Endre József: K. F. pataki könyvei. (Translatio librorum. Tanulmányok az Oroszországból Sárospatakra visszaszolgáltatott könyvek kapcsán. Bp., 2007)
Miskolczy Ambrus: Termékeny haragvások, avagy a Szabadság-óda „rejtélye”. K. F. nyílt és rejtett dialógusa Batsányi Jánossal és Sipos Pállal. (Holmi, 2007)
Ajkay Alinka: „Pályaírásomnak egész ideája, igenis csak a’ Nationalismus. Az nekem az idolumom, nem holmi apró tekintetek.” K. F. tübingiai pályaképéről. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2007)
Azon egy üdőben, a’ hazának, erőnkhöz képest éltünk.” K. F. és Virág Benedek levelezése. (Új Hegyvidék, 2007)
Miskolczy Ambrus: K. F. és Berzeviczy Gergely furcsa vitája. (Múltunk, 2010)
Onder Csaba: Figura és anomália. K. F. és a Mondolat szerkesztője. (Irodalomtörténet, 2010)
Oláh Tamás: K. F. kapcsolata Zemplén vármegye levéltárával. – Békési Gábor: A „mandátum kiadója”. K. F. szövegkiadói tevékenységének (újra)értékelése. (Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Philosophica, 2011)
Bartók István–Stemler Ágnes: Mivel meglett, most már tudjuk, hogy nincs. K. F. 1807. évi Sylvester kiadása. (Magyar Könyvszemle, 2011)
Steiner Józsefné: K. F. emlékjelei itthon és külföldön. – Kiss Endre József: K. F. és a cseh-morvaországi magyar református misszió. (Széphalom [folyóirat], 2011)
Kazinczy Ferenc A. G.: Kiegészítések a Kazinczy család leszármazási és életrajzi adataihoz. – Szilágyi Márton: Adalékok K. F. Zrínyi kiadásának jelentőségéhez. Zrínyi Miklós rekanonizációja a 18. század végi és a 19. század eleji magyar irodalomban. (Széphalom [folyóirat], 2012)
Czifra Mariann: K. F. könyvei nyomában. (Magyar Könyvszemle, 2012)
Kiss Endre József: K. F. pataki könyvei. (Miskolci Keresztény Szemle, 2012)
Veisz Bettina: K. F. ismeretlen levele gróf Kornis Mihályhoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2013)
Halászi Aladár: K. F. elődei és követői. (Széphalom [folyóirat], 2013)
Fried István: K. F. (ön)kanonizálásának esélyei. Vita, kisajátítás, ellenkezés Kazinczy életének végső fázisában. (Irodalomtörténet, 2014)
Bódi Katalin: Gólyafészek és angolkert. Az Árkádia-per kontextusai K. F. folyóirat-közleményeiben és levelezésében. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2014)
Czifra Mariann: K. F. kiadatlan grammatikája: hangtan. – Fried István: „Életet és halált az Írói világban kiki maga ad magának.” A levelező Kazinczy felbukkanó üzenetei. – Debreceni Attila: K. F. fogság előtti verseinek két fő kéziratos forráscsoportja. (Széphalom [folyóirat], 2014).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2015
