Kende Sándor

Született: 1918. május 27. Budapest
Meghalt: 1992. november 16. Budapest

Család

Sz: Windisch Sándor id. (1888–1927), a Magyar Leszámoló és Pénzváltó Bank tisztviselője, Ács Etel (1893–1973). Anyja divatos kalapüzletet vezetett a Váci utcában. 1948-ban újra férjhez ment egy olasz képkereskedőhöz, Rómában telepedett le. Testvére: Kende István (1927–1944). Háromszor elvált. F: 1. Szendrey Ilona (1918–1989) színésznő, a Pécsi Nemzeti Színház primadonnája. Egy gyermeke született. 4. 1962-től Regényi Ildikó író, középiskolai tanár. 

Iskola

A budapesti Rökk Szilárd utcai elemi iskolában (1924–1928), a gödöllői premontrei gimnáziumban (1928–1930), a budapesti evangélikus gimnáziumban (1930–1932), a budapesti Vas utcai Felsőkereskedelmi Iskolában tanult (1932–1936; Sásdi Sándor néven uo. éretts. 1936). A középiskolában tanára volt Szerb Antal (1901–1945). A Rosenthal Béla és neje cégnél angol-nőiszabói képesítést szerzett (1938), Párizsban női szabó, miközben a Sorbonne-on is tanult (1938–1940), majd a II. világháború után a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója (1947–1948), tanulmányait nem fejezte be; az egyetemen Füst Milánt (1888–1967) vallotta mesterének. 

Életút

Budapesten nőiszabó-segéd (1936–1938), hazatérése után frontszolgálatot teljesített (1940–1944: megszakításokkal), a II. világháború végén, az ukrán fronton súlyosan megsebesült, budapesti hadikórházban lábadozott, majd lábadozóként a kórházból megszökött és az ostrom alatt, mint katonaszökevény bujkált (1944). A budapesti Halász Könyvkiadó szerkesztője (1945), a Magyar Téka Irodalmi Könyvkiadó terjesztési osztályvezetője (1946–1949). Pécsett telepedett le, az Állami Könyvterjesztő Vállalat (ÁKV) pécsi boltvezetője, majd Baranya, Somogy és Tolna megyei területi irányítója (1950–1955), a Magyar Írók Könyvesboltjának pécsi boltvezetője (1956–1966), a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat területi instruktora (a Dél-Dunántúlon és Szegeden, 1966–1974). Szabadfoglalkozású író (1974-től). Visszaköltözött Budapestre (1980–1982), Budaörsön telepedett le és haláláig ott élt (1982–1992). 

Költőként indult, majd első prózai művét (Három Lázár, 1943) a Horthy-ügyészség háborúellenesség miatt betiltotta, utóbbi két műve (Egymásra ítélve, 1946; Lilith fiai, 1947) a II. világháború után került indexre. Az 1950-es években nem publikálhatott, Pécsett könyvesbolti eladóként és terjesztőként tevékenykedett. Nevéhez fűződik a pécsi Magyar Írók Könyvesboltja megszervezése (a korábbi orosz könyvesboltból, a Horizontból, 1956-ban). A könyvesboltban és a Libresszó könyves presszóban tkp. irodalmi olvasókört szervezett, ahol a helyi irodalmi eseményeket és az új könyveket beszélték meg az olvasók, s az egyre ismertebbé váló olvasókör révén Kende Sándor is visszatért lassan az irodalomhoz. Riportjait, kisebb írásait a Dunántúl és a Jelenkor közölte (1957-től), Regényeiben viszontagságos ifjúságát és a vidéki értelmiség életét örökítette meg. Élete végén több népszerű ifjúsági regényt írt (különösen népszerűek voltak a Lusta Emmi-történetek: Lusta Emmi és az Indián, 1979; Lusta Emmit tetten érik, 1981; Lusta Emmi és a szerelem, 1983); Visszaemlékezése fontos kordokumentum (Sorsom a könyv, 1986). Szerelmetes barátaim c. regényéből készült színművét a Katona József Színház mutatta be (1973-ban). 

Emlékezet

Budapesten született, tevékenysége Pécshez és Budaörshöz kötődik, Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Pécsett, a Magyar Írók Könyvesboltja a Kossuth Lajos utca 5-ben működött, a Nádor Kávéházban és a Jelenkor Széchenyi téri szerkesztőségében dolgozott. Budaörsi lakóházán (Ifjúság utca 40.) emléktábláját helyezték el. Első írásai Sásdi Sándor Pál néven jelentek meg (1936-tól 1946-ig), Sásdi Sándor (1898–1992) határozott kérésére 1946-ban vette fel a Kende Sándor nevet. 

Elismertség

A Krúdy Gyula Irodalmi Kör alapító tagja (1982-től). Az Írók Szakszervezetének alapító elnökségi tagja (1987-től). Az Írók Alapítványa és a Széphalom Könyvműhely alapító tagja (1990-től). 

Elismerés

Munka Érdemrend (ezüst, 1978).

 

Krúdy Gyula-emlékérem. (1989). 

Szerkesztés

A pécsi Jelenkor c. lap alkotói körének tagja és a folyóirat munkatársa (1957-től). A Budaörsi Napló szépirodalmi rovatvezetője (1991–1992). 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2015