Bene Géza
festőművész, grafikus, rajzpedagógus
Született: 1900. április 1. Csáca, Trencsén vármegye
Meghalt: 1960. május 22. Budapest
Temetés: 1960. május 27. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Apja vasutas volt Iglón, ahol gyermekkorát töltötte. F: Ravasz Ilona.
Iskola
Az iglói tanítóképzőben éretts. és tanítói képesítést szerzett (1918), az I. vh. végén az olasz fronton harcolt (1918). A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János és Olgyay Viktor növendéke (1921–1925); közben állami ösztöndíjjal Rómában tanult (1922).
Életút
Tanulmányai befejezése után rajztanárként dolgozott Békásmegyeren, majd Budapesten. Kiállító művész (1926-tól), Pestszentlőrincen élt és alkotott; gyakran lejárt Szentendrére is, de a művésztelepnek nem volt tagja.
Első művein Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István és Nagy Balogh János hatása érezhető. A KÚT kiállításán mutatkozott be (Napsütés; Ülő lány és A Svábhegy télen c. képeivel, 1926-ban). Munkái tempera-akvarell kompozíciók, tiszta színekkel építkezett, a színfoltok elkülönültek egymástól, képei tömörek voltak. Képeit a természet, az erdők, mezők szeretete inspirálta, figurális tájképein gyakran ábrázolt lovakat (Táj lovakkal, 1932). A II. vh. idején akvarelleken kívül elsősorban színes tinta- és tusrajzokat készített. Figurális kompozícióit az 1940-es években felváltották konstruktív tájképei, külvárosi tájképei szociális érdeklődésről és mély humanizmusról tanúskodnak. Újabb munkáin gyakoriak a különböző technikák keverése egy képen belül: gyakran alkalmazta azt a módszert, hogy a kontúrokat és az árnyékok magját tussal rajzolta meg, a felületeket pedig akvarellel alakította ki. Így érte el azt a hatást, amely képeinek jellegzetes tömörségükben is könnyed, levegős hatást kölcsönzött. A háború alatt készült grafikák tanulságát a Piros fák (1946) c. olajfestményén foglalta össze, s mint ilyen, korszakos képnek számít életművében. Az 1950-es években már elsősorban konstruktív tájképeket festett, a korszak nem kedvezett az absztrakt művészetnek, Bene Géza is visszavonult (1948-tól 1957-ig egyetlen kiállítása sem lehetett). Kényszerű visszavonulása idején bontakozott ki gyermekrajz-pedagógiai tevékenysége: gyermekrajz-kiállításokat rendezett és szervezett. Az 1950-es évek végén ismét nyilvánosság elé állhatott: első (és utolsó) gyűjteményes kiállítása a Műcsarnokban volt (1958-ban). Utolsó éveinek kimagasló alkotása, egy balatoni kirándulás emléke (Vízparton, 1958). A szentendrei stíluskörnek nevezett konstruktív irányzat egyik kimagasló mestere. Konstruktív és monumentális felfogása mellett lírai, szinte zenei harmóniákat teremtő életműve még nem került jelentőségéhez méltó helyre.
Emlékezet
Tanítványai munkáiból Magyarországon először rendezett gyermekrajz-kiállítást (a Békásmegyeri Általános Iskolában, 1949). Életében első és utolsó önálló gyűjteményes kiállítását a Műcsarnokban rendezték meg (1958. nov. 15.–dec. 7.). Az esemény igen fontos volt, a megnyitón a magyar kulturális elit is képviseltette magát, élén Kodály Zoltánnal, aki elsők között fedezte fel Bene Géza munkásságát, műveinek zeneiségét méltatva. A Farkasréti temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002). Halála után jóbarátja, Berda József (1902–1966) költő epigrammát írt emlékére. Legutóbbi emlékkiállítását – születésének 100. és halálának 50. évfordulóján – a Haas Galériában rendezték meg (In memoriam Bene Géza címmel, a Modern klasszikusok – klasszikus modernek sorozatban, 2010. máj.-ban).
Elismertség
A Képzőművészek Új Társasága (KÚT, 1925-től), az Új Művészek Egyesülete (ÚME, 1928-tól) és a Rippl Rónai Társaság tagja (1948-tól).
Elismerés
Szinyei-díj (1923).
Kiállítások
F. kiállításai: egyéni: Kovács Ákos Szalonja (Budapest V. kerület Bank utca, 1931)
Tamás Galéria (Budapest, 1936 és 1940)
Alkotás Művészház (Budapest, 1947)
gyűjteményes: Műcsarnok (Budapest, 1958)
emlékkiállításai: Janus Pannonius Múzeum (Pécs, 1960)
Balassa Bálint Múzeum (Esztergom, 1963)
Savaria Múzeum (Szombathely, 1964)
Tihanyi Múzeum (Tihany, 1967)
Magyar Nemzeti Galéria (Budapest, 1980)
Kecskeméti Képtár (Kecskemét, 1990 és 1995)
Ady Művelődési Ház (Erdőkertes, 1991)
Tokaj (1992)
Telepes utcai általános iskola (Budapest, 1994)
Kossuth Klub (Budapest, 1997)
Somogyi Galéria (Pápa, 1997)
Merítés a KÚT-ból. I. B. G. emlékkiállítása. Haas Galéria–Ráday Galéria (Budapest, 1998)
csoportos: a KÚT és az ÚME kiállításai (Budapest, 1926–1944)
A magyar grafika száz éve. Fővárosi Képtár (Bp., 1948)
Száz magyar művész. Fővárosi Képtár (Budapest, 1948)
IX. Országos Akvarell Biennále (Eger, 1984).
Főbb művei
F. m.: Napsütés, Ülő lány, Park, Leányfej, A Svábhegy télen (1926)
Táj lovakkal, Fekvő akt, Tájkép, Arckép (1932)
Fekvő nő, Tájkép, Csendélet, Félakt, Táj, boglya alakú dombbal, Zsákolók (1934)
Falurészlet (1936)
Petrence hordók, Út tehenekkel, Reggel (1937)
Önarckép (1938)
Feleségem, Falusi utcasarok (1940)
Csobánka, Rőzseszedők (1941)
Almaszedés, Utca (1942)
Piros fák (1946)
Ház – facsoporttal (1947)
Baby virággal, Bejárat (1950)
Baby (1953)
Mozgás (1956)
Vízparton (1958).
Irodalom
Irod.: Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre, Madarász Elemér. (Bp., 1932)
Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. (Bp., 1935)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
B. G. festőművész gyűjteményes kiállítása. Kat. A bevezető tanulmányt Nagy Tibor írta. (Bp., Műcsarnok, 1958)
Halálhír. (Magyar Nemzet, 1960. máj. 24.)
Haulisch Lenke: B. G. emlékére. (Művészet, 1960)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
B. G. festőművész emlékkiállítása. Kat. A kiállítást rendezte É. Takács Margit, a bevezető tanulmányt írta Solymár István. (Veszprém, Tihanyi Múzeum, 1967)
Rácz István: B. G. (Művészet, 1967)
Rácz István: B. G. Kismonográfia. (A művészet kiskönyvtára. 63. Bp., 1971)
B. G. festőművész emlékkiállítása. Kat. A kiállítást rendezte és a katalógust összeáll. M. Heil Olga. (Bp., MNG, 1980)
B. G. emlékkiállítása. A kiállítást rendezte és a katalógust összeáll. Kerékgyártó István, szerk. G. Simon Magdolna. (Kecskemét, Kecskeméti Galéria, 1991)
Merítés a KÚT-ból. I. B. G. emlékkiállítása. Kat. Az anyagot vál. és a kiállítást rendezte Haas János és Theisler György. A tanulmányt Szeifert Judit írta. (Bp., Haas Galéria–Ráday Galéria, 1998)
Kortárs művészeti lexikon. I–III. köt. Főszerk. Fitz Péter. (Bp., 1999–2001)
Szeifert Judit: Az örök kívülálló. B. G. festőművész. Monográfia. (Új Művészet Könyvek. Bp., 2001)
Magyar művészeti kislexikon. Főszerk. Körber Ágnes. (Bp., 2002)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
