Lőrincze Lajos
nyelvész
Született: 1915. november 24. Szentgál, Veszprém vármegye
Meghalt: 1993. október 11. Budapest
Temetés: 1993. november 4. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Napszámos, szegényparaszti családból származott. Sz: Lőrincze Zsófia cselédlány. F: 1944-től Vehovszky Erzsébet (1920–) dr. a Móricz Zsigmond Gimnázium középiskolai tanára. Fia: Lőrincze Péter (1948–); leánya: Lőrincze Zsuzsanna (1950–).
Iskola
Elemi iskoláit Szentgálon végezte, a Pápai Református Teológiai Akadémia Gimnáziumában éretts. (1936), majd Budapesten folytatta tanulmányait, a Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – magyar–német szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1942); közben Nürnbergen is tanult (1938). Tanulmányai idején megnyerte az első Jó magyar kiejtési versenyt (Móra Ferenc Osztozkodás c. elbeszélésének felolvasásával, 1939-ben). A nyelvtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).
Életút
A Pázmány Péter Tudományegyetem Magyarságtudományi Intézetének díjas gyakornoka, tanársegéde (1941–1943), a Pápai Református Teológiai Akadémia Kollégiumának r. tanára (1943–1945), a budapesti Kelet-európai Intézet intézeti tanára (1946–1949). Az MTA Nyelvtudományi Intézet Mai Magyar Nyelv Osztálya, ill. Nyelvművelő Osztálya tud. munkatársa (1951–1959), tud. osztályvezetője (1959–1971), tud. tanácsadója (1971–1985) és az intézet igazgatóhelyettese (1953–1959).
A Magyar Néppárt országgyűlési képviselőjelöltje (1990).
Tudományos pályafutásának kezdetén földrajzinév-kutatással foglalkozott, majd érdeklődése Kodály Zoltán (1882–1967) bíztatására névtudományi és nyelvjáráskutatások felé fordult. A magyar nyelvművelés kiemelkedő, korszakos jelentőségű személyisége, meghatározó egyénisége. Fellépésével a magyarországi nyelvművelés új fejezete indult el: meghirdette az ún. emberközpontú nyelvművelést. Míg korábban, a Szarvas Gábor (1832–1895) által meghirdetett program, a nyelvművelés feladatának a nyelvújítás után átalakult magyar nyelvben még meglevő idegen hatásokat (pl. germanizmus) igyekezett kiiktatni, azaz egy nyelvközpontú nyelvművelést népszerűsített; Lőrincze Lajos elképzelése ennél árnyaltabb volt. Lőrincze Lajos a nyelvi jelenségeket a nyelveket beszélő ember és a tágabb értelemben vett nyelvi közösség érdeke és céljai szempontjából vizsgálta, valamint a fogalmat kiterjesztette a nyelvi műveltség, a nyelvhelyesség és az újabban felbukkanó nyelvi jelenségek értékelésére. Népszerű, tudományos igénnyel megírt, olvasmányos, ismeretterjesztő könyvein generációk nőttek fel, s ezzel alapvetően új eredményeket ért el a mai magyar nyelv jelenségeinek vizsgálata terén. Nevéhez fűződik az Édes Anyanyelvünk c. rádiósorozat elindítása (1952. okt. 15-étől; később előadásai legjavát kötetekbe is kiadta, ill. kezdeményezett egy ilyen nevű nyelvművelő folyóirat megindítását is). Az 1955-től vasárnap reggelenként, 1961-től hetente háromszor sugárzott ötperces rádióműsor a nyelvi ismeretterjesztés addig nem ismert, rendkívül népszerű formájává vált. Néhány írása Vas Lajos néven jelent meg.
Emlékezet
Szentgálon született, s egész életének meghatározó élménye maradt a szentgáli helyi nyelvi jelenségek ismerete: élete végéig gyűjtötte szűkebb pátriája szavait és szokásait (Bilingérezés, 1989). Középiskoláit Pápán végezte, s ott kezdte meg felsőfokú tanulmányait is: református lelkésznek készült, ám nem érzett elhivatottságot a szónoki hivatás iránt – középiskolai tanári oklevelet szerzett. Tudományos és nyelvművelői tevékenysége Budapesthez kötődik (lakása: II. kerület Szilágyi Erzsébet fasor 43.). Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben).
Már halálának évében, az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Szép Magyar Nyelvért Alapítvány Lőrincze Lajos-díjat alapított (1992-ben; első alkalommal 1993-ban adták át; az emlékplakett Domokos Béla szobrászművész alkotása). Nevét vette fel a hegyeshalmi és a szentgáli (1994-ben), valamint a mikófalvi Lőrincze Lajos Általános Iskola (1995-ben); a három iskola diákjai először Szentgálon találkoztak és versenyeztek anyanyelvi ismeretekből és Lőrincze Lajos munkásságából (1997-ben). A Kecskeméti Tanítóképző Főiskola évente Lőrincze Lajos-emléknapokat rendez (1994. nov.-től). Veszprémben, az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban Lőrincze Lajos-emlékszobát avattak (halálának 20. évfordulóján, 2013. okt. 11-én). Az Anyanyelvápolók Szövetsége születésének 100. évfordulója tiszteletére a 2015-ös évet Lőrincze Lajos-emlékévnek nyilvánította.
Elismertség
Az MTA Anyanyelvi Bizottságának elnöke (1960–1990). A Magyar Nyelvtudományi Társaság alelnöke és magyar szakosztályának elnöke (1953–1990). A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) elnökségi tagja, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének elnöke. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa (HNF OT) elnökségi tagja.
A Finn Tudományos Akadémia külső tagja.
Elismerés
Magyar Népköztársaság Érdemérme (arany, 1952), Munka Érdemrend (arany, 1966), Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1985).
Bugát Pál-emlékérem (1962), Kiváló népművelő (1967), Állami Díj (1970), SZOT-díj (1975), TIT aranykoszorús jelvény (1977), Apáczai Csere János-díj (1981), Bárczi Géza-emlékérem (1981), Veszprém Megyéért (arany, 1981), Révai Miklós-emlékérem (1985), Nemzetközi Társadalomtudományi Díj (1985), Pais Dezső-díj (1990), Kosztolányi-díj (1992).
Szerkesztés
A Magyar Rádió (MR) Édes anyanyelvünk c. rovatának vezetője (1952-től). A Magyar Nyelvőr felelős szerkesztője (1954–1985), a Nyelvünk és Kultúránk (1972-től) és az Édes Anyanyelvünk c. folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja (1979-től). A Magyar Nyelvjárások Atlaszának munkatársa (1968–1977).
Főbb művei
F. m.: Földrajzi neveink élete. (A magyar táj- és népismeret könyvtára. 9. A Néptudományi Intézet kiadványa. Bp., 1947)
Bakonyalji részlet. (Mutatvány a magyar nyelvatlasz próbagyűjtéseiből. Bp., 1947)
Földrajzinév-gyűjtésünk múltja, jelen állása és feladatai. (Magyar népkutatási kézikönyv. Bp., 1949)
A tolna–baranyai – volt bukovinai – székelyek névadási szokásaihoz. (Néprajzi tanulmányok. 3. A Néptudományi Intézet kiadványa. Bp., 1949)
Helyesírási reformunk és az ly kérdése. (Magyar Nyelvőr, 1950)
Magyar nyelvjárási bibliográfia. 1817–1949. Összeáll. Benkő Loránddal. (Bp., 1951)
Szentgál, Veszprém megye. (Magyar Nyelvjárások, 1951)
A nyelvművelés elvi kérdései. Vitaülés a Magyar Tudományos Akadémia Nagygyűlésén. 1951. dec. 12. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya Közleményei, 1952)
Szempontok és adatok személyneveink újabbkori történetéhez. (A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai. 33. Debrecen, 1952 és Magyar Nyelvjárások, 1951)
Népdal – tájnyelv – nemzeti kultúra. (Magyar Nyelvőr, 1952)
Nyelv és élet. Cikkek és tanulmányok. A bevezetést Kodály Zoltán írta. (Bp., 1953)
Nyelvművelésünk főbb kérdései. Tanulmánygyűjtemény. Szerk. (Bp., 1953)
Az ikes igeragozás kérdéseiről. (Magyar Nyelvőr, 1953)
A Veszprém megyei Szentgál XVIII–XIX. századi nyelvéből. 1–2. (Magyar Nyelv, 1953–1954)
A Magyar Nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere. 6 táblával és 1 térképpel. (Bp., 1955)
Nyelvművelő. Tanulmányok. Szerk. (Bp., 1956)
Az irodalmi névadásról. (Magyar Nyelvőr, 1956)
Kodály Zoltán 75 éves. (Magyar Nyelvőr, 1957)
Iskolai nyelvművelő. Tanulmányok. Szerk. A Nyelvművelő c. tanulmánykötet bőv. és átd. kiadása. (Bp., 1959)
A Magyar Nyelvatlasz munkálatai. Benkő Loránddal. (Magyar Tudomány, 1959)
Az íráskép mint kifejező eszköz. (Magyar Nyelvőr, 1959)
A magyar nyelvtudomány népi demokráciánk elmúlt tizenöt évében. (Magyartanítás, 1960)
Édes anyanyelvünk. (Kortárs, 1961)
Édes anyanyelvünk. A Magyar Rádió azonos c. műsorában elhangzott előadások. Szerk. (Bp., 1961; 3. jav. kiad. 1972)
Einige latente Bedeutungen des ungarischen Adjektivs édes, süss. (Acta Linguistica, 1962)
Nyelvművelésünk egy esztendeje. Elnöki beszámoló a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvművelő Bizottságában az 1961 évi munkáról. Összeáll. (Magyar Nyelvőr, 1962)
Néhány szó a kettőshangzóról. Benkő Loránddal és Penavin Olgával. (Magyar Nyelv, 1962)
Aki a nők párájában megparipásodik. – Egy furcsa fokozásról. – Egyhamar vagy nem egyhamar. (Kortárs, 1962)
Nyelvművelésünk főbb kérdései. Tanulmánygyűjtemény. Főszerk. (Bp., 1963)
Néhány adat és megjegyzés a nők megnevezéséről való vitához. – Kodály Zoltán köszöntése. (Magyar Nyelvőr, 1963)
Egy érdekes költői nyelvi sajátságról. (Kortárs, 1963)
Köszöntő és köszönő sorok a nyolcvanéves Nagy J. Bélának. (Magyar Nyelv, 1964)
Pais Dezső köszöntése. (Magyar Nyelvőr, 1966)
Földrajzi neveink élete. (A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai. 47. Debrecen, 1967 és Magyar Nyelvjárások, 1967)
Nyelvőrségen. Válogatás az Édes Anyanyelvünk c. rádióműsor anyagából. (Bp., 1968)
Nyelvművelésünk elveiről és egy új „nyelvművelő” könyvről. – A minősítő és a birtokos jelző sorrendje. Implom Józseffel. (Magyar Nyelvőr, 1968)
Névfejtés és művelődéstörténet. (Magyar Nyelv, 1968)
Gondolatok a magyar utónévadás kérdéseiről. (Állam és Igazgatás, 1969)
Az 1967. évi anyakönyvi bejegyzések néhány tanulsága. (Magyar Nyelvőr, 1969)
A szó és az ember. (Korunk, 1971)
Nyelvművelésünk a viták tükrében. (Magyar Tudomány, 1972)
Kodály Zoltán. (Magyartanítás, 1972)
Nyelvszokás és nyelvi norma. (Magyar Nyelv, 1973)
Nyelvünk „szegénysége”. – A nyelvművelő Kodály Zoltánról. – Mókusföldrajz. – Nyelvészet a Cinca-parton. (Nyelvünk és Kultúránk, 1974)
Szóragozás – szórakozás? – Nyelvi játékok írói szinten. – Szólások, közmondások itt és ott. (Nyelvünk és Kultúránk, 1975)
Kövületek. – Meg vagyok én áldva! – Hol tartunk, merre megyünk? (Nyelvünk és Kultúránk, 1976)
Az idegen szavakról. Közzéteszi L. L. és Benkő Loránd. (Magyar Nyelvőr, 1976 és Magyar Tudomány, 1977; külön: Nyelvőr füzetek. 13. Bp., 1976)
Rokonok. – A berúgásról. – A forrásoknál. – Mondottam, ember. (Nyelvünk és Kultúránk, 1977)
Otthonaim. (Budapest [folyóirat], 1977)
Záró megjegyzések az idegen szavakról szóló vitához. Benkő Loránddal. (Magyar Tudomány, 1978)
Az idegen szavakról. 1–2. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1978)
Ferde képek, rikító színek. – Megemlékezés Gombocz Zoltánról. – „Engedjétek hozzám jönni a szavakat.” (Nyelvünk és Kultúránk, 1978)
A Földrajzi nevek etimológiai szótárának hasznáról. (Magyar Nyelvőr, 1979)
A Biblia és édes anyanyelvünk. (Confessio, 1979)
Emberközpontú nyelvművelés. (Gyorsuló Idő. Bp., 1980)
Találkozások, tűnődő árnyak. (Nyelvünk és Kultúránk, 1980)
Nyelvünk a világban. (Magyar Nyelv, 1980)
Nyelvművelő kézikönyv. I–II. köt. Szerk. Többekkel. (Bp., 1980–1985)
Gondolatok a népdaléneklésről. (Kóta, 1981)
Tanulságok – feladatok. – Határkőnél. (Nyelvünk és Kultúránk, 1981)
A nyelvművelő Arany János időszerűsége. – A kollégium és a magyar nyelv. (Nyelvünk és Kultúránk, 1982)
Illyés Gyula és a magyar nyelvművelés. („Bátrabb igazságokért!” A 80 éves I. Gy. életművéről tartott tudományos ülésszak előadásai. 1982. nov. 2–3. Bp., 1983)
Beke Ödön és a magyar nyelvtudomány. (Nyelvtudományi Közlemények, 1983)
Kodály Zoltán és a magyar nyelv. (Magyar Nyelv, 1983)
Hogyan vitázunk, hogyan vitázzunk? 1–3. (Magyar Nyelvőr, 1984–1985; és külön: A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. 162. Bp., 1985)
Megjegyzések, gondolatok, tanulságok. (Nyelvünk és Kultúránk, 1985)
Húsz év. Tapasztalatok, tanulságok a nyelvi ismeretterjesztésben. (Magyar Nyelvőr, 1986)
A kis Gyöngyöstől a nagy Tiszáig. (Magyar Nyelvőr, 1988)
Az MTA Helyesírási Bizottságának állásfoglalása az orvosi helyesírás ügyében. Halász Bélával és Keresztury Dezsővel. (Orvosi Hetilap, 1988. 25.–Magyar Nyelvőr, 1989 és Gyermekgyógyászat, 1989)
Bilingérezés. Szógyűjtemény Szentgál XVIII–XIX. századi nyelvéből. A mellékleteket vál. Balogh Ferencné, a fotókat készítette Róka Lajos. 15 táblával. (Az Eötvös Károly Megyei Könyvtár kiadványa. Veszprém, 1989)
A többszörös eszme- és harcostárs. (Dunatáj, 1992)
Megnől az ember szíve. Barátok – emlékek – találkozások. Az előszót írta Pomogáts Béla. (Veszprém, 1993; 2. kiad. 1994)
Nyelvművelés, nyelvvédelem. – Határkőnél. – Mondottam, ember. (Hungarológia, 1996).
Irodalom
Irod.: írásairól: Bárczi Géza: L. L.: Nyelv és élet. (Magyar Nyelv, 1953)
Kovalovszky Miklós: L. L.: Nyelv és élet. (Magyar Nyelvőr, 1953)
Egedy Mária: L. L.: Édes anyanyelvünk. (Magyartanítás, 1961)
Nyíri Antal: L. L.: Édes anyanyelvünk. (Magyar Nyelvőr, 1961)
Németh G. Béla: L. L.: Nyelvőrségben. (Társadalmi Szemle, 1968)
Nyíri Antal: L. L.: Nyelvőrségben. (Magyar Nyelvőr, 1969)
Balázs János: L. L.: Emberközpontú nyelvművelés. (Magyar Nyelv, 1981)
Balogh Lajos: L. L.: Bilingérezés. Szógyűjtemény Szentgál XVIII–XIX. századi nyelvéből. (Magyar Nyelv, 1992)
Rados Richárd: L. L.: Megnől az ember szíve. Barátok – emlékek – találkozások. (Ethnographia, 1995)
B. Porkoláb Judit: L. L.: Megnől az ember szíve. Barátok – emlékek – találkozások. (Magyar Nyelvjárások, 1995)
Mi a nyelvművelés? (Magyartanítás, 2015).
Irod.: Kovalovszky Miklós: L. L. 60 éves. (Magyar Nyelv, 1976)
L. L. 65 éves. (Névtani Értesítő, 1980)
Jávor Ottó: A magyar nyelv szolgálatában. Beszélgetés L. L.-sal. (Budapest [folyóirat], 1985)
Keresztury Dezső: L. L. (Nyelvünk és Kultúránk, 1985)
Nádor Tamás: L. L. (N. T.: Ex libris. Bp., 1986)
Benkő Loránd: L. L. köszöntése hetvenedik születésnapján. (Magyar Nyelv, 1986)
Kovalovszky Miklós: Egy élet summája. – Grétsy László: Búcsú L. L.-tól. (Magyar Nyelvőr, 1994)
Szathmári István: L. L.-ra emlékezve. (Confessio, 1994)
Kováts Dániel: L. L. emlékezete. (Honismeret, 1994 és Széphalom [folyóirat], 1994)
Cseke Gábor: L. L. vallomásai. (Korunk, 1994)
Kronstein Gábor: „Az élő nyelvet kell alapul venni.” Beszélgetés a Lőrincze-iskola elveiről. (Köznevelés, 1994)
Margócsy József: Nyolcvan éves lehetne a „Lőrincze”. (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1995)
Czuczor Sándor: Emlékverseny L. L. tiszteletére. – Szende Aladár: A második L. L. iskola avatása. (Édes Anyanyelvünk, 1995)
Grétsy László: L. L. nyelvművelő munkássága. (Magyar Nyelvőr, 1996)
Marekné Pintér Aranka: L. L.-emlékülés. (Édes Anyanyelvünk, 1996)
Balogh Ferencné: L. L. Emlékezés és bibliográfia. (Veszprém, 1998)
Graf Rezső: L. L., a tanár. (Magyar Nyelvőr, 1998)
Lőrincze-breviárium. Vál., szerk. Graf Rezső. (Bp., 1999)
Szende Aladár: L. L. és az ifjúság. (Nyelvünk és Kultúránk, 1999)
Kolozs Barnabásné: L. L. életművének bibliográfiája. (Édes Anyanyelvünk, 1999)
Pomogáts Béla: L. L. munkássága anyanyelvünk megőrzéséért. (Nyelvünk és Kultúránk, 2002)
Beke György: L. L. Erdélyben. – Grétsy László: L. L. és a humor. – Kata Mihály: L. L. tanár úr emlékére. – Pusztai Ferenc L. L. előtt és után. – Nagy Károly: A L. L. vezette Anyanyelvi Konferencia a rendszerváltozás éveiben. – Kiss Jenő: L. L. és a nyelvjáráskutatás. (Magyar Nyelvőr, 2005)
Pomogáts Béla: Iskolakeresztelőre. A szentgáli L. L.-iskolánál. (Nyelvünk és Kultúránk, 2007)
Csernicskó István: L. L. emlékezete Kárpátalján. (Magyar Nyelv, 2008)
Kovács László: L. L., a hídépítő. (Nyelvünk és Kultúránk, 2010)
100 éve született L. L. (Édes Anyanyelvünk, 2015).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2015
