Karácsony vigíliája, Ádám és Éva napja. Az ősszülők ünnepének jelképes tartalma van. Az Ószövetség megváltatlan világából, Ádám és Éva örökéből az emberiség átlépett az új Ádám fogadásának ünnepévé: ez egyúttal az ember megújulásának, az új embernek az ünnepe is.

A történet és a szereplők

Ádám, az első ember, az emberiség első ősatyja. Az ószövetségi teremtésmítosz szerint, az Úr a hatodik napon megteremtette az állatok minden formáját, legvégül pedig a maga képére és hasonlatosságára megalkotta az embert (azaz Ádámot), hogy uralkodjék a földön mindenen, ami élő és növekedik. Ádámot az Úr a föld vörös porából alkotta és életet lehelt bele, majd kertet (Édenkert) telepített teremtménye köré, s rábízta, hogy azt őrizze és művelje. Az Édenkertben (Paradicsom) az Úr megengedte Ádámnak, hogy a kert minden fájából egyen, de eltiltotta őt attól, hogy a jó és a gonosz tudásának fájából egyék (Tudás Fája, Élet Fája), ellenkező esetben halállal lakol. Az Úr ugyanakkor azt is látta, hogy teremtménye egyedül élt a hatalmas kertben, ezért mindenféle állatot vitt Ádámnak. Amikor az Úr sorra megjelentette Ádám előtt az állatokat, mindegyikük párosával érkezett az első ember elé. Miután Ádám valamennyi állatnak nevet adott felkiáltott: „Minden teremtménynek van hozzá illő társa, csak nekem nincs!” Az Úr belátta, hogy nem helyes, ha a maga képére formált lény társ nélkül marad, ezért mély álmot bocsátott Ádámra, majd kivette egyik bordáját, s azt asszonnyá formálta, végül bezárta a sebet.

Ádám nemcsak az első ember neve volt, de ilyen néven nevezték az Úr által saját képére teremtett fajt is. Valójában a fajnév vált személynévvé. Hogy az Úr mennyire megbízott teremtményében az abból is kiderült, hogy Ádám nevezhette el a többi állatfajt is. Az Ádám héber eredetű férfinév, a szó jelentése ‘ember’. Valószínű az etimológiai összefüggés az adam ‘ember’, az adama ‘föld, termőföld’, az adom ‘vörös’ és a dom ‘vér’ héber szavak között, mivel az Ószövetség teremtésmítosza szerint az Úr Ádámot vörös földből (azaz agyagból) teremtette. Az adom ‘vörös’ és a dom ‘vér’ szavak közötti feltételezhető kapcsolat más nyelvekben sem ritka (pl. a magyar vér szóból származik a veres, amelyből kialakult vörös szavunk).

Éva, az első asszony neve, akit az Úr Ádám oldalbordájából teremtett. Éva lett anyja minden élőnek, férfi és asszony együtt váltak egy testté. Az Édenkertben a fák olyanok voltak, mint a legragyogóbb ékszerek, de közülük is a legragyogóbb a jó és a rossz tudásának fája volt. Ádám elmagyarázta az új teremtménynek, hogy ennek a két fának a gyümölcsét sem megérinteni, sem megízlelni nem szabad. Hallotta Ádám szavait a kígyó is, minden állatok legravaszabbika. Amikor az első ember befejezte magyarázatát, a kígyó haragosan felkiáltott. Azt állította, hogy az Úr becsapta Ádámot és Évát. Annak a két fának a gyümölcse nem halálos, hanem bölcsességet ad, de Isten tudatlanságban akarja tartani az első emberpárt. A kígyó szavaira Éva szakított egyet az egyik fa tiltott gyümölcséből, s miután megízlelte, megkínálta vele Ádámot is. Miután mindketten ettek, egymásra néztek, s megértették, hogy mezítelenek. Fügefalevelet téptek, s azokat köténnyé fűzték össze. Alkonyatkor az Úr kereste Ádámot (Ádám hol vagy?), aki elrejtőzött a fák között. Ádám úgy felelt, hogy ő az Úr szavaira „megfélemedett”, mivel mezítelen volt.

Éva, az első nő, az első asszony neve. Az Éva héber eredetű női név, a szó eredeti alakja Chava (Hava), a szó jelentése ‘élet, életet adó [nő]’. Az ember különlegességét az is jelzi, hogy egyedül az ember párjának volt más, a fajtól eltérő neve. Éva szavunk idővel felvette a ‘nő’ általános jelentést is, ez kétségtelenül a teremtéstörténetre nyúlik vissza, hisz Éva volt minden élőnek anyja. Az Éva lánya kifejezés jelentése ‘igazi nő, azaz szembetűnően nőies’. Aki lopott, arra régen azt mondták, hogy Éva után indult. Ha valami nagyon régen volt, az akkor lehetett, amikor még Éva is (csak) menyasszony volt. Ádám és Éva történetének népszerűségét leginkább a teremtésmítoszból származó szállóigék és frazeológiák nagy száma bizonyítja. A paradicsomi állapot, az édenkert ma is ‘az édes semmittevést, a boldog tétlenséget’ jelenti. A tudás fája ‘a tudományos felismerés, a megismerés’ általános megnevezése. Az oldalborda ‘a feleség, az élettárs’, az ádámkosztüm ‘a meztelen, a ruhátlan’, a fügefalevél ‘a szeméremtakaró’ tréfás elnevezése, ádámcsutkának (pomus Adami) hívják a pajzsporc férfiaknál kidudorodó kiszögellését. Néhány helyen az ádámcsutkának évahalálcsont a neve. A kígyó a gonoszság szimbóluma, szóösszetételekben gyakran szerepel az álnok kígyó, ill. a kígyó fejére tapos kifejezés, ez utóbbi jelentése ‘megszünteti a viszálykodást’. Az Ádám hol vagy? kérdés manapság inkább ironikus töltetű (a gúnyolódás abból ered, hogy Ádám meztelensége miatt bújt el az Úr elől). De ebből a történetből terjedt el még: az arcod verítékével, a tiltott gyümölcs, ill. a porból vagy és porrá leszel kifejezések stb. Aki Ádám és Évánál kezd el valamit, az bizony nagyon távolról fog neki. Ha valaki csak Ádámtól és Évától rokon, az pedig olyan nagyon távoli rokon, hogy az már nem is rokon.

A bűnbeesés. Ádám szavait hallván, az Úr rájött, hogy Ádám evett a Tudás fája gyümölcséből. Ádám elárulta, hogy Éva megkínálta őt a tiltott fa gyümölcséből, Éva viszont azt állította, hogy őt a kígyó ámította el. Megharagudott erre az Úr. Megátkozta Ádámot, átkozott legyen a föld munkád alatt, fáradalmak árán egyél abból élted minden napján, arcod verejtékével edd kenyered, míg vissza nem térsz a földbe, ahonnan vétettél! Megátkozta Évát is, ezentúl fájdalomban szüli gyermekeit, és férje uralkodik rajta. Megátkozta a kígyót is, örök időkig csak csúszik-mászik, földet eszik, és örök ellenségeskedésben él ezentúl az emberrel. Ezután az Úr kiűzte az első emberpárt az Édenkertből, megakadályozva, hogy az Élet fája gyümölcsét is megízleljék, és villogó pallosú kerubokat bízott meg a kert őrzésével, hogy sohase térhessenek vissza oda.

A bűnbeesés, az ember teremtése és kiűzetése a Paradicsomból a Biblia legismertebb mítosza, a történet és az első emberpár (ruhátlanul vagy fügefalevéllel) ábrázolása a leggyakoribb kép vagy szobor, a keresztény művészet legkorábbi motívumai közé tartozik. A teremtéstörténet látható Michelangelo (1475–1564) freskóin a sixtusi kápolnában, Lorenzo Ghiberti (1378–1455) freskóin a firenzei katedrálisban, a bűnbeesés motívuma gyakori Lucas Cranach (1472–1553) képein, Albrecht Dürer (1471–1528) metszetsorozatain, de szinte minden jelentős reneszánsz festő készített ismert képet erről a témáról. Jean Effel (1908–1982) francia grafikus népszerűségét elsősorban bibliai témájú, különös, fanyar rajzsorozatainak köszönhette (A világ teremtése, 1951–1954; Az ember teremtése, 1956; Ádám és Éva regénye, 1963). A történet szépirodalmi feldolgozásai közül kiemelkedik John Milton (1608–1674) az Elveszett Paradicsom (Paradise Lost, 1667) című tíz könyvből álló eposza, amelynek cselekményépítése az Odüsszeiát és az Aeneist követi. Milton az eposz folytatását is megírta Visszanyert Paradicsom (Paradise Regained, 1671) címmel. Milton műveinek hatására Friedrich Gottlieb Klopstock (1724–1803) német költő megírta Messiás (Messias, 1748) című húszénekes, hexameteres eposzát. A mű Jézus utolsó hetének eseményeit örökíti meg. Szintén Klopstock a szerzője az Ádám halála (Der Tod Adams, 1757) című drámának. A magyar irodalom egyik legismertebb műve Az ember tragédiája. Madách Imre (1823–1864) élete fő művét 1859. február 17. és 1860. március 26. között írta. Közismert, hogy amikor Arany János (1817–1882) a hozzá eljuttatott kézirat első énekét elolvasta (1860) kedvetlenül félretette, úgy vélte, hogy a Tragédia nem más, mint egy Faust-utánérzés. A Hiador álnéven verselő pap-költő, Jámbor Pál (1821–1897) közvetített Arany és Madách között, s amikor Arany újra nekiült, és ezúttal végig is olvasta, már egészen más volt a véleménye. Az MTA 1861. október 31-i ülésén olvasott fel először a nagy műből részleteket, ekkor már elküldte Madáchnak az általa kijavításra ítélt változatot. (A Tragédia egyetlen, az MTA Könyvtárában őrzött kéziratán máig láthatóak Arany javításai). A legklasszikusabb magyar dráma 4080 sora 1862. január 16-án hagyta el Emich Gusztáv nyomdáját – 1500 példányban. Az ember tragédiája ősbemutatója 1883. szeptember 21-én volt a budapesti Nemzeti Színházban. Madách ekkor már majdnem húsz éve halott (1864. október 5-én hunyt el Alsósztregován.

Karácsony vigíliáján, Ádám és Éva napján, karácsony ünnepén, a történet művelődéstörténeti és nyelvi érdekességeinek felelevenítésével minden kedves olvasónknak békés ünnepeket és egy jobbá tett világot kívánunk!

Szép karácsonyt, mindenkinek!