Szabó Magda
író, költő, műfordító
Szobotka Tiborné
Született: 1917. október 5. Debrecen
Meghalt: 2007. november 19. Kerepes, Pest megye
Család
Régi debreceni református családból származott. Nagyszülei: Szabó János, Várady-Szabó Mária és Jablonczay Kálmán, Gacsáry Emma. Apja egy tizennégy gyermekes lelkészfamília legkisebb fia volt. Sz: Szabó Elek árvaszéki ülnök, Jablonczay Lenke tanítónő. F: 1947-től Szobotka Tibor (1913–1982) író.
Iskola
A debreceni Dóczi Leánynevelő Intézetben éretts. (1935), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen magyar–latin szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1940).
Életút
A debreceni Dóczi Leánynevelő Intézet óraadó, majd ún. segélydíjas tanára (1940–1942), a hódmezővásárhelyi református leánygimnázium (1942–1945), a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium r. tanára (1945. márc.–ápr.). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba (VKM) szolgálattételre berendelt középiskolai tanár (1945–1949); elbocsátották állásából (1949). A budapesti Szinyei Merse Pál utcai általános fiúiskola és a Horváth Mihály téri gyakorló általános iskola tanára (1949–1959). Szabadfoglalkozású író (1959-től).
Szülei író emberek voltak, édesapja csak úgy, maga örömére írt kisebb prózai műveket, édesanyjának viszont több meséje is megjelent helyi lapokban. Édesanyja már egészen kisgyermek korában megtanította írni és olvasni s a csöppnyi kisleány már néhány évesen verseket talált ki. Édesapjától már középiskolás korában kiválóan megtanult latinul, a legenda szerint, családja körében gyakran latinul társalogtak. Klasszika-filológusnak és költőnek készült; első verseit klasszikus latin mértékekben írta, az egyetem alatt azonban már elbeszéléseket és egyéb kisprózai műveket is írt. Pályáját költőként kezdte, az Újhold köréhez csatlakozott. Versesköteteivel (Bárány, 1947; Vissza az emberig, 1949) hamar feltűnést keltett: már első kötete után Baumgarten-díjra jelölték (1947). Második alkalommal a díjat oda is ítélték neki, ám azt kommunista nyomásra végül is Kuczka Péter kapta meg (ez volt az utolsó díjkiosztás, 1949-ben, utána megszüntették a díjat). Szabó Magda 1949 után is írt verseket (Neszek, 1958; Szilfán halat, 1975) ám kétségtelen, hogy prózai és drámai művei hozták meg számára a nemzetközi elismerést.
A Nyugat negyedik nemzedékének is tartott Újhold folyóiratot 1948 májusában betiltották, a kör tagjai hosszú évekig, nem ritkán évtizedekig nem publikálhattak. Szabó Magda is tíz évre elhallgatott, ám ezalatt az évtized alatt – mint utóbb kiderült – folyamatosan írt. Az 1950-es évek utolsó éveiben aztán különös írásaival valósággal berobbant az irodalmi közéletbe. Freskó (1958) c. regénye egy temetésre összegyűlt régi puritán család négy generációjának drámai sűrítésű belső monológjaira épült. A regény tizenhárom órája és fejezete az eltelt nyolcvan év történelmi és társadalmi változásainak „sűrítménye“, az egymással bonyolult kapcsolatokban lévő családtagok konfliktusain keresztül. Hasonló regényírói technikával készült Az őz (1959). A regény története, a főhős Encsy Eszter színésznő élettörténete, szintén drámai belső monológokban. Encsy Eszter gyermekkori élettapasztalata a társadalmi és érzelmi kirekesztettség, a létért és a szeretetért vívott folytonos és eredménytelen küzdelem. Ez a harc azonban idővel Esztert szeretet nélküli, érzéketlen, torz személyiséggé tette. Eszter személyiségének ellentéte Angéla, az angyali (!) természetű barátnő, aki végtelen szeretetben nőtt fel, családja óvta, vigyázott rá: megkapta mindazt, ami Eszter számára egész életében elérhetetlen maradt. Az elérhetetlenség – jóllehet sikeres és népszerű színésznő – idővel tehetetlen dühvé és pusztító erejű indulattá alakul át. Elszereti Angéla férjét, ám ezt az érzelmet sem tudja átélni. A cím, az őz, a barátnő, Angéla állata, egyúttal a szeretet és a biztonság metaforája. Eszter ellopja az állatot, ezzel az őz pusztulását idézi elő. A szeret nélkül felnőtt ember csak pusztítani, rombolni, gyűlölködni tud.
Hasonló szerkesztési móddal építkezik a Disznótor (1960) c. regénye, amely a pusztító szenvedélyek regénye. A szereplők itt is az időben visszakalandozva tárják fel önmaguk sorsát. A mű egy családi féltékenységi drámába torkolló, több évtizedet feltáró családregény. Tóth János (becenevén Csutak) elsőgenerációs értelmiségi, a szappanfőző Tóth János tanítóvá „előlépő“ fia. Csutakot szenvedélyes szerelem fűzi Kémery Paulához (Pólikához), az elszegényedett, büszke dzsentrilányhoz. Szalay Gábor nem hajlandó feleségül venni Pólikát, sőt, jövője érdekében érdekházasságot köt. Pólika elkeseredettségében és csalódásában Tóth Jánoshoz megy feleségül, ám Szalayval, titokban, tovább folytatja kapcsolatát. Csutak viszont mindent felad az asszony szerelméért: szakít életformájával, szokásaival, megtagadja családját. Pólika még arra is ráveszi Csutakot, hogy gyereket buktasson el, akiket korrepetálhat majd. Miután Tóth János megtudja, hogy kislányának nem ő az apja, hanem Szalay Gábor, a megalázottság, megnyomorítottság és a sok-sok, éveken át gyűlt indulat robban. Tóth János megöli az asszonyt, úgy érzi, hogy ezzel a szörnyű tettel igazságot szolgáltat és elégtételt vesz nemcsak Pólikán, hanem családján esett sérelmekért is. Szabó Magda regényei az 1960-as évek fontos kulturális eseményei voltak. Nyugtalanító történetek, indulatos karakterek lepték el műveit, a fullasztó légkörben játszódó írásaiknak nincs pozitív szereplője, a történetek nem érnek véget mindenkit megnyugtató, boldog befejezéssel. A csutak szó jelentése: ’csomóba összecsavart, szálas anyag’, amelyet tisztításra, súrolásra (ló csutakolására) használnak. Tóth János, Csutak, jóindulatú, szelíd, gyermekszerető ember, aki rajongásig szereti imádott asszonyát. Szakít családjával, úgy gondolja, naiv hittel, hogy új, tiszta (= csutak!) életet kezdhet. A történet végén azonban ebből a lágyszívű, megalázott emberből gyilkos lesz. Különösen érdekes, hogy a Disznótor főszereplőjét Csutaknak hívják. Ez a neve a másik Újholdas író, a szintén perifériára szorított Mándy Iván (1918–1995) ifjúsági regénysorozata főszereplőjének is!
Az Újhold köréhez tartozó, nem publikálható írók szinte kivétel nélkül csak ifjúsági irodalommal próbálkozhattak. Nem volt ez másként Szabó Magdával sem. Már 1958-ban, visszatérésekor megjelent Bárány Boldizsár c. verses meséje, majd sorra adta ki ifjúsági regényeit (Mondják meg Zsófikának, 1958; Sziget-kék, 1959; Álarcosbál, 1961). Legismertebb ifjúsági műve azonban az Abigél (1970). A „címszereplő“, Abigél, egy kertben álló leányszobor. A szobor köré Horn Mici – egy hajdani diáklány – legendát szőtt, amikor büntetésből elkobozták jegygyűrűjét. Abigél alakját valaki a nevelők közül megszemélyesíti, átveszi a szobor korsójába helyezett üzeneteket és – rejtélyes forrásból – de mindig segít a különbözőképpen szorult helyzetekbe került matulás lányokon. A történet a lányregény romantikus műfajára épül, azonban a cselekményben előrehaladva egyre inkább megcáfolja annak kellékeit és konvencióit, túlmutat a műfajban megszokottakon: a cselekmény és konfliktusok bonyolításában éppúgy, mint a főhős és környezete különleges élethelyzetének ábrázolásában. Ha az Abigél egy „fordított“ lányregény, akkor a Tündér Lala (1965) egy „fordított“ tündérmese. Lala, a tündérkirálynő fia az ármánykodással, hazugságokkal és különös fegyelemmel irányított tündérországból elkívánkozik – az emberek közé. A tündérországban minden kívánsága teljesül, ám az nem okoz senkinek sem igaz örömet, mert ezt csak az emberek érezhetik és csak akkor, ha megküzdenek érte.
Szabó Magda Ókút (1970) c. önéletrajzi kisregényével kezdte el családtörténeti regényeit. A Régimódi történet (1977) az édesanya, Jablonczay Lenke sorsán keresztül mutatja be két nagy tekintélyű, ősi múltra visszatekintő tiszántúli család hanyatlásának históriáját. Az író részben édesanyja visszaemlékezéseiből, részben rokonok, a tágabb család és ismerősök emlékeiből, s nem utolsósorban korabeli személyes dokumentumokból (levelekből, naplókból, háztartási könyvből, a szereplők novelláiból, verseiből) fűzte össze ezt a különös műfajú regényt. Az elbeszélés fő helyszíne a 19. század végi−20. század eleji Debrecen, ahol Szabó Magda dédszülei, a gazdag dzsentri, idősebb Jablonczay Kálmán és az ugyancsak gazdag kalmárcsaládból származó, okos és józan Rickl Mária, a szülői ellenkezés dacára összeházasodnak. A házasfelek boldogságának azonban hamar vége szakad, amikor az ifjú férj könnyelműen elherdálja vagyonát, s az erős kezű asszony ellentmondást nem tűrően veszi át a ház irányítását, valamint három leánya – köztük az író édesanyja − s egyetlen fia, ifjabb Jablonczay Kálmán nevelését. A regényből sikeres dráma is készült. További önéletrajzi regényeiből kiemelkedik Az ajtó (1987), a mű elnyerte a Femina francia nőirodalmi díjat (1987), valamint a Für Elise (2002), amelyben Szabó Magda gyermekkorát meséli el.
Történeti drámáival lélektani regényeit folytatta. Írt színművet az államalapítás koráról (Az a szép, fényes nap, 1976); IV. Béla alakja köré drámatrilógiát (A meráni fiú, A csata, Béla király, 1980–1983) alkotott, természetesen Debrecenhez kötődő művet is írt (Kiálts, város!, 1973). Műfordítóként, férjével, Szobotka Tiborral klasszikus angol irodalmat tolmácsolt (A Forsyte Saga, 1960). Szabó Magda a 20. század második felének egyik legismertebb magyar írója: prózai műveit, drámáit, ifjúsági regényeit és meséit több tucat nyelvre lefordították (köztük pl. azeri, flamand, héber, japán, katalán, örmény nyelvre!). Művei közül igen sokat megfilmesítettek (talán a legismertebb az Abigélből készült négyrészes tévéjáték, 1978). Néhány pedagógiai írása Szobotka Tiborné néven jelent meg.
Elismertség
A Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke (1985–1990).
A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja (1992). Az Európai Tudományos Akadémia tagja (2001).
Elismerés
Debrecen (2001) és Budapest díszpolgára (2006).
A Debreceni Református Teológiai Akadémia (1993) és a Miskolci Egyetem díszdoktora (2001). KLTE Emlékérem (2007).
Munka Érdemrend (arany, 1977), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1987), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992) és középkeresztje a csillaggal (1997), a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2007).
A már odaítélt Baumgarten-díjat visszavonták tőle (1949). József Attila-díj (1959 és 1972), Csokonai Vitéz Mihály-díj (Debrecen, 1976 és 1987), Kossuth-díj (1978), SZOT-díj (1982), Pro Urbe Budapest (1985), a Getz Corporation Írói Díja (1992), Déry Tibor-jutalom (1996), Szép Ernő-jutalom (1998), Nemes Nagy Ágnes-díj (2000), Szenci Molnár Albert-díj (2000), az Év Könyve Díj (2000), Tolerancia Díj (2000), Corvin-lánc (2001), Simonyi Imre-díj (2002), Fitz József-díj (2003), Gundel-díj (2003), Prima Primissima Díj (2003), Femina Díj (2003), a Győri Könyvszalon alkotói díja (2003), Hazám Díj (2007), Tőkés László-díj (2007).
Főbb művei
F. m.: A római kori szépségápolás. Egy. doktori értek. (Debrecen, 1940)
Bárány. Versek. (Bp., 1947)
Vissza az emberig. Versek. (Bp., 1949)
Ki hol lakik? Sz. M. versei. Ill. Köpeczi Bócz István. Verses képeskönyv. (Bp., 1957; 2. kiad. 1962)
Ki hol lakik? Verses képeskönyv. Kovács Péter rajzaival. (3. kiad. Bp., 1982)
Ki hol lakik? Verses képeskönyv. Szalma Edit rajzaival. (Bp., 2008)
Szókincsfejlesztés az általános iskolában. Szobotka Tiborné néven. (Magyartanítás, 1958)
Bárány Boldizsár. Verses mese. Ill. Würtz Ádám. (Bp., 1958; szerb nyelven: Novi Sad, 1978)
Bárány Boldizsár. Verses mese. Szántó Piroska rajzaival. (2. kiad. Bp., 1971; 3. kiad. 1983; 4. kiad. 2001; 5. kiad. 2003)
Bárány Boldizsár. Verses mese. Szalma Edit rajzaival. (5. kiad. Bp., 2007; 6. kiad. 2009; 7. kiad. 2012)
Freskó. Regény. (Bp., 1958; 2. kiad. 1964; Magvető Zsebkönyvtár. 3. kiad. 1974; 4. kiad. 1979; 5. kiad. 1987; 6. kiad. 1999; 7. kiad. 2003; 8. kiad. 2005; 9. kiad. 2008; németül: Das Fresko. Frankfurt/Main, 1960; 2. német kiad. München–Zürich, 1964; 3. német kiad. Berlin, 1978; 4. német kiad. 1987; lengyelül: Warszawa, 1960; cseh nyelven: Praha, 1961; franciául: Fresque. Paris, 1963; horvátul: Zagreb, 1963; ukránul: Kijev, 1971; svédül: Stockholm, 1972; oroszul: Moszkva, 1978; bolgárul: Szófia, 1980; lett nyelven: Riga, 1982)
Neszek. Versek. (Bp., 1958)
Mondják meg Zsófikának! Regény. (Bp., 1958; 2. kiad. 1960; 3. kiad. 1964 és 1965; 4. kiad. 1968; Magvető Zsebkönyvtár. 5. kiad. 1975; 6. kiad. 1980; 7. ifjúsági kiad. Bp., 1993, 1998, 1999 és 2001; 8. kiad. 2002; 9. kiad. 2007; 10. kiad. 2008; cseh nyelven: Praha, 1961; ; 2. cseh kiad. Praha, 1972; németül: Erika. Bp., 1961; 2. német kiad. 1962; 3. német kiad. 1964; 4. német kiad. 1966; 5. német kiad. 1968; oroszul: Moszkva, 1961; szlovákul: Bratislava, 1961; litvánul: Vilnius, 1962; angolul: Tell Sally! Bp., 1963; bolgárul: Szófia, 1963; franciául: Dites à Sophie… Bp., 1963; lengyelül: Warszawa, 1964; lett nyelven: Riga, 1965; grúz nyelven: Tbiliszi, 1969; románul: Bucuresti, 1974; szerb nyelven: Beograd, 1975; olaszul: Ditelo a Sofia. Milano, 2013)
Mondják meg Zsófikának. Ifjúsági színmű. Sz. M. azonos című regényéből színpadra alkalmazta Tarbay Ede. Rendezte és az utószót írta: Balogh Géza. (Színjátszók Kiskönyvtára. 145. Bp., 1972; 2. kiad. 1975)
Az őz. Regény. (Bp., 1959; 2. kiad. 1963; 4. kiad. 1972; 6. kiad. 1977; 8. kiad. 1983; 9. kiad. 1994; 10. kiad. 2000; 11. kiad. 2003; 12. kiad. 2005; 13. kiad. 2008; 14. kiad. 2014; németül: Die andere Ester. Frankfurt/Main, 1961; németül: Ester und Angela. Berlin, 1979; 2. kiad. 1981; 3. kiad. 1984 és 1985; lengyelül: Warszawa, 1961; finn nyelven: Helsinki, 1962; franciául: Le faon. Paris, 1962; új kiad. 2008; hollandul: Bilthoven, 1962; angolul: The Fawn. London, 1963 és New York, 1963; olaszul: L’altra Esther. Milano, 1964; spanyolul: Resentimiento. Barcelona, 1964; szerb nyelven: Novi Sad, 1964; dánul: Köbenhavn, 1966; románul: Bucuresti, 1967; svédül: Stockholm, 1967; szlovén nyelven: Ljubljana, 1967; szlovákul: Bratislava, 1968; cseh nyelven: Praha, 1968; flamandul: Bruxelles, 1969; norvégül: Oslo, 1969; törökül: Istanbul, 1972; észt nyelven: Tallinn, 1974; japán nyelven: Tokyo, 1978; oroszul: Moszkva, 1978; bolgárul: Plovdiv, 1981; lett nyelven: Riga, 1982; görögül: Athén, 1990; litvánul: Vilnius, 1990; héberül: Tel-Aviv, 1994)
Az őz. Regény. Az utószót írta Illés Lajos. (Olcsó Könyvtár. 558. 3. kiad. Bp., 1965)
Az őz. Regény. (Szépirodalmi Zsebkönyvtár. 5. kiad. Bp., 1975; 7. kiad. 1979)
Sziget-kék. Meseregény. Szántó Piroska rajzaival. (Bp., 1959; 2. kiad. 1967; 3. kiad. 1983; 4. kiad. 1988; 6. kiad. 2000; 7. kiad. 2001; 8. kiad. 2003; németül: Inselblau. Bp., 1965; 2. német kiad. 1976; franciául: Bleu île. Paris–Bp., 1967; szerb nyelven: Beograd, 1967; cseh nyelven: Praha, 1968; észt nyelven: Tallinn, 1974)
Sziget-kék. Meseregény. Ill. Kállay Krisztina. (5. kiad. Bp., 1996)
Sziget-kék. Meseregény. Szalma Edit rajzaival. (9. kiad. Bp., 2007; 10. kiad. 2013)
Marikáék háza. Verses képeskönyv. F. Györffy Anna rajzaival. (Bp., 1959; 2. kiad. 1962)
Álomfesték. Képes mesekönyv. Mallász Gitta rajzaival. (Bp., 1960)
Disznótor. Regény. (1–2. kiad. Bp., 1960; 3. kiad. 1963; 5. kiad. 1975; 7. kiad. 1983; 8. kiad. 2001; 9. kiad. 2006; 10. kiad. 2008; németül: Das Schlachfest. Frankfurt/Main, 1960; 2. német kiad. Leipzig, 1971; cseh nyelven: Praha, 1963; angolul: Night of the Pig-Killing. London, 1965; finnül: Helsinki, 1967; svédül: Stockholm, 1968; szlovákul: Bratislava, 1971; lengyelül: Warszawa, 1977; olaszul: La notte dell’uccisione del maiale. Milano, 2011)
Disznótor. Regény. Az utószót írta Nagy Péter. Ill. Keserű Ilona. (Olcsó Könyvtár. 509. 4. kiad. Bp., 1964)
Disznótor. Regény. (Szépirodalmi Zsebkönyvtár. 6. kiad. 1980)
Álarcosbál. Ifjúsági regény. Ill. Reich Károly. (Bp., 1961; 2. kiad. 1963; 3. kiad. 1976; 4. kiad. 1978; 5. kiad. 1982; 6. kiad. 1988; 8. kiad. 1999; 9. kiad. 2001; 10. kiad. 2002; 11. kiad. 2005; 12. kiad. 2008; 13. kiad. 2015; németül: Maskenball. Bp., 1963; 2. német kiad. 1966; 3. német kiad. Bp., 1967 és 1969; oroszul: Moszkva, 1963; lengyelül: Warszawa, 1964; 2. lengyel kiad. 1982; szlovákul: Bratislava, 1964; cseh nyelven: Praha, 1965; 2. cseh kiad. 1970; litvánul: Vilnius, 1965; szlovén nyelven: Ljubljana, 1967; örmény nyelven: Jereván, 1975; lett nyelven: Riga, 1977; bolgárul: Szófia, 1987; olaszul: Ballo in maschera. Milano, 2015)
Álarcosbál. Ifjúsági regény. Ill. Rényi Krisztina. (Magyar ifjúsági remekírók. 2. 7. kiad. Bp., 1997)
Születésnap. Ifjúsági regény. Ill. Reich Károly. (Pöttyös Könyvek. Bp., 1962; 2. kiad. 1973; Aranykürt Kiskönyvtár. 3. kiad. 1976; 4. kiad. 1979; 5. kiad. 1982; 6. kiad. 2001; 7. kiad. 2003; 8. kiad. 2004; 9. kiad. 2008; 10. kiad. 2015; ukránul: Kijev, 1965; németül: Geburtstag. Berlin, 1966; 2. német kiad. 1968; 3. német kiad. 1971; oroszul: Moszkva, 1972; cseh nyelven: Praha, 1972; szlovén nyelven: Ljubljana: 1979; azeri nyelven: Baki, 1982; szlovákul: Bratislava, 1985; moldvai nyelven: Kisinyov, 1987)
Pilátus. Regény. (Bp., 1963; 2. kiad. 1965; 5. kiad. 1975; 7. kiad. 2001; 8. kiad. 2004; 9. kiad. 2007; 10. kiad. 2008; németül: …und wusch iher Hände in Unschuld. Frankfurt/Main, 1964; németül: Pilat. Leipzig, 1976; lengyelül: Warszawa, 1966; franciául: La ballade de la vierge. Paris, 1967; franciául: La ballade d’Iza. Paris, 2005; svédül: Stockholm, 1968; szlovákul: Bratislava, 1971; románul: Bucuresti, 1975; litvánul: Vilnius, 2002; olaszul: La ballata di Iza. Torino, 2006; spanyolul: La balada de Iza. Barcelona, 2010; angolul: Iza’s Ballad. London, 2014)
Pilátus. Regény. (A Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó Zsebkönyvtára. 3. kiad. Bp., 1969; Magvető Zsebkönyvtár. 4. kiad. 1973)
Pilátus. Regény. (6. kiad. Bukarest–Bp., 1987)
A Danaida. Regény. Ill. Bartha László. (Bp., 1964; 2. kiad. 1968; németül: Die Danaide. Frankfurt/Main, 1965)
A Danaida. Regény. Borsos Miklós rajzaival. (3. kiad. Bp., 1974; 4. kiad. 1977; 5. kiad. 2000; 6. kiad. 2004; 7. kiad. 2008; 8. kiad. 2014)
Hullámok kergetése. Útijegyzetek. (Bp., 1965)
Tündér Lala. Meseregény. Ill. Würtz Ádám. (Bp., 1965; 2. kiad. 1972; franciául: Lala, prince du Pays des Fées. Paris–Bp., 1971; 3. kiad. 1978; 4. kiad. 1983; 5. kiad. 1998; 6. kiad. 2000; 7. kiad. 2003; németül: Lala, der Elfenprinz. Bp.–Berlin, 1974; finnül: Raiga, 1998; olaszul: Lolo, il principe delle fate. Milano, 2005)
Tündér Lala. Meseregény. Sajdik Ferenc rajzaival. Bp., 2005)
Leleplezés. Színmű. (Bp., 1965; szlovákul: Bratislava, 1965)
Fanni hagyományai. Kármán József színművének felhasználásával írta Sz. M. (Bp., 1966)
Eleven képét a világnak. Színművek, rádiójátékok. (Bp., 1966)
Alvók futása. Elbeszélések, útijegyzetek. Ill. Kass János. (Bp., 1967; 2. kiad. 1976)
Mózes egy, huszonkettő. Regény. (Bp., 1967; 2. kiad. 1979; 3. 2001; 4. kiad. 2004; 5. kiad. 2008; németül: 1 Moses 22. Frankfurt/Main, 1968; 2. kiad. 1973; franciául: Les parents perdus. Paris, 1970; lengyelül: Warszawa, 1974)
Zeusz küszöbén. Útijegyzetek. (Bp., 1968; 2. kiad. 1976; Szépirodalmi Zsebkönyvtár. 3. kiad. 1984; 4. kiad. 2001; 5. kiad. 2006; lett nyelven: Riga, 1977)
Katalin utca. Regény. (Bp., 1969; 2. kiad. 1970; 3. kiad. 1973; 6. kiad. 1982; 7. kiad. 2001; 8. kiad. 2005; 9. kiad. 2007; 10. kiad. 2008; 11. kiad. 2011; 12. kiad. 2015; svédül: Stockholm, 1969; németül: Katharinenstrasse. Frankfurt/Main, 1971; 2. német kiad. Berlin, 1989; spanyolul: Calle Katalin. Caracas, 1972; 2. spanyol kiad. Barcelona, 2012; szlovákul: Bratislava, 1973; cseh nyelven: Praha, 1974; franciául: Rue Katalin. Paris, 1974; 2. francia kiad. Paris, 2006; oroszul: Moszkva, 1978; lett nyelven: Riga, 1982; észt nyelven: Tallinn, 1982; angolul: Katalin Street. Dillon Beech [California], 2005; héberül: Jeruzsálem, 2011)
Katalin utca. Regény. (30 év. 4. kiad. Bp., 1978)
Katalin utca. Regény. (Szépirodalmi Zsebkönyvtár. 5. kiad. Bp., 1981)
Kígyómarás. Színmű 3 felvonásban. A Disznótor c. regény dramatizált változata. (Bratislava, 1969; új kiad 2001, 206 és 2008)
Abigél. Ifjúsági regény. Ill. Lóránt Lilla. (Csíkos Könyvek. Bp., 1970; 2. kiad. 1972; 3. kiad. 1978; 4. kiad. 1982; 5. kiad. 1987; 6. kiad. 1994; 7. kiad. 1997; 8. kiad. 1998; 9. kiad. 2000; és utánnyomások: 2001–2006; 11. kiad. 2004; A Móra Kiadó Klasszikusai. 12. kiad. 2007; 13. kiad. 2008; 14. kiad. 2009; 15. kiad. 2011; 16. kiad. 2013; 17. kiad. 2014; cseh nyelven: Praha, 1974; lengyelül: Warszawa, 1977; 2. lengyel kiad. Torun, 1997; németül: Abigail. Bp., 1978; 2. német kiad. Berlin, 1986; lett nyelven: Riga, 1996; román nyelven: Iasi, 2003; olaszul: Abigail. Milano, 2007)
Abigél. Forgatókönyv. A fotók a Magyar Televízió archívumából. (Bp., 2009)
Abigél. Ifjúsági regény. Az előszót írta Pozsgai Zsolt. (Nemzeti Könyvtár. 20. kiad. Bp., 2015)
Ókút. Önéletrajzi regény. (Bp., 1970; Magvető Zsebkönyvtár. 2. kiad. 1972; 3. kiad. 1976; 4. kiad. 1982; 5. kiad. 2000; 6. kiad. 2005; 7. kiad. 2008; 8. kiad. 2014; franciául: Le vieux puits. Souvenirs d’enfance. Paris, 2009; olaszul: Il vecchio pozzo. Torino, 2011)
A szemlélők. Regény. (Bp., 1973; Magvető Zsebkönyvtár. 2. kiad. 1974; 3. kiad. 1977; 5. kiad. 1981; 6. kiad. 1983; 7. kiad. 1987; 8. kiad. 2004; 9. kiad. 2014; 10. kiad. 2008; svédül: Stockholm, 1974; cseh nyelven: Praha, 1983; )
A szemlélők. Regény. (30 év. 4. kiad. Bp., 1978)
Az órák és a farkasok. – Kiálts, város! – Az a szép fényes nap. Történelmi drámák. (Bp., 1975)
Szilfán halat. Összegyűjtött versek. (Bp., 1975)
Az a szép, fényes nap. Történelmi játék 2. részben. (Rivalda. 1975–1976. Bp., 1977)
Régimódi történet. Regény. (Bp., 1977; 2. kiad. 1978; 3. kiad. 1981; 4. kiad. 1985; 5. kiad. 1997; 6. kiad. 2003 és utánnyomások 2004–2015; angolul: An Old-Fashioned Story. Bp., 1978; oroszul: Moszkva, 1980; 2. orosz kiad. 1983; szerb nyelven: Beograd, 1978; lengyelül: Warszawa, 1981; 2. lengyel kiad. Warszawa, 1988; cseh nyelven: Praha, 1981; bolgárul: Szófia, 1982; ukránul: Kijev, 1984; németül: Eine altmodische Geschichte. Berlin, 1987)
Régimódi történet. Dráma két részben. (Rivalda. 1977–1978. Bp., 1979; 2. kiad. Bratislava, 1986; 3. kiad. 1994)
Régimódi történet. Dráma két részben. (A magyar dráma fóruma. 20. 4. kiad. Bp., 1998; 5. kiad. 2005)
Régimódi történet. Regény. Szerk., a jegyzeteket írta Osztovits Levente. (Európa Diákkönyvtár. Bp., 2008 és 2009-től utánnyomások)
Az a szép, fényes nap. Történelmi játék 2. részben. (Húsz dráma. 1945–1975. I–II. köt. Bp., 1980)
Kívül a körön. Cikkek, tanulmányok. (Bp., 1980; 2. kiad. 1982)
Erőnk szerint. Színművek: Az a szép, fényes nap. – Kiálts, város! – A meráni fiú. Történelmi játék 2 részben. (Bp., 1980)
Megmaradt Szobotkának. Életrajzi emlékezések. (Bp., 1983; 2. kiad. 2003)
Béla király. Történelmi drámatrilógia a meráni Gertrúd fiáról: Béla király. Történelmi játék 2 részben. – A meráni fiú. Történelmi játék 2 részben. – A csata. Történelmi játék 2 részben. (Bp., 1984)
Az ajtó. Regény. (Bp., 1987; 2. kiad. 1999; 3. kiad. 2000; és évente utánnyomások: 2003–2015; németül: Die Tür. Berlin, 1990; németül: Hinter der Tür. Frankfurt/Main, 1992; 2. kiad. 1999; 3. kiad. 2015; lengyelül: Warszawa, 1993; angolul: The Door. Boulder, 1994; új fordítás: The Door. London, 2005; lett nyelven: Riga, 1998; oroszul: Moszkva, 2000; hollandul: Antwerpen, 2002; franciául: La porte. Paris, 2003; 2. francia kiad. 2005; cseh nyelven: Praha, 2004; katalán nyelven: La porta. Barcelona, 2005; norvégul: Oslo, 2006; olaszul: La porta. Torino, 2007; portugálul: A porta. Lisboa, 2006; törökül: Istanbul, 2007; 2. török kiad. 2010; héberül: Jeruzsálem, 2007; szerb nyelven: Beograd, 2008)
Az öregség villogó csúcsain. Vál. műfordítások. (Bp., 1987)
Záróvizsga. Esszék, visszaemlékezések. (A Református Zsinati Sajtóiroda kiadványa. Bp., 1987)
A pillanat. Regény. (Bp., 1990; 2. kiad. 1999; 3. kiad. 2003; 4. kiad. 2005; olaszul: Il momento. Milano, 2008; franciául: L’instant. Paris, 2009)
A félistenek szomorúsága. Esszék, tanulmányok. (Bp., 1992)
Az a szép, fényes nap. – Régimódi történet. – Kiálts, város! – A macskák szerdája. – Fanni hagyományai. – Béla király. Drámák. (Bp., 1994)
A lepke logikája. Színképelemzés: Vörösmarty-költemények. (Bp., 1996; 2. kiad. 1997)
Szüret. A szerző válogatása életművéből. (Örökségünk. Bp., 1995)
A csekei monológ. Esszék. (Bp., 1999; 2. kiad. 2008)
Mézescsók Cerberusnak. Elbeszélések. (Bp., 1999; 2. kiad. 2002; 3. kiad. 2008; 4. kiad. 2014)
Merszi, Möszjő. Publicisztikai írások. (Bp., 2000; 2. kiad. 2008)
Sziluett. Dráma. – A lepke logikája – Esszék. (Bp., 2000; 2. kiad. 2006)
Für Elise. Regény. (Bp., 2002; 2. kiad. 2003; 3. kiad. 2004; 4. kiad. 2005; 5. kiad. 2006; 6. kiad. 2007; 7. kiad. 2008; 9. kiad. 2010; 10. kiad. 2013; lett nyelven: Riga, 2007; olaszul: Per Elisa. Milano, 2010)
Az a szép, fényes nap. – A meráni fiú. – Béla király. – A csata. Négy dráma. (Bp., 2004; 2. kiad. 2008)
A macskák szerdája. – Régimódi történet. – Kiálts, város! – Fanni hagyományai. Négy dráma. (Bp., 2005)
Szüret. Összegyűjtött versek. 1935–1967. (Bp., 2005)
Örömhozó bánatrontó. Levelek a szomszédba. (Bp., 2006)
Drága Kumacs! Levelek Haldimann Évának. (Bp., 2010)
Liber Mortis. Naplók. 1982. máj. 25.–1990. febr. 27. (Bp., 2012)
ford.: Guilleragues, Gabriel de: Portugál levelek. Ford., az előszót írta. (Bp., 1959)
Galsworthy, John: A Forsyte Saga. – Modern idők. I–IV. köt. Regény. Ford. Szobotka Tiborral, az előszót írta Szobotka Tibor. (Bp., 1960; 2. kiad. 1970–1971)
A Forsyte Saga. – Modern idők. I–IV. köt. Regény. Ford. Szobotka Tiborral. Az utószót írta Kászoni Szabó István. (Bukarest, 1983)
A Forsyte Saga. – Modern idők. I–IV. köt. Regény. Ford. Szobotka Tiborral. (Klub klasszikusok. Világirodalom. Bp., 1994)
forgatókönyve: Vörös tinta. (Bp., 1959).
F. színművei: Kígyómarás. Színmű 3 felvonásban. (Bem.: Budapest, Jókai Színház, 1960. febr. 4.)
Leleplezés. (Bem.: Budapest, Nemzeti Színház, 1962. nov. 23.)
Fanni hagyományai. Színmű 3 felvonásban. (Bem.: Budapest, Nemzeti Színház, 1965. márc. 19.)
Kiálts, város! Színjáték egy előjátékkal, 3 felvonásban. (Bem.: Debrecen, Csokonai Színház, 1973. szept. 28.)
Az a szép, fényes nap. Történelmi játék 2 részben (Bem.: Budapest, Nemzeti Színház, 1976. febr. 14.; Debrecen, Csokonai Színház, 1977. szept. 23.)
Régimódi történet. Dráma két részben. (Bem.: Madách Színház, 1977. dec. 16.)
A meráni fiú. Történelmi játék 2 részben. (Bem.: Madách Színház, 1980. febr. 22.)
A csata. Történelmi játék 2 részben. (Bem.: Madách Színház, 1982. márc. 26.)
Béla király. Történelmi játék 2 részben. (Bem.: Madách Színház, 1983. dec. 9.)
A macskák szerdája. Szent Bertalan nappala. Történelmi játék 2 részben. (Bem.: Debrecen, Csokonai Színház, 1986. szept. 26.)
Sziluett. Vörösmarty-medalionok. (Bem.: Székesfehérvár, Vörösmarty Színház, 2000. dec. 1.)
Az ajtó. (Bem.: Szatmárnémeti, Északi Színház, Harag György Társulat, 2007. okt. 5.)
Abigél. Musical. (Bem.: Budapesti Operettszínház, 2008. márc. 27.).
F. m.: filmen: Vörös tinta (forgatókönyv is, 1959)
A Danaida (tv, 1971)
Abigél (tv, I–IV., 1978)
Kiálts, város! (tv, 1978)
Az a szép, fényes nap (tv, 1981)
Tündér Lala (forgatókönyv is, Békés Józseffel, tv, 1980)
Csata (tv, 1982)
Béla király (tv, 1984)
Nemkívánatos viszonyok (tv, 1997)
Régimódi történet (tv, 2006)
Az ajtó (magyar–német, 2012).
Irodalom
Irod.: Kerényi Magda: Sz. M. és a modern regényírás. A szerző Freskó, Az őz és Disznótor c. könyvéről. (Új Látóhatár, 1961)
Taxner Ernő: Sz. M. regényeiről. (Korunk, 1964)
Erdődy Edit: Realista hagyomány és belső monológ Sz. M. műveiben. (Literatura, 1974)
Sík Csaba: A költő Sz. M. (Kortárs, 1975)
Pomogáts Béla: Sz. M. három alkotó évtizede. (Alföld, 1976)
Kónya Judit: Sz. M. Kismonográfia. (Arcok és vallomások. Bp., 1977)
Lengyel Balázs: Sz. M., a lírikus. (L. B.: Közelképek. Bp., 1979)
Németh S. Katalin: Sz. M. esszéi. (Kortárs, 1979)
Ézsiás Erzsébet: Sz. M. (É. E.: Mai magyar dráma. Bp., 1986)
Mihályfi Márta: Sz. M. művei külföldön. (Nagyvilág, 1987)
Székelyhidi Ágoston: Győzni a védekezésen. Sz. M. Debrecene. (Alföld, 1987)
Kabdebó Lóránt: Mértékegysége: az emberi méltóság. – Kovács Sándor Iván: Sz. M., a színképelemzés mestere. (Alföld, 1992)
Ne félj! Beszélgetések Sz. M.-val. Szerk. Aczél Judit. (Debrecen, 1997)
„Majd ha megfutottam útjaimat.“ Sz. M. köszöntése. Szerk. Lakatos István és Pintér László. (Bibliotheca Hungarica. Bp., 1997)
Buda Attila: Sz. M. Válogatott bibliográfia. – Kabdebó Lóránt: Sz. M., az író és irodalomtörténész. (Irodalomtörténet, 1997)
Fenyvesi Félix Lajos: Isten tenyerén. Születésnapi beszélgetés Sz. M. írónővel. (Confessio, 1997)
Lakatos István: Születésnapra. (Magyar Napló, 1997)
Salve, scriptor! Tanulmányok, esszék Sz. M.-ról. Szerk. Aczél Judit. (Debrecen, 2002)
Zóni Mária: A halál, az elmúlás sorsfordító pillanatai Sz. M. regényeiben. (Irodalomtudomány, 2002)
Sindelyes Dóra: Sz. M. Femina-díja. (Heti VG, 2003. 46.)
Erdődy Edit: Sz. M. regényei. (Literatura, 2004)
Kiss Noémi: „Cili én vagyok” avagy a régimódi textuális tér. (Irodalmi Szemle, 2004)
Dobszay János: „A politikai hisztériához semmi tehetségem.“ Sz. M. író. (Heti VG, 2006. 39.)
Szurmainé Silkó Mária: „Ajándékomat megbecsüld!“ Töredékek Sz. M. életművéhez. (Debrecen, 2007)
Juhász Ferenc: A gordonka-árnyékú asszony. Sz. M. köszöntése. (Alföld, 2007)
Kissné Kovács Adrienne: Sz. M. utcáin – debreceni szemmel. – Pósa Zoltán: Sz. M. halálára. – Lator László: Sz. M. ravatalánál. (Irodalomismeret, 2007)
Murányi Gábor: Sz. M. megvétózott Baumgarten-díja. (Heti VG, 2007. 48.)
Kónya Judit: Sz. M. Ez mind én voltam. (Bp., 2008)
Lukácsné Plenk Anna: „Én tanárnak is – író voltam.“ Iskolák, tanárok, tanítványok Sz. M. életművében. (Könyv és Nevelés, 2008)
Szabó Zsuzsi: Sz. M. emlékszoba nyílt a Dócziban. (Református Tiszántúl, 2008. 5.)
Élthes Ágnes: Rejtett szövegszubjektivitás. Sz. M. Az ajtó c. regényének francia fordításáról. (Fordítástudomány, 2009)
Sz. M. levelei Gömöri Györgyhöz. (Jelenkor, 2009)
Sz. M. levelesládájából. (Holmi, 2010)
Varga Kinga: A szereplők tudati működésének megjelenítése Sz. M. Mondják meg Zsófikának és Álarcosbál c. regényeiben. (Ösvények, 2012)
Kabdebó Lóránt: „Kitalálja az életet.“ Sz. M. emlékezése. Bécs, 2000. okt. 24 és 27 között. (Forrás, 2012)
Vajna Tamás: Sz. M. művek a vásznon. (Heti VG, 2012. 10.)
Ács Marianna: „Non est currentis…“ A kálvinista szellemű leánynevelés emlékezete Sz. M. műveiben. (Valóság, 2013)
A test és a nem problematizálása Sz. M. A pillanat c. regényében. (Test-konceptusok és test-reprezentációk az irodalomban és a kultúrában. Bp., 2014)
Kosztrabszky Réka: Narrációs technikák és paratextusok Sz. M. korai regényeiben. (Létünk, 2015).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2016
