Egy jóslat

Mindene megvan ahhoz, hogy igazi világklasszis legyen: fiatalság, pompás fizikum, remek technika! Különösen a fizikuma olyan, amilyet még sosem láttam – nyilatkozta róla az egyik legnagyobb ellenfele, az olasz Nedo Nadi 1931-ben, amikor Gerevich Aladár még egyetlenegy olimpiát sem nyert. Még azt is megjósolta, hogy az alig 21 éves fiatalemberből a világ legjobb kardvívója válik! A prófétai jóslat beteljesedett, azt azonban valószínűleg nemcsak az olasz klasszis nem sejtette, hogy Gerevich még 1960-ban, közel harminc év múlva is a csúcson lesz.

Minden idők legeredményesebb magyar olimpikonja Jászberényben született, majd apjánál, idősebb Gerevich Aladár vívómesternél Miskolcon kezdett el vívni. A jónevű vívómester, miután felismerte fia tehetségét és saját korlátait, igyekezett a legjobb körülményeket nyújtani fiának. Ez az 1920-as években természetesen az olasz, de szívében magyar Italo Santellit jelentette, aki a millenniumi vívómesterverseny megnyerése után Magyarországon telepedett le.

Kardélen a világ – először

Szakértők szerint minden idők legerősebb kardcsapata az 1932. évi magyar válogatott volt. Ebbe a Piller György, Kabos Endre, Petschauer Attila vezényelte társaságba tudott bekerülni Santelli mester legkedvesebb tanítványa. A Los Angeles-i olimpia vívóversenyeit az erre teljesen alkalmatlan Állami Fegyvertár üvegtetős épületében rendezték meg. A magyar csapat az előcsatározások során szinte pillanatok alatt kardélre hányta Dániát (15:1) és Mexikót (14:2), a lelkes amerikai házigazdák amatőr társulata sem okozott gondot (13:3). Ezután minden idők legnagyobb olasz veresége következett: a talján pengeforgatók 9:2 után feladták a reménytelen küzdelmet. Az utolsó, Lengyelország elleni viadal végeredménye a dán meccset hajazta (15:1). A sportág történetének legnagyobb fölényével lett olimpiai bajnok a magyar válogatott, benne a 22 éves bankhivatalnok Gerevich Aladárral, aki 16 csörtéjéből 14-et megnyert!

Gerevich Aladár természetesen tagja volt az 1936. évi berlini bajnokcsapatnak is, ám az 1940. évi és az 1944. évi ötkarikás versenyek a II. világháború miatt elmaradtak. A magyarszívű Maestro Budapest ostroma alatt halt meg, tanítványai egy kiskocsin húzták ki a temetőbe…

Az „utánpótlás-győzelmek”

Ma már szokatlan, de az olimpiai vívóversenyeket régebben a csapatküzdelmekkel kezdték. Így volt ez 1948-ban, Londonban is, a II. világháború utáni első nyári olimpiai játékokon. Az angol fővárosban 18 ország jelentkezett a kardcsapatversenyre, s a nagy esélyes magyarok rögtön a középdöntőben kezdtek. Méghozzá nagyszerű hangulatban, hisz Gerevich örömhírt hozó táviratot kapott: Palkó megérkezett! A későbbi világbajnok Gerevich Pál születése igencsak feldobta a magyar csapatot. Könnyedén lelépték a sportágban egzotikusnak számító Argentínát és Egyiptomot, illetve az akkor még lényegesen gyengébb vetélytársat, Lengyelországot. Miután a néhány magyar emigráns vívóval (George Worth-Voittitz, Nyilas Tibor) erősödött amerikaiakat is legyőzték, a szokásosnak nevezhető olasz döntő következett, a hagyományos magyar végkifejlettel.

Gerevich immár háromszoros olimpiai bajnokként kezdte el a játékok utolsó előtti napján a kard egyénit. Az egyéni versenyben három magyar kardozó indulhatott, s a csapatban legjobb teljesítményt nyújtó Berczelly Tibort az az ismeretlen mexikói Oliva verte meg, aki korábban, a csapatversenyek során már Gerevichet is legyőzte. Más veresége azonban a fia születése miatt szárnyaló Gerevichnek már nem volt. A hatos döntőben mindenkit legyőzött, az örök rivális Kovács Pált például 1:4-es hátrányból. 1948. aug. 13-a egyébként a magyar sport igencsak jeles napja volt. Először fordult elő, hogy Magyarország egy napon négy olimpiai bajnoki címet ünnepelhetett: Gerevichen kívül győzött még két ökölvívó: Csík Tibor és Papp László, valamint a tornász Pataki Ferenc.

Gerevich Rómái

Gerevich Aladár szeretett vívni Rómában, bár az 1955-ös világbajnokság kardcsapat-döntőjében ezt nem lehetett észrevenni. Nem érezte a távolságot, sem védekezni, sem támadni nem tudott, az ellenfelei akkor és ott szúrták meg, ahol csak akarták. Haza kell zavarni az ilyen öreg vívót – vélekedtek, akik a Palazzo dei Congressiben végignézték produkcióját

Gerevich mégis szeretett vívni Rómában. Ugyanis másnap, az egyéni versenyben mintha kicserélték volna: ellenfelei, ahogy pástra léptek, szinte már mehettek is kezet fogni vele a vesztes asszó okán. Szenzációs vívással, veretlenül lett egyéni világbajnok, a vívás történetének egyik legnagyobb fölényével.

Harmadszorra mondjuk, Gerevich szeretett vívni Rómában. Ötven évesen, 1960. szept. 10-én, egy szombati napon a római olimpia kardcsapat döntőjében búcsúzott a sportvilágtól. A magyar válogatott az elődöntőben a hazai pálya minden előnyét élvező olaszokat győzte le, majd a döntő következett Lengyelország ellen. Hol volt már az az időszak, amikor a lengyel válogatott könnyedén elintézhető volt? A Pawlowski által vezényelt csapat épp egy évvel korábban, a budapesti világbajnokságon leckéztette meg a házigazdákat! S most, a római döntőben is pillanatok alatt 3:0-ra elhúzott. Aztán a balkezes Horváth Zoltán győzött, s elindult a magyar henger: a végeredmény 9:7 lett Magyarország javára.

A sporttörténelem egyik legkülönösebb eredményhirdetése volt a római. Gerevich Aladár 28 évvel első győzelme után hetedszer is megkoronáztatott. A döntő legjobbja, Horváth Zoltán, illetve Mendelényi Tamás 1932-ben még nem élt, a csapat egy másik tagja, Delneky Gábor pedig épp a Los Angeles-i olimpia évében született…