Schodelné Klein Rozália

Született: 1811. szeptember 29. Kolozsvár
Meghalt: 1854. szeptember 29. Nyáregyháza , Pest-Pilis-Solt vármegye

Család

Erdélyi szülők házasságon kívül született gyermeke. Sz: Csabay Miklós, Cserényi Zsuzsanna. Születése után a bábaasszony férje, Klein János zsidó muzsikus fogadta örökbe. F: 1826-tól Ifj. Schodel János énektanár, id. Schodel János zongoraművész fia. 

Iskola

A kolozsvári zenedében és későbbi férjénél, Schodel Jánosnál énekelni, Bécsben színészmesterséget tanult. 

Életút

Még nem volt tizenötéves, amikor feleségül vette ifj. Schodel János, akivel Pozsonyba költözött. A pozsonyi társulat (1829–1833), a bécsi Kärtnertor Theater és a Josephstädter Theater tagja (1833–1837), közben fellépett németalföldi dalszínházakban (1834), a hamburgi operában és Kolozsvárott (1836). Pesten először a német színházban szerepelt (1837), de a Pesti Magyar Színházhoz szerződött (1837–1841). A személye és Nyáry Pálhoz fűződő viszonya miatt kirobbant támadások elől nyugat-európai fellépésekbe menekült Hannoverben, Mainzban, Kölnben és a londoni Covent Gardenben szerepelt, 1841–1843). Az új igazgató, Bartay András visszahívta a Nemzeti Színházba, s a forradalom bukásáig szerepelt Pesten (1843. aug.–1849). A bukás után követve szerelmét, Nyáry Pált, annak nyáregyházi birtokán telepedett le. Miután Nyáry Pált letartóztatták (1851) átvette a Nyáry-birtok irányítását. Többször kérelmezte, hogy a josephstadti börtönben meglátogathassa Nyáry Pált, de azt mindig elutasították. 1854-ben, a születésnapján hunyt el, Nyáry Pál 1856-ban, amnesztiával szabadult. Soha többé nem találkoztak. 

Jóllehet Déryné Széppataki Róza (1793–1872) az első magyar „dalnoknő“ (= opera-énekesnő), ám a magyar színészet úttörője prózai szerepekben is sikereket aratott, Schodelné Klein Rozália azonban csak dalművekben szerepelt. Még egészen kisgyermek volt, amikor nevelőszülei felfigyeltek csilingelő hangjára, s ettől kezdve tudatosan énekművésznek szánták. Férje, Schodel János képezte, majd költségén Itáliába vitette rendkívül tehetséges, fiatal asszonyát, hogy a speciális olasz operákat megtanulja. Pozsonyban, Agáta szerepében debütált (Weber: A bűvös vadász, 1829. jún. 9.), Bécsben, először Konradin Kreutzer hangversenyén lépett fel, a hatalmas siker hatására még aznap szerződtették a Kärtnertor Theaterhez (1833. máj. 1.). Bécsben François-Adrien Boieldieu Felfordult útikocsi c. dalművében lépett fel első alkalommal, ám nemsokára Mozart Don Giovannijában volt Donna Anna. Pesten, a hazafias érzelmű közönség nagy megdöbbenésére először a német színház ajánlatát fogadta el (Rosina; Rossini: A sevillai borbély, 1837 tavasza), különös módon ugyanekkor, a Pesti Magyar Színházban is ugyanezt a darabot játszották (csak itt Déryné volt Rosina). Mivel a két mű előadás szinte egy időben ment, s Schodelné hangja lényegesen erőteljesebb volt, mint Dérynéé (hisz a férjétől akkor már különélő Klein Rozália jóval fiatalabb volt és kizárólag zenés darabokban szerepelt) a két művész vetélkedése ekkor kezdődött. Sikere hatására a Pesti Magyar Színház (= Nemzeti Színház) szerződtette, ahol elsőként Rómeót (!) alakította (Bellini Capuleti e Montecchi vagyis Rómeó és Júlia c. operájában, 1837. nov. 4-én). Erkel Ferenc (1810–1893) neki komponálta Bátori Mária címszerepét (1840. aug. 8-án, ezen a napon vette fel a Pesti Magyar Színház a Nemzeti Színház nevet). Az állandó intrikák elől külföldre távozott, németalföldi és német városokban, valamint Londonban folytatta sikersorozatát (leggyakrabban Norma szerepét Bellini, ill. Luciát Donizetti operájában). Bartay András, a Nemzeti Színház igazgatója visszahívta a pesti teátrumhoz (1843. aug.). Erkel Ferenc nemzeti operáinak főszerepeit szánta neki (Szilágyi Erzsébet; Erkel: Hunyadi László, 1844. jan. 27.). Négy éven át főszerepek egész sorát játszotta el, szerepköre a lírai és koloratúr szoprántól a drámai szoprán szerepekre is kiterjedt. Utolsó szerepében, mint Lady Macbeth búcsúzott el a közönségtől (1849. jún. 27.). 

Emlékezet

Kolozsvárott született, Pozsonyban, Pesten, majd Nyáregyházán élt. Különös véletlen, hogy Bécsben fellépett – többek között – a Josephstädter Theaterben (1830-as évek). A forradalom és szabadságharc bukása után, 1851-től Nyáry Pál a josephstadti börtönben raboskodott! A kortársakat elsősorban a Nyáry Pálhoz fűződő romantikus kapcsolata izgatta, akivel minden bizonnyal 1837-ben, a Pesti Magyar Színházhoz való szerződésekor ismerkedett meg. Schodelné Déryné nagy vetélytársa lett, aki sorra eljátszotta szerepeit, a két művésznő között kirobbant „operaháború“ megosztotta a rövid múltra visszatekintő magyar színházi közéletet. Közismert történet, hogy Schodelnéről nevezték el a Normafát, mert a fiatal művésznő a mai település helyén álló öreg bükkfa árnyékában énekelte el először Vincenzo Bellini Norma című operája címszereplőjének, „Casta Diva, che inargenti queste sacre antiche piante” áriáját. Más vélekedések szerint aszínészek az ún. normanapokon gyűltek össze a híres bükkfa körül, s egyik ilyen alkalommal adta át az ifjú Nyáry Pál Schodelnének a színház közönségdíját, egy ezüst sarlót szépséges szerelmének. Schodelné visszavonulása után Nyáry Pálhoz költözött Nyáregyházára, s élete végéig ott élt. Nyáregyházán hunyt el, szerelmével, Nyáry Pállal, közös családi sírban nyugszik. A nyáregyházi Nyáry Pál Általános Iskola és Alapfokú Zenei Iskola előtt áll Nyáry Pál és Schodelné Klein Rozália mellszobra. Legismertebb képén Bátori Mária szerepében látható (Barabás Miklós színes rajza, 1840). Életét először Benyovszky Károly dolgozta fel (Schodel Rozália, az első magyar drámai „dalnoknő“, 1927), az első monográfiát Tallián Tibor írta róla (Schodel Rozália és a magyar hivatásos operajátszás kezdetei, 2011). Baranyi Ferenc monodrámát írt életéből (Casta Diva, 1999). 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019